“Wünsch László nézete szerint a tánc olyan, mint az anyanyelv. Először a magyar táncokat kell megtanulni, mindenkinek a saját faluja táncát, aztán a szomszéd községét és utána körülnézni távolabb. Magyarországon óvodáskortól magyar táncot kellene tanulnia mindenkinek, mutat rá. Tanítványainak mindig azt szokta mondani, s örömére ezt többségük magáévá tette: az első a szeretet, az odaadás, a lojalitás, mások megbecsülése, az összetartás. Növendékeit sikerült ezzel a gondolattal és a tánc iránti szeretettel beoltania. A többségük évtizedeken át kitartóan részt vett a próbákon, fellépéseken.”

Vida Tünde – Vasárnapi Tolnai Népújság

Wünsch László koreográfus, tánctanár 1931-ben született Diósgyőrben. A Színház- és Filmművészeti Főiskola koreográfusi tanszakának elvégzése után Dunaújváros kulturális életének kibontakozásában vállalt szerepet. Megalapította a Dunai Vasmű Művészegyüttesét, a Fekete-Fehér Modern Táncegyüttest. A dunaújvárosi Országos Vasas Fesztiválok aktív kezdeményezője, számos néptáncegyüttes szervezője, művészeti vezetője a Duna mindkét partján. Feleségével, Tomcsányi Éva  balettmesterrel, együtt, 1987-ben közösen alapították meg az ország első alapfokú táncművészeti iskoláját.
Wünsch László  94. életévében, augusztus 3-án csatlakozott az égi tánckarhoz, követve márciusban elhunyt feleségét, Tomcsányi Évát.

KÖSZÖNÜNK MINDENT!

 

Fejér Megyei hírlap – 1957. április 4.

Dallal, tánccal, vidám kedvvel

készülnek ötéves jubileumukra a sztálinvárosi fiatalok

* Pillanatképek a Vasmű tánckarának egyik hétköznapjáról *

Szarvas Évi és barátnője tánchoz készülődik. Egy kis csinosítás, egy kis piperkőzés, s máris ott keringenek a terem közepén

Alkonyat felé alábbhagy a fülsiketítő motorzúgás a Béke-téren. A vidéki autóbuszjáratok zsúfolt kocsijai sorjába kikanyarodnak az állomáshelyről, s ezután csak egy-egy távolsági autóbusz megtérése csap némi zajt. S az érkezők ilyenkor gyakran állnak meg az egyik Béke-téri épület kivilágított ablaka alatt. A kíváncsiskodóknak akad itt látnivaló. Üde tekintetű tizenhat-tizenhétéves lányok, virgonckodó, büszkejárású fiúk tanulják, gyakorolják a vidámabbnál vidámabb, szilajabbnál szilajabb táncokat. Hetente háromszor tart itt próbát a Sztálin Vasmű művészegyüttesének tánckara. Tagjaival szeretnénk most megismertetni kedves olvasóinkat.

A leányok a “Decsi üvegestánc”-ot járják…

Mindenekelőtt bemutatjuk a tánccsoport vezetőjét, Wünsch Lászlót. Vérbeli tánctanár, példás nevelő. Szerelmese a népitáncnak, népdalnak. Tudásával maga is igyekszik gazdagítani tánckultúránkat: a csoport műsorán szereplő táncok túlnyomó részének koreográfiáját ő készítette.
S a táncosok? Új szocialista városunk neveltjei! Nappal a Vasmű eszterga és lakatosműhelyeiben, vagy más egyéb munkaterületen állnak helyt, s este hasonló kötelességtudattal vesznek részt a három-négyórás próbákon. Erős akarat, szív, lelkesedés kell mindehhez.

– Vajon kinek esik le az üveg a fejéről? – kérdezik a tánccsoport lányainak legélesebb szemű kritikusai, az éppen pihenőt tartó fiúk. Kárörömük azonban nem teljesedett be, mert egyetlen üveg sem hagyta cserben a lányokat.

A fáradságot, a megerőltető túlmunkát azonban elfelejtetik a sikerek, amelyeket eddig aratott a tánccsoport. Tavaly Székesfehérvárról, a Vörösmarty kulturális seregszemle döntőjéről első díjat hoztak el a fiatalok. Budapestről, az országos kohászfesztiválról miniszteri oklevéllel és második helyezéssel tértek haza. Nagy sikerrel szerepeltek Komlón, a bányásznapon. Nem utolsósorban jelentősek sztálinvárosi fellépéseik. Ott vannak a színpadon, ünnepi esteken, baráti találkozókon. S ne felejtkezzünk itt el arról a szereplésről sem, amikor az egész város nyilvánossága előtt, utcán szerepelt a tánckar.

Néptánc az Alkotmány ünnepén rendezett ünnepségen. /1956
fotó: MTI/Fényes Tamás

Tavaly októberben ugyanis Tőke Lacinak és feleségének esküvőjét városraszóló mulatozással, lagzival köszöntötték. A fiatal házaspár még ma is aktív tagja az együttesnek. S az elmondottak jogosították fel a tánckart arra, hogy ötéves fennállásukat ünnepelve önálló műsorral lepjék meg Sztálinváros dolgozóit. Még e hónapban sor kerül erre a nevezetes eseményre.

Minden próba balett mozdulatok alapos gyakorlásával kezdődik

Műsorukon több tartalmas, magyar, szovjet és román tánc szerepel, többek között a “Tatártánc”, “Moldvai páros”, “Ecseri vérbunk”, “Legényavató”, “Kalocsa környéki táncképek’’, a “Sárközi szvit” ötletes és hangulatos tánc.

Kecses, mozgás, báj a jellemzője ennek a tatártáncot bemutató népi táncnak. S mi lesz a folytatás? Majd meglátjuk április végén a Bartók Béla Művelődési Otthon színpadán.

Ötletes és hangulatos tánc a “Furfangos regény és a csóré”. Meséjében egy fiú és egy leány szerelme elevenedik meg. Katica mostohájával hazafelé tart az erdőn keresztül. Útközben elfáradnak, megpihennek a tisztáson. A mostoha közben elalszik. Az erdőből furulyaszó hangzik. Jancsi közeledik. Minden jól alakulna, ha a mostoha nem ébredne fel. A fiatalok szerencséjére Jancsi barátja, egy cigány közeledik. A csacsija hátán éppen alkalmas hely kínálkozik a mostohának. A fiatalok végül, egymásé lesznek. A tánc tulajdonképpen népi balett. Burján Erzsi, Aux Etelka, Tőke Tamás, Tőke László, Matuska Gyurka és Baji Imre legjobb tudásuk szerint igyekeznek életrekelteni a népi eredetű történetet. A tánc zenéjét Schirger Géza szerezte.

Burján Erzsébet és Tőke Tamás táncolják a “Furfangos legény és a csóre” című tánc szerelmi kettősét.

A táncokon kívül legszebb népdalainkból is előadnak egy csokorra valót a fiatalok. Az áprilisi önálló műsor megrendezése eddigi legkomolyabb erőpróbája lesz a 30 táncoslábú fiatalnak. Nem titkolják, hogy ha sikerük lesz, el szeretnének jutni műsorukkal Székesfehérvárra és máshová is. A Sztálinvárosban járt szovjet művészek többízben hívták meg őket a Szovjetunióba. Minden vágyuk az, hogy valamikor valóra válhasson az álmuk.
A Sztálin Vasmű művészegyüttesének tánckara áprilisban minden tekintetben meglepetést szeretne szerezni a város dolgozóinak. S mi, akik előzőleg is betekintést nyertünk lázas készülődéseikbe, nyugodtan állíthatjuk, hogy a siker nem marad el.

Kovács Mihály és Viniczai János riportja

Az idén felavatott Tomcsányi Éva és Wünsch László tiszteletére állított szobor
és az emlékezés gyertyái/2025
fotók: Horváth Tamás

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.