Az Intercisa Múzeumban

238 1


Élet és Tudomány – 2016. szeptember

AZ INTERCISA MÚZEUMBAN

Ez az intézmény tulajdonképpen a múzeum múzeuma. Minden gimnazistát elvinnék ide, aki az önkényuralomról és a személyi kultuszról tanul történelemből, aki az agitációról, propagandáról tanul vala­milyen kommunikációs tantárgy keretében, aki az ötvenes évek történelmét tanulja. És jó szívvel ajánlom minden középkorú és annál idősebb Olvasónak, annak is, aki nosztalgiázni, annak is, aki szörnyülködni fog majd talán.

Az Intercisa Múzeum nem tartozik az ismertebb múze­umok közé, pedig a város, amelynek közepén talál­ható, nagyon is híres. Amikor a Rákosi-korszakban a mindenáron való ipari fejlesztés helyszínét keresték, először Mohácsra gondoltak. Ott sincs sem szén, sem vasérc, ebből a szempontból tehát mindegy lett volna, de túl közel volt a Láncos Kutya, azaz Tito veszedelmesnek tartott országa, Ju­goszlávia. Így a választás az északabbra fekvő Dunapentelére esett.

Miért pont itt?

Itt még mai szemmel látva is elképesztő energiákkal kezdődött a falu mellett egy kohó és a hirtelen támadt mun­kaerőigény elszállásolásához szükséges lakótelep, egy új vá­ros építése. Ma erről már nem sok szó esik. Ám itt van a város és az ország talán legrégebben változatlan kiállítása, amely ezt a gigantikus építke­zést bemutatja.
Én még a megjelenített kor­szakban szocializálódtam, és nagyon tanulságos volt most már egészen más fejjel, egy egészen más történelmi hely­zetben, rég felszabadulva az ideológiai prés alól, látni a kor megannyi mementóját.
Számomra ez a kiállítás így megadta a szórakozva tanu­lás élményét, miközben mé­lyebben értettem meg a múl­tat és a jelent.
Amikor 1976-ban (már új sze­lek közepette) a kiállítást tervez­ték, az ideológiai elvárás az volt, hogy a munkásmozgalmi rész alapterülete ne legyen kisebb, mint az őskor óta lakott terület korábbi történetét bemutató rész. Ez meg is valósult, pedig lett volna mivel dicsekedni a ko­rábbi korokból is. 2003-ban az őskori részt teljesen, a római ko­ri részt részlegesen felújították, most láthatjuk, hogy rengeteg korábbi anyag gyűlt össze a mú­zeumban. Túlzsúfolt vitrinek ontják elénk a tárgyakat, és egy-egy rekonstrukció is megjele­nik, melynek segítségével a tö­redékek eredeti alakját, funkcióját is megérthetjük. Ilyenek a kőbalták, melyekbe új nyelet faragtak, az öltözék darabjai, ékszerek vagy egy szövőszék. Nagyon nívós tárgyegyüttes került itt bemutatásra, és akit a régészet jobban érdekel, a múzeum földszintjén nemrégiben megnyitott látványraktár­ban rengeteg cseréptöredéket és egyes rekonstrukciókat is megnézhet, iskolai csoportok pedig kézbe is vehetnek lelete­ket a foglalkozások keretében.


Munkásszálláson

A régészeti bemutatás nagyon hamar csap át a XX. század első felének kommunista mozgalmát bemutató részbe. Egy-egy kora újkori évszázadot egy-egy vitrin képvisel. A XIX. századból hagyományos paraszti szoba berendezését nézhet­jük meg, a XX. század első fele pedig már a “kommunista mozgalom” kategóriája alá so­rolt eseményekből mutat ízelí­tőt. Onnan aztán lelassul a tör­ténet, és részletesebb bemutatást kapunk a II. világháborút köve­tő évekből.
Maga a nagy építkezés 1950 májusában kezdődött, 300 fővel, és 1951 novemberére már 18 ez­ren voltak. A hatalom manipu­lált, megtévesztő kommunikáci­óját leplezhetjük le az építkezésen dolgozók számának növekedését bemutató oszlopgrafikonon. Az egyenletes távolságra elhelyezett oszlopok egyáltalán nem egyen­letes időközökben történt válto­zásokat mutatnak: 1950. május közepe, május 21., november 21., december 31., 1951 január 17. és november 10. dátumok szerepel­nek. így lehetett lendületes, ex­ponenciális növekedést mutatni. Apró csalások, kozmetikázások is félrevezethetik a figyelmetlen embereket, megalapozott opti­mizmus helyett buta hurrá-opti­mizmushoz vezetnek. A tudo­mányos igényű kommunikáció ilyet nem enged meg.
Sem a nagy munkaerő-szük­séglet kielégítésére, sem az építés­hez szükséges anyagok és eszközök biztosítására nem volt berendezkedve az ország, és a vasút sem épült meg még, hogy mindezt oda lehessen szállítani.

Tevan Zsófia és a női építkezés

Ez valóban he­roikus munka volt, még vakolókanalat megra­gadó büszke nőket is látunk egy képen a “Női építkezés” tábla alatt. Szívszorító szobabelső érzékelteti a munkások körülményeit az ideiglenes szállásokon: vaságy matraccal, durva pokróccal, kecskelábú asztal ülőal­kalmatossággal, kanna, amiben a vizet be lehet hozni – valahonnan. Ezt a sivárságot kultúrprogramok ellensúlyozták, például a pártbizottság ünnepi műsora Rákosi Mátyás élete címmel, 1952. február 28-án este 7 órakor.
A munkásszállás falán a filmplakát az Én és anagyapám című ifjúsági filmszatírát ajánlja, amely egy épülő szocialista városban játszódik – ez a kiállítás egyik nagy gegje.

Én és a nagyapám

Számtalan dokumentum, fotó, plakát, zászló idézi fel a kor agitatív propagandáját. Hatásos darab a martinász – részben barkácsmódszerekkel hőszigetelővé tett – egyenruhá­ja. A kiállítás és a múzeum egyik ikonikus tárgya egy hatalmas, vörös könyv, a Du­nai Vasmű dolgozóinak levele Rákosihoz. Drága Rákosi elv­társ! – kezdődik a levél, mely­ben 24 ezer aláíró arra kéri, hogy a város felvehesse Sztálin elvtárs nevét. 1951. november 7-én (ami­kor az első csapolás történt) vette fel Dunapentele a Sztálinváros nevet.


A Rákosi elvtársnak küldött vaskos “levél”

Hogyan született meg a Dunai Vasmű építőinek Rákosi elvtárshoz intézett levele?

Ott van egy plakát, mely szerint 1953. január 16-án a Sztálinvárosi dolgozó­kat (így, véletlenül sem kisbetűvel írva) hívják békenagygyűlésre.
Aztán történt valami, és két héttel ké­sőbb (1953. január 31.) kelt, megsárgult leirat tudósít arról, hogy az M.148/1953 sz. miniszteri utasítás alapján, azonnali ha­tállyal, a “Sztálinvárosi Mélyépítő Vállalat elne­vezése a jövőben: 33/1. sz. Üzemi Mélyépítő Válla­lat. A Sztálinvárosi Vízműépítő Vállalat elnevezése a jövőben: 33/2. sz. Vízműépítő Vállalat” és így to­vább. Sztálin még élt, és áprilisi halála sem járt a hivatalos tiszteletének eltörlésével. A város neve csak 1961-ben változott Dunaújvárosra.
Látjuk a plakátot, amely az ifjakat 1956-ban fegy­verbe szólította, majd a fegyverek leadását elrendelő parancsot, egy munkásőr egyenruhás figurájával nyomatékosítva. A gulyáskommunizmus idejét vörös kárpittal bevont csőbútor szobabelső érzékelteti, a hős­kornak lassan vége szakad. Olyannyira, hogy ma a lépcsőházból ráláthatunk a hátsó kapualjban eldugott, eredetileg főtéri Lenin szoborra is.
Tavaly ez a múzeum többek között “visszacsa­tolt Mohácshoz”. A Tito elnöknek adományo­zott királyi ajándékok szerb vendégkiállítását mutatta be második emeleti időszaki kiállítási terében. Dísz­telen vitrinekben lehetett megcsodálni az ékszereket, ékszer­dobozokat, szobrokat, tálakat, étkészleteket, régészeti ritkasá­gokat, például egy 2700 éves korinthoszi sisakot (amiért egy pár lipicai lovat kapott viszonzásul a görög királyi pár). Tavaly elmulasztotta a múzeum, hogy kapcsolatot építsen az első emeleten lévő történeti bemutatóval. Meg lehetett volna em­líteni a kontrasztot a politikai elit szintjén jelentkező fényűzés és a Tito miatt ide került ipari létesítményt építők nyomora között. Idei egyik időszaki kiállításukat is benevezték az Év kiállítása pályázatra. A tűzoltók védőszentje, Szent Flórián kultuszát bemutató anyag már szerves egy­ségben használta az épület két szintjét. (Azért a múlt idő, mert ez a kiállítás is már bezárt, hogy átadja helyét az újabbaknak.) A földszinttől indulva ké­pek és a lépcsőkre ragasztott jelzések vezettek a második emeletre, érintve a munkásmozgalmi kiállítást. A Katasztrófavédelmi Múzeum gaz­dag tárgyi anyagot bemutató vendégkiállítá­sát a dunaújvárosi hőskor tűzoltó emlékeinek bemutatásával egészítették ki (köztük a tábla: “A dolgozó nép ellensége az, aki nem tartja be a tűz­védelmi szabályokat!”).

“Ha elhagyod az építkezést, áruló vagy!”

Kisgyerekeknek bádog tűzoltóautók, legóból épített tűzoltójelenetek, fel­nőtteknek pedig a ruhafogasokra akasztott mun­karuhák, egyenruhák vezették be a tárlatot. Ilyen felvezetés emberközelbe hozza a kiállítások néha a mindennapi életünktől távol eső témáit is.


Kohász az 1950-es évekből

Nagy “pörgés” van ebben a múzeumban, az idén megjelent első Évkönyv tanúsága szerint sokféle érdeklődést és ízlést céloznak meg a munkatársak. Érdemes a honlapon tájékozódni, esetleg valamilyen egyéb esemény vagy kiállítás meglátogatásával összekapcsolva ennek a még mindig meghatározó szocialista történelmi kor­szaknak mementóját, ezt az elavult, de közben már kultúrtörténeti értékké vált kiállítást is megnézni.
A múltat nem lehet végképp eltörölni. De segíthet, ha megértjük, feldolgozzuk és helyére tesszük mindazt, ami történt, tanulva belőle, és okosan használva a ta­nultakat. Mi volna nagyobb hivatása egy történeti múzeumnak, mint ennek lehetővé tétele?

Vásárhelyi Tamás

2017. november 11. Intercisa Múzeum – Pincétől a padlásig – képek

Intercisa Múzeum honlapja

Intercisa Múzeum a facebookon

Dunaujvaros
Az oldal HTTP-sütiket használ a jobb működésért. View more
Cookies settings
Rendben
Privacy & Cookie policy
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

http://dunaujvarosmesel.hu

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások

Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. A weboldal külső, DISQUS hozzászólás rendszert használja.

Más honlapokról származó beágyazott tartalmak

A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Felhasználói adatok

Felhasználói személyes adatokat az oldal nem gyűjt. A külső hozzászólás rendszerben pedig a felhasználó saját maga rendelkezik a megadott információkkal. Erről a szolgáltatásról bővebben:

https://disqus.com/

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti. Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára.

Kapcsolati adatok

Az oldallal kapcsolatosan az Impresszum oldalon tehetnek fel kérdéseket egy tetszőleges névvel, és egy email címmel, amennyiben választ is kérnek. Ezeket az adatokat a rendszer nem tárolja, csak továbbítja.

Save settings
Cookies settings