Nemzeti Sport – 1997. december 9.
Csarnokavató, népünnepély, Fradi-verés
Hétfőn délután és este monstre programot bonyolítottak le Dunaújvárosban. Az ok: hivatalosan is átadták Dunaújváros fedett jégcsarnokát.
A fedett stadion nyitómérkőzésén a Dunaferr SE a bajnokFerencvárost fogadta, és négyezer fanatikus hazai szurkoló szemeláttára fölényes dunaújvárosi győzelemmel zárult a rangadó.
Dunaújváros, 4000 néző. V: Bartha, Koleszár, André.
DUNAFERR SE: Berényi – Fabula 1, Tokaji, Orsó, ZSAPKA 1 (1), Bali, Holló, Szélig, Merényi 1, ERDŐSI, Borsos 1 (1), Horváth, Simon, ANCSIN J. 2, Ladányi (1). Edző: Róbert Spisak.
FERENCVÁROS-WHIRLPOOL: Javajev – Matyukov, Salamon, Sándor 1, DOBOS, Kiszeljov, Czvikovszki, Hajdú, Sommer, Pindák 1, Dragomir, Farkas, Bálla, Sofron A., Kolbenheyer, Bálint, Szabó (kapus). Edző: Alekszander Vlaszov.
Kiállítások: 8, ill. 20 perc.
“Isten hozotta pokolban!” – hirdette egy transzparens, és úgy érezhették magukat a zöldfehérek, mintha több mint négyezer ördög fogadta volna őket Dunaújvárosban.
Négyezer, győzelemre éhes ördög…
A mérkőzés első percei a várakozásnak megfelelően a Dunaferr fölényét hozták: óriási lendülettel kezdtek a vendéglátók, szemmel láthatóan már az elején el szerették volna dönteni a mérkőzés sorsát. A lendületüket ugyan némileg megzavarta, hogy a fővárosiak két perc erejéig létszámfölénybe kerültek, de a hullámvölgy csak átmenetinek bizonyult. Annál is inkább, miután ezt követően a játékvezető kétszer is a Fradit sújtotta kiállítással, amiből a második hazai góllá érett: Fabula a kék vonalról lőtte ki a jobb felső sarkot. A gól után néhány pillanattal Dragomir akár egyenlíthetett volna, de ez a kis kitérő sem változtatta meg a játék képét: nagyon ment a Dunaferr…
Néhány helyzet Javajev kapuja előtt jelezte, hogy a vendéglátók korántsem elégedtek meg az egygólos előnnyel, s ezt nyomatékosítandó, a 15. percben Zsapka növelte a Spisák-csapat előnyét: a középvonaltól ugrott ki, majd az elé korcsolyázó Javajev mellett laposan a bal sarokba bombázott. Egy-egy tétova kísérlet Berényi kapuja előtt, és néhány újabb helyzet a másik oldalon (Simon kétszer is ziccerben hibázott!), majd Salamon kiállítása miatt ismét emberhátrányba került a Fradi, amit álomszép góllal büntetett a Dunaferr. Zsapka pazarul hozta helyzetbe Ladányit, aki a még nálánál is jobb helyzetben lévő Ancsin elé továbbította a pakkot. A vendéglátók rangidős csatárának pedig már nem volt nehéz dolga…
A háromgólos előny birtokában valamivel csendesebben kezdte a második felvonást a dunaújvárosi együttes, de arra azért ügyeltek Ancsinék, hogy a ferencvárosi védelem egy pillanatig se érezze magát biztonságban. Erdős kétszer is csak a kapussal állt szemben, ám mindkétszer hibázott (A második esetnél egyébként Javajev, a ferencvárosiak kapusa megsérült, s helyét Szabó foglalta el.) Régi és örök érvényű igazság, hogy a kihagyott helyzetek előbb-utóbb megbosszulják magukat, és hát miért lett volna kivétel éppen ez a Dunaferr-Fradi rangadó? A Szélig tulajdonképpen felesleges szabálytalansága miatt emberelőnybe került ferencvárosiak egy szép támadás végén szépítettek. Bálint remekül vette észre, hogy Sándor Szilárd őrizetlenül áll a kapu előtt, pontosan passzolt, így Sándornak már csak élnie kellett a felkínált lehetőséggel.
Aztán miközben Ladányi és Ancsin tovább növelte az elpuskázott lehetőségek számát, addig egy ártatlannak tűnő akció végén újabb gólt szerzett a Fradi, igaz ehhez kellett Berényi közreműködése is. A kapusról ugyanis egy lövés után előrefelé pattant a korong, amit az éppen arra korcsolyázó Pindák köszönt szépen, és értékesített.
Ahogy a Dunaferr-Fradi rangadókon lenni szokott, hatalmas küzdelem a jégen, mindenki védi a maga igazát (Farkas József felvétele)
Lehet, hogy még ebben az ünnepi hangulatban, ebben a “pokolban” is képes a padlóról felállni a Fradi?
Erre ugyan megvolt az esély, de a harmad lefújása előtt nem sokkal a sokadik dunaújvárosi helyzetből Berényi gólt szerzett, és ezzel ismét kettőre nőtt a vendéglátók előnye.
Pazar Ancsin-góllal kezdődött a harmadik húsz perc, és ezzel el is dőlt minden: a Dunaferr 25-öse a 44. percben szenzációsan vett át egy korongot, majd fordulásból a kapu közepébe helyezte a pakkot. A háromgólos hazai vezetés tudatában valamelyest visszavettek az iramból a fehér mezesek (lesz még éppen elég meccs…), és miután valószínűleg a zöldek is érezték, hogy ezen a találkozón már nem nyerhetnek, jó iramban, de már “baráti” légkörben folytatódott a mérkőzés. Született még egy gól, de ez már csak a népünnepélyt fokozta. A Dunaferr ezzel tovább őrzi veretlenségét, miközben a Ferencváros még mindig a tabella utolsó helyét foglalja el.
A hétfőn látottak alapján egyik sem véletlen…
A mezőny legjobbja: Ancsin JánosA szokott forma Hogy mivel emelkedett a Dunaferr SE 36 esztendős csatára a mezőny fölé? Először is azzal, hogy most is a tőle megszokott “ancsinos” játékot hozta: trükkök, cselek, flikk-flakkok látványos és szép megoldások. Emellett remekül készített elő, nem rajta múlott, hogy társai nem szereztek még ennél is több gólt. És ha már a góloknál tartunk, nem szabad megfeledkezni arról a kettőről sem, amit ő maga szerzett. |
ROBERT SPISAK: – Sajnos, a fiúk nagyon görcsösen játszottak. Láttam és éreztem rajtuk, hogy ez a hihetetlen várakozás, ez a mai ünnep, ez a felfokozott hangulat milyen nyomot hagyott rajtuk. A második harmadban majdnem felhoztuk a Fradit, ám a negyedik gólunk már eldöntött mindent. Összességében elégedett vagyok, mert megérdemelten győztünk.
ALEKSZANDER VLASZOV: – A meccs egyik kulcsmomentuma az volt, amikor a második harmadban Javajev vállszalagszakadást szenvedett. Bár azt is el kell ismernem, hogy a helyére beállt Szabó nem védett rosszul. Úgy gondolom, jó meccset játszottunk Dunaújvárosban, és a vereség ellenére sem vagyok elkeseredve, hiszen még nyílt a bajnokság, és leszünk mi ennél sokkal, de sokkal jobbak is…
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
