Csu Te elvtárs látogatása Sztálinvárosban

Szabad Nép – 1956. január 16.

Sztálinváros és Ajka dolgozói forró szeretettel fogadták a kínai kormányküldöttség tagjait

(Tudósítónktól)
Népünk szeretett vendégei, a Kínai Népköztársaság hazánkban tartóz­kodó kormányküldöttségének tagjai, vasárnap reggel Sztálinvárosba és Ajkára látogattak el. A küldöttség vezetője, Csu Te elvtárs, a Kínai Népköztársaság alelnöke, Kína Kom­munista Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, Kína Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, a Kínai Népköztársaság marsallja és Liu Lan-tao elvtárs, Kína Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának póttagja, az országos népi gyűlés állandó bizottságának tagja, Sztálinvárosba és a Sztálin Vasműbe látogattak el. Nie Zsun-csen marsall, Kína Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak tagja, a honvédelmi bizottság alel­nöke pedig Ajkára, alumíniumgyár­tásunk nagy központjába utazott. Csu Te elvtársat és Liu Lan-tao elvtár­sat; sztálinvárosi útjukra elkísérte Hidas István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Vég Béla elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tit­kára, Boldocziki János külügyminisz­ter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, továbbá a Külügyminiszté­rium és a Honvédelmi Minisztérium több vezető munkatársa. Ott volt Hao De-cin elvtárs, a Kínai Népköztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. Nie Zsun-csen elvtársat ajkai látogatására elkísérte Kovács István elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkára, Bata István elvtárs, az MDP Politikai Bizottságának póttagja, vezérezredes, honvédelmi miniszter, Sebestyén Já­nos vegyipari és energiaügyi minisz­terhelyettes, valamint Jan Ja-csun ezredes, a Kínai Népköztársaság bu­dapesti katonai attaséja és Csan Gen-he, a Kínai Népköztársaság kereske­delmi attaséja.

A sztálinvárosi pályaudvaron. Egy sztálinvárosi kisfiú szeretettel üdvözli Csu Te elvtársat. A kép baloldalán Hidas István elvtárs. (Rév Miklós felvétele)

Csu Te elvtárs látogatása Sztálinvárosban

Szocialista építőmunkánk nagy alkotása, Sztálinváros zászlódíszbe öltözött ezen a vasárnap reggelen. A város dolgozói nevében Tapolcai Jenő elvtárs a városi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke ezekkel a szavakkal köszöntötte a különvonatról lelépő Csu Te elvtársat:
– Sztálinváros dolgozói nevében forró elvtársi szeretettel köszöntöm a nagy kínai nép képviselőit. Köszöntöm Csu Te elvtársat, a kínai nép legendáshírű hadvezérét.
A város ifjúságának küldöttei, az úttörők virággal kedveskedtek a ven­dégeknek. A pályaudvaron egybe­gyűlt sztálinvárosi dolgozók nagy ünnepléssel fogadták Csu Te elvtárs szavait: “Kérem engedjék meg, hogy a kínai nép nevében testvéri üdvöz­letemet adjam át Sztálinváros dol­gozóinak.”
A pályaudvari fogadtatás után a Vörös Csillag Szállóban (helyesen: Arany Csillag – szerk.) rendezett reggeli alkalmával Csu Te elvtárs a város építésének és fejlődésének tör­ténetével ismerkedett meg. Mindössze hat éves ez a várostörténet, de népünk méltán lehet büszke e hat esztendő eredményére. Tapolcai elv­társ csak vázlatosan ismertethette a város történetét, attól a pillanattól, hogy 1950 tavaszán megjelentek az első munkások, mérnökök a dunapentelei fennsíkon. Ma 30-35 ezer lakosú város és hatalmas nagyüzem áll a Duna partján. Csu Te elvtárs élénk érdeklődéssel hallgatta a vá­ros mai életének megkapó számait: háromezernél több gyerek tanul az általános iskolákban, gimnáziuma, kohászati technikuma, építőipari esti technikuma, zeneiskolája van ma Sztálinvárosnak. Központi könyvtá­rában 35 000, két üzemi könyvtárá­ban 10 000-10 000 kötet könyv között válogathatnak az olvasók, a művelődő sztálinvárosi dolgozók. A környék pezsgő életű kulturális központja lett a hatéves város. Vele együtt nőtt naggyá a vasmű is, amelynek épí­téséről, történetéről a munka jelen­legi helyzetéről Borovszky Ambrus elvtárs, a Sztálin Vasmű igazgatója tájékoztatta a küldöttség tagjait, akik ezután elindultak a vasmű megtekintésére.

Vendégeink Sztálinvárosban Csu Te marsallt, hazánk nagy vendégét az új kínai képzőművészet egyik legismertebb alkotásán láttam először. A festmény a kínai forra­dalom két vezére, Mao Ce-tung és Csu Te történelmi találkozását örö­kíti meg. Nagy nap volt az Kína életében: akkor született meg a Kí­nai Felszabadító Néphadsereg. Most a sztálinvárosi háziak között láttam viszont a legendás hírű had­vezért. A fiatal város lakói mélysé­ges szeretettel várták és megmutat­ták minden eredményüket, büszkél­kedtek megváltozott, új életükkel. Megmutatták az új házakat, a szép lakásokat, a tükörablakos üzleteket, a kórházat, kultúrotthont. a Vidám parkot, az úttörőtábort. És megmu­tatták a Vasművet, amely az or­szágnak acélt s vasat, a városnak távfűtést, lakóinak kenyeret ad: a Martin, a nagykohó, a kokszoló, amely májusban már dolgozni kezd… – Szovjet segítséggel, szovjet ter­vek alapján építettük! – mutatták be a Martint, a nagykohót. Finom mosoly a válasz, s a tekintet isme­rősen néz körül, hiszen Ansanban, a vendégek hazájában is csaknem azonos, gigantikus vasmű dolgozik. Tervezésének, építésének körülmé­nyei is hasonlóak: ezt a magyar, azt a kínai nép köszönheti a szovjet se­gítségnek. Csu Te elbeszélget Zs. Szabó József brigádvezető olvasztárral (fotó: Béke és Szabadság) A Martinban épp csapolnak, 125 tonna acélt okád szikra- és lángeső­ben a hatalmas üstbe a kemence széles szája. Csu Te és Liu Lan-tao elvtársak lenyűgözve nézik a fensé­ges látványt, az aranyfolyamként ömlő acélt, közben Csu Te elbeszél­get Zs. Szabó Józseffel, az olvasztó­brigád vezetőjével és az üzemvezető­vel. Figyelmesen érdeklődik az üzem munkájának legapróbb részle­teiről is. A kínai vendégek érdeklődését fogva tartja Domanovszky Endre Kossuth-díjas festőművész freskója, amely a Vasmű bejáratát díszíti. Csu Te elvtárs megnézi közelről, el­mélyed a részletekben. Szemmel lát­hatóan tetszik neki a monumentális freskó, amely eszmeileg fejezi ki a munkás-paraszt összefogást. Mikor megtudja, hogy a freskóhoz azok a kohászok álltak modellt, akikkel a csapolásnál találkozott, elismerően bólint: – Azért olyanok, mintha élnének! A vendégek megállnak az erdősáv karcsú fácskáinál. Tetszik nekik, hogy 800 méter széles erdősávot ül­tettek a gyár és a lakótelep közé az ember védelmében. Bizonyára Kíná­ban is így csinálják. Kedves epizód játszódik le a vá­ros legújabb csemegeboltja előtt. A pompás kirakat finomságai között a kínai vendégek örömmel fedezik fel az ezüst-zöld csomagolású, annyira kedvelt kínai teát. Mikor a vendé­gek betérnek az üzletbe, a tágas he­lyiség percek alatt zsúfolásig meg­telik a helybeliekkel. Mindenki lát­ni akarja Csu Te elvtársat. Bent az üzletben újabb meglepetés: kínai halkonzerv kínálja magát egyik polcon. Az üdvözlők sorfala között szállnak a vendégek újra autójukba az üzlet előtt. Csu Te marsall és a kíséretében lévő személyiségek az egész kínai nép üdvözletét tolmácsolták az új Magyarországnak, a fiatal Sztálinvárosnak. Forró szeretetüket és test­véri együttérzésüket küldik velük válaszul vendégeink távoli hazájába a sztálinvárosiak, ajkaiak, budapes­tiek, az ország minden lakosa. Fehér Rózsa Megjelent: Uj Világ – 1956.01.19.

Csu Te marsall (jobbról a második), a kínai kormányküldöttség élén
látogatást tesz a Sztálin Vasműben. – 1956. január 15.
fotó: MTI/Pap Jenő

Vasárnap van – a vasmű “meleg­üzemeiben”: a martinban és a nagyolvasztónál azonban egy percig sem áll a munka. A gépgyár csendes, de a martinkemencékben fő az acél, csapoláshoz készülődnek a Novem­ber 7-kemencénél. Még egy negyed­órát kell a csapolásra várni, s Csu Te elvtárs türelmesen várakozik. A magasban húzódó szűk vas járdáról az egész hatalmas öntőcsarnokot vé­gig lehet látni, lent a csapolónyílás­nál Mázik János acélgyártó mester, műszakvezető maga áll a csapolás­hoz. Csu Te elvtárs pedig Zs. Szabó József elvtárssal, az olvasztóbrigád vezetőjével és az üzemvezetővel be­szélget. Figyelmesen érdeklődik az üzem munkájának apró részletei iránt is. Zs. Szabó József elvtárs el­mondja a vendégeknek: nemrég jött haza Csehszlovákiából, ahol tapasz­talatcserével egybekötött látogatáson volt a csehszlovák kohászoknál. S most pedig ő üdvözölhet a munka­helyén nagyon kedves vendégeket: kínai elvtársakat. Odalent a csapoló­nyílásnál már készen áll minden: a 175 tonnás óriásdaru a nyílás alá hozta az öntőüstöket, a kemence “csapja” megnyílik, s vastag, vakító tűzfolyam hull az üstbe, szikraeső pattog szét a csarnokban. Fenséges látvány. Csu Te elvtárs nagy sze­retettel köszönti a martinászokat, s elbúcsúzik tőlük. A következő állomás: a 700 köbméteres nagyolvasztó. Itt Fadgyas János üzemvezető mér­nök, Farkas Sándor a gyárrészleg helyettes vezetője és Németh Sán­dor, az üzem szakszervezeti bizott­ságának titkára fogadja a vendége­ket. Csu Te elvtárs ismerős helyre jön ide: a népi Kína büszkesége, az ansani hatalmas acélmű, a mi Sztá­lin Vasművünknek édestestvére. Mindkettő a Szovjetuniótól kapott tervek szerint épült. Csu Te elvtárs itt is behatóan érdeklődik a kohó dolgozóinak munkájáról, s különö­sen az automatikus adagolóberende­zés működéséről.
Aztán – kifelé tartva a vasmű területéről – a küldöttség megáll a gyárkapu előtt. Nagyméretű freskó díszíti a vasmű bejáratát, Domanovszky Endre nagyszerű alkotása. Csu Te elvtárs és a küldöttség tagjai hosszú ideig gyönyörködnek a mű­vész alkotásában. Nagy tetszéssel ál­lapították meg: a festmény a szocia­lista építőmunka és a munkás-pa­raszt összefogás nagy eszményeit magas művészi fokon örökítette meg.

Freskó született

Búcsú a vasműtől – városnézés kö­vetkezik. A Sztálin úton levő cseme­geüzlet dolgozóinak és vásárlóinak örömére Csu Te elvtárs megáll a ki­rakat előtt, sorra nézi az árukat, az­tán – betér az üzletbe. Percek alatt megtelik a tágas helyiség sztálinvárosiakkal, akik szeretettel köszöntik a város vendégét. Az üzlet elárusítói boldogan kínálják áruikat, s először is – természetesen kínai teát és kí­nai halkonzervet mutatnak Csu Te elvtársnak. Az üdvözlők sorfala kö­zött száll gépkocsijába és indul to­vább a város megtekintésére. Elláto­gatott a küldöttség a Bartók Béláról elnevezett központi kultúrotthonba is. A vendéglátók itt elmondották, hogy ezt a kultúrházat először szerényebb berendezéssel építették fel, de most, amikor már több idő jut a szé­pítésre, a díszítésre, tovább építik és díszítik a város dolgozóinak szép és meghitt “második otthonát”. Az elő­csarnokban az üvegkupola művészi freskóin színes fény tör be a már­ványoszlopos előcsarnokba. Az üveg­freskó Petőfi “János vitézének” egy- egy alakját, jelenetét ábrázolja. A kultúrotthon nagytermét kamaraszínházzá alakították át, az emeleten pedig a könyvtárat helyezték el. Csu Te elvtárs megelégedéssel állapította meg: Sztálinváros nemcsak a hősi munka, hanem a fejlődő kultúra vá­rosa is.

Sztálinvárosi munkások a színes üvegkupola alatt

Alig néhány óráig tartott a sztálin­városi látogatás – a küldöttség délben újra vonatra szállt. Csu Te elv­társ meleg szeretettel búcsúzott a város és a vasmű vezetőitől, dolgozóitól. A vendéglátók pedig a város minden lakójának nevében jelenthet­ték ki: ez a találkozás – Csu Te elvtárs és a kínai kormányküldött­ség látogatása Sztálinvárosban – fe­lejthetetlen emlék marad a város dolgozóinak szívében.

Csu Te elvtárs a sztálinvárosi nagykohónál. (Rév Miklós felvétele)

Nie Zsun-csen elvtárs az ajkai iparvidék dolgozói között

Nie Zsun-csen elvtársnak és kíséretének különvonatát az ajkai dolgo­zók népes küldöttsége fogadta az Ajkai Timföldgyár és Alumínium­kohó feldíszített bejáratánál. Az ajkai iparvidék dolgozói nevében Molnár Péter elvtárs, az ajkai párt-végre­hajtóbizottság első titkára köszön­tötte a kedves vendéget és elmon­dotta: az ajkaiak nagy megtisztelte­tésnek tartják a nagy kínai nép kül­döttének látogatását, hisz erre a kormánydelegációnak alig néhány napos magyarországi tartózkodása alatt került sor. Nie Zsun-csen az üdvözlő szavakra válaszolva többek között ezt mondotta:
– Nagy örömmel jöttünk Csu Te elvtárs vezetésével az önök szép ha­zájába, és én személy szerint is nagyörömmel jöttem ide Ajkára, hogy megtekintsem ezt a híres magyar üzemet. A marsall ezután tolmácsol­ta a kínai nép és Csu Te elvtárs üd­vözletét, majd szavait ezzel fejeztebe: “Éljen tízezer évig a magyar és a kínai nép együttműködése.” Ezután az ajkai úttörők virágcsokrot nyúj­tottak át a vendégnek.
Az ajkai bauxitkombinát pártbi­zottságának tanácstermében Naszódi Ferenc elvtárs, a gyár igazgatója is­mertette a timföldgyár és az alumí­niumkohó történetét, fejlődését, majd a marsall és kísérete megtekintette a gyár különböző részlegeit. Meg­nézte a kibővített timföldgyár új bauxitraktárát, ahol a legkorszerűbb módon tárolják és továbbítják a tim­földgyártás nyersanyagát. A vendé­get végigkalauzolták a háromszoro­sára nagyobbított timföldgyár többi üzemrészén is. Nie Zsun-csen elisme­réssel szemlélte meg a most felsze­relt új berendezéseket, amelyek már a legkorszerűbb technológiával épül­tek. A gyár vezetői elmondták, hogy az új egységek felszerelésén a ma­gyar munkások közösen dolgoztak a testvéri népi demokrácia, Csehszlo­vákia munkásaival. Megmutatták a marsallnak a szovjet tapasztalatok alapján újjáalakított, korszerűsített alumíniumkohót. Nie Zsun-csen elv­társat mindkét gyárrészlegben viha­ros tapssal fogadták az odaérkezésekor összegyűlt dolgozók, kezét szorongatva általa küldték üdvözletüket a nagy kínai népnek.

AZ AJKAI ALUMÍNIUMKOHÓBAN: Nie Zsun-csen marsallt üdvözli az MNDSZ küldöttsége
(fotó: Béke és Szabadság)

A látogatás a gyár modern egyen­irányítójának termében ért véget, ahol a gyár párttitkára, Vajda István elvtárs az Ajkai Üveggyárban remekbekészült kristályvázát nyújtott át Nie Zsun-csen elvtársnak, Ajka egész népének ajándékaként, kísére­tének tagjait pedig alumíniumko­hászt ábrázoló kis alumínium-szob­rocskákkal lepték meg. Nie Zsun-csen marsall az üdvözlésre válaszol­va hangsúlyozta: Örömmel látta az üzem dolgozói szorgos munkájának eredményeit, s nagy hatással volt rá a kínai nép iránt megnyilvánuló sze­retet.
– Bár országaink távolságban messze esnek egymástól – mondot­ta -, mégis közel vagyunk: a Szovjetunió vezette béketábor nagycsaládjában testvérek vagyunk. Re­méljük, hogy a testvéri barátság és a kölcsönös együttműködés révén tovább szélesednek népeink kapcso­latai. Kívánom az elvtársaknak, hogy a második ötéves tervben még nagyobb sikeréket érjenek el. – Be­szédét a magyar és a kínai nép ba­rátságának éltetésével fejezte be, majd emlékalbumot nyújtott át az üzem dolgozóinak.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.