Vasvirág


Ország-Világ 1974. június 12.


A magyar “születésű”, lengyel “nemzetiségű”, szovjet szállítmánnyal érkező Warszawa

Fejér megyei tudósítónktól

Először a színekről akarok írni: a naptól csillogó Dunáról, a víz szürkeségéről, uszályok fekete öléről, vörös vashegyekről. A hajók vakító fehér parancsnoki hídjáról, szélben csattogó zászlók színeiről. A fekete szénhegyekről, az ágaskodó sárga darukról.
Molnár Antalnak, az 1321-es uszály kormányosának széltől-naptól cserzett barna bőréről.
Aztán a hangokról kell szólnom: a 2000 lóerős tolóhajó kürtjéről, az öttonnás daruk szirénájáról, a markoló láncainak fáradt csörrenéséről, egy hajót takarító matróz füttyös kedvéről.
A kikötőről akarok írni, amely már húszéves itt, a Duna jobb partján.

Ez a kikötő nem szerepel a Nemzetközi Kikötői Bizottság hivatalos lajstromában.
A vaskikötő a Dunai Vasmű tulajdona. De hát nemcsak egy birtokosa van ennek a kikötőnek. Gazdája minden hajós, aki kikötött itt egyszer, gazdája az ötven ember, aki géppel és lapáttal “szolgálja” a kikötőt.
Az első számú gazda, a kikötő parancsnoka, Demeter Zoltán, akit itt művezetőnek titulálnak.
– Végeredményben a vasmű egyik üzeme vagyunk – mondja.

A hajózás törvényei szerint minden hajón két lobogót kell kitűzni. A hajó hazájának s annak az országnak a zászlaját, amelyiknek a vizein jár.
A kikötőben a sarló-kalapácsos vörös zászló, s a piros-fehér-zöld leng. Jelképezi a vaskikötő születését, s mindennapjait. Szovjet vasérc, Krivoj Rog-i, élteti a vasműt.

– Évente egymillió tonnánál több vasércet és szenet rakunk ki itt a kikötőben. Ma négy daru dolgozik, egyenként öttonnásak. Tizenegy darusunk van, 13 rakodónk. A karbantartó műhelyben 19-en dolgoznak. Kell ilyen létszám, mert folyamatosan érkeznek az uszályok, s nekünk gyorsan kell kiraknunk a rakományt. Három műszakban dolgozunk.
– Mennyi idő alatt raknak ki egy uszályt?
– Attól függ, mekkora. Ma már vannak 200 vagonos uszályok is, de a többség olyan száz vagon körüli. Naponta 450-500 vagon a teljesítményünk.
Demeter Zoltán, aki szállítási szakemberből lett “félig hajós” kikötői “parancsnok”, arról beszél, hogy a régi uszályokból a rakomány jelentős részét csak a markolóba lapátolva tudták kirakni.
– Pár hét múlva olyan gépet kapunk, amelyet a markoló beemel az uszályba, ahol aztán az elvégzi a lapátolást.
– Tudja-e, hogy magamban “vasvirágnak” neveztem el a kikötőt?
– Vasvirág? …

Réniből általában két hét alatt érnek a hajók Dunaújvárosba. Attól függően, hány uszályt és mekkorát kötnek a vontató után.
– A nagy tolóhajók feljönnek hét nap alatt. Ez a War­szawa is…
Magyar gyártmányú a szovjet hajózás Warszawa nevű tolóhajója. Visszaindulás előtt pár perces vendégség a parancsnoki hídon Borisz Pavlovics Iljuskinnál, a hajó kapitányánál.
– A hajósnak van-e kedvenc kikötője?
– Kedvenc? Hát a szép városok. Budapest… Bécs …
– És Dunaújváros?
– Az másért kedves. A hajósoknak is van teljesítménytervük. Nos, a vasérc mindig jó szállítmány. De ismerjük a várost is. Baráti kapcsolatunk van a Dunaújvárosi Vízitársu­lattal.
A hajó szalonjában kis kiállítás Magyarországról. Köztük egy könyv Dunaújvárosról, s emlékplakettek.
Búcsúzunk, a hajó menetrend szerint indul új rakományért.


Molnár Antal uszálykormányos

Magyar gyártmányú hajó, Warszawa névvel, szovjet lo­bogó alatt.
Krivoj Rog-i vasérc a Dunai Vasműnek.
Olyan jó leírni: a világ legtermészetesebb dolga ez.

Június 15-én ünnepli huszadik születésnapját a kikötő. A kétszázötven méteres partfal a sztálinvárosi ezrek munkájával, lelkesedésével épült. Akkor még nem kommunista műszaknak nevezték az ilyet.
Tízen dolgoznak a kikötő­ben azok közül, akik húsz éve építették is.

Húsz éve jár vasérccel Dunaújvárosba Molnár Antal uszálykormányos.
– Látja-e – mutat a meredek partfal mögül látható új, városi házakra, a víztoronyra -, nekem minden visszatérés mutat valami újat. No, meg ezek is – bólint fejével a da­ruk felé. – Nekünk valók, gyorsan rakodnak és így ne­kem is több a pénzem.


Szovjet vasérc élteti a Dunai Vasművet

A daruk markolókanalai megmerülnek. az uszályok gyomrában, s aztán töltik az ércet a szálló vöröses portól festett vagonok “puttonyába”. Húsz év alatt 15 millió tonna vasérc érkezett ide.

S. Boda András
Kabóczy Szilárd felvételei

Dunaujvaros