Várostörténeti kalandozások címmel indított sorozatban múltunk még fellelhető, megtalálható nyomait fedezhetjük fel. Negyedik részben a Sigray-kúriát és a pálhalmai Dóra-kastélyt látogathatjuk meg. Egymástól nem is oly messze, mégis két véglet… Tartsatok velem most is, érdekes lesz!
Ha a dunapentelei kúriákról, kastélyokról van szó, két könyv mindenképpen lekerül a polcról, Szabó Tamás Pentele ezer éve, és Virág Zsolt Magyar kastélylexikonjának Fejér megyei kötete. Mindkét kiadványból – más-más szempontok alapján – egy kicsit jobban megismerhetjük az amúgy már-már feledésbe merülő épületek, családok történetét.
További forrásokat, adatbázisokat sem kell használni, már a helyszíni terepszemle során kiderülhet, ahogy a bevezetőben is szó esett róla, két végletről van szó. Míg a Sigray-kúria épülete pusztul, üresen, omladozva várja a feltámadást, a pálhalmai Dóra-kastély épületét a mai napig használják, felújítva, teljes pompában áll. Persze a kérdés még továbbra is ott lóg a levegőben, vajon hol van a határ a kúria és a kastély között, vagy csak egyszerűen berögzült megszokás, szóbeszéd, és érzelmi döntés kérdése lenne? Némi definíció talán segítségünkre lehet:
Kastély:
A XIX. század volt az a kor, melyben – a megváltozott társadalmi helyzetet követve – a kastélyok székhely jellegükön túl új szerepkört is betölthettek:
Ezidőtől a kastély sokszor szolgált szezonális tartózkodási helyként a nyári, téli hónapokban, illetve a vadászidényben. A legtöbb tulajdonos nem tartózkodott tehát állandóan a kastélyban. A család itt töltötte ugyan a nyarakat, télen vadászatokat rendezett, az év nagy részében azonban a birtokos lakosztálya lakatlanul állt. Így a műkincsekkel, dísztárgyakkal és bútorokkal zsúfolt terek egyre inkább múzeumi jelleget öltöttek, az épület egésze gyakran a tulajdonos tiszteletére létrehozott, élet nélküli emlékműként emelkedett. Más esetekben a kastély a modern nagybirtok igazgatási központja lett, vagy éppen gyártelep, üzem közelében épült fel. Ezek az épületek a kastély urának jelenlétét, fennhatóságát is jelezték az alkalmazottaknak. Ám ebben az esetben is kisebb-nagyobb kert, vagy park választotta el a főúri lakot a gazdasági rendeltetésű épületektől. Az is előfordult, hogy a kastély a városi palota mellett csendes vidéki tartózkodóhely lett, mely ekkor sem nélkülözte a tulajdonosának kiemelt társadalmi helyzetét reprezentáló megjelenést. A historizmus kastélya tehát az elvonulás és exkluzív ünnepélyesség színhelye volt, egy zárt világ, mely nem játszotta többé azt a szerepet, mint egykor a nagy barokk rezidenciák.
forrás, teljes leírás: bme.hu
Kúria:
Nemes egyszerűséggel a kúria, avagy nemesi udvarház a vidéki köznemesség lakhelye volt. Meglehet, előfordult, hogy egy főnemesi család építtetett vidéken is egy-egy szerényebb lakot. A kúriák fénykorukat a XVIII-XIX. században élték. A legismertebb kúriatulajdonosok közt tudjuk Berzsenyi Dánielt, Kazinczy Ferencet vagy akár Kossuth Lajost. A kúriák mérete pár száztól akár több száz négyzetméterig terjedt. Körülöttük birtok terült el, amit a gazdálkodásból élő köznemesi réteg többnyire feudális módon, jobbágyok révén műveltetett.
forrás: szallas.hu
Mindezek tudatában lépjünk is hát be első körben a dunapentelei báthori Sigray család birtokára, kopogjunk be a kúria ajtaján…
Báró Mondbach Károly kamarás halála után gyermekei a vagyont háromfelé osztották, Mondbach Sándornak jutott az a birtokrész, mely Dunapentele községtől nyugati irányban terült el, akkor még Felsőmajomak neveztek. 1864-ben Pesty Frigyes viszont a pentelei puszták között már az alábbiak szerint említi:
“… ettől délnyugatra “Sándor” puszta, a várostól nyugatra Mondbach Sándor úré, saját kisszerű lakával.”
Az 1870-es években a birtokot és a rajta felépített kúriát nemcsak a pentelei nép, de a hivatalos térképek is Sándor-háza néven tüntetik fel.
Ebben az időben egy zsidó bérlő, Pfeffer Imre bérelte, aki rövidesen tönkrement. A gazdasági épületek leégtek, bennük a jószág is.
1880 után az egész sándorházi gazdaságot felsőőri Nagy Gyula ügyvéd vette meg.
1898-ban a 630 kat. holdas birtoknak ismét új tulajdonosa lett, báthori Sigray Pál személyében (neje Szalki Petronella). Az ő kezdeményezésére jött össze az a gyűlés 1907. június 2-án, amely kimondta a dunapentelei református egyházközség megalakulását. Ennek 1926-ban bekövetkezett haláláig főgondnoka volt.
A ‘Sigray család hazánk egyik régi nemesi famíliája, az első ismert adat 1275-ből származik. A család később három ágra szakadt: az alsó- és felsősurányi gróf Sigray, a zsigrai ‘Sigray, és a bátori ‘Sigray ágakra.
bátori ‘Sigray család címere: kék pajzsban hármas zöld halmon jobbra fordult, ágaskodó ezüst egyszarvú. Sisakdísz: ugyanaz növekvőn. Foszlányok: kék-arany, vörös-ezüst.
A bátori ‘Sigray család leszármazási táblája 1899-ből
Sigray Pál halála után a birtokot fia, dr. Báthory Sigray Béla örökölte, aki gyarapította és továbbfejlesztette a gazdaságot. Állattartó, terménytároló épületeket, gépszíneket építtetett. Szépült a kúria belső része: főként installációval, fürdőszobákkal egészült ki. A fejlesztés során megnőtt az ellentét a gazdasági épületek és a cselédházak között, amelyek a kastély melletti völgyben eredeti zsupptetős, közös konyhás állapotukban maradtak.
Az 1880. évi kataszteri térképen a kúriának a maival megegyező alaprajzát láthatjuk. Körülötte romantikus díszkert látszik, amely 50-100 méter széles s mintegy 1000 méter hosszú, és egészen a szomszédos dombtetőig húzódott. A völgyben a gáttal felduzzasztott tavacskát a Lebuki-patak vize táplálta.
1945. június 26-án a sándorpusztai ‘Sigray-kúriát tanyai iskolának és óvodának javasolta a Földigénylő Bizottság. Ugyanakkor a Dunapentelei Földművesszövetkezet is szerette volna megkapni az épületet. Végül büntetés-végrehajtási célokra vették igénybe.
Koszta Rozália – Földosztás
Földreform Dunapentelén 1945-ben
A kúria mögötti területen börtönt építettek, az épületben pedig a büntetés-végrehajtási intézet “rabgazdaságának” központja lett, dolgozók és családtagjaik lakhattak az épületben, illetve irodákat alakítottak ki. Ma üresen áll, az épület pusztul, alkalmanként lelkes érdeklődők keresik fel, közkedvelt forgatási helyszín, vettek itt már fel jeleneteket filmhez és videókliphez is. Az épület környékén pedig az acélszerkezet-gyártó üzemegység kész termékeit tárolják.
Sigray-kúria 2020/2021 – képek
2020 év végén…
_____________________________
Sokkal szerencsésebb sorsa van a pálhalmai Dóra-kastély élületének, melyben a mai napig dolgoznak, de felújítva, egykori pompájában ma is látható. De ugorjunk csak vissza, tekerjük meg a virtuális időgépünk kerekét, ismerkedjünk meg az egykori Rosti-birtokkal és tulajdonosaival.
Magyar Királyság – Második katonai felmérés
A pálhalmai uradalom helye az 1858. évben készült második katonai felmérés térképén még “DÖGLŐD” néven szerepel. A térképen az uradalom gazdasági épületeitől kissé távolabb van feltüntetve egy épület amely talán a kastély lehet. A bizonytalanságot hat évvel később, 1864-ben eloszlatja Pesthy Frigyes helységnévtára, melyben már szöveges utalás van a kastélyra, a következők szerint midőn a dunapentelei pusztákat sorolja fel: “Ehhez délre tekintetes Rosty úré, igen csinosan épült úri lakkal.”
A Rosty család Dunapentelén Rosty István barkóczi nemes személyében jelent meg, aki a néhai földesúr Daróczy Ferenc lányát, Zsuzsannát vette feleségül. A pentelei birtok közel negyedrésze ezzel a házassággal az 1770-es évek végén már Rosty kézen volt. 1822-ben Rosty Károly, majd Rosti Pál nevével találkozunk, aki 1860-tól hol Pesten, hol Dunapentelén él, 1870-ben végleg Pentelére költözik betegsége miatt.
Rosti Pál Kubában és Mexikóban
1874. december 7-én halt meg, amint a plébánia anyakönyvében olvashatjuk: meghalt barkóczi Rosti Pál nőtlen birtokos, 44 éves. A halál oka: vízkór. A Rosti birtok nagysága ebben az időben 557 kataszteri hold.
A birtok nyilvánvalóan Rosti Pál halála után kerülhetett a Dóra családhoz. Néhány adatot a dunapentelei görögkeleti egyházközség anyakönyve tartalmaz: “Házasságot kötött Dóra János 41 éves és Janicsáry Olga 24 éves (lakása Pálhalma) 1886. IX. 29.”
Az 1880. évben készült dunapentelei kataszteri nyilvántartási térképen alaprajzi konfigurációjával pontosan feltüntetve láthatjuk a pálhalmai kastélyt. Az alaprajzon még nincs rajta sem az udvari szárny, sem az épület előtti íves lefedésű folyosó. Ezeket már a későbbi tulajdonosok, a Dóra család építhette.
Pálhalma 1900 körül
Az építés idejére is következtethetünk a később készült fotók alapján: az 1910-1920-as évek között történhetett. Egyébként Dóra Szilárd birtoka volt a legnagyobb az első világháború után Dunapentelén, a maga 724 kataszteri hold területével.
Az 1930-as években a két Dóra fiú, Sándor és Pál többszörösen megnyerte a monte-carlói agyaggalamblövő világbajnokságot.
Dóra Sándor és Dóra Pál agyaggalamblövő-versenyen
Nagyon romantikusnak látszik az a kert, amelyet ez említett kataszteri nyilvántartási térkép tüntet fel a kastély körül. Az ízlésesen kanyargó kerti ösvények között kis tavacska szökőkúttal, a komák megfelelő tornyos kerti ház, egy kis halmocska, melyről nagyon könnyen elképzelhető, amint a néphit is tartja, hogy maga a tulajdonos, Rosti Pál építette. Nem véletlenül nevezik azóta is a birtokot Pálhalmának.
Habsburg Birodalom – Kataszteri térkép (XIX. század)
1945-ös földreform után a Pálhalmai Célgazdaság alakult az egykori Dóra-birtokon. A pálhalmai kastélyba börtöniskola, majd a gazdaság irodái költöztek be, és a mai napig használják, láthatóan vigyáznak rá.
Borics Pál Úttörő-je a kastély melletti parkban
Szabadon álló, L-alaprajzú épület. Középső tömb je emeletes, előtte nyolc pilléren nyugvó, félköríves árkádos tornácszerű rész húzódik. Az emeleti rész 3+1 félköríves záródású ablaka előtt mellvédes erkély látható. Jobboldalához nyolc félköríves ablakkal ellátott földszintes szárny csatlakozik.
További szebbnél szebb fotók a szeretlekmagyarorszag.hu oldalon:
A csodaszép eklektikus kastély Pálhalmán, amely börtöniskola is volt
Dóra Szilárd és családja emlékére állított emléktábla a kastély falán
Felhasznált források:
Szabó Tamás – Pentele ezer éve
Virág Zsolt -Magyar kastélylexikon
Nagy Iván családtörténeti értesítő 1. (1899)
Mapire – Történelmi Térképek
Dunapentele, Sztálinváros, Dunaújváros fényképeken
