Könyvtáros – 1977. március 1.
A hangos könyvismertetéstől a dzsessz-klubig
Dunaújvárosban a városi könyvtár zenei részlege 1971 februárjában kezdte meg működését 3 csatornával (2 lemezjátszó, rádió) és öt fejhallgatóval, igen szerény körülmények között. A mintegy 300 darabból álló lemezállományt stíluskorszakok szerint csoportosítva füzetkatalógusban tártuk fel, de már 1971 áprilisában hozzákezdtünk gyűjteményünk szakszerű katalogizálásához.
Berendezések – állomány
A József Attila Városi Könyvtár és a Dunai Vasmű Vörösmarty Mihály Szakszervezeti Könyvtára 1974-ben egyesült, s a Munkás és Ifjúsági Művelődési Központ új épületében, annak önálló szárnyában kapott otthont.
A művelődési központ könyvtárnak otthont adó épületszárnya /1974
Új művelődési intézmény Dunaújvárosban
A fenntartó a Dunai Vasmű szakszervezeti tanácsa lett. Az összevonás eredményeképpen létrejött egy részleges “A” típusú, csaknem 180 ezer kötetes nagy könyvtár, s ez a tény kedvezően hatott a zenei részleg további működésére is.
Az 1974 novemberében megnyílt központi könyvtár zenei részlegének, sajnos, takarékossági és egyéb okokból kezdetben a meglevő lejátszókészülékekkel, másrészt olcsó, közepes minőségű, a napi 6-8 óra használatot nem bíró GZC 071-es típusú lemezjátszókkal kellett működnie, amelyek alig hat hónapi használat után tönkrementek, hangminőségük még a közepest sem érte el. Közülük egyet-egyet mindig éppen javítottak, a hallgatók panaszkodtak rájuk, aztán kezdtek elmaradozni. Ennek láttán gyors intézkedéseket kellett tenni, egyebek között új lemezjátszókat beszerezni. Ismét bebizonyosodott, hogy mindig az olcsó a legdrágább.
A szakirodalomban való alapos tájékozódás után három kiváló minőségű Supraphon NC 440-es típusú sasszit vásároltunk, üzemeltetésükhöz pedig egy ORISTER 1015-ös erősítőt.
Supraphon NC 440
kép: www.vinylengine.com
A jelenlegi hat csatornát most ez a három egység, egy Orpheusz sztereó rádió, egy M 11-es magnetofon és egy GZC 110-es lemezjátszó alkotja. Ez utóbbit a sokat játszott, régebbi lemezek leforgatására tartjuk készenlétben, hogy kíméljük az újak magnetodinamikus hangszedő fejét. Csak átjátszásokra használjuk a TESLA В-43/a típusú sztereó magnetofonunkat és egy automata, lemezváltós PHILIPS sasszit. Technikai apparátusunkat egy tartalék M 11-es magnó, két AKAI mikrofon, az előadóterem hangosítását szolgáló lemezjátszó + erősítő és négy nagy teljesítményű hangszóró, 10 db Videoton FH 1-es fejhallgató, valamint egy Philips riportermagnó egészíti ki. Az igényeket jelenleg ki tudjuk elégíteni ezzel a bázissal de házi stúdiót tervezünk (például a hangos plakátok – l. később – felvételéhez), és ott szükség lesz egy újabb sztereó magnetofonra is.
A zeneszoba az új könyvtárépületben igen jó helyre, a felnőtt könyvtár bejáratával szemben, 36 négyzetméter alapterületű helyiségbe került. Ha kicsit szűkösen is, de el tudtuk helyezni benne a vezérlőpultot, a szerelvényszekrényt és a hallgatók asztalait, amelyek mellett tíz ülőhely van. A pult mögött jutott hely a lemeztároló szekrényeknek. (A MERABONA bútorcsalád hanglemez- és diafilm-tároló szekrényeit átalakítottuk úgy, hogy egy lábra a diaszekrény helyett két lemeztárolót erősítettünk, így egy-egy szekrény befogadóképessége kb. 500 lemez lett.) A sarokban található még két könyvespolc és a katalógusszekrény is, de újabb bővítés már csak a falak “továbbtolásával” volna lehetséges.
A zenei részlegben elvileg “másfelen” dolgozunk, gyakorlatilag igen gyakran ketten. A lemezek katalogizálását egy ideig a feldolgozó csoport végezte, de mert sok nehézség merült fel (hosszú, öt-hat hónapos átfutási idő, munkaerőhiány, átcsoportosítás stb.), ez is a mi feladataink közé került – a mi kérésünkre is.
A zenei részleg állománya a másod-, harmadpéldányok nélkül kb. 1300 lemez és mintegy 100 óra hangfelvétel. Általában havonta egyszer a helyi könyvesboltban vásárolunk, ahol számunkra mindig elteszik az újdonságokat, negyedévenként pedig a Rózsavölgyi zeneműboltot keressük fel. Hangszalagtárunk nagy része helytörténeti felvétel (kb. 30 óra), helyi hangversenyek anyaga (általában lemezen nemigen kapható művekről). Látogatóinkkal jó a kapcsolatunk, gyakran kapunk kölcsön másolásra másként beszerezhetetlen műveket, köztük igen sok dzsessz- és népzenei anyagot. Hangszalagtárunk féltve őrzött kincse az irodalmi hangarchívum, szalagjain a hozzánk látogató művészek, írók, költők néhány mondatos üzenetével, versekkel, regényrészletekkel. Munkánk könnyítésére összeállítottunk néhány műsort családi és társadalmi ünnepekre is, kérés esetén ezeket csak másolni kell. A repertoár a rádiófelvételekkel (elsősorban gyermekműsorokkal) egészül ki.
A hangzó anyagot betűrendes szerzői és cím szerinti, közreműködői és szakkatalógusban tártuk fel. Szakozásunk az ETO-nak és az ún. Flexibilis Zenei Osztályozásnak meglehetősen egyéni ötvözete, mely a hangfelvételeket az előadói apparátus és a műfaj szempontjából tárja fel. Tapasztalataink szerint az olvasók számára katalógusunk eléggé áttekinthető. Cím szerinti felosztásban külön szerepelnek benne a zenemű-, a prózai és a borítékcímek. Közreműködők esetében az énekes, hangszeres szólisták, a prózai előadók, az énekkarok, zenekarok és a karmesterek. A címleírás alapja mindig a zenemű.
A zenei részleg heti nyitvatartása 33 óra: keddől szombatig délután 2-től 8-ig, vasárnap 9-től 12-ig látogatható. Növekvő igénybevételének, népszerűségének dokumentálására hadd álljon itt az alábbi néhány adat:
1971-ben a régi helyen 772 látogatója 1178 zeneművet hallgatott, 1975-ben, új elhelyezési körülményei között viszont már 2528-an 1862 művet.
A zenei részleget a könyvtárba beiratkozott olvasók használhatják. 1975-ben új rendszerű kérőlapot vezettünk be, amelyen a zenemű adatain kívül a hallgatóra vonatkozó adatokra is választ kértünk (név, lakcím stb. – ezek a rendezvénymeghívók kiküldéséhez, másolások elkészültéről, kért és megvásárolt lemezekről tudósító értesítésekhez szükségesek). A lapon feltüntettük a hallgatási időpontot (a csúcsidők mérésére) és a csatornát (lemezjátszó, rádió, magnó) is. A kérőlapok alapján megállapítottuk, hogy a zenei részleg használói között a 15-25 éves korosztály 84,4, a 25-40 év közöttiek 5,9, a 40-60 évesek 6,3, s végül a 60 év felettiek 3,4 százalékban vannak képviselve.
Foglalkozásukat tekintve a tanulóifjúság 63,2, a fizikai dolgozók 24,4, az értelmiségiek 8,2, az alkalmazotti, valamint az egyéb kategóriába sorolhatók 4,2 százalékot alkotnak. A vizsgálódás során kitűnt, hogy igen jelentős korcsoportok tagjai nem, vagy csak igen kis számban látogatják részlegünket.
A hangos plakátoktól a zenei klubig
A helyben hallgatás mellett fontos szolgáltatásunk a másolás, és megkezdtük a postai úton is megrendelhető másolatok készítését. A postai kérések alapja a Zene és költészet című, a kisebb művelődési intézmények számára készített, a saját állományunkból válogató ajánlóbibliográfia. A tapasztalatok szerint azonban az igénybevevők egyelőre még jobban bíznak a személyes megrendelésben.
Rendszeres tevékenységünk továbbá – az iskolai tanév folyamán – a már említett hangos plakátok készítése is. Ezek mintegy 10-15 perces felvételt tartalmazó magnetofonszalagok, amelyeken valamilyen alkalomhoz kapcsolódó műsor van. Egyrészük – szöveggel és zenével – a város kulturális intézményeinek programját népszerűsíti, elsősorban a diákságot érdeklő rendezvényeket. Ennek megfelelően a zene is rendszerint könnyű, bít- vagy tánczene, esetleg dzsessz. Egy-egy reklámszalag elkészítése a következő: először fölvesszük a szöveget, többféle változatban, ritmussal, intonációval. Kiválasztjuk a zenét, majd a zene sajátosságainak megfelelően a szöveget. Ezután következik a simítás, az egész hirdetés ritmusának megszerkesztése, amit már ollóval végzünk. A szövegrészek közé 5-10 másodperces üres “snitteket” vágunk be. Ha ez megvan, mindig a pillanatnak, az adott szövegegységnek vagy éppenséggel a szöveg közti szünetnek megfelelő dinamikával bejátsszuk a zenét. A szalag kész, megindulhat a sokszorosítás. Minden intézménynek van egy befutókkal ellátott szalagja, erre vesszük fel gyorsmásolással az anyagot. A következő tanévben hangos plakátjainkkal szeretnénk elérni az általános iskolákat is.
Könyvismertetéseket is felveszünk hangszalagra, ugyancsak a középiskolások számára. Egy-egy “adásban” a könyvtár valamelyik részlegét ismertetjük négy-öt percben. Ez szintén zenés összeállítás. Távlati terveink szerint ily módon bemutatjuk a város más közművelődési intézményeit is, például a Bartók Béla Művelődési Központot, a múzeumot, az új kiállításokat stb.
Szintén az iskolákkal kapcsolatos, de más jellegű tevékenységünk az irodalomoktatás segítése a tananyaghoz kapcsolódó felvételekkel. Ezek egy-egy tanév irodalomtantervéhez kapcsolódó versek, dramatizált kötelező és ajánlott irodalmi részletek, a témához kapcsolódó zenei felvételek, melyeket a pedagógusoknak lejátszunk, s ki-ki választ belőlük aszerint, hogy melyiket tudja használni óráin. Kérésre azonban bármilyen összeállítást elkészítünk a helyi irodalmi színpad tagjainak közreműködésével.
Végül szólnunk kell zenei ismeretterjesztő tevékenységünkről is, amelyet – eltérően a korábbi, inkább igényfelmérő jellegű rendezvényeinktől – tervszerűen az 1975/76-os évadtól kezdve folytatunk.
1975 februárjában megalakítottuk a zenei klubot, s a tagok igényeinek figyelembevételével igyekeztünk az idény rendezvényprogramját kialakítani. A kérőlapok értékeléséből megállapítottuk, melyek a legsikeresebbnek látszó rendezvényformák, melyek azok a zenei területek, amik iránt nagy az érdeklődés stb. Ezután felkerestük a város más zenei és művelődési intézményeit (zeneiskola, filharmónia, kamaraszínpad, művelődési ház stb.), hogy összehangoljuk a programokat és azok időpontját.
Különösen nagy segítséget kaptunk az Állami Zeneiskola fiatal tanáraitól, akik szakmai kérdésekben is eligazítanak bennünket, rendezvényeinken pedig előadóként és zenei közreműködőként vesznek részt.
Anyagi lehetőségeink számbavétele után azt is megvizsgáltuk, milyen lehetőségünk van a kiegészítő tevékenységek elvégzésére (ajánló bibliográfiák, meghívók, szórólapok, egyes műsorok archiválása), s ezután valamennyi említett szempontot figyelembe véve elkészítettük az 1975/76-os, majd később az előző év tapasztalatait is felhasználva az 1976/77-es közművelődési évad rendezvénytervét.
Az 1975/76-os programunk egy előadássorozaton alapult, amely az Érdekességek a zene történetében címet viselte. A sorozat célja az volt, hogy a zenét csupán “hallgató” közönséget zeneelméleti és zenetörténeti alapfogalmakkal ismertesse meg, természetesen érdekes, szórakoztató formában. Az előadók fiatal zenetanárok voltak, a közönség nagy része közép- és főiskolásokból, szakmunkástanulókból verbuválódott.
Ehhez a sorozathoz kapcsolódott egy másik műsorfajta, az ún. Komolyzenei disco, ami nem más, mint lemezhangverseny kissé továbbfejlesztett változatban. A meghallgatásra kerülő zeneműveket a zenei részleg népszerű lemezeiből válogattuk, s az elhangzó zenét korban, stílusban és hangulatilag is kapcsolódó képzőművészeti és irodalmi illusztrációk, versek egészítették ki. A műsor egy-egy zenemű történetét és a vele kapcsolatos érdekességeket mondta el.
Az 1976/77-es évadban a sorozat címe Ihlető: az irodalmi alkotás lett, s az irodalmi “előzménnyel” is rendelkező zeneműveket, mint amilyen például A bűvészinas, Mazeppa, Traviata, Otelló stb. ismertette. Zeneszerző-közönség találkozót az évad során a közönség kívánsága alapján Szokolay Sándorral és – a kortárs lengyel zenéről – Földes Imrével terveztünk. A korábban indított Korunk zenéje sorozatot, amelyet id. Fasang Árpád vezetett, egyelőre nem folytatjuk, mivel azt tapasztaltuk, hogy közönségünk zenei ízlése és műveltsége még nem érett meg az ilyen vagy ehhez hasonló sorozatra.
Ehelyett kísérletképpen Művészetek címmel komplex foglalkozásokat rendezünk, amelyek keretében egymással való összefüggéseikben igyekszünk megismertetni az egyes történelmi korok művészetét, illetve egy-egy esztétikai kategória változásait az idők folyamán. A sorozattal az is a célunk, hogy az eddigieknél még közvetlenebb-kötetlenebb, a követelményeknek jobban megfelelő ismeretterjesztő módszereket alakítsunk ki.
Kamarahangversenyt évente négy alkalommal rendezünk a zeneiskola tanárainak és a városi szimfonikus zenekar tagjainak közreműködésével. Dunaújvárosban a kamarakoncerteknek nincsen még hagyományuk, ezért a közönség minden alkalommal igen nagy örömmel és érdeklődéssel fogadja rendezvényünket. Hallgatótábora állandó, a zeneileg kulturáltabb, képzettebb közönség látogatja. (A kamarahangversenyen való közreműködés a fiatal zenetanárok KISZ-vállalása, és egyúttal szereplési lehetőség is számukra, amely szakmai továbbfejlődésük szempontjából is fontos lehet.)
Végül megemlítjük a zenei klub dzsessz-sorozatát is. A városban évek óta igen gyakran tartanak dzsessz-koncerteket, de ezek közönsége nagyon szűk körű, bár a dzsessz iránt érdeklődők száma igen nagy. Mivel eddig hiányzott egy, a zene alapjaival, történetével, stílusaival is foglalkozó ismeretterjesztő előadássorozat, a könyvtár havonta kétszer dzsessz-összejöveteleket is rendez, ahol az előadó megismerteti a hallgatókat e sajátos zenével, s a legjelesebb előadókkal, illetve együttesekkel is.
Klubunk működésének eddigi tapasztalatai igen kedvezőek, a látogatók száma elég nagy, alkalmanként huszonöten-harmincan is megjelennek. Létrehozása szükséges volt, továbbfejlesztése pedig mindenképpen fontos feladata lesz a Dunaújvárosi Központi Könyvtárnak a következő esztendőkben is.
Pethő Klára – Taródi Tamás
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
