Dunaújvárosi Hírlap – 1962. július 24.
Mai magyar festészet
Pénteken nyílt meg mai magyar festészetünk alkotásainak egy kisebb kiállítása a Bartók Béla Művelődésházban. Legjobb művészeink néhány alkotását láthatjuk itt, amelyek 1950-től kezdve egy-egy képpel képviselik minden év művészi termését.
Sétáljunk végig a kiállításon, és nézzük meg, mit tartogat számunkra? Az első kép, mely szemünkbe ötlik, Barcsay Jenő kompozíciója, mely végtelen egyszerűségével, a fehér házfal, a barna alak és a barna környezet leszűkített színskálájú és mégis kifejező harmóniájával, joggal vonja magára figyelmünket. Továbblépve ismerős művész – Domanovszky Endre, a Dunai Vasmű főkapuján látható szép freskó alkotója – nevével találkozunk.
Jól megfogott jellegű tanulmányfeje után az 1952-es Mezőgazdasági Kiállításhoz készült öt falképének vázlatát találjuk, amelyeknek tömören, világosan szerkesztett csoportjai éreztetik művészetének monumentalitását, és méltó párjai a Vasmű kapufreskójának. Rögtön utánuk következik Bernáth Aurélnaka Dunaújvárosi kikötőcímű képe.
Bernáth Aurél: Sztálinvárosi kikötő (olaj)
A művész a magas partról elénk táruló pompás panorámát ihletett ecsettel viszi a vászonra. A látvány monumentalitását nagyvonalú, a részletektől eltekintő formakezeléssel és nagy, egységes, hangulati képeket jelző színekkel érzékelteti.
Pár éve elhunyt neves festőművészünknek, Szőnyi Istvánnak két alakos kompozícióját látjuk, a Falusiak-at és a Szerelmespár-t. Különösen értékesek ezek a képek azért, mert a művész legtöbb képe tájkép. A Szerelmespár a művészet örök témáját, az érzelmi kapcsolatoktól összefűzött emberpárt ábrázolja. A két alak távolabb áll egymástól, talán épp e pillanatban találkoztak, de mozdulataik, egymást kereső tekintetük pontosan kifejezi érzelmeiket. A Szőnyire jellemző finom, ezüstös színek, amelyek feloldják az éles kontúrokat és a kompozíciót, a mondanivaló még erősebb kifejezését segítik elő, meghitté teszik az emberi kapcsolatokat.
Kmetty János Újságolvasója ismét egyszerű, világos kompozíciójával, kis méretei ellenére monumentális formáival ragadja meg a látogató figyelmét.
Pór Bertalan Belépés a tsz-be című képének vágtatva ágaskodó lovai és a köztük álló, kantáruknál fogva fékezni akaró emberalakja viszont épp ellenkezőleg, mozgalmas, szinte kirobbanó kompozíciójával hat a nézőkre. Maga a kép szimbólum, azt mutatja be, hogyan győzi le az új világ embere az évszázados előítéleteket.
A belül elhelyezett képeket végignézve, sétáljunk most körül és vegyük szemügyre a többi festményt is.
Szalay Ferenc: Anya (olaj)
Álljunk meg egy pillanatra Szalay Ferenc képe, az Anya előtt, amely nemes egyszerűségével, mély érzelmi kifejezésével, sajátos egyéni formaképzésével és válik a fiatal nemzedék színvilágával egyik legérdekesebb képviselőjévé. (Ugyanezt elmondhatjuk Szurcsik János Kútnál című képéről is.)
Benedek Jenő 1951-ben készült képe, a Partizánok, a hősi múltat, a felszabadulás időszakát idézi, amikor a magyar kommunisták a Vörös Hadsereggel vállvetve harcoltak szabadságunkért.
Szentiványi Lajos A Kossuth híd építése című képével már az újjáépítés hősi küzdelmeinek állít emléket.
Nem vállalkozhatunk itt az összes mű értékelésére, de szeretnénk még megemlíteni (természetesen anélkül, hogy elemzésüktől eltekintve értékük kisebbségét jeleznénk) Fónyi Géza Műteremsarok, Vas Elemér Csokor kakasos kannában, Bartha László Ablakban és Holló László Fuvarosszekér című képeit, amelyek szintén a kiállítás szép darabjai.
Örömmel üdvözöljük a kiállítást, mely hozzásegíti a dunaújvárosiakat napjaink festészetének alaposabb megismeréséhez.
Horváth György
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
