(Az alábbi bevezetés ismétlése nélkül új érdeklődők számára nem lenne érthető a közreadó szándéka.) 

Annyi kísérlet, ál- és féltudományos, és tudományos dolgozat, okoskodás után (ami mind-mind azt kutatta, hogy kik is! jöttek ide, várost építeni a semmiből), ím itt van egy évtizedek óta lappangó írásos bizonyosság. Dokumentumértéke felér a legelsőnek tartott, híres Garancz-féle naplóval. Ez is „esemény után” íródott, mégis eredeti módon bizonyítja Sztálinváros egyik (sok?) büszke építőjének sorsát, gondolatait, valódi, vagy már manipulált hevületeit. 
Egy íráshoz nem szokott (mondjuk ki: műveletlen) ember próbálkozása/produktuma ez, aki élete nagy történetét, érzelmeit próbálta úgymond kiírni magából. (Nemde mások is voltak/vannak, vagyunk így!?) 
R.B. 1962 tavaszán hozta be a Hírlaphoz a füzetet és tartalmát közlésre ajánlotta. Oh nemes együgyűség! Alig tíz évre voltunk a benne, – a naplóban, vers- és színmű kezdeményekben – foglaltaktól. A válasz persze, akkor csak elutasítás lehetett.
Ám ötven-hatvan év elteltével kordokumentummá nemesedett az írás, de maga a szerző is. A bő félévszázados múlt hiteles lenyomatát pedig elődeink iránti megértéssel, empátiával illik fogadni. Még ha olvastán el is nyomunk egy-egy félmosolyt. 
———

Miskolczi Miklós

Kitört a családi petvar
(Betűhíven)

Othon megszületik a harmadik gyerek mert a házasélet ezel jár, a levelek majd nem minden nap mennek haza vállaszt mindig ritkában kapok rá mindha veszélybe forogna a házas életem a feleségemnek töbször írtam hogy jöjjön utánam, de ő eről hallani sem akart bántot az eset pláne akkor amikor megtudtam, hogy a feleségem a gyerekeket menhelybe adta csak azért hogy ő szabadon élhesse világát szinte a keserűséget hozta a szívemre rá hát miért azért mert nem minden este járok haza, azért mert szociálista várost jöttem építeni hát azért botladozik egy aszony hát enek már jó vége nem lesz gondoltam magamba, ekkor el mentem haza és az aszonyt helyben hagytam amire aztán eljött vellem előszőr a Radarba laktam Azután Apostagon, Délivárosba, Kossuth Lajos utcába és végül a Technikumba kerültem főbérleti lakásba ahol aztán kitört a családi petvar a feleségem hűtlensége miat, én meg elzavartam és itt maradtam 4 gyermekel de a harcot nem adtamföl a munkámat is elvégeztem és othon a családot is elláttam adig még egy jora való leányt nem találtam aki felkarolta családomat is és most élem az igazi boldog házas életet.
Az igaz hogy a volt feleségemel állandó pereskedés allat állok a gyermekek érdekében de nem fogok néki békét hagyni éreze azt egy életen át, hogy ő anya is volt és akkor amikor elzavartam ő erről mind megfeledkezet most már jó volna néki a négy gyerek közül 2tő de én ha már idáig felneveltem bizony nem fogok kiadni egy gyereket sem a kezemből mert kutyából szalona nem lesz mert ütésel a gyerek hasát nem lehet megtömni csak ételel.

Folytatása hamarosan következik!

Napló VI. – Tetőfokra lépet a szeretett
Napló V. – Kormányunk ferde politikát fojtatot
Napló IV. – Kitört a családi petvar
Napló III. – 100000 frtok tűntek el
Napló II. – Épül a város

Napló I. – Megérkeztem a vonattal

Miskolczi Miklós eredeti bejegyzése a Mi, DUNAÚJVÁROSIAK facebook csoportban található.

Dunaujvaros