A tízesztendős Sztálinváros


Tolna Megyei Népújság – 1960. június 25.

A tízesztendős Sztálinváros

Ez évben tölti be tizedik “életévét” új, szocialista alkotásaink legnagyobbika, Sztálinváros és a Dunai Vasmű. Tíz éve, 1950-ben jelentek meg az első építőbrigádok a pentelei fennsíkon és kezdték meg az új város és a hatalmas méretű vaskombinát építését. Régen évszázadok kellettek ahhoz, hogy egy ilyen nagy település kialakuljon, szocializmust építő népünk teremtő ereje tíz esztendő alatt hozta létre a 35 ezer lakosú várost, a gyárak egész sorát.

Elsők…

A nagy felvonulás – Garancz István naplója

Az ellenforradalmi agitáció “vasba és acélba öntött szégyenünknek” nevezte Sztálinvárost és a Dunai Vasműt. Bizonygatta, hogy az ország gazdaságának nincs szüksége rá, feleslegesen kidobott pénz volt az, amit építésére költöttünk. Szomorú tény, de e nézet egy ideig – az áruló Nagy Imre idejében – a hivatalos politika alapját is képezte.


Szabad Nép 1954. október 27.

Az ellenforradalom leverése után a párt és a kormány tisztázta Sztálinváros és a Dunai Vasmű helyzetét, megállapítva, hogy erre a kohászati bázisra fejlődő népgazdaságunknak igenis szüksége van.


Távlati kép a nagykohókról, balról az erőmű, jobbról háttérben az érctéri rakodó.

A magyar ipar aránytalanul fejlődött a felszabadulás előtti évtizedekben. Ez az aránytalanság nemcsak abban mutatkozott meg, hogy a nehézipar fejlődése elmaradt a könnyűiparétól, élelmiszeriparétól, hanem a nehéziparon belül is nagy volt az aránytalanság. Már a felszabadulás előtti években is nyilvánvalóvá vált, hogy a gépipar sokkal fejlettebb volt, mint az alapanyagtermelés, a kohászat. A szocialista iparosítás során elsődleges szerepe van a nehézipar fejlesztésének, az egész népgazdaság – az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság -. fejlesztése elképzelhetetlen a technikai színvonal emelése nélkül, ami fejlett nehézipart, elsősorban gépipart követel. A nehézipar szerepe az ország önállóságának, függetlenségének, védelmi erejének biztosításában közismert. A gépiparnak pedig sok alapanyagra van szüksége.
Sokan vitatták azt, hogy ésszerű-e – megfelelő nyersanyagbázis hiányában – az országnak egy ilyen nagy kohászati kombinátot létrehozni. A Dunai Vasmű helyzete e tekintetben sem kedvezőtlen. A vasércet a légvonalban 1000 kilométerre lévő Krivoj Rogból kapja, amely vízi úton mintegykétszer ekkora távolságra van.

  Vasvirág

Több fejlett tőkés országot ismerünk, amely a kohászati nyersanyagokat ennél három-négyszer nagyobb távolságról szerzi be. A másik nyersanyagnál, a kokszolható szénnél sokkalta kedvezőbb a helyzet, a vasúton 140-160 kilométerre lévő pécsi és komlói szénmedencéből kapja a vasmű. A fogyasztókörzet, a gépipar zöme pedig a hetven kilométerre lévő Budapesten van.
A Dunai Vasmű telepítése tehát kifejezetten kedvező. Vízellátás szempontjából – a szükséglet 150 köbméter percenként – összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint a vízszegény vidékeken lévő többi kohászati üzemnél. Iparilag elmaradott körzetben épült, megfelelően a szocialista iparosítás ama egyik követelményének, hogy fejleszteni kell az ország iparban szegény vidékeit.
A Dunai Vasmű és Sztálinváros felépítéséről 1949-ben jelent meg a párt- és kormányhatározat. Nekünk nem voltak tapasztalataink ilyen nagyméretű építkezésekben, a Szovjetunió adott segítséget. Szovjet tervező intézet készítette el a város és a kombinát telepítési tervét, valamint a kohászati üzemek részletterveit.

Szovjet segítség Sztálinváros tervezésénél


Részlet az acélműből

Milyen üzemekből áll a Dunai Vasmű

Az ötszáz holdnyi területen elterülő Dunai Vasmű egy teljes vertikalitású kohászati üzem lesz, melynek végterméke, a vastag, középvékony és hidegen hengerelt finom lemez.
Az első egységet, a karbantartó gyárrészleget – mely öntődéből, forgácsolóüzemből, vasszerkezeti üzemből és villamos üzemből áll, országos viszonylatban megfelel egy középnagyságú gépgyárnak, 1200 dolgozót foglalkoztat – 1951. november 7-én helyezték üzembe.

Ünnep Sztálinvárosban

Szerepe jelentős a Vasmű további építésénél. 1952-ben készült el a tűzálló-anyaggyár, mely a Vasmű szükségletén felül más kohászati üzemek részére, sőt exportra is termel.

Üzembehelyezték a Tűzállótéglagyárat

1953 óta ad áramot a 72 megawatt kapacitású erőmű, mely a Vasmű üzemeit és a várost látja el árammal és a távfűtéshez szükséges forróvízzel, de áramot termel az országos hálózat részére is.

Indul egy turbina

1954 februárjában kezdte meg a termelést az I. számú, szovjet típusu nagykohó, 1957-ben pedig a II. számú nagykohó. A nagykohókban termelt acél nyers vas a Martin acélműbe kerül, ahol négy – egyenként 125 tonnás – Martin-kemencében acélt gyártanak belőle. A sztálinvárosi acélmű – hazánk legkorszerűbb acélműve – ez év tavaszán adta az országnak az egymilliomodik tonna acélt. Az itt készült acéltuskókat az ország hengerműveiben dolgozzák fel tovább, de már nem sokáig, mert a jövő hónapban üzembehelyezik a Dunai Vasmű meleghengerművét.
A kokszolómű maga is egy kombinát. Hazai szénből itt állítanak elő először kohókokszot. Jelenleg egy ötvenöt kamrás kokszolóblokk működik, a tervek szerint a termelése napi 800-820 tonna koksz lett volna. Azonban ma már napi 1000-1100 tonnát gyárt, a külföldi kohókoksszal azonos, bizonyos esetekben jobb minőségben, tehát 2-300 tonnával többet, mint amennyit a nagykohó naponta elfogyaszt. A kokszolóhoz kapcsolódik a szénmosó, amely naponta 4000 tonna pécs-komlói szén hamutartalmát csökkenti mintegy felére, hogy alkalmassá tegye kokszolásra. A kokszolóhoz tartozik a vegyigyár is, amely a gázból nyert kátrányt dolgozza fel különböző vegyitermékekké, egy sor iparág alapanyagává.

Felavatták a Dunai Vasmű két új üzemét: a benzolkiválasztót és a kénüzemet

A gáz tisztítás után a Martin-üzembe megy, a városi háztartásokba és a távvezeték elkészülte után Budapestre. Jelenleg folyik az elkészült második kokszolóblokk felfűtése.


A meleghengermű 550 méter hosszú csarnoka

Három hét múlva üzembehelyezik a Vasmű meleghengerművét, ezzel a Dunai Vasmű már késztermékeket előállító, rentábilis üzem lesz. Jelenleg az utolsó simításokat végzik a Szovjetunióból érkezett 1700-as, ötállványos félfolytatólagos hengersor felszerelésén.

Ünnepel és avat a tízéves város

Most kezdték meg a hideghengermű építését, amely 1964 elején kezd termelni. A hengerművek elkészülte és üzembehelyezése nemcsak rentabilitási szempontból jelentős. Az egész világon az ipar fejlődése a lemezigényesség irányában történik. Az autótól a mosógépig, a villanymotoroktól, transzformátoroktól a konzervdobozig, zománcedényig sok minden készül lemezből. A sztálinvárosi hengerművek üzembehelyezése után nagymennyiségű lemezimport válik feleslegessé. 1965-re az “első lépcső” elkészülte után a Dunai Vasmű többek közt 100 000 tonna vastag és középvékony lemezt ad a gépiparnak, 150 ezer tonnát exportra, 80 ezer tonna hidegen hengerelt finomlemezt, 40 ezer tonna horganyzott lemezt, ad az országnak.

A nagykohótól a családi tűzhelyig

A szocialista város

Sztálinváros bemutatása talán felesleges is, hisz kevés olyan ember akad az országban, főkép a Dunántúlon, aki még nem látta volna szép épületeivel, széles útjaival, virágos utcáival, parkjaival.


A város főútvonala, a Sztálin út

Magyarországi pillanatképek

Az uralkodó északi szélirány miatt, a Vasműtől északra telepítették, hogy a város levegőjét megóvják az ártalmas szennyeződéstől, de ha megfordulna a szél, akkor a város és a gyár közé telepített egy kilométer szélességű védőerdősáv tisztítja a levegőt.
A városnak most 35 ezer lakosa van, a tervek szerint ennek kétszerese lesz.
Sztálinvárost, a Dunai Vasművet, mint az ország új kohászati bázisát sokan ismerik. Kevesen tudják azonban, hogy fejlődő könnyűipara is van a városnak. A kohászati üzemek ugyanis főként férfidolgozókat foglalkoztatnak. A női munkaerő foglalkoztatósára hozták létre a könnyűipari üzemeket a városban. Kilencszázhatvanan dolgoznak a Férfiruhagyárban, ahol az idén több, mint nyolcvanezer komplett öltönyt gyártanak, kétszázezer külön zakót és 260 000 külön nadrágot gyártanak, jelentős részét exportra. A Fehérneműgyár 400 dolgozót foglalkoztat, a Fésüsfonodában 184-en dolgoznak. Épülőben van a szalmacellulóze-gyár is. A városi tanács cipőüzeme 150 000 pár gyermekcipőt készít évente. Termelőszövetkezeti város is Sztálinváros.

10 éves Sztálinváros

Nagy az idegenforgalma a városnak, az év első öt hónapjában a belföldi látogatók száma 46 000, a külföldieké 2138 volt. Érthető az érdeklődés, hisz itt egy helyen lehet látni mindazt, aminek a létrehozására szocializmust építő magyar nép képes. Hatalmas gyárak, modern város, iskolák, bölcsődék, napközi otthonok egész sora, orvosi rendelőintézet, melyben naponta ezernégyszázan fordúlnak meg. Emberek, akik féltő gonddal vigyáznak városuk szépségére, tisztaságára. Ha a Sztálin úton sétál az ember, gondolkodik, hogy a gyufaszálat, vagy a cigarettacsikket el merje-e dobni. A sztálinvárosiak patriotizmusának szép példája az, ahogyan munkálkodnak városuk szépítésén. Társadalmi munkával épült az Óváros vízvezetéke, a 2200 méter hosszú úttörővasút, az idei programban szerepel a Barátság liget, a csónakház és az úttörőváros létrehozása. Csak a Dunai Vasmű dolgozói 250 000 társadalmi munkaórát ajánlottak fel az idén.


“Beszállás!” indul az úttörővonat

Talpalatnyi Dunaújváros – Muki és az úttörővasút

Egy újságcikk keretében nem lehet elmondani mindent hazánk legnagyobb szocialista alkotásáról. De talán ennyi is elég annak bizonyítására, miért lehet minden magyar méltán büszke Sztálinvárosra és a Dunai Vasműre.

Jantner János

Dunaujvaros