Színházi Élet – 1936. május 3.

A század legnagyobb hamiskártyás-pörének vádlottja, regényt ír az életéről

Írta: Szitnyai Zoltán

A napokban egy belvárosi kávéházban őszes hajú, élénk, kék tekintetű és rózsás arcú úrral ismerkedtem meg. Annak az ötvenes férfitípusnak látszott, amely pompás erőben tartja meg szervezetének rugékonyságát. Ha festené a haját, kis bajuszát, még ötvennek sem nézném. Nagy köteg írás feküdt előtte, mint később megtudtam, kiadás előtt álló emlékiratai. Nem érdeklődtem a mű felől és a nevét sem jegyeztem meg a bemutatkozáskor. Csak akkor figyeltem föl, amikor az írásköteg fölé vetett pillantással, a következő alcím ötlött a szemembe: – Életem első hatvanöt esztendejének regénye.
– Hatvanöt? Tehát ezt a művet nem ön írja? – kérdeztem. Mosolygott: – Mit gondol, hány éves vagyok? – közelebb hozta felém az arcát, mely sima volt, oly nagymértékben ránctalan, hogy a szemüreg körüli szokásos szarkalábakat sem sikerült azon felfedeznem.
– Ötvennégy – feleltem, többet mondva annál, mint amennyit gondoltam.
– Hetven – szólt ő finom mosollyal, halkan s az életidőnek ez a súlyos számösszege, mely egyébként az aggkori hanyatlás testi tüneteivel van összekötve emlékünkben, egyszerre devalválódott, elvesztette szörnyű halálos értékét, mintha csupán a férfikor teljességének idejéről adna számot.
– Igen, ezek az én emlékirataim, az én első hatvanöt évemről, amit majd a második hatvanöt év fog követni. Százharminc évet akarok élni összesen.
– Bocsánat, – érdeklődtem már csodálkozva – kihez van szerencsém?
– Berzeviczy György vagyok.
Pillanatokra volt szükségem, mire agyamban egymáshoz sorakoztak az adatok, melyek e név viselőjéről kerültek emlékezetembe. Az újságok szenzáció-híranyagának nem vagyok lelkiismeretes olvasója s így csak halványan emlékeztem arra a bécsi hamiskártyázási botrányra, mely egy Berzeviczy György neve körül kavargott. Ez tehát ő. Nem így képzeltem el. Ha létezhet egyáltalában a jellemre való következtetés arcismeret alapján, úgy az ő arcáról csak az úriasság, a megbízhatóság, a szívélyes lélek és bölcselkedésre hajló szellem jelenlétére lehetne következtetni.
Mintha megérezte volna gondolataimat, közelebb tolta elém írásának címlapját, mely a következő szövegben folytatódott:
– A század legnagyobb hamiskártyás perének fővádlottja adja elő élményeit az előkelő játékvilágról, annak titkairól, szisztémáiról, sportküzdelmeiről, vadászatról, utazásokról, de főképpen szerelmi kalandjairól és párbajairól.
Tehát mégis ő az a Berzeviczy György, akit 1933-ban csalásra való felbújtás címén Bécsiben elítéltek. Abból a Berzeviczy-ágból való, amelynek ősei 1209-ben merániai Gertrudisszal jöttek az országba. Lomnicot kapták a királytól, a lomnici csúccsal. Ők építették a dunajeci várat. Klastromot is emeltettek bűnbánatból, egy Görgei megölése miatt. Ebből a nagymúltú családból származott Berzeviczy György, aki már huszonnégy éves korában tagja volt a Nemzeti Kaszinónak, Európa egyik legelőkelőbb klubjának. Övé volt a szentrőládi és ládbesenyői négyezerholdas uradalom s első felesége, Csáky Palavichiny Gabriella őrgrófnő révén, akivel az azóta omladozó Szentrő várában lakott, jelentékeny vagyon ura. Utóbbi harminckét esztendejét külföldön töltötte, Magyarországon ez idő alatt összesen csak harminckét napot s akkor is két párbaja keletkezett. Élt hol Monte Carlóban, hol Nizzában, hol a Rajna vidékén, hol Syrakuzában egy papirus-ligetben, hol a Nílus forrásánál, Afrika sivatagain, ahol elefánttemetőt fedezett fel annyi csonttal, amit aztán ötezer angol fontért értékesített. 1932-ben adta el utolsó talpalatnyi földjét. 1933-ban másfél évi börtönre ítélték. Most Dunapentelén lakik, két kis szobából álló parasztlakásban és készül életének második hatvanöt esztendejére.
– Az én életem, – néz rám mosolyogva – mint mindannyiunk élete, játék a “fatalita” (sorshatalom) jegyében.
Már kíváncsian nyúlok az írásköteg után. Belepillantok a tartalomjegyzékbe, mely felsorolja a könyv egész anyagát. Érdekesnél érdekesebb címeken akad meg a szemem. Például: A király látogatása. – Baskircsev Mária (Sűrűn megfordult anyjának és nagynénjének házánál.) – Első utam Monte Carlóba. – Viharos hajózás Algírba. – Első arab házasságom. – Egy sivatagi út alatt első roulette-sziszténám. – Gróf Széchenyi Andor. – Erzsébet királyné fekete kesztyűje. – Tolstoj. – Mistinguette. – Sarah Bernard. – Cleo de Mérode. – Találkozás D’Annunzióval. – Briand. – Repülés Wrighttel. – Toscanini. – Paderevsky. – Szemere Miklós. – A fransdorfi kastély. – Jaures a kártyaasztalnál. – Báró Nopcsa, az albán trónkövetelő. – Terv egy tengeri kalózkincs kiemelésére. – Zacharoff. – Báró Mannesheim. – Báró Wrangel. – Clemenceau emlékezőtehetsége. – Az 5000 nő férje. (Ez ő.) – Megfiatalíttatom magam.
Érdekes élet, amelynek állomásain világhírű nevek szerepelnek. Belelapozok az írásba, elolvasok néhány mondatot. Újabb meglepetés a stílus volta, a történésnek tudatos írói beállítottsága s a személyes keserűségek fölé emelkedő férfias, már szinte filozófiai életszemlélet. Mindezenfelül magas irodalmi kultúra nyomai Marcus Aurelius, Dante, Nitsche, Wild Oszkár, Schoppenhauer idézetekkel.
– A nyáron megjelenik magyar és német nyelven, télen angolul és franciául – és keze az írás fölé súlyosodiik.
– A címe? Feleletül a papírra írt címet teszi elém: “Widuj”. Kiejtve úgy hangzik, mintha a magyar vidulni ige parancsolómódja lenne.
– Mit jelent ez a Widuj? – Héber szó és gyónást jelent. Ha legközelebb találkozunk, bővebben megmagyarázom.

Hogy követte el csalásait a hamiskártyás Berzeviczy György? Az Uj Nemzedék részletesen közli a bécsi ügyészség vádiratát Az Uj Nemzedék tudósítója megszerezte a bécsi államügyészség vádiratát a hamiskártyás Berzeviczy György ellen. Nem “szenzációs” újságcikk ez, nincsen benne szín, nincsen benne különös lendület! Tárgyilagos, hideg felsorakoztatása megdöbbentő tényeknek. Ebből a józan hivatalos aktából bontakozik ki annak az “úri” alvilágnak a valódi képe, amely a maga romlottságával aknázza alá a társadalmat. A kificamodott ízlésű emberek – gyakorta éppen tollforgatók – valami ostoba álromantika ködébe burkolják ezeket a nemzetközi kalandorokat. Hősöket csinálnak belőlük, holott csak egészen közönséges romlott kis gonosztevők. Ilyennek mutatja őket, egyetlen hű arcképük, amely az ügyész szenvedély, szenzációhajhászás és limonádéromantika nélkül készült vádiratából tekint reánk!… A vádirat A bécsi I. sz. államügyészség Berzeviczy György ellen, aki 1867 dec. 16-án született Szendrő-Ladon, odavaló illetőségű, katolikus, nős, foglalkozásnélküli és jelenleg fogságban van, a következő vádat emeli: Berzeviczy György 1929-től 1931-ig Bécsben Kühberger József, Bartuschek Richárd, Guttmann Ottó, dr. Lőwy Hermann és a Wiener Cercle és a Wiener Klub ismeretlen tagjainak bűntettét, akik cseles megegyezéssel játszottak, amelynek folyamán a velük játszókat 2500 sillingnél nagyobb összeggel károsították meg, azáltal mozdította elő, hogy ő tanította meg őket a hamis játékra és előre megfontolt szándékkal felbujtotta őket, továbbá büntettük elkövetésében segítségükre volt, azáltal, hogy szándékosan megszerezte a hozzávaló segédeszközöket és Guttmann Ottóval megegyezett a nyereségben való részvételben, Berzeviczy György tehát ezáltal elkövette mint tettestárs a csalás bűntettét, a büntetőtörvénykönyv 197., 200., 201.. 203. §-ai alapján. Leleplezik a csalást A vádirat megindokolásában a következőket mondja: 1930-ban dr. Ehrenfeld Alfréd bankprokurista észrevette, hogy a Wiener Klubban a bakkarat-játékban egy jugoszláviai részvénytársaság igazgatósági tagja, egy magyar báró, névszerint Guttmann Ottó és a klub egy másik tagja feltűnő gyakran és sokat nyernek. Ehrenfeld azt az impressziót nyerte, hogy a nevezett két tag tévedhetetlen biztonsággal találja ki a kártyák sorrendjét. Ez több más tagnak is feltűnt és ettől kezdve vonakodtak a játékban résztvenni, ha Guttmann is játszik. Ehrenfeld jelentést tett a klub alelnökének, Philipp Ervin vezérigazgatónak, aki megígérte a vizsgálatot, de erre nem került sor, mert Guttmann ekkor már főleg a Wiener Cercleben játszott. Ehrenfeldnek feltűnt, hogy Guttmannt és dr. Lőwy Hermann orvost ott is feltűnő szerencse kíséri. Dr. Waengler Frigyes gyáros, aki ugyancsak tagja volt mindkét klubnak, ugyanezt állapította meg és különösen azt figyelte meg, hogy Lőwy sokáig nem tett és aztán hirtelen, minden látható ok nélkül, nagy téteket kockáztatott, amelyeket rendesen meg is nyert. Wängler közölte megfigyeléseit Hauser Alfréddal, a Hauser és Sobotika rt. elnökével, akivel együtt tagja volt a Residenz Klub és a Wiener Cercle u. n. játékbizottságának. Végül is sikerült 1932 tavaszán Lőwy dr.-tól kicsikarni játék szerencséjének titkát. Dr. Lőwy előadta, hogy a gyanúsított, akit eddig nem ismert, azzal az ürüggyel, hogy orvosi tanácsát akarja kikérni, fölkereste és felajánlotta neki, hogy asztrológiai tanulmányainak eredményeit rendelkezésre bocsátja, mert horoszkópja segítségével meg tudja mondani, mikor és milyen körülmények között nyerhet a játékban. A rendszer, amely szerint Lőwy ezek után az útmutatások alapján játszott és amelyekhez, amint később észrevette, Guttmann is tartja magát, lényegében abban állt, hogy a játékos bizonyos kártyákból előre megtudja a következő kártyát és ebből következtethetett, hogy a következő játszmát megnyerhet-e, vagy nem. Ez a következő játszma pedig a bankár számára elveszett, ha a taille vörös kártyákból állt és az előző játék utolsó lapja 2, 4, 7, 9 vagy dáma volt és ha a taille fekete kártyákból állt és az előző coups utolsó lapja 1, 3, 6, 8, fiú vagy treff király volt. Hauser azonnal tisztában volt vele, hogy ez a rendszer csak előre összerakott kártyákkal vezethet eredményre és a Wiener Cerclében megejtett vizsgálat valóban azt eredményezte, hogy a taille-ok számára szolgáló tartóban 6 összerakott taille-t találtak. Ott Bartuschek klubszolga volt megbízva a taillek előkészítésével, a Wiener Klubban Kühberger. A két szolga aztán be is vallotta, hogy az összerakott tailleokat ők hozták forgalomba. Berzeviczy György és felesége, Csáky-Pallavicini Hyppolit őrgrófnő, esküvőjük után Az uzsorás hálójában Berzeviczy – a vádirat szerint – professzionista játékos, aki ifjúkora óta hódol a játék szenvedélyének. Minden jelentősebb játékhelyen játszott, különösen Monte-Carlóban és Budapesten. Valamikor nagyon vagyonos volt, de tékozló életmódja és kártyázása következtében mindenét elvesztette és elverte első feleségének, Pallavicini őrgrófnőnek tekintélyes vagyonát is. Berzeviczy Guttmannal állandó összeköttetésben állt és 55.000 sillinggel tartozott neki, amiből 1929-ig mintegy 10.000 sillinget vissza is fizetett. Guttmann, aki nagyon gazdag, de amellett nem röstel uzsoraüzletekkel foglalkozni, nagyon szorongatta és ezért Berzeviczy az ajánlotta, hogy játsszon az általa több éve kipróbált módszer alapján és részesítse őt a nyereségben, hogy ilymódon fedezete legyen követelésére. Lőwy, aki már régen nem foglalkozott orvosi hivatásával, szintén Guttmann adósai közé tartozott. Ez a tartozás a Guttmann által követelt magas kamatok következtében a legnagyobb szorultságba sodorta Lőwyt. Az összerakott kártyákat a szolgák részben Berzeviczy lakásán Bécsben, részben Badenben vagy egy előre megbeszélt utcasarkon kapták meg. Az utcasarkon nem egyszer Berzeviczy vagy felesége egy autóból nyújtották ki a kártyacsomót, A csalás úgy volt lehetséges, hogy különösen ha az idő már előrehaladt, a kártyacsomagot nem keverték össze, vagy az összekeverés egyszerűen csak abból állt, hogy öt-hat lapot leemeltek a csomóból és azt a csomó közepére dugták. A coup utolsó lapja azonban ekkor is mindig elárulta a következő coup kimenetelét. Még előre nem látott esetekben is, amikor a pointeur várakozás ellenére állvamaradt vagy “bevágott”, akkor is megállapítható volt az utolsó lapból, hogy a következő játszma kinek a javára fog eldőlni. Berzeviczy ezek után a Guttmann nyereségéből, ráeső részből ki tudta fizetni adósságát. Guttmannt, Kühbergert és Bartuscheket csalás miatt jogérvényesen elítélték, Guttmannt egy évi súlyos börtönre, Kühbergert és Bartuscheket 6-6 havi súlyos börtönre. Lőwy dr. a rendőri nyomozás kezdetekor öngyilkosságot követett el. A szerdán kezdődő pörben, amelyet nagy érdeklődés előz meg, 15 tanút idéztek meg. Berzeviczy védelmét dr. Kurt Ettinger, Matuska és Laskay volt védője látja el. Juhász Andor Megjelent: Uj Nemzedék – 1933. május 9.

Egyre jobban érdekelt az ember, a merész, nagyvonalú élet emlékeinek ez az eleven gyűjteménye és néhány nap múlva felkerestem Dunapentelén. A jegyző házában akadtam rá. Ott tölti a nap túlnyomó részét és ott írja emlékiratait. Fel-alá járkál egy sokablakos, verőfényes szobában és úgy mondja tollba a művét.

Berzeviczy az emlékiratait diktálja

A kertbe vezetett. Felült az oszlopos tornác korlátjára, keresztbedobta a lábait és könnyedén támaszkodva az oszlopnak, szinte diákosan pajkos mosollyal szórta felém megnyugodott életszemléletének derűs mondatait:
– A börtönben lelki egyensúlyomat nyertem vissza. Hibáztam, megérdemeltem, amiért. Életem legnagyobb tanulsága volt a börtön, olyan élmény, amin véleményem szerint, mindenkinek keresztül kellene mennie. Sokan azt várták, hogy öngyilkossággal zárjam le életemet. Ehhez már háromszor állottam közel, míg megértettem, hogy sok esetben nincs is szükségünk tettekre, ha a szándékot és a végrehajtást átéljük magunkban. Ha tudom például, hogy egy nőtől csókot kaphatok, akkor már nem is okvetlenül szükséges a csók instrumentális cselekedete. Az életben minden történés epizód és minden csalódása eltörpül az élet gyönyörű volta mellett. A szívbéli hiúság a gyenge pontom. Van egy francia mondás: “Ha oda lett vagyonunk, semmi sem veszett el, ha oda a becsületünk, sok veszett el, de ha a szívünk van oda, akkor már minden elveszett…” Látja, én megőriztem a szívemet és ezért örömmel élek, bár nem helyezek súlyt az életre. Azt tartom, hogy a sorsnak van szüksége az ilyen figurára, mint aminő én vagyok, mert én jól játszom az életemet. Én – könnyedén rándítja meg a vállát – el tudok élni akár egy sódar haján is.
Van a lényében valami romantikus és hősiességet kereső vonás. Nagyapjától öröklött tulajdonsága ez, aki levágatta és egy Vay grófnőnek nyújtotta át levágott kisujját, mert az valami vallomásra azzal felelt évődve: – Oh, hiszen maga még a kisujját sem adná értem. A szerencse és a szerencsejáték titokzatos törvényszerűségeiről beszél. A legnagyobb kártyadifferenciák mindig a magyarok és a lengyelek között keletkeztek szerinte. Zsigmond királytól Lubló várában nyerte el kártyán a lengyel király a 17 szepesi várost és néhány évszázad múlva a magyar Szemere Miklós, Bécsben egy éjszaka alatt, 2.400.000 forintot (mai értékben 8 millió pengőt) nyert a lengyel Potoczky gróftól.
– És lássa, van abban is ómenszerűség, ami nem rég történt. Itt ülök Pentelén és értesítést kapok, hogy György fiam házasságra lépett Bécsben Demmel Klára kisasszonnyal, aki Szemere Miklósnak egyetlen természetes, gyermeke. Gyámja, Weiskirchner bécsi polgármester, Angliában neveltette s Szemere halála után három nappal érkezett haza s így nem történhetett meg örökbefogadása, bár ahhoz az összes szükséges bizonyítékokkal rendelkezik. A pörben egyheted részét kapta a Szemere-vagyonnak, íme, a két kártyafenomén, akiknek élete utódaikban ismét találkozik.

Berzeviczy György, a 70 éves fiatalember

Érdeklődöm a bécsi hamiskártyázási pör előzményei felől.
– Monte Carloban dinerhez öltözve a feleségemmel elindultam a szállodánkból, amikor egy bécsi újságban, a kipattant kártyabotránnyal kapcsolatban megpillantottam a nevemet. Berzeviczy György a feje a hamiskártyás szövetkezetnek – írta a bécsi újság. Magyarországra akartam utazni, de csak Fiuméig jutottam. – La fatalita – mondtam magamban, amikor két detektív letartóztatott a vonatbaszállás pillanatában. Börtönbe kerültem, annak a kormányzósági palotának közelében, ahol Szapáry Pál és Nákó László grófoknál, víg pezsgős estéket töltöttem el valamikor. A börtönben megszűnt minden öncsalás. Bensőm olyanná alakult, aminőnek soha senki sem ismert, mert jómagam is csak most ismertem meg önmagamat. Tízhónapi fiumei fogság után kiadtak Ausztriának. Csalásra való felbújtás volt ellenem a vád (és nem hamis kártyázás, amit sohasem tettem).
Én tulajdonképpen egy kártyaszisztémát állítottam fel, amit aztán felhasználtak a klub kártyásai. Másfél esztendei börtönt kaptam. Én a magam életével experimentáltam és szolgálatot tettem az emberiségnek, amelynek figyelmét ráirányítottam a kártya veszedelmeire. Most megírom változatos életemnek történetét, de ez csak írói tevékenységemnek jelentéktelenebb része, ez csupán az eseményanyag, amit háromkötetes mű fog követni, abban majd életem tanulságának bölcseletét foglalom össze.
Késő este van, amikor lekísér a dombról, az országúton várakozó autóhoz. Nápolyról beszél, ahová majd költözni fog, ha műve megjelent. A Scala közelében akar élni, mert legnagyobb életélménye a muzsika, domboldalon fog lakni, lesz egy jó rádiója és nézni fogja a tenger végtelenségét…

… 130 évig fogok élni
(László fotók)

További felhasznált fotók: Az Est című újságból

Életem folyásának ellentétes áramlataiban, örvényeiben mindig nagy kedvteléssel, sportörömmel úszkáltam. Lebuktam, de nem süllyedtem el, – fenntartott önérzetem, önbizalmam.
Most pár év óta a nagy viharok helyett, itt, egy aranyos faluban a Duna mellett sportolok a – szúnyogokkal, jó kedélyben, jó egészségben. De ezen csendes helyen is nagy izgalmakat élek át. Évek
alatt, napi 10 órai munkával vasszorgalommal kidolgoztam egy fogadási tervezetet a francia, angol, vagy belga lóversenyekre (csak ott érdemes nagyban fogadni). Be tudom bizonyítani, hogy egyforma téttel 33% minimális előnyt tudok elérni.
Kit ez érdekel, keressen fel Dunapentelén (Fejér megye). Nem fogja megbánni, bízzon hiúságomban.

Berzeviczy György – Az én első hatvanöt évem című önéletrajzi könyvének utószava

Berzeviczy György – Az én első hatvanöt évem – berzeviczy_gyorgy_az_en_elso_hatvanot_eletevem.pdf