Dunaújvárosi Hírlap – 1969. április 01.

Húsvét és életszínvonal

Jaj, dehogy akarok én elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni az idei húsvét és életszínvonalunk összefüggéseiről, egyszerűen csak sétáltam egyet a városban, betértem néhány boltba és tapasztalataim arra engednek következtetni, hogy igenis van pénzük a dunaújvárosiaknak. Következtetésem, persze nem egyedülálló, más is rájött erre az igazságra, mégis a “mit hoz a nyuszi”riport bevezetőjében szükségesnek érzem megállapítani, hogy a közhiedelemmel ellentétben a húsvéti ajándékokat nem a nyuszi fizeti.
Tehát: szombat van, kilenc nappal vagyunk húsvét előtt, színhely a Vasmű út, szíveskedjenek velem fáradni…

200 kiló helyett, heti 2000 kiló sonka

Igen, térjünk be ide a húsboltba. Természetesen zsúfolt, mint minden szombaton. És természetesen húsért állnak sorba. Nem tudom, a tetszenek-e emlékezni, de volt idő, amikor egyesek megjósolták, hogy a drágább húsból annyi lesz, hogy a kutya sem fog érte sorban állni. És most ugyanezek az egyesek óvakodnak szombat délutánig várni a combvásárlással.

No, de lássuk a húsvéti húsokat. Mindenekelőtt a bárányt, egyetlen húsvétkor sem volt ilyen sok belőle, 10 mázsa tejes bárány érkezett Dunaújvárosba összesen. A boltvezető esküdni mer arra, hogy mind elfogy. A bárányhúst kedvelők ugyanis évről-évre nagyobb darabokat vásárolnak, és nem azért, mintha együltükben többet tudnának enni, hanem mert egyre több a hűtőszekrény.
A boltvezető egyébként nagyon örül, hogy az idei húsvétra megfelelő nagyságú sonkák érkeztek, súlyuk meghaladja a másfél kilót. Ez azért fontos, mert a vevők nem 10-15 dekát vásárolnak, mint évekkel ezelőtt, és nem is 30-40 dekát vásárolnak, hanem kifejezetten egész sonkára fáj a foguk. Amiért is húsvét előtt tízszer annyi sonka fogy, mint általában. A szokásos heti 200 kiló helyett 2000 kilónyit vásárol Dunaújváros.

Egy hektoliter kölni

A sonkaillat étvágyat csinált, az illatszerbolt felhője valami egyen másfajta hangulatot teremt. Ez könösen a férfiakra vonatkozik: nők elbódulnak az illattól, amint is sokat válogatnak, a férfiak ellenben annyira elbódulnak, hogy határozottan választanak és gavallériasan fizetnek. Veszik a húsvéti ajándéknak kiválóan alkalmas, de méregdrága Christian Dior kölnivizet, a Helena Rubinstein körömlakkot. A Max Factor ajakrúzsból már mutatóban sincs.
Kölni még van bőven. Olcsóbb és drágább (ez utóbbiból már kevés), magyar és külföldi (az utóbbiból szintén kevesebb), vagy nyolcvanezer forint értékben, különböző nagyságú üvegekben. Hozzávetőlegesen egy hektoliter.
Kell ennyi? Hogyne kellene. Az átlagos napi forgalom 4-5 ezer forint, húsvét előtt fokozatosan emelkedik. A pénteki bevétel 13 ezer forint volt és az üzletvezető szerint közvetlenül a húsvét előtti napokban 20-22 ezer forint lesz. Abban például egészen biztos, hogy a következő, ünnepi szombaton a négy órás nyitvatartás ideje alatt többet árulnak majd, mint más napokon.

Húsvéti tojások – százezerért

Százezer forint értékű tojás a piacon – nem sok. Igaz, hogy a környékbeli tyúkok a húsvétra való tekintettel megemberelték magukat, és ma többet tojnak százezerért, mint egy hónappal ezelőtt, de százezer forint értékű tojás csak az Édesség Boltban rengeteg. Drágábbak, mint a tyúktojás, viszont csokoládéból vannak, akárcsak a nyuszik.

Hosszú évek tapasztalata szerint a srácok szívesebben térnek be ide apukástól, mint anyukástól. Az apukák ugyanis többet költenek édességre, mint az anyuka, és mert feltehetően idegen tőlük a háztartási pénzgazdálkodás, könnyebben “befűzhetők” nemcsak egyforintos, de akár egy egész tábla csokoládé megvásárlására. (Melynek árát aztán – zsebpénzük pótolandó – otthon igyekeznek behajtani.) Az apukáknak köszönhető, hogy a csokoládé nyuszik és csokoládé tojások arzenálja már kilenc nappal húsvét előtt ugyancsak megfogyatkozott. A szokásos 5-6 ezer forintos napi forgalom háromszorosára nőtt és a boltvezető arra számít, hogy közvetlenül húsvét előtt hagyományos csokoládéból lesz kénytelen nyuszicsomagot összeállítani.
Az idei csokoládé-nyuszik puttonyából a mogyoró hiányozni fog. Mogyoró nincs, bármennyire is keresik. A vevők a nem éppen olcsó déligyümölcsöt, narancsot, banánt, fügét és a datolyát is percek alatt szétkapkodják. Ebben a küzdelemben minden háztartási gond ellenére a nők vállalnak nagyobb szerepet. Amiből kiviláglik, hogy a déligyümölcs-vásárlás nem pénz-, hanem a vadászösztönnel megáldott háziasszonyi türelem kérdése.

És úgy viszik az aranyat, mint a húst…

Az Óra és Ékszerbolt vitrinjében hiába ketyegnek hangosan az ébresztőórák, a zajt elnyomja a vevők nyüzsgése. Igaz, nem minden óra jár, a boltvezetőtől tudom, hogy nem volt ideje felhúzni őket. A vevők viszont igazi vevők, nem eladni, vásárolni jöttek; az “ezüstlánc”, gyorsan elmúló hőemelkedésnek bizonyult. A vásárlók főként ékszereket vesznek, és a húsvét megháromszorozta létszámukat.

Jönnek a gavallér vőlegények és a bátortalan menyasszonyok, az utóbbiakat bíztatni kell, hogy merjenek választani. A jegygyűrű fogytán, a köves kísérőgyűrű kifogyott. A középkorúak a nagyobb vevők. Általában párosával jönnek, és közösen választják azt az ékszert, mely érdekes módon mindig a nőnek tetszik. E nők minden bizonnyal feleségek. Többnyire azoké, akik fizetnek.
És milyen sokat! A 8-10 ezer forintos napi forgalom itt 25-30 ezerre nőtt. Keresett húsvéti ajándék az értéken fülbevaló, amiből természetesen már egyetlen pár sincs az üzletben. A 18 karátos olasz aranyláncból még van egy-két darab, valószínűlag azért, mert nincs hozzá medál.
– Több, még több arany kellene – mondja a boltvezető. – Nem mintha kevesebb aranyat kapnánk, mint egyébként, de többen keresik. Férfi pecsétgyűrűt, női köves gyűrűt, hja kérem, ma már a gyerekek is aranyat kapnak…
Valószínűleg így van. Bizonyság erre, hogy a 25-30 ezer forintos húsvéti forgalom 200 ezerre nőtt, amikor az üzlet aranyat kapott. A cukorhoz való hasonlítás már idejétmúlt. Úgy vitték az aranyat, mint a húst… Ajándékba. Hogy kik?
Nem a nyuszik.

Aczél Gábor

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.