A cimbalmozó festő


7közlap – 2003. december 16.

A cimbalmozó festő

Pentelei-Molnár János 1878. május 8-án született Dunapentelén. Születéséről családi legenda szól. A bába a gyermek fölé hajolva azt mondta a szülőknek: ez a fiú világhírnévnek fog örvendeni, mindent kövessenek el, hogy tanulhasson.
Elég korán, már negyedik elemista korában festett. Első képe 12×18 cmnagyságú volt, és a pentelei tájat ábrázolta. Szeretett rajzolni és festeni, sokkal inkább, mint tanulni, így érthető, hogy nem is egy elemista osztályt kellett ismételnie.


Pentelei Molnár János – Harminc ezüst pénz

Szülőfalujából elkerülve Pesten az Eötvös reáliskolában folytatta a tanulmányait. Rajztanára felismerte benne a tehetséget, főiskolára azonban a család szűkös anyagi helyzete miatt nem kerülhetett. Érettségi után elvégezte az építő felső ipariskolát és a mezőhegyesi kataszteri hivatalba került. Itt gondolt először arra, hogy művész lesz. 1902-ben otthagyta a hivatalt és Pestre ment. Életének ez a legküzdelmesebb szakasza. Egyedül állt Pesten, segítség, pénz nélkül, így nemsokára visszament a mezőhegyesi hivatalba, ahol legalább a megélhetése biztosítva volt. A fordulópont ezután következett az életében. Megismerkedett leendő feleségével, Nemes Kunos Adalbertával, egy orosházi állatorvos, földbirtokos lányával. Nős volt már, mikor Münchenbe mentek Hollósy Simonhoz. Csupa újdonság, szenzáció volt, amit ott látott. Hollósy négy évet jósolt, ami alatt, ha az ő festőiskolájában tanul, viheti valamire. Öt hónap múlva azonban már nem tanulhatott semmi újat a mestertől.
1903-ban Párizsba utazott és ott a Julien Akadémiára iratkozott be, ahol Jean Paul Laurensnél tanult. Igazi mesterének azonban mindvégig Hollósyt tekintette.
Hazatérve, előbb Dunapentelén, majd Orosházán laktak. 1906-ban költöztek Pestre, ahol a Benczúr festőiskolának lett tagja. 1908-ban már Hollandiában tanult ösztöndíjasként, főleg Rembrandtot tanulmányozta. 1922-ben pedig a londoni stúdió világkörüli útra kötött vele szerződést…
Mint emberre, felnéztek rá rokonai, ismerősei. Az ő házába, míg élt, iparos ember nem tette be a lábát. Ha cigaretta kiégette a takarót, beszőtte. A kitörött ablakot beüvegezte, a bútort megjavította, de nem volt gondja a vízvezeték szerelésével sem.
Nagyon szerette a zenét, kitűnően cimbalmozott. Politizálni viszont nem szeretett, és nem is rajongott a politikusokért. Magas körökben mozgott, jól ismerte a kormányzó Horthy családot. A Horthy fiúkkal barátkozott, az uralkodó felesége nyitotta meg több tárlatát, de a kormányzót ennek ellenére nem volt hajlandó megfesteni.
A századforduló Budapestjén rábízták minden jelentősebb kiállítás megrendezését. Protekcióra nála senki nem számíthatott, csak a szakmai alapossággal, jól megfestett képek jelenthettek előnyt.

Három gyermeke közül Erzsébet itthon, Ilona és István fia pedig az USA-ban élt. Egyik unokája, a nagypapa határtalan tisztelete miatt, ugyancsak a Pentelei-Molnár János nevet viseli. A tisztelet nemcsak nevének szól, hanem művészetének is. A Dallasban élő unokánál található a legnagyobb Pentelei-Molnár János gyűjtemény. Ahogy egy festményről kiderül, hogy hol is található, nagyon gyorsan a dallasi gyűjteményt gyarapítja. Az unokának van mit megvásárolni, hiszen a nagy mester fénykorában 2-3 óra alatt készített el egy-egy művet, amelyek zöme sajnos külföldön, múzeumban, vagy magánkézben található meg.
Az “Agyagbánya Promontoron” című festményét például I. Ferenc József vásárolta meg. A császár volt egyben az egyik legnagyobb vásárlója a művésznek. Az ő megrendelésére készült a “Szent István koronázása” című nagyméretű oltárkép, amely az USA-ba, a pennsylvaniai magyarok templomába került, bizonyára ma is látható.

Pentelei Molnár János oltárképének nyomában

Több képe látható a bécsi Kunthistorise múzeumban, de München, Bukarest, Párizs is számtalan kép birtokosa. Híres képei vannak a Nemzeti Galériában és néhány magángyűjteményben is. Dunaújvárosban sajnos csak a polgármesteri hivatalban található néhány műve. Budapesten élő unokaöccse dr. Molnár Gyula számon tartja szinte az összes Magyarországon található képét.
Témavilága négy csoportba sorolható. Elsőbe a mélyen szociális mondanivalójú képei tartoznak. Kiemelkedő példái ennek az “Árvák”, a “Falu szegényei” és az “Anyám” című festményei. Ezen képein édesanyja és testvérei voltak a modelljei, a családját örökítette meg. Második csoportba a vallásos témájú képei sorolhatók. Kiemelhető fontosságú a “Szent István koronázása” című kép. Harmadik kedvelt témája a tájképfestészet volt, melyben elsősorban a pentelei táj kapta a főszerepet. Negyedik csoportba tartoztak a legjelentősebb képei, melyekkel egyben világhírnevet is szerzett, s ez a csendélet festészete volt.
A “Csendélet” című festményével 1912-ben Bécsben, a “Halak” cíművel 1913-ban Münchenben, a “Paprikák”-kal pedig az 1915-ös budapesti kiállításon nyert aranyérmet. Kiállították képeit Moszkvában, Pekingben és Amerika több városában is.
A korabeli sajtó által nagy népszerűségre tett szert. A Vasárnapi Újság, a Művészet, a Budapesti Szemle, a Pesti Napló, a Pesti Hírlap és a Népszava több cikke is bizonyítja, hogy milyen előkelő helyet foglalt el a századforduló művészeti világában.
Emlékét képei őrzik a világ minden táján. Születési évfordulóján nekünk a szülőföld lakóinak is illik emlékezni rá.

Pentelei Molnár János festményei

Szabó Zsolt
Pentelei Molnár János Alapítvány

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.

Dunaujvaros