Dunaújvárosi Hírlap – 2000. november 7.

Sztálinvárosi stációk – 1956

Zecher János nyolcvanévesen sem alkuszik: írja, kutatja a történelmet

Zecher János : “…a város csak huszonötödikén mozdult.”

Stossek Mátyás
1956. október 25. – 1956. november 8.: a forradalom napjai az egykori Sztálinvárosban. Igen, nem tévedés, itt két nappal később kezdődött a forradalom és négy nappal később verték le, mint a fővárosban.

Budán még dörögtek a fegyverek 1945 februárjában, amikor Pesten két fiatal, Ilonka és János örök hűséget esküdtek. Sorsuk Sztálinvárosba vetette őket. Az öntvénytiszító Zecher János a sztrájkbizottság, az ideiglenes, majd végleges Munkástanács tagjaként aktív résztvevője volt azoknak a napoknak, negyvennégy évvel ezelőtt.
Még manapság is vitatják egyesek, dördült-e itt sortűz, voltak-e áldozatok? Ugyancsak sokak fantáziáját foglalkoztatja az is, miként is vált az utolsó ellenállási központok egyikévé városunk.

I. STÁCIÓ

2000. október 25., verőfényes délután. Bartók előtti tér. (Zecher Jánossal sétálunk.)
– Sokan voltak a nagygyűlésen?
– Igen, mintegy három-négyezren. Igazából ez a tér volt a központ. Szinte minden esemény itt kezdődött, október huszonötödikén. Igaz, két nappal korábban néhányan voltak fenn Pesten és részt vettek az ottani eseményekben, de itt a város csak huszonötödikén mozdult. Megalakult az ideiglenes sztrájkbizottság és délutánra nagygyűlést hirdetett. A mikrofon (mutatja) ott fent volt az erkélyen. Mindenki beszélhetett. Valamiféle eufórikus hangulat fogott el mindenkit, a szabadság hangulata. Aztán egyszer csak egy asszony arról kezdett beszélni, hogy Budapestről négy forradalmár katona jött a városba, a kenyérgyárba, hogy kenyeret vigyen a forradalmároknak a fővárosba. Kenyeret nem kaptak, sőt, a város akkori vezetőinek intézkedésére a laktanyából érkező tiszti különítmény letartóztatta őket és most is ott őrzik mindegyiküket. Felröppent a jelszó: ki kell őket szabadítani, és így indultunk el kora délután a laktanyához. Kossuth-nótákat énekeltünk, meg ami eszünkbe jutott, felszabadultan, vidáman. A laktanyánál megtudtuk, hogy már tárgyal benn egy küldöttség, s végül a négy katonát is kiszabadítottuk és visszaindultunk a Bartók elé. Ott a tömeg mind türelmetlenebbé és ingerültebbé vált. Úgyhogy mire visszaértünk és a négy katona beszélni kezdett hozzájuk, már azt is kétségbe vonták, hogy valóban ők érkeztek Budapestről… Mind többen kezdtek fegyvert követelni, amit természetesen csak a laktanyából lehetett szerezni. Úgyhogy megint visszaindultunk a helyőrséghez. Már korábban négy autóbusznyi dunaújvárosi elindult Pestre, hogy részt vegyenek a forradalmárok oldalán a harcokban. Ám Ercsinél visszafordították őket. A dunaújvárosi laktanyához jöttek ők is. Én a Bartók teherautóján vagy harmincadmagammal érkeztem másodszor oda. Drótkerítés volt és drótkapu. Akkor már sokan beszivárogtak a laktanya területére. A hangulat mind feszültebbé vált… Nézze (már a mai laktanya területén beszélgetünk), az épületekhez felvezető út két oldalán álltak a katonák, ott az első épületnél egy üteg. Az őrszoba tetején is fegyveresek. Már sötét volt. Több százan voltunk. Mi a teherautóval meg akartunk fordulni, de csak úgy lehetett, hogy bekanyarodtunk a kapuval szembe. Akkor dördült el a sortűz… Halottak, sebesültek, rémület.

II. STÁCIÓ

– Másnap, huszonhatodikán, mivel korábban nem tudtak fegyvert szerezni, a Bartók előtt gyülekező tömeg a Görbe utcába vonult. Ott volt a katonai kiegészítő parancsnokság. Természetesen ott sem adtak a katonák fegyvert, ismét lövések dördültek. Ismét halottak. Képzelje el, egy fiatal házaspár épp a lakodalmát ülte. Az ifjú férj üdítőért szaladt le. Halálos lövés érte.
A sikertelen fegyverszerzési kísérletek a szélsőségeseket alaposan feldühítették. Kitalálták, hogy a tűzoltóságtól kell tűzoltóautót szerezni, azt megtölteni benzinnel, majd lelocsolni a Görbe utcai épületet. Tudni kell, az épületben csak a földszinten voltak katonai irodák, fölötte normális lakások, lakókkal. Nagyon nehezen sikerült lebeszélni őket erről az őrült tervről. No, akkor kitalálták, hogy meg kell mérgezni az ivóvizet… A laktanya ivóvízrendszerébe benzint kell önteni… Végül is meg tudtuk akadályozni ezeket az őrültségeket.
A megyei levéltár igazgatója, dr. Erdős Ferenc 1998. október 23-ára a korabeli halotti anyakönyv alapján megállapította, hogy Sztálinvárosban 1956. október 26-a és november 7-e között huszonnégyen haltak meg fejlövés, haslövés, tüdőlövés, koponyalövés, lőporrobbanás, kézigránát okozta roncsolás következtében. (Lásd részletesen Zecher János: Megtorlás című könyvében.)

III. STÁCIÓ

– Miért csak hetedikén éjjel esett el Sztálinváros?
– Nézze, itt akkor egy légvédelmi tüzérezred állomásozott. Magyar. Azért az egy jelentős erőt képviselt. A katonaság harmincadikán átállt a forradalom oldalára, és a körkörös védelem megszervezése már akkor elkezdődött. Egyébként a védelmet az a parancsnok irányította, aki huszonötödikén a sortüzet rendelte el.

Nagyéri Károly – Sztálinváros furcsa parancsnoka

A város bejáróinál, északi, nyugati és déli “kapuinál” állították fel az ütegeket. Egyet az L-épületekkel szembeni völgyben is… November hatodikán Dunaföldvár felől egy szovjet harckocsi érkezett, leeresztett, hátrafelé fordított ágyúcsővel, jelezve, hogy szándékai békések. A kokszolónál ugyan rálőttek, de épségben érkezett a volt Tanácsházához, ahol a Nemzeti Bizottság székelt. Két szovjet és két magyar tiszt ült benne, s közölték: parancsot kaptak a város elfoglalására. Meglehetősen heves vita alakult ki. Jó néhányan úgy látták, nincs sok értelme az ellenállásnak és egy esetleges heves harcban katasztrófa is történhet. Gondoljon bele, ha lövést kap a gáztartály és így tovább… A Nemzeti Bizottság azonban az ellenállás mellett döntött, bár… Mint utólag kiderült, miközben fényes vacsorát adtak a küldöttség tiszteletére (a hozzávalókat a Békéből rendelték), a szovjeteknek átadták a város körül elhelyezett ütegek pontos rajzát, elhelyezési adatait, így aztán másnap messzehordó lövegekkel harminc-negyven kilométerről is tűz alá lehetett ezeket venni, mind a három irányból. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hatodikáról hetedikére virradó éjjel tetemes mennyiségű szeszt is kaptak a katonák. Az is tény, hogy az ágyúk irányzékait elállították, így aztán amikor az első harckocsioszlop észak felől megérkezett, a mai benzinkút helyén elhelyezett üteget gyorsan letaposták a tankok. És jöttek befele, végig a faluba, akár egy díszmenet. A délről érkező harckocsioszlop a Vasmű főbejárata előtti téren összpontosult. Mi talán harmincan lehettünk puskákkal. Átadtuk a gyárat. A védelmet irányító katonatisztek hetedikén estére visszavonultak a laktanyába, majd átkeltek a Duna túloldalára, magára hagyták a forradalmat. Két-háromezer Molotov-koktél is készült, de nem volt, aki elhajítsa. Itt nem voltak pesti srácok. Egyébként, hogy a szovjet katonák mennyire tartottak az ellenállástól, bizonyítja, hogy a kikötőt csak nyolcadikán reggel fényes nappal merték elfoglalni.

IV. STÁCIÓ

Zecher Jánost ’57 februárjában tartóztatták le (ekkor már a Nagy-budapesti Munkástanácsot is feloszlatták és vezetőit őrizetbe vették). Véresre verték. Egy darabig magánzárkában őrizték, majd húsz hónapra ítélték. Kálváriája – amely a mai napig tart – még megírandó történet. Már egy másik. (Egyébként egy ideig cellatársa volt az a bíró, aki őt elítélte. Őt az “enyhe” ítéletért zárták be.)

Az elárult forradalom

1958. október 23-án kellett volna szabadulnia, de három napig még benn tartották, nehogy a forradalom évfordulóján kerüljön szabadlábra. “Nem lesz többé október 23-a” – búcsúzott tőle egy rúgással a börtöntiszt. De lett. Zecher János pedig nem alkuszik, történeti hűséggel írja, kutatja azoknak a napoknak a történetét… Nyolcvanévesen.
U. i.: A tények kedvéért: a szovjet csapatok veszteség nélkül vették be a várost.

Ki fog megbocsátani

DUNAPENTELÉN ELESETT HŐSÖK ÉS ÁLDOZATOK

Név	életkor	foglalkozás	halál oka	halál ideje
Nagy Viktor	19	lakatos	fejlövés	október 26.
Pusztai Sándor	20	mintaszedő	koponyalövés	október 27.
Kósa János	20	hegesztő	koponyalövés	október 27.
Kucsera Ferenc	26	segédmunkás	haslövés	október 25.
Miczkó Sándor	24	gépkocsivezető	koponyalövés	október 27.
Török Söményi János	36	lakatos	haslövés	október 27.
Szekeres Vilmos	40	–	tüdőlövés	október 31.
Szabó Ferenc	22	cipészsegéd	tüdőlövés	november 2.
Nagy Ferenc	24	darukezelő	fejlövés	november 10.
Fehér László	34	kovács	sokk, hasüreg mögötti sérülés	november 6.
Kocsis Dénes Donát	35	mérnök	fejlövés	november 7.
Gyulai Mihály	15	tanuló	gránát okozta roncsolás	november 7.
Ürmös Mihály	82	nyugdíjas	kézigránát okozta roncsolás	november 12.
Ürmös Mihályné
Tóth Anna	83	nyugdíjas	kézigránát okozta roncsolás	november 12.
Botos Gyula	13	tanuló	lőporrobbanás okozta roncsolás	november 12.
Vetési Imre	22	egyetemi hallgató	fejlövés	november 4.
Gurgolya József	20	kubikos	tüdőlövés	november 14.
Milisz Panajotisz	19	gépkezelő	tüdőlövés	november 7.
Novák Pál	18	darukezelő	robbanás, égés	november 7.
Dákai Károly	27	BM dolgozó	tüdő- és fejlövés	november 4.
Kovács József	55	fuvaros	haslövés	október 26.
Sziffer Rezső	22	segédmunkás	fejlövés	október 26.
Ismeretlen	–	–	robbanás darabokra tépte	november 7.
Ismeretlen	–	–	robbanás darabokra tépte	november 7.
Ezt a névsort 1998. okt. 23-ára a halotti anyakönyv alapján Dr. Erdős Ferenc, a megyei levéltár igazgatója készítette.

Forradalom Sztálinvárosban

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.