Dunaújvárosi Hírlap – 1997. május 10.

AZ AMERIKAI MODELL

Fejezetek a dunaújvárosi főiskola (és a magyar műszaki felsőoktatás) történetéből VIII.

Mi az IH képzés?

Világviszonylatban már a század elején, Amerikában és nyugaton is kialakult az úgynevezett “szendvicsképzés”, mely a vállalatok és az egyetemek, főiskolák kölcsönös érdekeltségén alapuló kooperatív együttműködéshez vezetett. Rájöttek arra, hogy különösen az iparban foglalkoztatott mérnökök – és természetesen az őket alkalmazók – számára igen nagy fontossággal bír a konkrét gyakorlati tudás és ismeret. Ennek elsajátításához nem elegendő csak a felsőoktatási intézményeken belüli képzés, még az üzemi termelési gyakorlatokkal kiegészítve sem. Igen eredményes lehet tehát, ha a képzést jól szervezetten, a felsőoktatási intézményben és az üzemben felváltva bonyolítják, méghozzá ténylegesen végzett, fizetett munkatevékenység révén, melyet üzemi, egyetemi, főiskolai instruktorok segítenek. Az így kiképzett hallgató ugyanis nemcsak konkrét gyakorlati tapasztalatokra, tudásra tesz szert, hanem emberi oldaláról is megismeri a termelő munkát. Megtanulja, milyen is együttdolgozni alá-, mellé-, fölérendeltségi viszonyban, hogy lehet jó kapcsolatot kiépíteni a vele együttdolgozókkal úgy, hogy az mindenki számára hasznos legyen. Sőt jól hasznosuló tapasztalatokra is tegyen szert az eljövendő mérnök. Hermann Schneider professzor a Cinncinati Egyetem dékánja, a kooperatív képzés feltalálója mindezt a következőkben fogalmazta meg:
“A hallgató iparban szerzett tapasztalatait nem korlátozzuk szükségszerűen, csak a műszaki problémák megfigyelésére. A szakmai gyakorlat lehetőséget ad a hallgatónak arra, hogy különböző, néha előre nem várható körülmények között találkozzon és dolgozzon együtt emberekkel, kijöjjön velük, tanuljon tőlük, megbecsülje őket, ugyanakkor kiérdemelje az ő megbecsülésüket. Való igaz, hogy ezek az előnyök, melyek látszólag az iparban töltött munka melléktermékei, legalább olyan fontosak egy fiatal személyiség életének alakításában, mint a választott területen való tapasztalatgyűjtés.” Ez a módszer természetesen nem mindenhol alkalmazható, de az elsősorban gyakorlatorientált üzemmérnök képzésben igen jól hasznosulhat.

 
Az intézmény előcsarnokát két értékes gipsz dombormű szépíti.
Az egyik az új kohásznemzedék tanítását, a másik az üzemi gyakorlatot ábrázolja.
fotók: Horváth Tamás

Miért esett Dunaújvárosra a választás?

Az MM vezetői úgy látták, hogy az a különlegesen jó kapcsolat és együttműködés, mely már az FKT, majd az NME KFFK és a DV között fennáll, alkalmassá tesz bennünket egy ilyen irányultságú képzési mód bevezetésére. Mi erre – mert hasznosnak láttuk – szívesen vállalkoztunk, és igazolódott az a feltételezésünk is, hogy jó partnereink lesznek mind a DV, mind más kohó- és gépipari vállalatok.
Az alaposabb előkészítés érdekében az MM a Magyar Unesco-Bizottság közreműködésével 1981. március 24-26-a között főiskolánkon, a vasmű, a MTESZ, valamint több műszaki egyetem és főiskola részvételével Unesco-szemináriumot szervezett. A rendezést mi és a Dunai Vasmű közösen vállaltuk. Ezen 7 ország (Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Lengyelország, Magyarország, az NDK és Norvégia) szakértői és a párizsi Unesco-központ egy vezető munkatársa vett részt. A szeminárium célja az volt, hogy tájékozódjunk ezen országokban folyó mérnökképzésről. Pontosabban: az iparvállalatok és a felsőoktatási intézmények kooperációjáról. A 12 előadás és a referátumokról folyó tanácskozások hasznosnak bizonyultak. Az általam ismertetett kísérleti képzést eredményesen megvalósíthatónak ítélték meg. A szeminárium előkészítésében, lebonyolításában kiemelkedő szerepe volt dr. Szentmártoni Tibor professzornak, a jeles Unesco-szakértőnek. A főiskola és a DV pedig jó házigazdának bizonyult, és így ezt a szemináriumot mindenki sikeresnek ítélte. Minderről a Felsőoktatási Szemle 1981. évi 7-8. száma részletesen tudósított.

felsoktatasiszemle_1981_beszamolo

Az IH képzés lebonyolítása

Az I-n. félév a természettudományi és a műszaki alapozás, valamint az ipari gyakorlatokra való felkészülés. A III. félévi első periódusban a hallgatók fizikai szakmunkát végezve ismerik meg a technológiát, a berendezéseket, az üzemek termelési rendszerét és az abban dolgozó kollektívák életét. Munkaviszonyban, teljes műszak mellett heti 6 óra levelező oktatás révén tartják fenn elméleti ismereteiket és bővítik azt gyakorlati ismeretekkel. Tevékenységükért, feladataikat, zárthelyiket megoldva ezért gyakorlati jegyet kapnak, majd főiskolai és üzemi szakemberek előtt elméleti vizsgát is tesznek. A IV-V. félév részben szakmai alapképzés, részben speciális ágazati képzés. A VI. félévi második periódusban a hallgatók üzemmérnök gyakornokként sajátítják el a termelés irányításának alapismereteit. Ekkor készítik konkrét üzemi témájú szakdolgozatukat, melynek kéziratjellegű elkészítése és az arról való beszámolás félév végi vizsgájuk tárgya. A VII. félév a speciális ágazati képzés és az államvizsga.
A hallgatók munkáját tanszéki és üzemi konzulensek segítik. A szaktanszék készíti el és az üzemi gyakorlatok előtt kézbe is adja a levelező oktatás órarendjét, tematikáját, a feladatok és zárthelyek ütemezését. A munkahelyhez kötődő feladatokat egyezteti az üzemi konzulensekkel. A feladatok megoldását elősegítendő útmutatókat kap kézbe a hallgató. Az üzemek tevékenységét részletesen ismertető külön füzet is segíti a gyakorlati tapasztalatszerzést.

Az IH-s nemzetközi tanácskozás szöveggyűjteménye a résztvevők aláírásaival

Az IH képzés közvetlen célja, hogy a hallgatók a megszerzett elméleti ismereteiket – az üzemi feladatok megoldásában való közreműködésükkel – kiegészítsék és elmélyítsék, továbbá az üzemben szerzett tapasztalataikat a főiskolai tanulmányokat lezáró szakdolgozat készítésénél és az államvizsgáknál hasznosítsák. A képzés “távlati” célja, hogy az oklevelet szerzett üzemmérnökök a saját szakterületükön nehézségek nélkül kapcsolódhassanak be a termelési tevékenységbe azáltal, hogy az alapvető üzemi folyamatokat már a főiskolai képzés során megismerték és gyakorolták. A biztos gyakorlati és elméleti ismeretek birtokában a munkába állást követő egyéves gyakorlati idő a minimálisra csökkenthető.
A képzésben mintegy 40 vállalat vett részt. A gyakorlati félévek lebonyolításáért a szaktanszékek voltak a felelősek. A tanszékek és a velük kapcsolatban álló vállalatok szerződésben rögzítették a gyakorlatok lebonyolításának feladatait. Kitértek többek között: a hallgatók munkába állására, munkabérére, a szociális juttatásokra (étkezés, szállás, elszállásolás), a vállalati instruktorok kijelölésére, az órarendi elfoglaltságokra, az instruktorok feladataira, a főiskola és a vállalat kapcsolattartására stb.

Tapasztalatgyűjtés az IH-ról

A tapasztalatgyűjtést a mechanika-fémszerkezeti és a pedagógiai tanszék AMSZ kutatás keretében végezte. A beválásvizsgálathoz az információkat az üzemi konzulensektől, a tanszéki összekötőktől, a hallgatóktól gyűjtötték be. A hallgatókat kérdőívek kitöltésére kérték meg, a konzulensektől pedig véleményük összegzését kérték. A témavezetők dr. Gubán Gyula és dr. Molnár László voltak. Nagy érdeklődést és egyetértő megnyilvánulásokat váltott ki az a négy előadás, melyet e cikk szerzője két nemzetközi jellegű és két hazai konferencián tartott az IH képzésről. (Székesfehérvár: MTESZ és KGST nemzetközi konferencia, Pécs: METESZ és a Műszaki Főiskolák konferenciája, IGIP /Internazionale Gesellschaft für Ingenieur Pädagogik/ XIV. Nemzetközi Szeminárium Budapest, BME 200 éves Jubileumi Tudományos Ülésszak.)

Tapasztalatok

A vállalatok nagyon célravezetőnek, kiterjesztendőnek tartották az IH-t. A képzésben résztvevő hallgatók részére megfelelő körülményeket biztosítottak. A gimnáziumban érettségizettek esetében is – mégha több munkával is – sikerül a felzárkóztatás. A hallgatói gyakorlati tapasztalatok segítették az elméleti tananyag megértését és elsajátíthatóságát. A főiskolai oktatók rákényszerültek arra, hogy az iparral szorosabb kapcsolatokat alakítsanak ki.

Anyagvizsgálati labor

Jól sikerült az elméleti és gyakorlati képzés egymásra épülése. A hallgatók teljes értékű munkát voltak képesek végezni. Pozitív vélemény alakult ki a tanszék és az instruktorok kapcsolatáról. A hallgatók által megoldott feladatok a gyár számára a gyakorlatban is hasznosíthatóvá váltak. A szakdolgozatok témáit sokszor újításként megvalósították. A konzulenseknek – hogy hallgatóiknak segíthessenek – fel kellett újítaniuk elméleti ismereteiket. Igen jók voltak a vizsgatapasztalatok is. Az üzemi instruktorok egy kicsit oktatókká is váltak. A diákok beilleszkedése, hozzáállása, viselkedése problémamentes volt, szívesen hallgattak a tapasztaltabb, idősebb munkatársakra és kevesebb problémát okoztak, mint dolgozó társaik. Felvetették még, hogy jobb lenne, ha a hallgató mindkét IH-s félévet ugyanabban a gyárban töltené le. Sőt, célszerűnek tartották külföldi szakirányú gyakorlat megvalósítását is.
A tanszékek a képzés beindulásakor igen komoly szervező munkát végeztek és jól működtek együtt a vállalati instruktorokkal, óraadókkal, tanszéki összekötőkkel. Közös munkájuk eredményeként a hallgatóknak sem munkájában, sem levelező oktatásában nem jelentkeztek komolyabb problémák. Végezetül az Államvizsga bizottságok egyértelműen azt állapították meg, hogy a jelöltek gyakorlati, technológiai ismeretei jóval mélyebbek, mint a hagyományos képzésben résztvevő hallgatóké. Az államvizsgázók fellépése magabiztosabb volt, a kérdésekre adott válaszok gazdaságosabb szemléletmódjukat tükrözték.

Végkifejlet

Sajnos a fokozódó gazdasági nehézségek miatt a főiskola az ehhez szükséges többletköltségeket nem kapta meg és az üzemek nehézségei miatt – egy közbeni évharmados képzésbeni változtatás után – egyelőre csak egy VII. félév maradt a szakdolgozat készítésére. Most csak remélni lehet, hogy a jövőben ez a nyugaton változatlanul eredményesen működő képzési rendszer nálunk is visszatérhet a régi jó bevált formájában.
A következő cikk hallgatóságunk életével, diákhagyományaink eredetével foglalkozik.

folytatjuk…

Fejezetek a dunaújvárosi főiskola történetéből

Dr. Molnár László
ny. főiskolai tanár,
alias Laci bácsi

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.