AHOL AZ ACÉLT MEGEDZIK
Dunaújváros neve hallatán valószínűleg keveseknek jut az először az eszébe, hogy milyen jó lenne sétálni egyet a városban, az pedig pláne nem, hogy mindezt egy tanösvényt követve kellene tenni. Az “Építészeti Emlékek Tanútja” (amelyet Szocreál tanösvénynek is becéznek) azonban egy izgalmas, több évtizeden átívelő sétára csábít, amely során megismerkedhetünk a szocialista mintaváros építészetével és köztéri műalkotásaival.
A Dunai Vasmű bejárata fölött Domanovszky Endre freskója
a munkás-paraszt szövetséget jelképezi
Az egykori Sztálinváros elsősorban nem idegenforgalmi vonzerejével hívja fel magára a figyelmet, jobbára mindenki csak a Dunai Vasműről ismeri a Mezőföld szélén található települést. A mai város alapja Pentele (Dunapentele) település, amely már az Árpád-korban is létezett, és nevét az egykor egy közeli Duna-szigeten emelt, Szent Pantaleonnak szentelt monostorról kapta. Ahogy a rómaiaknak többször meggyűlt a bajuk a határ védelmével, úgy a folyó mentén élő népeken is sokszor átgázoltak a történelem viharai: a monostor előbb a tatárjárást sínylette meg, majd a török korban pusztult el végleg. A falu 147 évig volt török uralom alatt, és a tizenöt éves háború idején teljesen kihalt a lakosság. A török uralmat követően rácok települtek be, majd a Rákóczi-szabadságharc után magyar telepesek érkeztek, 1950-ben pedig minden eddiginél nagyobb változás állt be a település történetében.
SZTÁLIN, RÁKOSI ÉS A KÉT ANATOLIJ
A dunaújvárosi vasmű létesítését az első ötéves népgazdasági tervről rendelkező 1949. évi XXV. törvény írta elő – Mohácson, ahol “új, nagyteljesítményű nagyolvasztót, acél- és hengerművet, továbbá ferromangán kohót és új alumíniumkohót kell építeni” a jogszabályban meghatározott ukáz szerint. A nemzetközi helyzet azonban fokozódni kezdett: Jugoszlávia és a többi szocialista állam elhidegülése miatt szóba sem kerülhetett az ország déli határához közel egy ilyen beruházás megvalósítása. Ekkor került képbe Dunapentele, pedig 1949-ben gőzerővel zajlottak már a mohácsi építkezés előkészületei, például a Bátaszékről dél felé vezető új vasútvonal egy részén már a síneket is lefektették.
Az egykori Sztálinváros a vasműnek köszönheti mai formáját
A kor logikája szerint azonban mindez mit sem számított, és 1950. május 2-án megtörtént az első kapavágás a leendő vasmű területén a Pentelei-síkon, illetve ezzel párhuzamosan elindult egy új város tervezése és építése is. Az első ötéves terv 1951-es módosításában így már a Dunai Vasmű üzembe helyezése szerepelt abban az összefüggésben, hogy 1954-ben az előírás szerint a vaskohászatnak “a magyar népgazdaság ellátását hazai termelésű vassal teljes egészében biztosítania kell”. A vas és acél országában 1954-ben valóban átadták az első nagyolvasztót, az illusztris vendégek között ott volt Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára, és Nagy Imre, a minisztertanács elnöke is, de Gerő Ernő sem hiányozhatott az eseményről.
Vasat ad a Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztója
“Jogos öröm, a jólvégzett munka tudata töltheti el e hatalmas alkotás építőit, akik most végső formájában láthatják maguk előtt azt, amiért éveken keresztül küzdöttek. Sztálinváros és a vasmű – s ennek egyik legfontosabb része, a ma átadásra kerülő nagyolvasztó – a mi szocializmust építő, saját jólétén munkálkodó népünk erőfeszítéseinek a gyümölcse” – hangzott el a kohó- és gépipari miniszter beszédében. A korszellemnek megfelelően az üzemet Sztálin Vasműnek, a mellette felépülő új várost pedig Sztálinvárosnak nevezték el. Jellemző adalék, hogy a vasmű tervezését egy szovjet kohászati tervezőiroda mérnökei végezték, továbbá szovjet mérnökök százai dolgoztak az építkezésen, ami jól mutatja, mennyire érezték alkalmasnak Moszkvában a magyar elvtársakat egy ilyen volumenű beruházás előkészítésére. A gyárat illetően a teljes építkezés 1965-re készült el, fénykorát a vasmű az 1970-80-as években élte. A rendszerváltás után a vasmű leszálló ágra került, de ma is üzemel még, olyannyira, hogy a belvárosban vidám ukrán fémmunkásokkal is találkoztunk a tanösvény bejárásakor. A két Anatolij valamiért magától értetődőnek gondolta, hogy amennyiben valakihez ukránul szólnak, az érteni fogja (ezúttal szerencséjük volt, így kiderült róluk, hogy több hónapos szerződés köti őket a gyárhoz).
A vízköpő békák a Korsós lány kőszobrát vigyázzák éjjel-nappal a mozi mellett
SZOCIALISTA REALIZMUS – MOZAIKOK,TIMPANONOK, HATALMAS TÖMEGEK “SZTÁLIN-BAROKK” VILÁGA
A szocreálnak becézett stílusirányzat valószínűleg kevesek szívéhez áll közel, pedig érdekes épületeket és térképzést eredményezett sok helyütt, Dunaújvárosban ráadásul behatóan lehet tanulmányozni az egész korszak építészeti eredményeit. A szocreál nem egy stílus, hanem a marxista-leninista esztétika alapelveit elfogadó alkotói módszer, amelynek alapvető jellegzetességei a párt irányelveinek elfogadása, a társadalmi meghatározottság, a közérthetőség és a típusalkotás.
A szocialista realista építészetnek szocialista életet, embert és életformát kell tükröznie, ki kell fejeznie a kort, a nemzet identitását (“tartalmában szocialista, formájában nemzeti”). Az elrettentő meghatározás ellenére alapvetően modern irányzatról beszélhetünk, amelynek Európa többi részén is volt előképe, illetve a korszakban épült számos rokona is, például a II. világháború során porig bombáott Le Havre városa Franciaországban. Hazánkban az építészetben 1951-től legfeljebb öt éven keresztül volt meghatározó az irányzat.
A kis művészettörténeti kitérő után lássuk, hogy is néz ki mindez a valóságban a szocialista mintavárosban. Maga a 33 állomást felölelő tanösvény a Dunai Vasmű bejáratától indul, ahol rögtön megcsodálható a kapu felett egy freskó, amely idilli munkás-paraszt együttélést ábrázol. Később még jó pár ilyen, esetenként giccsbe hajló, megmosolyogtató alkotással találkozhatunk utunk során, amelyeket azonban ezzel együtt érdemes a helyükön kezelni, és egy letűnt korszak képzőművészeti stílusának örökségét felfedezni bennük.
Vajon milyen idegenek érkeztek az ipartörténeti skanzenben leszállt űrhajóval?
A gyárat a várostól véderdő választja el, amelyben számos acélmonstrum ijesztgeti a gyanútlan turistát. Kedvencünk az űrhajóra emlékeztető gépezet volt, azonban az erdei “ipartörténeti skanzennek” nagy hiányossága, hogy semmit nem tudhatunk meg a gépszörnyekről, amelyek úgy néznek ki, mintha valaki véletlenszerűen elhajigálta, majd ottfelejtette volna őket a fák között.
A Sellő remélhetőleg visszatér a helyére az uszoda felújítása után
Az éppen felújítás alatt álló, 1977-ben épült uszodát elhagyva belevetjük magunkat a lakó- és középületekből álló dzsungelbe. Természetesen itt sem minden épület a szocialista realizmus jegyében fogant, sőt a város első főépítésze, a világ számos országát megjárt, 1948-ban Santiago de Chiléből visszatérő Weiner Tibor alapvetően a modernizmus jegyében készítette az első terveket.
Milyen legyen Sztálinváros főtere
A Május 1. út (és egyben az új város) első lakóházai még a Bauhaus stílus formanyelvét mutatták, de a tervek viszonylag hamar elkezdtek hozzáidomulni a valósághoz, és megjelentek a homlokzatokon a timpanonok, mozaikok, párkányok, kőből készült ablakkeretek.
JÁNOS VITÉZ A FALON
A Bartók Béla téren a színház és az üzletház érdemel kiemelt figyelmet. Előbbi épület amellett, hogy magán hordozza homlokzatán a kötelező stílusjegyeket, belül is rejt egy kis meglepetést: az aulában felfelé pillantva egy pompás üvegmozaik mutatja be dióhéjban a János vitéz történetét. Az üzletház homlokzatán a munkás-paraszt állam nagyszerűségét példázó mozaikokban gyönyörködhetünk; a mezőgazdasági, ipari munkát ábrázoló jelenetek mellett mindent visz a pihenőnapot bemutató alkotás. Innen a Vasmű út felé érdemes indulni – az új város főútja szép példája a nagyvonalú térképzésnek, de nyilván az sem volt hátrány a tervezéskor, hogy a kellőképpen széles aszfalton kiváló felvonulásokat lehet rendezni. A házak között bóklászva, a tanösvény állomásait keresve szembetűnő, hogy mennyi zöldfelület van mindenütt – akármennyire is egy szocialista nagyberuházás eredményét látjuk, egy teljesen élhető környezet vesz körül, ahol a sok növény és a számos szobor között békésen megférnek a szőnyegporolók is.
A tanösvény bejárása során érintett épületek közül érdemes kiemelni néhányat. A rendelő- intézet hasáb formájú tömbjébe játékosságot visz az elé felhúzott, henger alakú előcsarnok; az eredetileg pártház céljára épült Intercisa Múzeum arányaiban magyar klasszicista előképekre utal; a mozi épülete, amelyből sokan hiányolták a szocreál elemek megfelelő arányát; az Arany Csillag Szálloda épületéről ma nem az jutna először eszünkbe, hogy hotelnek épült.
Általánosságban is elmondható, hogy sok épületről első ránézésre nem lehet megmondani, hogy lakóház, pártház, rendőrség, szálloda, orvosi rendelő vagy bármilyen egyéb épület funkcióját tölti be.
Szocialista mintaváros nem létezhetett úttörővasút nélkül, így az országban másodikként, 1958. május 1-jén itt indulhatott meg a forgalom a mintegy 2 kilométer hosszú, részben gyerekek által üzemeltetett kisvasúton. A forgalmat 1976-ban állították le, ma a Vasmű úton a szépen helyreállított, Muki becenévre hallgató gőzmozdony emlékeztet az egykori vasútüzemre
Talpalatnyi Dunaújváros – Muki és az úttörővasút
Ezzel együtt a figyelmes szemlélő sok apró érdekességet felfedezhet a tanösvény útját követve – ha pedig belefáradt a házak közötti bolyongásba, akkor irány a Duna-part, ahol különös szobrok hívják fel magukra a figyelmet. A művek az 1974-től működő Dunaújvárosi Acélszobrász Alkotótelepen vendégeskedő képzőművészek munkái, akik elsősorban a vasmű által gyártott hagyományos anyagokból dolgoztak.
A dunaújvárosi acélcső templom csak egy az acélszoborpark műalkotásai közül
Talpalatnyi Dunaújváros – Duna és Dunaújváros
Maga a Duna jóval az utolsó házakon túl elnyúló, szobrokkal teleszórt sétány alatt hömpölyög, hiszen a város egy löszfal tetejére épült. Egy 1964-ben bekövetkezett, komoly következményekkel járó partomlást követően alakították ki a mai teraszos, növényekkel arborétumszerűen beültetett tereplépcsőket. A Duna innenső partján a kikötőt vehetjük szemügyre, a túlparton Szalkszentmárton mögött pedig a végtelenbe nyúló alföldi tájat. Ráadásul ottjártunkkor egy menő, a teraszos löszfal fölé kinyúló kis kilátót is találtunk a főtéri sétány végén – a cikk írásakor még a használatbavételi engedélyre várt, de tavasszal már biztosan látogatható lesz.
Időutazás a Szocreál Tanösvényen
Az lntercisa Múzeum hétfőtől péntekig, valamint minden hónap első vasárnapjának délutánján van nyitva. A római fürdő csak április 15. és október 15. között látogatható.