Nemzeti Sport – 2006. április 3.
Roskadófélben van a ház…
Dunaújvárosban már csak emlék a sikerkorszak
Az ezredfordulón Dunaújváros volt a honi futball fővárosa – a csapat az MTK-pályán ünnepelte története első és ez idáig utolsó bajnoki címét
CH. GÁLL ANDRÁS
Az ezredfordulón a Dunaferr SE együttesei öt csapatjátékban uralták többé-kevésbé a hazai porondot, ráadásként Csollány Szilveszter, a “gyűrűk ura” személyében a sydneyi olimpia egyik magyar aranyérmesét is ők adták. Ez volt a hőskor. A jelen s még inkább a jövő jóval kevesebb sikerrel kecsegtet.
Szabó József barátainak, rajongóinak Dzsoni – a történet szereplői közül az egyetlen, aki nem kéri, hogy a megjelenés előtt bemutassák neki az elkészült írást. A fekete Mercedes, a baracsi halászcsárda pincéreinek tiszteletteljes sorfala egyaránt jelzi, nem akárki kezd bele a rögtönzött történelemszemináriumba. Az ózdi származású, 62 éves gazdasági vezető afféle “Vörös Báróként” – a cég egyik igazgatója volt – tartotta vasmarkában a dunaújvárosi sport irányítását. Akkor, amikor a Vasmű még állami vállalatként működött.
FUTBALLBAJNOKCSAPAT ÖTSZÁZMILLIÓBÓL
“Az az időszak visszavonhatatlanul lezárult. Az a fajta pénzügyi háttér minden képzeletet felülmúlt. 2000-ben, a csúcson, amikor a labdarúgóink is bajnokságot nyertek, kilenc szakosztályt működtettünk, évi 1,1 milliárd forintos – közvetlen – költségvetésből. Ehhez adódon hozzá még a fenntartás három-négyszázmilliója. A másfél milliárdot nem értük el. Hogy ez sok vagy kevés? Az ukrán tulajdonosok által a sportra manapság fordított néhány százmillióhoz képest rengeteg. Ugyanakkor a Vasmű háromszázmillió forintos éves árbevételének a fél százalékát sem érte el.”
Szabó 1954 óta él Dunapentelén-Sztálinvárosban-Dunaújvárosban, apja kohómérnök, a család Ózdról került az épülő szocialista városba. A sportfinanszírozásról alkotott nézetei a realitás talaján állnak.
“Üzleti alapon nálunk képtelenség megoldani a sportfinanszírozást, állami tehervállalás nélkül ez nem megy. Az öt bajnokcsapat páratlanul sikeres reklámot jelentett a cégnek. Szó sincs arról, hogy az az évi 1.1-1.5 milliárd kidobott pénz lett volna. Én itt ötszázmillió forintból csináltam futballbajnokcsapatot. Ha 2001-ben Trondheimben nem hagynak ki Tököli Attiláék öt-hat ordító gólhelyzetet, s bejut a csapat a Bajnokok Ligája csoportkörébe, a klub 1.7 milliárd forintot kasszíroz. Akkor minden másképp alakult volna.”
De vajon törvényszerű volt-e, hogy felbomoljon a dunaújvárosi sportbirodalom?
“A pesti elit mindig azt hangoztatta, minek ebbe az ötvenezres kisvárosba annyi bajnokcsapat? Sokan irigyelték az eredményeinket. Mielőtt 2002-ben megbuktatott a közgyűlés, csupán egyhavi pénzzel tartoztunk a sportolóknak. Hónig Péter, aki 2002. június huszonnyolcadikán került a cég élére, hogy lebonyolítsa a privatizációt, előbb évi négyszáz-, majd kétszázmillióra csökkentette a sporttámogatást. Beindult egy megállíthatatlan, lefelé pörgő spirál.”
Igen, de a két évvel ezelőtti privatizáció, az ukrán tulajdonos képbe kerülése valalamelyest stabilizálhatná a dunaújvárosi profi sport helyzetét. Vagy mégsem?
“Ugyan. Nincs a városnak sportkoncepciója. A női kézilabdázóknak – én csak tudom, hiszen ott játszik Radulovics Bojana, a négy és fél éves Józsika fiam édesanyja – legalább három hónapnyi fizetésükkel tartoznak, a havi bérkeret huszonöt-harminc millió forint. Maga érti azt, hogy az ukránok, akik a pénz javát adják, miért nem delegálnak senkit sem a Dunaferr SE elnökségébe? Mert én nem. “
A sportra is áldoz az ukrán tulajdonosA két évvel ezelőtti privatizáció óta az ukrán Szergej Taruta, a Donbass Ipari Szövetség Korporáció igazgatótanácsának elnöke a Dunaferr Zrt. tulajdonosa. A cég operatív irányítója Valerij Naumenko, a Dunaferr Zrt. vezérigazgatója. Az alábbiakban a Dunaferr hetilap, a zártkörűen működő részvénytársaság hivatalos orgánumának március 24-i számában megjelent, Valerij Naumenkóval készített interjúból közlünk részletet: |
CSOLLÁNY SZILVESZTERT HAZAHOZTÁK AMERIKÁBÓL
Perjámosi Sándor 1994 óta a Dunaferr SE ügyvezető elnökke. Szabóra – egykori főnökére – nincs, nem is lehet egyetlenegy rossz szava sem.
“A kilencvenes évek elején született meg a döntés, hogy ki kell emelni a vigonylagos szürkeségből Dunaújváros sportját. Aztán 1995-ben a női kézilabdázók megnyerték a KEK-et, egy évre rá pedig a Kercsó Árpád által felépített hokicsapat felnőtt magyar bajnok lett. Beindult az öngerjesztő folyamat, minden szakosztály bajnokcsapatot akart! A futball külön téma. El kellett dönteni, hogy elhanyagoljuk, vagy csúcsra járatjuk, középút nem létezett. Horváth István, a vezérigazgató jó reklámhordozónak tartotta a sportot, ez eldöntötte a kérdést…”
Nemcsak a csapatsportágakban tarolt Dunaújváros. Sydney egyik magyar hőse, Csolány Szilveszter a Dunaferr SE színeiben lett olimpiai bajnok.
“Nincs miért szerénykednem, nekem jutott az eszembe, hogy hozzuk haza az Egyesült Államokban edzősködő Csollányt, s ha már hazajön, miért ne sportoljon nálunk? A tervet Szabó úr egyetértésével, támogatásával megvalósítottuk. A főtér dugig volt emberekkel, amikor megünnepeltük Dunaújváros első, máig egyetlen olimpiai bajnokát.”
A mamutklub kilenc szakosztályából mára hét maradt, a bajnoki címek olyan távol kerültek tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől.
“Maradt a birkózás, a jégkorong-utánpótlás, a kajak-kenu, a férfikézilabda, a röplabda, a torna és az úszás. A felnőtthoki a DAC-Invitelé, a női kézisek Dunaferr NK néven önállósodtak, a futballisták is kiváltak, manapság az NB II sereghajtói. Legnagyobb eredményünk, hogy élünk. Ez sem csekélység. Saját nevelésű versenyzőinkre támaszkodunk, szerződéseink vannak tagozatos általános és középiskolákkal.”
S hogy mit szól az elnök a Vasmű által a sportra ebben az évben folyósítandó, összesen 370 millió forintos támogatáshoz?
“Meg kell köszönni minden fillérjét. Ha más is ennyit adna, nem lenne semmi gond… “
ÚJ CÉL: SPORTVÁROSBÓL SPORTOLÓ VÁROST!
Takács Csaba, a polgármesteri hivatal ifjúsági és sportirodájának vezetője, egyszersmind a Dunaferr NK női kéziseinek szakosztály-igazgatója a megváltozott célokkal kezdi.
“A város manapság csak a felnőtt-jégkorongot és a labdarúgást támogatja, előbbit tizenkétmillió, utóbbit húszmillió forinttal. Vallom, hogy az önkormányzat a lakosságé, ezért nem feladata az élsport finanszírozása. Dunaújváros valaha sportváros volt, mi azt szeretnénk, ha sportoló város lenne.”
Remekül hangzó szlogen, csakhogy a helyi középiskolások 70 százaléka már nem sportol…
“Kétezerben, amikor az önkormányzat érzékelte a gondokat, megalakította a Városi Sportiskolát, s a mai napig finanszírozza az ottani képzést. Ezzel, ha így tetszik, mentesíti az utánpótlásnevelés gondjaitól a Dunaferrt.”
Takács úr egy személyben a női kézisek főnöke is. Ott, ha lehet, még nagyobb a baj.
“A közvélemény tőlünk csak az első helyet fogadja el, esetleg még az ezüstérmet. Az idén viszont csak harmadikként kerültünk be a rájátszásba, a Magyar Kupa döntőjéről lemaradtunk, a KEK-ben sem kerültünk be a legjobb négy közé. Radulovics visszavonul, Kindl Gabriella és még néhány válogatott játékosunk más csapatba igazol – nem lesz könnyű dolga Kovács Péternek, az új edzőnek. Mindenesetre jól jött, hogy a Vasmű ukrán tulajdonosai ötven százalékkal megemelték támogatásunkat, a 170 millió költségvetésünk hatvan százalékát teszi ki, a maradék negyvenet más szponzoroktól, zömében az AstraZenecától kapjuk.”
Azok a boldog, szép napokNŐI KÉZILABDA: Dunaferr SE, Dunaferr NK (2004 óta)
Magyar bajnok: 1998, 1999, 2001, 2003, 2004 JÉGKORONG: Dunaferr SE, DAC-Invitel (2004 óta)
Magyar bajnok: 1996, 1998, 2000, 2002 FÉRFIKÉZILABDA: Dunaferr SE
Magyar bajnok: 2000 FÉRFIRÖPLABDA: Dunaferr SE
Magyar bajnok: 2002 LABDARÚGÁS: Dunaferr SE
Magyar bajnok: 2000 ______________________________________________________________________ |
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
