Sztálin Vasmű Építője – 1952. november 11.

Az építők és szerelők hősi munkával valóraváltották fogadalmukat

NOVEMBER 7-ÉN ÜZEMBEHELYEZTÉK
A TŰZÁLLÓTÉGLAGYÁRAT

November 7-én reggel, úgy 8 óra tájt, megindult a tömeg a tűzállótéglagyár felé. Azok a dolgozók, akik hétköznapokon szerényen, habarcsos, meszes, cementes ruhában belevesznek a munka forgatagába, most ünneplőben, frissen borotválkozva ballagnak a tűzállótéglagyár felé. A menetben itt-ott feltűnnek a kitüntetések, sztahanovista jelvények a kabátokon. Ahogy ujjong egy győztes hadsereg a megnyert csata után, úgy ujjonganak ezek a dolgozók is látva az égő gáz Iángnyelveit, melyek hosszan, körbe-körbe: vörösre izzították az alagútkemence falát. A kemence végén, a dísztribün mellett ott állt a kocsi az új gyár első termékével. Minden egyes téglán ez állt:

“Sztálin Vasmű tűzálló téglagyára első égetéséből. 1952 november 7.”

Megérkeznek a vendégek. Kossa István kohó és gépipari miniszterrel, Szijjártó Lajos építésügyi miniszterrel az élen. Az ünnepségre szép számmal jöttek el politikai és gazdasági életünk vezetői. Megjelent Köböl József elvtárs a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja, az Építők Szakszervetének főtitkára,. Sebes Imre elvtárs a Fejérmegvei Pártbizottság titkára, Földes László elvtárs, a Sztálinvárosi Pártbizottság titkára.
Tóth István a 26/1 Gyárépítő Vállalat igazgatója tart megnyitó beszédet ezután. Kossa István gépipari miniszter emelkedik szólásra:
Kedves elvtársak! A termelésbe ma belépő üzem határidő előtti felépülése az egész magyar-munkásosztály együttes erőfeszítésének eredménye. Az üzemek tucatjai járultak, hpzzá időelőtti szállítással ahhoz, hogy a Nagy Októberi Szociálista Forradalom idei évfordulóján is új üzem beinditátával tegyük méltóvá a Vasművet névadójához, a nagy Sztálinhoz.


Épül a tûzállótéglagyár /1952. augusztus 17.
Fotó: MTI/Sándor Zsuzsa

A régi tűzállótéglagyárakban talicskával, kordékkal, nehéz fizikai munkával mozgatták az anyagot. Ebben a gyárban minden gépi erővel történik. Markolódaruval fogják a vasúti kocsikat kirakni, markolódaru eteti az aprító gépeket, szállítószalagok, serleges elevátorok viszik tovább az őrleményt. Az emberi erőt itt már csak irányításra, gépkezelésre fogjuk felhasználni.
A régi tűzállótéglagyárakban pusztított a súlyos betegség a szilikózis. A tőkés gyártulajdonost ez nem érdekelte, mert a munkanélküliek közül bőven kapott mindig utánpótlást. Mi ezt a gyárat a legjobb, porelszívó berendezésekkel, porleválasztókkal látjuk el.
A régi tűzállótéglagyárakban a formázás kézi erővel, igen nehéz fizikai munkával történt. A hidraulikus préseket legfeljebb csak hírből ismerték. Nem fizetődött ki a tőkéseknek ilyen drága gépek beállítása, nagyobb hasznot jelentett nekik az olcsó emberi munkaerő.
Ebben a gyárban 8 kisebb, nagyobb hidraulikus prés, 6 frikciósprés helyettesíti az emberek munkaerejét és kéziformázást csak az egész különleges daraboknál fognak használni.
A már kisajtolt téglák Keller szárító-berendezés útján jutnak el a présekből a szárítóba és onnan a kemencékhez úgy, hogy emberi kéz nem ér hozzá. Mindent géppel végeznek.
A Sztálin Vasmű tűzállótéglagyárának két főgyártmánya lesz a samott-tégla, valamint a szilika-tégla és az ezeknek megfelelő őrlemény és habarcs.
Külön feladatként tűzzük ki a gyár műszaki vezetői és dolgozói elé a minőség kérdését. A sztálini útmutatásnak megfelelően a lehető leggyorsabb ütemben fejlesszük ki nehéziparunkat és azon belül gépiparunkat. Mindehhez vas és acél, egyre több vas és jó acél szükséges. És a jobb, tartósabb, nagyobb szilárdságú tűzállóanyag egyik feltétele a vas és acéltermelés növelésének, a minőség megjavításának.
Éppen ézért elvárjuk ezen új gyárunk vezetőitől, dolgozóitól, hogy a szovjet tapasztalatok alapján célul tűzzék ki a nagyszilárdságú, jó minőségű – a szovjet szabványnak megfelelő kohó-, kokszoló- és martin tűzállótéglák gyártását.


Tűzállóanyaggyár látképe 1953-ban

Örömmel üdvözöljük a Nehézvegyipari Kutató Intézet és Grofcsik professzor elvtárs által kezdeményezett szocialista versenyszerződést, mellyel nagy segítséget nyújtanak új gyárunknak, hogy az mennyiségileg, de főleg minőségileg eleget tudjon tenni azoknak a követelményeknek, melyet iparunk támaszt vele szemben.
Kedves Elvtársak!
A mai ünnepet arra is szeretném felhasználni, hogy erről a helyről, is felhívjam azoknak az üzemek vezetőinek és dolgozóinak a figyelmét, mely üzemek a Sztálin Vasmű további építéséhez szükséges gépeket, felszereléseket, berendezéseket szállítják, hogy tekintsék szívügyüknek, becsületbeli kötelességüknek a Sztálin Vasmű szállításainak határidőre, megfelelő minőségben és hiánytalan teljesítését. A Sztálin Vasmű, határidőre történő felépítése egész népgazdaságunk érdeke; éppen ezért lett belőle nagy nemzeti ügy. De kötelez a pontos, kifogástalan minőségű szállításra az-is, hogy erre minden szállítóüzem vezetője és dolgozója fogadalmat tett. Ne tűrjék a szállitóüzemek dolgozói, hogy a Sztálin Vasmű szállításait mellőzzék, késleltessék.
Lépjenek fel a halogatók, a kifogást keresők ellen, de lépjenek fel azok ellen is, akik szállítanak ugyan, de csak hiányosan, úgy, hogy a leszállított berendezést nem lehet üzembe helyezni, mert hol egy ékszíjtárcsa vagy egyéb kisebb vagy nagyobb felszerelés, vagy kiegészítő alkatrész hiányzik. Az ilyen hiányos szállítás lelkiismeretlenség és sok esetben ellenséges beállítottságot bizonyít.
A. Kohó és Gépipari Minisztérium vállalatal járjanak jó példával elől és mutassák meg, hogy vállalataink összefogása, közös munkája biztosítani tudja a Sztálin Vasmű felépítése határidejének betartását.
Végül arra kérem a tűzallótéglagyár építőit, szerelőit, hogy a befejező munkákat mielőbb végezzék be, hogy az új gyárban a termelés teljes erővel megindulhasson.
Kedves Elvtársak!
Nincs hazánknak egyetlen városa, községe sem, amelyik nem részesült volna már valamilyen új, szép alkotásban.
De a legszebb, a legnagyobb alkotás mégis az, amelyik itt épül, amelyik a mi szeretett Sztálin elvtársunk nevét viseli. –
Kormányunk nevében 5.540 dolgozónak, adom át a Sztálin Vasmű Emlékérmet, annak bizonyságául, hogy a kitüntetettek egy-két vagy már több éve dolgoznak, vesznek részt a Sztálin Vasmű építésében.


Emlékérmek az Intsercisa Múzeumban

Viselje mindenki méltó büszkeséggel ezt az emlékérmet és aki még nem kapja meg most, becsületes munkával törekedjék arra, hogy legközelebbre már ő is megkaphassa az emlékérmet.
Kedves Elvtársak!
Új szocialista hazát építő dolgózóinknak a mai kettős ünnepen, amikor egyrészt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulóját ünnepeljük, másrészt a Sztálin Vasmű új gyáregységének üzembelépését e mai ünnepen emlékezetükbe idézem, hogy sikereinknek, győzelmeinknek kezdeményezője, hajtó motorja, irányító kormányosa a mi nagy pártunk és a mi nagy pártunk és ami nagy tanítónk, népünk szeretett vezére Rákosi Mátyás elvtárs.
A Sztálin Vasmű és Sztálinváros építői legyenek továbbra is hűséges katonái, bátor harcosai, derék dolgozói e nagy műnek, mely a magyar nép örök barátságát képezi, a hazánkat felszabadító szovjet néppel.


Tűzálló téglák égetése az alagút kemencében /1953

Kossá István elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde után Gere János brigádvezető, a lűzállótéglagyár építkezésének DISz-titkára szólalt fel a dolgozók nevében és átadta a gyárat Szijjártó Lajos építésügyi minszternek. A miniszter melegen üdvözölte a tűzállótéglagyár hős építőit, megköszönte nekik, hogy határidő előtt befejezték a nagy munkát. Méltatta azt a nagyszerű együttműködést, ami a fizikai és műszaki dolgozók közt létrejött az építkezés folyamán és amely záloga lett a nagyszerű eredményeknek. Beszélt az előütemterv hasznosságáról és eredményeiről, amely az építőiparban a tüzállótéglagyár építkezésén született meg. Hangsúlyozta, hogy a siker egyik . tényezője a dolgozók önfeláldozó munkája mellett a tervfelbontás alkalmazása volt. Ez a munkamódszer ma már országos méretű és más nagy építkezésünkön is nagyszerűen bevált.
– Szijjártó Lajos elvtárs beszéde végeztével, dörgő taps közepette átadta az első téglát – a gyár átadásának jelképét – Kossa István elvtárs, kohó és gépipari miniszternek.


Első égetésből egy tégla az Intercisa Múzeum állandó kiállításán

Az ünnepi beszédek után Sebestyén János, a Nehézipari- Beruházási Vállalat vezérigazgatója, a Kohó és Gépipari Minisztérium kormánybiztosa számos kiváló dolgozónak nyújtotta át a “Sztálin Vasmű Emlékérmet” és a pénzjutalmakat. Az ünnepség végén Felhősi Ferenc, a tüzállótéglagyár sztahanovista főépítésvezetője, a szakma legjobbja, első helyezettje, harcba szólította a gyár építőit, hogy azok átkerülve másik építkezésre, folytassák elszánt, akadályt nem ismerő munkájukat, lendületük ragadja magával Sztálinváros és a Sztálin Vasmű valamennyi építőjét.

(G-r)

A sztálinvárosi Tűzállóanyaggyár 1959 januárjától hivatalosan is a Dunai Vasmű részegysége.

Felhasznált képek forrása:
Saját képek
40 éves a Dunai Vasmű


Ilyen lesz a sztálinvárosi Tűzállótéglagyár


Három nap egy ember életéből

Dunaujvaros