Dunaújvárosi Hírlap – 1964. március 17.
A dunaújvárosi könyvtárban
fotó: Magyar Hírek – 1964. június
Mennyiség, minőség a könyvtári munkában
A város népművelési intézményei közül a könyvtáraknak van legnagyobb, s talán legbiztosabb tábora. A Városi Könyvtárnak az elmúlt év végén három és félezer olvasója volt, 400-zal több, mint 1962-ben, s 800-zal emelkedett az 1961-es létszámhoz képest. 32 ezer kötetes könyvállománya évi 7-8 százalékos tiszta növekedéssel duzzadt ennyire, s a szépirodalmi és ismeretterjesztő művek aránya is jobb, mint általában a közművelődési könyvtárakban. A statisztika tehát, a számok megcáfolhatatlan bizonyosságával, állandó mennyiségű emelkedést mutat. Az eredmény azonban nem ilyen egyértelmű.
Az olvasók létszámának növekedése bizonyos fokig automatikus folyamat. A tanulás, a művelődés igénye, az általános iskolások bekapcsolódása – és természetesen a szórakozás keresése – szinte önmagától is emeli a könyvtári tagok számát, anélkül, hogy azt szervezéssel, propagandával elősegítenék. Ezt már csak azért is érdemes megemlíteni, mert adalékul szolgál a könyvtár jelentőségéhez, figyelmeztet a kulturális életben ráháruló feladatokra.
Kétségtelen azonban, hogy nem lehet kizárólag erre a spontán folyamatra támaszkodni. Éppen azért, mert az olvasás – eltekintve a szervezett oktatástól – a művelődés alapvető formája, siettetni kell a nemolvasók bekapcsolódását a könyvtárba.
Régi tapasztalat, hogy minél nagyobb terület tartozik egy könyvtárhoz, annál rosszabb az olvasó és a körzet lakói közötti arány. Sőt, hogy még a könyvtár elhelyezése is mennyit számít, bizonyítja a délivárosi fiók, amely forgalmasabb helyre kerülve maga is forgalmasabbá vált. Számos új olvasót jelentene a központtól távolabb eső területeken – a Barátság városrészben, az L-épületeknél, a Kertvárosban, és elsősorban a Ságvári városrészben – egy-egy könyvgyűjtemény elhelyezése.
Ugyanakkor szervezéssel is lehet emelni a beiratkozások számát. A könyvtár alkalmi kölcsönzéseket rendez az iskolákban, nyáron vidámparki és strandkönyvtárat nyit, amelyek új olvasókat vonnak tagjai közé. A szakszervezeti könyvtárral közösen plakátokat és szórócédulákat készítettek, hogy felhívják a figyelmet a kölcsönzésre. Ezek megjelenése az utcákon azonban késlekedik, így az olvasás szempontjából kedvezőbb téli hónapokban már nem fejtheti ki hatását.
Strandkönyvtár
fotó: Könyvtáros – 1964. október
A sikertelenség fő oka a gyönge szervezés, s ezzel összefüggésben az olvasókkal való személyes kapcsolat hiánya, ami pedig a közművelődési könyvtár egyik alapszabálya lenne, így alakulhatott ki az a helyzet, hogy jelentős törzsközönsége van, akiknek mégis arra korlátozódik a könyvtárral való kapcsolata, hogy kiválasztják a nekik tetsző könyvet.
Azt lehetne itt felvetni, hiszen úgyis az olvasás a cél. Valóban a rendszeres könyvkölcsönzés jelentős eredmény. Ez azonban nem a könyvtári munka non plus ultrája. A könyvtárnak irányító, bizonyos fokig nevelő feladatai is vannak. Az olvasók figyelmét a könnyebb olvasmányokról fokozatosan a tartalmasabb írások felé kell fordítania. Ilyen jellegű munkát azonban nem végeznek, legfeljebb nagyon elvétve.
Jelenleg nem is az olvasók számának növelését, hanem a meglévő közönség ellátását tekintik elsőrendű feladatuknak. Szép eredményeket értek el a szakkönyvek kölcsönzésében, amit a tanulás, a műszaki érdeklődés terjedése mellett könyvtár is elősegíti az óvárosi olvasók számára összeállított mezőgazdasági bibliográfiával, a fotósok, sakkozók stb. részére készített könyvjegyzékkel. Az is eredményes volt, hogy a szakirodalomnak nagyobb helyet biztosítottak a szabadpolcon.
Az élő tájékoztatás azonban korántsem megfelelő. Többnyire a katalógus kézbeadására, esetleg egy-két ismertebb mű ajánlására szorítkozik. Ezen elsősorban a kölcsönző könyvtárosok szakmai és könyvismeretének emelésével lehet segíteni.
A könyvtári munka javítása – az eredmények elismerése mellett is – feltétlenül szükséges, éppen hatósugarát és lehetőségeit tekintve. Részint a két központi könyvtár jobb együttműködésével, közös rendezvények – amelyek a felnőtt olvasók esetében hiányoznak – munkaértekezletek tartásával, tapasztalatcserével. Főleg pedig a munkafegyelem javításával. Könyvtártechnikai szempontból és a munkahely megbecsülésének tekintetében is vannak kívánnivalók.
Az eredmények és hiányosságok mérlege azt mutatja, hogy a Városi Könyvtár nem használja ki megfelelően az adott, sőt önként kínálkozó lehetőségeket. Nem elmarasztalás akar ez lenni. De szembe kell nézni a ténnyel, hogy a könyvtár mennyiségi eredményei nem állnak arányban munkájának minőségi változásával. Ez utóbbi elmarad a követelmények, a könyvtárra háruló egyre nagyobb feladatok mögött.
– galántai –
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
