Család és Iskola 1953. március
SZTÁLIN ELVTÁRS EMLÉKÉRE FOGADJUK…
Szép, ragyogó reggelre virradtunk. A nap pazarul öntötte sugarait Sztálinváros épülő házaira és a béke egyik bástyájára, a Sztálin Vasmű nagykohójára. Az úttörők vidáman közeledtek az iskola felé. Az iskola azonban nem tükrözte a pajtások jókedvét. Az épület széles homlokzatán a gyász fekete lobogóját lengette a szél. A rádió hangszórójából gyászindulók hangzottak szívbemarkolóan. A pajtások szomorú érdeklődéssel kérdezték egymástól: vajjon ki halt meg? Az iskoláiban hamar elterjedt a hír: meghalt Sztálin elvtárs.
Gyászoló munkások
fotók: Fortepan/Bojár Sándor
Sztálinvárosban minden Róla beszél
Nem dobog már Joszif Visszárionovics Sztálin, Lenin harcostársának és ügye lángeszű folytatójának, a szovjet nép bölcs vezetőjének, a nemzetközi munkásosztály tanítójának szíve. Sztálin neve végtelenül drága népünk és a világ minden népe számára. Leninnel együtt Sztálin elvtárs volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezére és lelkesítője, a világ első szocialista államának megalakítója. Sztálin elvtárs vezette a második világháborúban a szovjet népet a fasizmus elleni győzelemre. Sztálin elvtárs egész életét a kommunizmus nagy ügyének szentelte, halála mérhetetlen veszteség számunkra. Sztálin elvtárs halála mély fájdalommal tölti el a munkások, kolhozparasztok, katonák, diákok és úttörők szívét, köztük a mi úttörőinkét is.
A pajtások eleinte kételkedve fogadták a szomorú hírt. A hangulat komorrá és fájdalomterhessé vált. A reggeli sorakozónál Papp nevelőpajtás megrendült szavakkal ismertette Sztálin elvtárs betegségének körülményeit és váratlan, hirtelen halálát. Mélységes csend támadt, hang nem hallatszott. Némán állt az iskola minden tanulója, míg felfogta a súlyos szavak értelmét.
Mindenki fájdalommal emlékezett Sztálin elvtársra. A pajtások fekete zászlóval bontott talapzatra helyezték Sztálin elvtárs szobrát, az iskola összes virágait a szobor köré helyezték. Mellette fehéringes úttörők állottak őrséget. Csendes volt az iskola. Mindenki gyászolt.
Egy férfi a Szabad Nép március 6-i különszámából olvas fel a munkások röpgyűlésén
fotó: MTI/Bojár Sándor
A mélységes gyász azonban nem tört meg bennünket. Még fokozottabb munkára, jó tanulásra és harcra serkent minket Sztálin elvtárs példája, emléke. E napon fogadalmat tettek iskoláink tanulói:
Minden pajtás viselni fogja a vérrel felszentelt vörös zászló egy darabját, a vörös nyakkendőt, azt a nyakkendőt, amelyért sok szovjet pionír áldozta életét.
Iskolánkban egyetlen pajtás sem fog egyesre felelni Sztálin elvtárs temetése napjáig és azon túl sem.
Fegyelmi vétséget senki el nem követ.
E fogadalom az egész országban elterjedt. Az iskolák sorra csatlakoztak mozgalmunkhoz. Fogadalmunkat híven megtartottuk és továbbra is megtartjuk. Minket, sztálinvárosiakat jobb munkára, jobb tanulásra kötelez városunk neve, mely örökké őrzi a nagy Sztálin emlékét.
Sándor András: Sztálin halála után
Horváth Tamás
csapattanács-elnök
Vasvári Pál ált. iskola, Sztálinváros
