Dunaújvárosi Hírlap – 1979. december 21.

ÖTÉVES AZ MMK

– Minek egy városban két művelődési ház?! – szegezte nekem a kérdést minap egy ismerősöm, amikor megtudta, hogy az MMK öt évéről szándékozom írni. Nem vitatom, két korszerű művelődési ház valóban luxus egy városban, de azt a várost – egyelőre – nem Dunaújvárosnak hívják…
Az ötvenes évek kultúrházai – amilyen a Bartók is – ma már nem elégítik ki a közművelődési igényeket. Pontosan azért, mert időközben a művelődés közös művelődéssé vált, az emberek nemcsak alanyai, hanem aktív résztvevői is a kulturálódásnak. Helyet kell biztosítani a különböző kluboknak, diákköröknek, az azonos érdeklődésű embereket tömörítő kiscsoportoknak – s e funkció betöltésére a Bartók, egyszereűn építészeti adottságaiból eredően – nem képes.

Új művelődési intézmény Dunaújvárosban

Nagyon is szükségszerű, az ország kulturális életéhez igazodó lépés volt tehát, hogy 1974. november 7-én (helyesen: november 4-én – szerk.) átadták Dunaújvárosban a Munkásművelődési Központot. A városi tanács, a dunaújvárosi vállalatok és országos szervek együttesen harmincnégymillió forintot áldoztak rá. Bartók, főleg annak színházterme, mégsem lett feleséges.
Erről a helyzetről, mondhatjuk nyugodtan, az MMK félkész voltáról, az igazgatónő Molnár Andrásné így beszél:
– Öt évvel ezelőtt csak a klubtermek, szakköri helyiségek készültek el. Akkor úgy tervezték, hogy az ötödik ötéves terv végéig megépül a második “ütem” ruhatárbüfével, és egy nagyteremmel, harmadik lépcsőként pedig még étterem, presszó, bár is illeszkedett volna az épülethez.

Az eredeti tervekből megvalósult I. ütem, az A és B szárny
Tervező: Baranyai Ferenc

Fórum lesz-e?

Ma nagyon boldogok lennénk, ha legalább annyit tudnánk, mikor kezdik meg a főépület és a nagyterem alapozását…
Jelenleg egy hátsó, “eredeti” funkciója szerinti teherbejáraton közlekedünk, a barkácsszakkör helyiségeit rendeztük be ruhatárnak, büfének, a billiárd- és pingpongterem a pincében van, a legnagyobb termünk nyolcvan ember befogadására alkalmas… Nagyon hiányzik egy nagyterem, amit reggeltől estig használhatnánk, ami megfelelne színházteremnek, társadalmi rendezvényekhez, sőt táncoláshoz is.
– A nagyobb terem hiánya ellenére mégis sok sikeres irodalmi és zenei műsor emléke fűződik az MMK-hoz. Hallottam olyan megjegyzést ezzel kapcsolatban, hogy az MMK konkurrál a Bartókkal…
– Ez nem igaz! Ha akarnánk, se tudnánk versenyezni egymással, mert az intézmények lehetőségei eleve adottak. Színházi előadáshoz, hangversenyhez a Vasmű Klub is kicsi, ha ott leültetnénk egy szimfonikus zenekart, akkor hol ülne a közönség?
Kezdetben volt egy-két átfedés a két művelődési ház csoportjai között, de aztán rájöttünk, hogy – például – elegendő egy színjátszó együttes a városban, PONT-ék alkalmanként szerepelnek az MMK-könyvtárban is. Azt se lehet éppen konkurenciának nevezni, hogy a Bartók igazgatója vezeti nálunk a tánckart. Olyan előfordult, hogy nagyjából azonos időpontra esett a Bartók és az MMK valamelyik rendezvénye, mert mindenekelőtt a fellépő színész vagy énekes időbeosztásához kellett alkalmazkodnunk. Aki igazán szereti a kultúrát, az szerintem ebben nem a konkurenciát, hanem a választék bővülését látja. Pesten se mondják azt, hogy ma este ne játsszanak a Vígszínházban, mert a Nemzetiben is tartanak előadást…
– Kétségtelen, a közönség jól jár a választék bővülésével. A jövőt illetően épp ezért aggódnak jónéhányan a gazdasági tényezők miatt. Csökken-e jövőre az MMK költségvetési kerete?
– Nagyjából azonos marad, vagyis körülbelül 10 millió forint lesz. Közös fenntartású az intézmény a városi tanáccsal, a Vasművel és a szakszervezettel, anyagilag összesen tizenhárom vállalat – köztük legnagyobb mértékben a vasmű – támogat bennünket. A keret tehát azonos az eddigivel, de a kiadásaink nőnek. Majdnem hét és félmillióba kerül a fűtés, a világítás, a takarítás, a dolgozók bére, az újságok, folyóiratok, a meghívók stb., vagyis a fenntartás. Évi nyolcszázezer forintért vásárolunk könyveket, aztán jönnek még az előadók, a táncosok, az énekkar… Jelenleg negyvenkét csoportunk működik. Jövőre a négy-öt fős kis szakköröket megszüntetjük. Kevesebb csoporttal, de azokban az eddiginél alaposabban szeretnénk dolgozni.

A filmklubban	A kézimunka szakkörben

Megkérdeztem néhány embert, hogyan vélekedik az MMK-ról? Mit nyújt az intézmény személy szerint nekik, és mivel járul hozzá a város kulturális életéhez? Íme a válaszok:
Csiba Márton, az MMK csillagász-szakkörének vezetője, a vasmű esztergályosa:
– 1955-ben költöztem Dunaújvárosba, rendszeresen lárogattam az MMK elődjébe, a Vasmű Klubba is. A csillagászi szakkör 1963-ban alakult, most éppen tizenhat tagú, általános iskolai tanuló és egyetemi végzettségű ember egyaránt van köztünk. A szakkör általában megkapja a szükséges berendezéseket, de mi magunk is építünk műszereket, örülök, hogy októberben megnyílt az Androméda klub, körülbelül negyven taggal. Személy szerint? Hát megnézem még a kiállításokat, kölcsönzők a könyvtárból, meghallgatok néhány előadást, na és a vasas napok. Azok tényleg népszerűek: kultúra, sport…
Andorkó Kálmán agronómus, a kertbarát kör vezetője:
– Körülbelül hetven emberre lehet számítani, a többi csak névleges tag. Ez a kertbarát kör egyben a munkásszövetkezet egyik szakcsoportja is. Az MMK helyet biztosít a gyűlésekhez, előadásokhoz, s az előadók tiszteletdíjának egy részét is fizeti. Ha nem tenné, akkor valamit csökkenteni kéne, vagy a gyümölcstelepítés ütemét, vagy mást.
Pálfalvi János grafikusművész, a Rosti Pál fotóklub művészeti vezetője, a csillagász-szakkör tagja, a könyvtár Korok – művek – mesterek című sorozatának előadója:
– Manapság a művelődés nem egyenlő csak a szórakozással, tanulni is kell, a rengeteg információt rendszerezni, amellett az emberek sikerélményt is keresnek. Az MMK? Ez egy félbemaradt építkezés, többször bontották a falakat, hogy nagyobb termeket alakítsanak ki. Külsőleg sivár a kép, nincs az épületnek sajátos arculata, környezete kopár, bokrokat, a fákat kéne köréje ültetni. Belülről csodálatos bebútorozással mérsékelték a monotóniát, viszont rossz a hangszigetelés, zavarják egymást a rendezvények, és a környék is zajos.
Aczél Gáborné, a nők klubjának vezetője:
– Bennünket, nőket gyakran ér a vád, hogy ha összejövünk, akkor csak pletykálkodunk. Ez az, amit itt a nők klubjában a legmesszebbmenőkig igyekszünk elkerülni. Különböző korú, érdeklődésű és foglalkozású lányokat, asszonyokat tömörít a klub. Arra törekszünk, hogy a klubfoglalkozások témái változatosak legyenek, ne szűküljenek le csupán főzési tanácsokra és a kézimunkázásra.
Varga Károlyné, a dunaújvárosi napközis pedagógusok munkaközösségének vezetője:
– Nagyon jó a szervezés, mi a Barátság úti iskolában mindig időben értesülünk a dolgokról. A művelődési ház minden évben kiküldi a felmérő lapokat, mit szeretnének csinálni a gyerekek? Népszerűek a játékos vetélkedők, a gyermekkönyvtár és Pajtásklub foglalkozásai, élvezik a gyerekek a filmvetítéseket, a sportolási alkalmakat. Nagy kár, hogy néhány iskolához bizony messze van az MMK…
Nagy Gyula szb-titkár és Bánfi László propagandista, mindketten a vasmű enerenergia-gyáregységben dolgoznak:
– Már az induláskor együttműködési szerződést kötött az MMK és a gyáregységünk. Kezdetben sok társadalmi munkát vállaltunk, szerveztük a Töltsön egy órát az MMK-ban! akciót.o Sk segítséget kapunk a kulturális brigádvállalásokhoz, a vetélkedők megszervezéséhez és lebonyolításához, egyáltalán az egész munkahelyi művelődéshez. A népművelők gyakran meglátogatnak bennünket a vasműben, részt vesznek a szocialista brigádok értekezletein, egyszóval jó a kapcsolatunk. Gondok az ismeretterjesztő előadásokkal vannak, időnként a kihelyezett sorozat előadásain is nagyon kevés az érdeklődő…

A zeneszobában	A sakk-klubban

Egy biztos: az MMK munkája sokrétű. Az ismeretterjesztés és az üzemi közművelődés feladatain túl részt vállalt az intézmény a művészeti nevelésből is, saját művészeti csoportjai révén, a kiállításokkal, a klubszínház előadásaival.

Hány fiatal, pályakezdő művész és beérkezett pályatársaik munkáit, produkcióit ismerhette meg a dunaújvárosi közönség az elmúlt öt évben, hányszor tapsolt egy-egy sikeres irodalmi esten? Hány olvasó ember tudása gyarapodott a könyvtár 220 ezres állományának segítségével? Hány gyermek- és ifjúsági programot szerveztek meg az öt év során az MMK-ban, mivel Dunaújvárosnak nincs úttörő- és ifjúsági háza?

Az olvasóteremben	A pajtásklubban

A dolgozók iskolájában tanulók egy része szintén az MMK küszöbét koptatja. Újabb és újabb klubok alakulása jelzi a város kulturális igényeit, mint például az óvónők klubja. Óvodásoktól a nyugdíjasokig minden korosztály előtt nyitva áll az ajtó – az a bizonyos hátsó ajtó – reggeltől estig.
S az eredmény?
Egyrészt egy bekeretezett oklevél az igazgatónő irodájának falán, amely oklevél Kiváló művelődési ház megtisztelő cím elnyerését tanúsítja. Másrészt az az érzés, amit többek között a nők klubjának legutóbbi összejövetelén fogalmaztak meg a klubtagok: jó itt lenni az MMK-ban!

Kovács Mária

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.