Világosság – 1951. február 22.
Dunai Vasmű az élre tört!
A vállalt hat kockaház helyett kilenc kerül tető alá a kongresszusig – A Lőwy Sándor-brigád a nagy verseny egy órájában 630 százalékot ért el – A mélyépítők teljesítették feiajánlásaikat
Olajos Dezső elvtárs, a DISZ vezetőségi tagja irányítja az élenjáró Lőwy Sándor-brigád munkáját.
Dunapentele faluvégi nádfedeles parasztházai mögött mintegy látomás tűnik az ember szeme elé a Dunai Vasmű hatalmas építkezése. Pedig nem látomás ez, hanem a legélőbb, a legmaibb valóság. Pártunk egyik legnagyobb alkotása, a magyar dolgozó nép győzelmének nagyszerű tanújele. Ezrek építik már. Teherautók, traktorok, toronydaruk, szállítószalagok, exkavátorok földgyaluk, gőzhengerek, kisvasutak, hordák, szekerek segítik az emberek munkáját. Szinte óráról órára változik a kép: magasodnak a falak, terjeszkedik a város, épül a Vasmű. A kettő között, mintegy 150 hold területén facsemetéket ültetnek, erdősítenek, hogy biztosítsák a lakótelep jó, ózondús levegőjét…
“Fel a kongresszusi zászlóért”
Harcedzett, önfeláldozó katonák gyűltek össze itt, hogy ötéves tervünk hatalmas alkotását felépítsék. A kongresszusi munkaverseny kiértékelésénél a Dunai Vasmű mégis az ötödik helyre került. Izzóvá lett emiatt a hangulat a telepen. Hétfőn reggel minden építkezésen kitűzték az ünnepi vörös lobogót, de ugyanakkor az arcok is kigyúltak.
Ez így tovább nem mehet! – hallatszott mindenütt. – Megindult házról házra, ajtóról ajtóra az agitáció.
A kedd délután megtartott taggyűléseken eddig még nem tapasztalt élességgel tört utat a bírálat szelleme a vezetőség felé. A mélyépítésnél dolgozók I-es alapszervének taggyűlésén Földes ielvtárs segédmunkás kijelentette, hogy a pártszervezet lemaradt a tömegek lelkesedése mögött. Kulcsár elvtárs ifjúmunkás Benkő elvtársat, a párttitkárt személyében tette felelőssé, mert mindent egymaga akar elintézni és így nem tud megbirkózni a feladatokkal. A magasépítők egyik taggyűlésén leleplezték Link munkavezetőt (és rögtön el is távolították), mert nem biztosította az anyagot és a sztahanovista kőműves-brigád sem tudott többet termelni 80 százaléknál.
Futótűzként terjedt a jelszó és felkerült nagy betűkkel a házak falára: “Fel a kongresszusi zászlóért!”, “Mit tettél, hogy a kongreszszusi zászlót a Dunai Vasmű nyerje el?”
Hétfőn délben az épülő város utcáin a hangszórók már kitűnő eredményeket sugározhattak. A legkiválóbbakat dalokkal üdvözölték. Kedden, szerdán egyre több lett a kimagasló eredmény, egyre több lett a dal.
A Duna Vasmű épülő lakásai /1950
fotók MTI/Bartal Ferenc
Épül Dunapentele /Bauer Sándor képei
Weisz Ottó elvtárs, a jólismert sztahanovista kőműves brigádja – Makszimenko elvtárs munkaeszközeivel és Savijugin elvtárs munkamódszerével – hétfőn már 215, kedden 235 százaléknál tartott. A 7 kőművesből és 7 segédmunkásból álló brigád motorja Weisz elvtárs.
A Dunai Vasmű dolgozói kongresszusi felajánlásukban a többi között vállalták, hogy kilenc kockaépületből hatot február 24-ig tető alá hoznak. A Kongresszusi Hét első napján módosították felajánlásukat úgy, hogy február 24-ig tető alá hozzák mind a kilenc épületet, vagyis újabb 27 háromszobás, 81 kétszobás és 18 egyszobás összkomfortos lakást.
Az újabb vállalás érdekében a brigádok is új vállalásokat tettek. A Jeszenovits kőműves-brigád vállalta, hogy 150 százalékát 175-re emeli, de már az első napon 176-ot, a másodikon 185-öt teljesített. Naponta tartanak az összes brigádok értekezletet, kicserélik tapasztalataikat, ösztönzik, buzdítják egymást, ez biztosítja az újabb eredményeket.
Munkában a DISZ fiatalok /1951
fotó: MTI/Farkas Tamás
A Lőwy Sándor-brigád az élen
A Dunai Vasmű pártbizottsága zászlót ajánlott fel az építkezés legjobb kongresszusi brigádjának A zászlóért most a Matula elvtárs által vezetett Partizán-brigád és az Olajos elvtárs által vezetett brigád között folyik a harc, amelyet mindenfelé nagy izgalom kísér. Az egyik brigád a magasépítésnél, a másik a mélyépítésnél dolgozik, jónéhány kilométer választja el őket egymástól, de azért
óráról órára értesülnek a másik eredményeiről. A Kongresszusi Hét indulása előtt 200 százalék körül volt mind a kettő. Hétfőn a Lőwy-brigád fiataljai győztek 452 százalékkal. Ebben a brigádban van szív, van öntudat, akarat, – mondta Csellei János elvtárs munkavezető.
A vetélytárs sem volt messze ettől a méltán megcsodált eredménytől: 441 százalékot ért el.
Másnap a Partizán-brigád ért el 489 százalékot
a Lőwy-brigád 481 százalékával szemben. Szerdán a Lőwy-brigád úgy rákapcsolt, hogy hat és fél óra alatt kirakott a csillékből 220 vagon követ.
Volt egy óra – 11 és 12 között, pontosan lemérték – amikor elérte a brigád a 650 százalékot.
A hatalmas eredmény nyitját Olajos Dezső elvtárs így magyarázta: “Nem mindegy az, hogyan fogja meg az ember a követ.” A harc még nem dőlt el a két brigád között, de annyi eredménye mindenesetre van már, hogy ösztönző munkájuk, segítségük nyomán például a norma alatt dolgozó Balla-brigád a Kongresszusi Héten feltört 300 százalékra.
A mélyépítők a Kongresszusi Hét második napján már teljesítették felajánlásaikat. A magasépítők a Kongresszusi Hét indulásakor 72 százaléknál tartottak Azóta mégnem végeztek számadást, de bizonyos, hogy ők is nagyot lendültek előre… A Dunai Vasmű dolgozói – hűen nagyszerű megbízatásukhoz – példamutató harcba kezdtek a nagy kitüntetésért, a Központi Vezetőség kongresszusi zászlajáért.
Az első eredmény már jelentkezett is a ma reggeli hivatalos kiértékelésben, mely közli, hogy a Dunai Vasmű az építőipari üzemek között, az ötödik helyről az első helyre került.
A DISZ fiataljai vándorzászlót hoztak az elsõ ötéves terv legjelentõsebb beruházásaként épülõ ipari város, Dunapentele építõinek /1951
fotó: MTI/Farkas Tamás
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.