Újítók lapja – 1951. november 15.

ÜNNEP SZTÁLINVÁROSBAN

Hármas eseményt ünnepelt Sztálinváros november 7-én A Nagy Októberi Forradalom jegyében, Sztálin nevével új várost és új gyárakat avattak a régi Dunapentele dolgozói. Ez a név elismerés azért a nagy teljesítményért, amely ezt a várost a pusztaságból az ipar lelkévé emelte és ez a név további kötelezettségek és eredmények biztosítéka.
Sztálinváros a kollektív munka beteljesülése. A közös emberi akaraterő csodákat teremtett itt, ahol másfél évvel ezelőtt még az eke sem szántott a kopár, löszös talajon. Műszaki és fizikai dolgozók jöttek el úttörőkként erre a kihalt tájra, hogy lerakják az első alapköveket, és a gyors eredmények csakhamar meghódították a mezőgazdasági munkásokat is. Szőke Imre, Szalai Sándor, Nyirádi Lajos Iharosberényböl érkeztek ide az alapozási munkákhoz. Nem is mentek többé vissza, szaktanfolyamokon képezték magukat és most már mint adagolók vehettek részt az első sztálinvárosi vasöntésben. Vasárnaponként rohambrigádok érkeztek Pentelére az ország minden tájáról, kisdiákok és egyetemisták, tűzoltók és rendőrök, katonák és kórházi dolgozók, fizikai és szellemi munkások, akik lendületükkel és nagy akaraterejükkel sokszor a szakembereket is túlteljesítették. A Rákosi Művek sztahanovista esztergályosai állandóan 200 százalék felett dolgoztak, hogy a Vasmű számára szükséges szerszámgépeket időben elkészítsék.
Megérkeztek a Szovjetunió mérnökei és sztahanovistái, akiknek odaadó tanítása nyomán soha nem látott eredmények születtek. Hogyan történhetett volna meg különben, hogy Tomanovszki és Marenák Péter építőbrigádja 180-210 százalékra, Maróti Róza női kőműves brigádja 160-170 százalékra, Horváth László betonozó brigádja 300 százalékra teljesítette tervét? A város és a Vasmű építése egyszerre folyik. A vasút- és csatornaépítő brigád már 1952. novemberi tervén dolgozik.
Augusztus 20-án új felajánlás született. A Vasmű minden dolgozója elhatározta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén vasat és acélt öntenek és az első csöppekből érdem-érmet készítenek Sztálin és Rákosi elvtárs számára. Ekkor még nem volt tető a fejük felett, de a lelkes dolgozók nap mint nap magukon érezték a Párt és a Szovjetunió segítő kezét, ami még jobban meggyorsította az építés ütemét.
És végre eljött a nagy nap, amikor három gyárüzemet adtak át a munka hősei a dolgozó magyar népnek. A fémforgácsolóüzemet, a vasszerkezeti üzemet és a vasöntödét. Maga az öntöde 155.000 légköbméter, a három üzem terjedelme pedig meghaladja a 300.000 légköbmétert.
Hatalmas alkotások, amelyek azonban mégcsak kis részletei az épülő Vasműnek. De míg tegnap még üvegezték az ablakokat és festették a darut, ma már ott sorakoznak a gépek egymás mellett a forgácsolóüzemben: a szovjet csúcsesztergák, a csehszlovák horizontál-padok és az R. M. gépei; – a vasöntöde kemencéi pedig vörös lávafolyamként ontják magukból az ipar életadó kenyerét: az acélt és vasat.
Mérnökökből, olvasztárokból és az iharosberényi adagolókból áll az első öntés vezérkara. Andócs Mihály kohómérnök nem régen került ki a Vörös Akadémiáról és Juhász János kohómérnöknek is ez az első öntése. Esti tanfolyamokon végezte el az egyetemet, így lett esztergályosból mérnökké. Borovszki Ambrus, a Nehézipari Beruházási Vállalat h. vezérigazgatója, aki azelőtt maga is olvasztómunkás volt, szakavatott kézzel, elsőként fúrta meg az új kemencét. A hatalmas épület áhitatos csendjében lélegzetvisszafojtva lesték a népi demokráciák dolgozói az első cseppek megjelenését. Néhány perc múlva már ömlött is az izzó, vörös vasfolyam, csillagszórós tűzijátékkal ünnepelve a szocialista építés diadalát. A friss, forró vas kitűnő minőségű. 1300-1400 fokos, amikor formába öntik. Szerszám készül majd belőle a Sztálin Vasmű számára.
Ezalatt az elektromos ívfénykemencében, az elektromos áram hatására már beolvadt az anyag, az acélfürdőt is kikészítették. Gáspár Imre főművezető, aki már 40 éve öntő, vezette le az olvasztást, a csapolást és az öntést. Az előrebukó, modern kemencéből zubogva ömlött az üstbe az acél, hogy azután formába öntve, hamarosan alkatrészek készülhessenek belőle a Rákosi Művek Csőgyára számára.
November 7-én megindult a termelőmunka Sztáinvárosban.
A nagy eredmények azonban még nagyobb feladatokat követelnek. A munka oroszlánrésze csak most következik, ezért még jobban, még gyorsabban és kevesebb költséggel, selejt- és anyagcsökkentéssel munkafegyelemmel, tervfegyelemmel kell termelni.
A kezdeti nehézségeken már túl vagyunk – pedig ezeket volt a legnehezebb lekűzdeni. A régi és az új sztahanovisták segítségével, szívós akarattal, soha meg nem szűnő munkával, kölcsönös támogatással és a munka jó megszervezésével sikerülnie kell a nagy, közös célnak: hogy a 800 milliós béketábor büszkeségét, a Sztálin-Vasműt határidő előtt felépítjük.

B. M.


Dunapenteléből – Sztálinváros

Dunaujvaros