Dunaújvárosi acélszobrok

Új írás – 1987. november
Seregi József: Fény-plasztika

PÁLFALVI JÁNOS

Dunaújvárosi acélszobrok

Schéner Mihály: Banya

Fodor Sándor: Dunai szél

A Dunaújvárosba látogató, hacsak teheti, nem mulasztja el megtekinteni azt a panorámát, mely a löszfennsíkról az Alföldre tekintve tárul szeme elé. A város természeti környezetének egyetlen igazi értéke ez a látvány, s csak örülhetünk annak, hogy a szükség diktálta emberi beavatkozás, melyet a jó húsz évvel ezelőtti partcsúszás tett szükségessé, nem csökkentette, hanem emelte a folyam és öbölpart szépségeit.

Várost tartó gyökerek

Az állhatatlan rösznek köszönhetően a városépítés a meredély szélétől tisztes távolságra megállt, átadva helyét a park és partépítő munkálatoknak, a mélyben megfigyelőkutak, vízelvezető csatornák, fenn háromszögelési mérőpontok sokasága, elvezető árkok, lejtős teraszok, lépcsők. A telepített értékes növényzettel meg kell állítani a további eróziót, rejteni, szelídíteni a műszaki létesítmények látványát, és kellemes tartózkodási hellyé tenni a partvidéket.

Samu Géza: Temetési menet

Bohus Zoltán: Hengerek

A gyönyörű parti park szinte kínálta magát, mikor arról kellett dönteni, hogy a Dunaújvárosi acélszobrász művésztelepen készült és városi tulajdonban maradt műalkotások hol nyerjenek elhelyezést. S bár a szobrok külön-külön kétkedést és vitákat fakasztottak, a kétévenként kitartóan gyarapodó szoboregyüttes összképe meggyőzően bizonyítja a döntés helyességét.
Dehát milyen is ez az acélszobrász művésztelep, melynek több tucat alkotása oly dinamikusan ellenpontozza a természet formáit? Melyek mintegy összekötő kapcsot jelentenek a város (mely sokak szerint szinte hátát mutatja a Dunának) és a part között. Egy vizuális és szellemi hidat alkotnak, az ifjú város üzenetét hordozzák: igényüket az anyagi értékeken túl a szellemi értékek létrehozásában való közreműködésre, azok birtoklására. A valódi városias lét megteremtésére.

A város védelme a város ligete

1974-ben hozták létre a művésztelepet. Nem a művészet meghonosítása volt a cél, hiszen akkor már tíz fölött volt a városban élő képzőművészek száma. (Érdekes lenne elgondolkozni azon, vajon mind a mai napig miért a festők, szobrászok és grafikusok adják a városban az alkotó művészek szinte kizárólagos gárdáját!) Azért létesült, hogy a Dunai Vasmű termékeinek a felhasználásával, a kohászati kombinát üzemeiben, a munkások közvetlen segítségével a szobrászok kísérleteket végezzenek az acélnak és az öntöttvasnak korszerű szobrászati alapanyagként való alkalmazására.

Szöllőssy Enikő: Lemezplasztika

Roy Kitchin: Kicsi hengerész

Ezen túlmenően a komoly anyagi befektetéssel módját találni annak, hogy a város részese legyen az országos, sőt nemzetközi képzőművészeti mozgalmaknak. Mert ma már nemzetközi jellegű a művésztelep, az 1974-es kezdettől a mai napig nyolc alkalommal került megrendezésre, összesen harmincnégy résztvevővel (ebből jó néhányan többször is résztvevői voltak), az utóbbi három művésztelepet kilenc külföldi tisztelte meg jelenlétével. A művésztelepre a legteljesebb alkotói szabadság a jellemző, ez tükröződik a szoborpark sokféleségében is. A művek kísérletező jelleggel kollektív környezetben születnek, a résztvevők többsége Európa sok hasonló szimpóziumán megforddúl, ezért nem véletlen, hogy a munkák az egyéni sajátosságok mellett az aktuális művészi irányultságok hatásait is magukon viselik.

Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelep és Szimpozion 1974-1987

acelszobrasz19741987

ef Zámbó István: Szögek

Galántai György: Lemezplasztika

Markánsan elkülönül egymástól a szobrok jelentős része sokszor még egy alkotónak különböző alkalmakkor készített munkái esetén is. Kezdetben inkább a konstruktivizmusból táplálkozó tiszta geometria felé való törekvést tapasztaljuk, ez igen adekvát a lemezmegmunkálás lehetséges technikájával. (Csáji Attila: Hengerek, de a frissebben készültek között is fellelhetők: Roy Kitchin: Kicsi hengerész, Vladimir Kopteff: Construction.) E geometriai világ továbbfejlődése a benne fellelhető formai történések, lírai asszociációk, egyensúlyi, térkapcsolódási lelemények szférája, az előzőnél változatosabb, sőt dinamikusabb érzetek hordozója. (Friedrich Ferenc: Kapcsolat, Érintés, Szöllőssy Enikő: Vasvirág, Galántai György: Térplasztika, Buczkó György: Térplasztika, Heritesz Gábor: Vasmű stb.) De idetartozónak tekinthetjük Galántai György Lemezplasztikáját, mely a geometriai lehetőségeken formailag is túlmutató gondolatokat hordoz, vagy Ingo Glass Alfa + Omegáját, a Dunához kötődő vizuális jel-sorozatának legújabb darabját, mely alkotójának szándéka szerint hivatva van szimbolizálni azt a felemelkedést, mely az ide vetődött ellentétes történelmi erők küzdelmeiből fakadva a Dunavölgy vidékén megvalósult.
Gulyás Gyula Csoportja annak az eddigiektől elütő tendenciának a képviselője, mely érintetlen marad a geometriától, pop-art-os hangvételű, a performance alkotói körülményeit sem nélkülöző, társadalomkritikai elemeket is mutató alkotás. Jelentős a száma azoknak a nem geometrikus műveknek, melyek elsősorban anyagukból, az öntöttvas szellemiségéből következően közelebb állnak a hagyományos plasztikai formavilághoz. Egyik legnépszerűbb példánya Samu Géza Temetési menete, de ide tartozik a Palotás József készítette őroszlop, és Fodor Sándor Dunai szél című szobra, csakúgy, mint Csíkszentmihályi Róbert Háborúja és Schéner Mihály öntöttvas figurája. A művésztelep munkája töretlen, a város és a vasmű segítő szándéka változatlan, (mely a mai világban nem megvetendő), és minden remény megvan arra, hogy a dunaújvárosi szoborpark tovább gyarapodva nemcsak a Duna-parti panorámát, de lelkünk tájait is gazdagítja.

2012. 05. 10. Duna-parti sétány és szoborpark- képek
/sajnos egyes szobrok már hiányosan…/