Dunaújvárosi Hírlap – 1977. december 16.

Arborétum lesz a Duna-parton

A város védelme a város ligete

Legutóbb – sajnos már nem először – Rácalmásról érkezett a hír, hogy mozog, csúszik a Duna-part. Előtte ugyanezért Dunaföldváron kellett embereket, családokat sürgősen kitelepíteni otthonaikból és drága pénzért legalább a legkritikusabb helyeken megkísérelni a löszfal stabilizálását A két szomszédos település, vagy legalábbis egy részük tehát időről időre veszélybe kerül a magas part, a Duna, a lösz, a mélyben szivárgó vizek miatt. A közelség s az 1964-es itteni partcsuszamlás emléke miatt joggal vetődik fel a kérdés: vajon Dunaújváros biztonságban van?


Tereplépcsők a Duna-parton


7 millió köbméter föld


Dunaújvárosi partomlásra vonatkozó összefoglaló jelentés

Legfontosabb a mozdulatlanság
A kérdésnek – a partcsuszamlás utáni ellenséges hangú híresztelések a bizonyság rá – politikai éle is van. Akik ma a város alatti partszakasz szinte minden négyzetcentiméterét figyelik, min­den tizedmilliméternyi elváltozást mérnek és megakadályoznak, természetesen az előbbiekkel is tisztában vannak, s ezért is tartják be messzemenően a szigorú technológiai utasításokat amelyet a védőmű megalkotói, a MÉLYÉPTERV szakemberei számukra előírtak.
A mozdulatlanság, vagyis a biztonság másik fontos összetevője, hogy korábban a miénkhez hasonló védelmi mű még nem készült. Ezért – mondhatni – túlbiztosítva építették meg a partfalat. Az eredmény valamennyiünk előtt közismert: nem mozog a lösz, biztonságban van a város. Sőt! A korábban, üresen hagyott Duna-parti területek beépítését is engedélyezték.

Szigorú fegyelem
A védekezés azonban most sem vált feleslegessé. A part­figyelő üzem szakembereinek a. biztonság megtartása érde­kében állandóan üzemképes állapotban kell tartaniuk a felszíni és felszín alatti vízrendezési létesítményeket, a csatornákat, a tereplépcsőket, a bevágásokat, a jelzőkutakat, a szivattyúkat és a föld alatti tárórendszert. Ezen kívül – munkájuk fontos része – rendszeresen továbbítaniuk kell az itt mért adatokat, hogy belőlük számítógépes elemzéssel következtetéseket vonhassanak le, amelyek ugyancsak a biz­tonságosabb védekezést szolgálják majd.
A szigeti bejárótól a KPM-kirendeltség alatti Duna-partig öt és fél kilométernyi hosszúságban és több száz méter szélességben végzik fontos munkájukat a partfi­gyelő üzem dolgozói. A meg­közelítően másfél millió négyzetméternyi Duna-part azonban – mint valamennyien láthatják – egyre in­kább több, mint műszaki értelemben vett vízrendezési és védelmi létesítmény.

Nemcsak park, – biológiai védelem
Megszépült, átalakult a Duna-part. A kór­háztól a Barátság isko­lai sportpályáig bár­melyik városnak díszé­re váló szép park szü­letett. Lent, a lépcsők alatt már most kezde­nek kibontakozni egy későbbi szoborpark körvonalai. Ez az ami látszik, ami sokukat máris dicséretre késztet.
Pedig ez még csak a kezdet és tulajdonképpen nem is park – csak mi látjuk annak. A partfigyelő szakemberei a fákat, a virá­gokat, a füveket is a védelem eszközének tekintik. Könnyű kitalálni, hogy biológiai védelemről van szó, amely ki­egészíti és továbbfejleszti a korábban ismertetett védekezési módokat.

Viták, heves csaták árán győztek a parkosítás hívei. A betonozás mellett állókkal és olyan nézetekkel, kellett megküzdenünk, hogy ha kiirtják a Duna-parton őshonos növényeket – bodzát, akácot, vadkomlót -, vagyis ha megszüntetik a dzsungelt, újra megcsúszhat a part. Érveik között az erózió elleni védelem mellett a partszakasz nagyüzemi művelésre alkalmas területté való alakítása szerepelt, s nem titkolták, hogy szeretnének a város alatt egy, a város díszére váló parkot kialakítani.

Kertrendezési terv
Amikor már eldőlt, hogy a tervnek kettős célja van, akkor sem ment minden könnyen. A Kertészeti Egyetem és az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem növénytani tanszékének tudományos munkatársait kérték fel, hogy állítsák össze azoknak a növényeknek a listáját, amelyek biztosíthatják a part védelmét és az esztétikus külső kialakítását is. A növényjegyzék el is készült, azonban kiderült, hogy a legtöbb, fát és cserjét nem lehet beszerezni, így a partfigyelő’ üzemnek magának kellett gondoskodni egy új tervről és természetesen a megvalósításához szükséges növényekről is. Nyilas Elek fiatal szakember feladata lett a felső és az alsó Duna-part kertrendezési tervének elkészítése. Alaposan meg kellett vizsgálnia a partszakasz talaját, hogy megvalósíthassa elképzelését, az arborétumszerű telepítést. A növényeket olyan sorrendben kívánta kiültetni, hogy aki a Barátság városrész alatti park egyik sétányán elindul, a víztoronyig jutva megismerkedhessen a növényvilág “fejlődéstörténetével”.


Szoborpark

Ma még nem sok látszik a leendő arborétumból. Jobbára csak az értékesebb növé­nyek védelmére szolgáló, korábban is őshonos, de tervszerűen meghagyott fák és bokrok láthatók a már kiépített sétányokon. Őt év múlva azonban, amikor a most ültetett növények igazán fejlődésnek indulnak, már akár szabadtéri biológiai órákat is tarthatnak a Duna-parton. Amikor pedig évek múlva valóban kialakul az arborétum, ezernél is több különböző fajú és fajtájú növényben gyönyörködhetnek majd az érdeklődők. Azonban ekkor sem szabad elfelejteni, hogy a város ligetének minden szépsége mellett legfontosabb feladata a város védelme.

Nagy László


2012. 05. 10. Duna-parti sétány és szoborpark – képek
/sajnos egyes szobrok már hiányosan…/

Dunaujvaros