Intercisa XX. századi örököse


Kisalföld – 2001. május 12.

Barangolások Rebák Sándorral

Intercisa XX. századi örököse

A Duna magyarországi szakaszának Budapesttől délre eső területén a legjelentősebb település Dunaújváros. Az elmúlt fél évszázadban óriási karriert futott be, az alig háromezres faluból hatvanezres, igazi középvárossá vált.

Az elődtelepülések is a Mezőföldnek azon a löszfennsíkján feküdtek, amely igen látványosan mintegy ötvenméteres partfalat képezve szakad le a nagy folyam völgyére, így aztán a Duna és a környező lakott helyek mindig is elválaszthatatlanok voltak egymástól. Az ősrégi idők kultúráinak emlékei a löszfalomlások következtében sorra megsemmisültek.

Elpusztult római erődök

De a Rác-dombon és a Pap-szigeten sikerült komoly régészeti anyagot feltárni és megmenteni. A legrégebbi a Krisztus előtti XIV. századból származó bronzkincslelet, urnatemető és a vaskori kelta temető maradványa. Történelmi szempontból Dunaújváros egyik legfontosabb időszaka a római kor. A város kehely alakú víztornyának tövében található a római kőtár és romkert. A római körút által határolt területen feküdt az egykori város, Intercisa castellumának központja. Ezt a területet az újkori építkezésekkor tudatosan hagyták szabadon. Egy megkettőzött létszámú, ezerfős kisegítő csapat táborának maradványai tűntek itt elő. Az előkerült faragott kőemlékanyagot, domborműveket részben itt, részben pedig a város múzeumában állították ki. Feltárták a mai szemmel is korszerűnek mondható léghűtéses házakat, egy katonai fürdő maradványait, a szinte ép feliratos sírköveket, mérföldköveket, s a Mithras-szentély szépen faragott domborművét is.


Mithras-dombormű /Intercisa Múzeum

“Pentele… a’ rómaiaknak lakó helyek vala…”

Dunaújváros középkori eredetű elődtelepülése az 1950-es évekig Dunapentelének nevezett falu volt. Nevét a Szent Pantelon bizánci orvos szent tiszteletére szentelt, a Szalki-szigeten emelt monostortól kölcsönözte. A kőépületekben élő görög szerzetesek közösségi életének a tatárjárás vetett véget.

Szent Pantaleon vértanú

A hely stratégiai jelentőségét mutatja, hogy a mohácsi csatába induló II. Lajos király e területen pihent meg, mint ahogyan ugyanígy tett az ütközetet követően Szulejmán szultán is. A jó termőterületen a középkori lakosság gabonatermesztéssel és juhtenyésztéssel foglalkozott, a Duna vize tíz hajómalom kerekét forgatta. A XIX. században mezővárosi rangot kapott, kaszinója működött, nevezetesek voltak vásárai.
Dunapentele csillagzata az 1950-es években ragyogott fel. Történt ugyanis, hogy “a vas és acél országának” egy új, nagyméretű, lehetőleg nagyon sok munkást foglalkoztató vaskohóra lett egyszer csak szüksége. El is kezdődtek az építkezések Mohács térségében, hogy ne kelljen túl hosszan szállítani az ország belseje felé a Donyec-medencéből érkező vasércet. De ekkor romlott meg a kapcsolatunk déli szomszédunkkal, Jugoszláviával, így jobbnak ígérkezett a tervezett kohót az ország közepe felé, a Duna mentén északabbra telepíteni.

Miért pont itt?

Így esett a választás az egyébként kiváló szántókat magában foglaló pentelei löszfennsíkra, amely – mint utóbb kiderült – nem túl stabil, ha nem is drasztikus mértékben, de mozog a Duna völgye irányában. Felépítették a vaskohót, egy-egy kilométer szélességű védő erdősávot követően pedig, több nekirugaszkodásra, egy ötvenezer embert kiszolgáló, hatalmas lakótelepet. Pentele szinte érintetlenül maradt, katolikus és rác templomával, szép régi parasztházaival, ezt nevezik most Óvárosnak. A fennsíkon született új várost a kor szellemiségének megfelelően Sztálinvárosnak nevezték, csak akkor változtatták Dunaújvárosra, amikor megváltozott a politikai széljárás. Mára a város nyüzsgő, mozgalmas, Fejér megye második települése, megyei város rangú. Egyetlenegy dolog hiányzik nagyon, a régen áhított Duna-híd, ami az Alföld irányába is képes lenne kifejezettebbé tenni a város vonzáskörzetét, s ennek megvalósítása, reméljük, már nem sokat várat magára.


Államférfiak találkozása – új emlékmű a városközpontban.

Dunaújváros építészeti karaktere azért figyelemre méltó, mivel az 1900-as évek közepétől a modern városépítés minden korszakának középületei, házsorai megtalálhatóak itt, e tekintetben páratlan tervezett város, s egyben építészeti alkotás az egész országban. A városközponti Intercisa Múzeum gyűjteményének két nagy egysége van. Az építkezések helyszínén feltárt főleg római, avar és Árpád-kori leletek: itt láthatóak többek között a bronzkor egy szakaszának nevet adó, úgynevezett koszideri kincsek, a kora császárkorból a nagyvenyimi szarvasos-napkerekes urna, a már említett Mithras-dombormű és a római díszkocsiveretek. A második nagy egység az “első magyar szocialista város”, Sztálinváros dokumentumait mutatja be. Az építkezés hurráhangulatát, hogy hogyan nőtt ki a kukoricaföldek helyén egy igazi, élő város. Egyik érdekesség az úgynevezett Vöröskönyv, az 1951-ben Rákosi Mátyáshoz írt levelekkel.


A Rákosi elvtársnak küldött vaskos “levél”

Az Intercisa Múzeumban

A hőskort leginkább az 1952-53-ban épült Vasmű út idézi. A legismertebb épület talán a vasmű bejárata. A monumentális oszlopokkal tagolt, kőburkolatú építmény hangsúlyozza az üzem fontosságát. A belső kapuk feletti mezőkben Domanovszky Endre freskói a munkásság és a parasztság életének bemutatására vállalkoztak.


Dunaújváros címere (1969-1991), tervezője Görög Lajos grafikusművész

Martinász

Somogyi József Martinász szobra a városi régi címerében is helyet kapott. A löszfennsík Dunára leszakadó pereme, betonelemekkel megerősítve ma a település kedvelt sétahelye, a rendszeresen itt megrendezett Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep zsűrizett alkotásainak kiállítóhelye.

A rendszerváltozásig Dunaújvárosban nem épülhetett templom. Most az egyes vallási felekezetek sorra építkeznek. A reformátusok, az evangélikusok és a római katolikusok most készülő templomának mindegyike a mai modern templomépítészet kiemelkedő jelentőségű és különleges értékű példája.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros