Annyi kísérlet, ál- és féltudományos, és tudományos dolgozat, okoskodás után (ami mind-mind azt kutatta, hogy kik is! jöttek ide, várost építeni a semmiből), ím itt van egy évtizedek óta lappangó írásos bizonyosság. Dokumentumértéke felér a legelsőnek tartott, híres Garancz-féle naplóval. Ez is “esemény után” íródott, mégis eredeti módon bizonyítja Sztálinváros egyik (sok?) büszke építőjének sorsát, gondolatait, valódi, vagy már manipulált hevületeit. 
Egy íráshoz nem szokott (mondjuk ki: műveletlen) ember próbálkozása/produktuma ez, aki élete nagy történetét, érzelmeit próbálta úgymond kiírni magából. (Nemde mások is voltak/vannak, vagyunk így!?) 
R.B. 1962 tavaszán hozta be a Hírlaphoz a füzetet és tartalmát közlésre ajánlotta. Oh nemes együgyűség! Alig tíz évre voltunk a benne, – a naplóban, vers- és színmű kezdeményekben – foglaltaktól. A válasz persze, akkor csak elutasítás lehetett.
Ám ötven-hatvan év elteltével kordokumentummá nemesedett az írás, de maga a szerző is. A bő félévszázados múlt hiteles lenyomatát pedig elődeink iránti megértéssel, empátiával illik fogadni. Még ha olvastán el is nyomunk egy-egy félmosolyt. 

Miskolczi Miklós

I.
(Betűhíven) Erősen süt már a nap amikor megérkezem a vonatal a Dunapentelei álomásra ezerkilencszáz ötvenegyben a személy szálító autók már vártak ránk, mert többen is érkeztek akik építeni akarták az első szociálista vá a kocsik megteltek és elindultak a szigetre és a Radarba volt a munka erő onét engem is leirányítottak a szigetre, ott kezdtem dolgozni megkapom a felszerelést és a szállást és másnap felveszem a munkmát. Nehezen tudok bele ileszkedni mert mindég az járt az eszembe vajon othon mi is lehet az aszonyal ás a két gyermekemmel de idővel megszokta az ember épen ugy mint az esős időt mert megtörtént azis reggelre ébredve az ablakon kinézve sürü záporként hullik az eső de ugy annyira hogy mikor mentünk a munkába hát az agyagos talajba a gumi csuzmánk lábszárig elsűledt, és bizony a munkahely érve már el is fáradt az ember, hát még egész nap dolgozni, hát ilyen volt kezdeten az életünk mind azoknak akik a Kormány felhívására önként válalták a Szociálista város építését. Igy a szorgos kezek után épült fel a Görbe utca, Béke tér, és a Majus 1 utca Stb az örömbe üröm is vegyült mert bizony a Horthy rendszerben az uri stáciok jobb keze is a volt gazda tisztek is megjelentek és bizony ha jött a szabadszombat feltette zerge tollas zöldkalapját és még más sietet haza a családja körébe adig ő meg lobogtatta kalapját a kocsma tövében és amikor megérkeztünk ezek a személyek röhögve veregeték a pocakjukat hogy de jót mulatak, és bizony sokszor voltak olyanok akik bedűltek az ilyen szonak, mert othon az aszonynak nem tecet az hogy az ember egy kisé távolabment dolgozni és nem minden nap járt haza és bizony sokan adtak inkábba reakció hangjára mind hogy a családal törödöt volna minékünk párt tagoknak nehéz volt a helyzetünk mert ki kellet fürkésznünk az ilyen eseteket és politikai vonalon megmagyarázni a férevezetett munka válalok a családal való tőrődönségüket mert nem azért jöttek le a családtól távol dolgozni hogy a kocsma nyelje el a munkájuk gyümölcsét. A reakció meg anyira kicsiszolt volt hogy nehezen lehetett leleplezni romboló hatásu munkáját.

Folytatása hamarosan következik!

Napló VI. – Tetőfokra lépet a szeretett
Napló V. – Kormányunk ferde politikát fojtatot
Napló IV. – Kitört a családi petvar
Napló III. – 100000 frtok tűntek el
Napló II. – Épül a város

Napló I. – Megérkeztem a vonattal

Miskolczi Miklós eredeti bejegyzése a Mi, DUNAÚJVÁROSIAK facebook csoportban található.

Dunaujvaros