Bemutatkozik a Kiskrajcár
Fővárosunk lakosainak már vagy két hete ismerős az a plakát, amelyről Mészáros Ági, Kossuth-díjas, kiváló művész mosolyog a járókelőre. A plakát arról tudósít, hogy a “Kiskrajcár” című új magyar színesfilmben gyönyörködhet a mozikedvelők tábora. A nagy érdeklődéssel várt film ma kerül először bemutatásra a nagyközönség előtt.
A “Kiskajcár” Sztálinváros hősies fiataljairól szól, életüket, munkájukat, hétköznapjaikat, szerelmüket örökíti meg. A film főszerepeit Mészáros Ági, Szirtes Ádám, Pápai Erzsi és Soós Imre alakítják. Mozilátogatóink jó szórakozását a “Péntek 13.” című kísérőfilm is biztosítja. A kísérőfilm főszerepét Latabár Kálmán és Kiss Manyi játsszák. Bizonyos, hogy a “Kiskrajcár”-t, amely a filmgyári bemutatón a szakemberek előtt nagy sikert ért el, a mozik közönsége is szeretettel fogadja. A “Kiskrajcár” az idei filmévad egyik kiemelkedő eseménye. Új színesfilmünk még sokáig szerepel majd filmszínházaink műsorán.
Megjelent: Szabad Ifjúság – 1953. december 25.
Napsugártól aranyos földeken, dúslombú zöld erdőkön, tisztavizű kék patakon át rohan egy kislány a vasút felé. Garas Juli, a kis cseléd. Csak a pályaudvaron állapodik meg, hogy kifújja magát, aztán felszáll az épp berobogó vonatra, amelyik Dunapentelére viszi. Nemcsak Magyarország egyik pontjáról a másikra szállítja ez a vonat Julit – egy elsüllyedt világból, egész régi életéből menekült el, hogy végre dolgozó lényhez, emberhez méltó új világba jusson. S bár csak másfél forintot tud előkaparni csokorra kötött bugyrából, azért mégsem szállítják le a vonatról, összefognak valamennyien, a kocsi utasai – javarészük a munkában edzett s most Sztálinvárosban új sikerekre pályázó Madaras-brigád tagjai – és megváltják Juli jegyét. Azon a pár forinton igazán nem múlhat – Garas Juli egész eddigi életével, őszinte, tiszta kis lényével megváltotta már belépőjegyét a szabad emberek világába.
Így kezdődik a “Kiskrajcár” című új magyar film. Mondjuk meg rögtön: végre egy igazán jó, mai magyar film! Kedves, emberi, nevettető és könnyekig megindító jelenetekben művészien ábrázolja ez a film
az új magyar életet.
Az új élet filmje: A “KISKRAJCÁR”
Palotai Boris, Sándor András és Thurzó Gábor forgatókönyvéből egészségesen árad a valóságos élet.
Ez a film – sok régebbi filmünkkel, drámánkkal, regényünkkel szöges és szerencsés ellentétben – az embert állítja középpontjába. Elmélyült és finom, művészi és irodalmi módszerekkel ábrázolja nemcsak Sztálinvárost (ami önmagában csak dokumentumfilmtéma), hanem a várost építő embereket, érzéseiket, gondolataikat, cselekedeteiket, jellemüket, tehát mindazt, ami egy filmet művészivé és érdekessé tesz. A problémák sohasem szempontokként jelentkeznek, mint a karácsonyfára aggatott díszek, hanem emberi jellemek és sorsuk összeütközéseiből pattannak ki, a valóságban gyökereznek és sehol sem érződik rajtuk a hivatali bürokrácia erőszakoltsága, vagy az írók önkényessége.
Ez a hiteles valóságábrázolás,
a költői hang
hoz létre olyan emlékezetes jeleneteket, mint például Orbán Pista és Garas Juli (akit Pista nevez el a Kiskrajcárnak) szerelmének kibontakozását a teherautón való megismerkedéstől a nagy veszedelem közös elhárításán keresztül (vállvetve mentik meg a viharban elszabadult toronydarut), a házasságig.
.
Vihar
Ugyanez az élettől duzzadó írói látásmód és megindító líraiság csal könnyeket a szemünkbe Madaras Jóska fejlődése ábrázolásának fordulópontjain is: amikor például Annával (Pista húgával) állványok, frissen felrakott falak között a szívüket áttüzesítő, jövőt láttató szerelem megsarkantyúzza képzeletüket és már valósággal látják a téglahegyből kibontakozó lakásukat. Az ágyat és a szekrényt, az asztalt és a bölcsőt, amelyben életük folytatása alussza tejízű álmát. S ugyan ki nem hatódik meg annál a jelenetnél, amelyben Jóska, ez a nyakas fiú, brigádjával is, menyaszszonyával is összetűzve, örökre otthagyva Sztálinvárost (mert önzően csak önmagára gondol, az újoncok nevelését nem akarja elvállalni), hazatér családja körébe s a falubeli fiataloknak iránta, meg minden építő iránt érzett őszinte rajongása, önzéstől mentes, tiszta lelke ráébreszti őt tettének helytelenségére, jellemének gyöngeségeire.
Ez a film nem fél bemutatni Sztálinváros salakját sem, mint ahogy attól sem retten vissza, hogy egyszerű, derék embereknek ne csak fejlődését, de annak gátjait, mindennapi gondjaikat, problémáikat (lakáshiány, szórakozási lehetőség hiánya stb.) is az igazságnak megfelelően ábrázolja.
A sok felől idetömörült, legkülönbözőbb előéletű, jellemű és vérmérsékletű emberek közül vagy féltucatnak a sorsát, pályafutását igen részletesen és ami a legfőbb: vonzóan, érdekesen, hitelesen ábrázolja a film. Emellett még jut ideje arra is, hogy egész sor mellékszereplőről adjon tömör, olykor csak villanásnyi, de igaz és életszerű portrét. Valamennyi szereplő közül írók, rendező és színész közös érdemeként a Kiskrajcárt játszó
Mészáros Ági
alakítása visszhangzik legtovább a néző lelkében. Garas Juli múltja, egyszerű, tudatlan, de hótiszta és őszinte lénye emlékezetembe idézi Móricz Zsigmond két leány alakját: az Árvácskát és az Úri muri Rozikáját. Árvácska is éppolyan kegyelemkenyéren tengődő mindenki kapcája, sápadt lelencgyerek volt, mint Juli, aztán belehalt a magagyújtotta tűzvészbe. Rozika pedig, (akit a filmen és színpadon ugyancsak Mészáros Ági játszott) csak úgy tudott kilábalni a földhözragadtságból, hogy úri ringyó lett, a földesúr babája. Örökös nyomorúság, vagy kivételes “szerencse” esetén úri cafraság – ennél több alig jutott osztályrészéül a “puszták népe” leányainak a régi Magyarországon.
A felszabadult haza, a mi világunk ad csak olyan lehetőségeket az Árvácskáknak és Rozikáiknak az emberi életre, a becsületes munkára, a tehetségükhöz mért emberi tisztesség megszerzésére, mint amilyen Garas Julinak jutott. Társadalmilag is, művészileg is hitelesen fejezi ki ezt az igazságot a forgatókönyv és Mészáros Ági játéka, üde, bájos lénye. Kár, hogy egy nagyon érrdekes és Juli alakját igazán elmélyítő motívumot, a leány gyermeki csodálkozását és vágyakozását a toronydaru iránt, a szerzők csak halványan érintették, aztán a cselekmény sodrában elhagyták.
Szirtes Ádám egyszerű, rendkívül természetes játéka, rokonszenves egyénisége emlékezetes alakot formál az emberien hősies, nem szólamszerűen, de belülről fakadó ifjonti hévvel lelkesedő, tetterős és őszintén szerelmes brigádvezetőből, Orbán Pistából. Az emberek mindennapi gondjait szívén viselő, ideális, de nem idealizált Túri párttitkárt Bessenyei Ferenc jól személyesíti meg. A szerep vonzó és rokonszenves, bár hogy kissé elnagyolt, Túri könnyedsége nem mindig indokolt. A szilárd jellemű s mély érzelmekkel teli Orbán Anna alakjába Pápay Erzsi tavaszízű, friss lénye önt életet. A kisebb szereplők között is igen sok az eredeti, emlékezetes, jellemábrázoló alakítás, különösen Pongrácz Imréé, Fónay Mártáé, Kiss Manyié, Makláry Jánosé, Peti Sándoré, Rozsos Istváné, Szemethy Endréé, Sennyei Veráé, Ajtay Andoré és Tompa Sándoré.
Soós Imre lendületes drámai erővel formálta meg Madaras Jóska sokszínű jellemét. Különösen a családja körében játszódó jelenetben emelkedik a művészetnek egészen magas fokára (amelyben egyébként az igazi Soós-család, a színész testvérei játsszák Jóska öccseinek szerepét). Helyenként azonban Soós Imre még emlékeztet “Ifjú szívvel”-beli szerepének plakátszerűen idealizált alalkára. A filmet igen színvonalasan, megkomponáltan rendező Keleti Mártonnak segítenie kell ezt a nagyon tehetséges fiatal színészt abban, hogy az utóbbi időben magáraszedett modoros túlzásait vetkőzze le.
Az ellenséges figurák egyéniségét, jellemét jól ábrázolta a film. Helyzetük, kapcsolatuk a cselekmény egészével nem mindenütt sikerült olyan jól. A filmnek ezek a részei hasonlítanak leginkább a régi sémákhoz. Ám ez alig zavarja a nézőt, ami elsősorban Simon Zsuzsa és Kállai Ferenc erőteljes, színes alakításának köszönhető.
GARAS JULI, A “KISKRAJCÁR” és Orbán Pista – a Sztálinvárosban játszódó új magyar színes film főszereplői (Mészáros Ági és Szirtes Ádám)
A film sikerében jelentős érdeme van a rendezőnek, Keleti Mártonnak. Kitűnő ötletekkel gazdagítja a vígjátéki jeleneteket, igaz költőiséggel ábrázolja a film nemes líráját, magas hőfokra hevíti a drámai részek izzását. A film minden kockáján érződik Keleti kitűnő szerkesztőkészsége, amellyel még a lazább, a cselekményhez nem a legszervesebben kapcsolódó jeleneteket is jól illesztette bele a mű egészeibe.
Meg kell még emlékezni Illés György mindvégig szép, színes felvételeiről, amelyek között – nagy örömünkre és szerencsésen szakítva filmgyártásunk rossz hagyományaival – jóval több az egész tájat és annak sajátos hangulatát, légkörét megelevenítő levegős kép, mint a műtermi. A jó aláfestő zene Vincze Imre munkája.
A közönség őszinte örömmel fogja köszönteni a magyar filmművészet karácsonyi ajándékát, mert azzal az érzéssel távozik a moziból, hogy ott igen kellemes és szórakoztató két órát töltött.
Barabás Tamás
Megjelent: Béke és Szabadság – 1953. december 23.
Mozidélelőtt VII. – Kiskrajcár
