(Az alábbi bevezetés ismétlése nélkül új érdeklődők számára nem lenne érthető a közreadó szándéka.) 

Annyi kísérlet, ál- és féltudományos, és tudományos dolgozat, okoskodás után (ami mind-mind azt kutatta, hogy kik is! jöttek ide, várost építeni a semmiből), ím itt van egy évtizedek óta lappangó írásos bizonyosság. Dokumentumértéke felér a legelsőnek tartott, híres Garancz-féle naplóval. Ez is „esemény után” íródott, mégis eredeti módon bizonyítja Sztálinváros egyik (sok?) büszke építőjének sorsát, gondolatait, valódi, vagy már manipulált hevületeit. 
Egy íráshoz nem szokott (mondjuk ki: műveletlen) ember próbálkozása/produktuma ez, aki élete nagy történetét, érzelmeit próbálta úgymond kiírni magából. (Nemde mások is voltak/vannak, vagyunk így!?) 
R.B. 1962 tavaszán hozta be a Hírlaphoz a füzetet és tartalmát közlésre ajánlotta. Oh nemes együgyűség! Alig tíz évre voltunk a benne, – a naplóban, vers- és színmű kezdeményekben – foglaltaktól. A válasz persze, akkor csak elutasítás lehetett.
Ám ötven-hatvan év elteltével kordokumentummá nemesedett az írás, de maga a szerző is. A bő félévszázados múlt hiteles lenyomatát pedig elődeink iránti megértéssel, empátiával illik fogadni. Még ha olvastán el is nyomunk egy-egy félmosolyt. 
————-

Miskolczi Miklós

100000 frtok tűntek el
(Betűhíven)

II 
Sztalinváros helyén még ringot a búza 1952 ben de a föld gyalu már egyengete a földet az eszkavátorok pakolták a dömpereket és töltötték a gidres gödrös részeket és végül egyenes lett Sztalinváros alapja amire aztán gomba módjára nőtek az épületek épületek után amibe a munka válaló munka válaló után kapot elhelyezést családjával együt, így gyarapodot nem csak a város építkezése, hanem a lakoság létszám növekedése is és az ország minden részéből kerültek ide mindenféle emberek, azt nehezen lehetet elbirálni hogy vajon jo e az ember és családja meg e fogják becsülni a népvagyonát nemcsak a lakást hanem az építkezések mellet az anyagpocsékolást. Nem beszélve aról, hogy az államunk vezetőségének nagyon sok kiutalt miliója benne van Sztalinváros felépítésében mert az anyagpocsékolás és a föld alá való eltemetése bizony oráról orára ment és bizony mi párt tagok nem lehetünk ott minden hol amelet hogy hetenként egyszer öszejöveteleket rendeztünk egy két naponként meg brigád vezetői értekezletek voltak És nem csak a dolgozó kisemberek követték el a hibát tisztelet a kivételnek csoport vezetők, építés vezetők, vállalat vezetők, még a tröszt igazgató is manipulált, és csak sápadozot amikor az államvédelmi szervek kérdőre vonták sajnos így 100,000 frtok tűntek el nem csak a földben de a zsebbe is. Ezért kellett a Békekölcsönt is jegyezni mert egyenlőre holt tőkét építettünk másodszor számolni kelet a manipuláciokal és harmadszor meg külföldi segítség nélkül akartuk a háboru által romba dőlt országot helyre álítani ma már elértük azt az időt hogy hazai termelésünk világviszonylatban értékes és a kereskedelmi szerződéseket kössük. Ezt köszönhetjük a Szovjet unionak aki hatalmas és felbecsülhetetlen segítséget nyujtot hazánk újból való talpra álásában.

Folytatása hamarosan következik!

Napló VI. – Tetőfokra lépet a szeretett
Napló V. – Kormányunk ferde politikát fojtatot
Napló IV. – Kitört a családi petvar
Napló III. – 100000 frtok tűntek el
Napló II. – Épül a város

Napló I. – Megérkeztem a vonattal

Miskolczi Miklós eredeti bejegyzése a Mi, DUNAÚJVÁROSIAK facebook csoportban található.

Dunaujvaros