Kastélyt, udvarházat, kúriát vegyenek

Tőkéstársakat keresnek a régi idők építészeti emlékei • A tisztázatlan tulajdoni viszonyok nem kedveznek az értékmentésnek

Kétféle kúria létezik a kies magyar vidéken. Az egyik olyan, mint egy kicsinyített kastély: őrzi monumentális mintaképe arányait, oszlopait, ékességét. A másik pedig olyan, akár egy megnagyobbított parasztház: rusztikus, szeretnivalóan tenyeres-talpas, egyszerű. Ki melyiket választja ki magának, az a személyiségétől függ. Meg a pénztárcájától persze.

ZSOHÁR MELINDA

Milyen ember lakik manapság Magyarországon kastélyban? Nyilván gazdag. Ha szerényebbek vagyunk, a kastélyt inkább udvarházra, kúriára módosítjuk, de a megnevezés akkor is marad. A legnagyobb és történelmileg is legjelesebbnek tartott kastélyaink tartós állami tulajdonban vannak, közfunkciót látnak el, múzeumok, speciális rendeltetésű intézmények. Virág Zsolt, a Magyar kastélylexikon-sorozat szerzője és szenvedélyes “kastélygyűjtő” szerint az utóbbi időben viszont egyre több tehetős ember rendeli hozzá meglévő, romantikus vágyait a realitáshoz, s kisebb kúriára, udvarházra, annak felújítására és fenntartására költi a pénzét.
– Magyarországon a viharos történelem ellenére még mindig sok kastély, udvarház és kúria áll, nem panaszkodhatunk építészeti kincseinkre – mondja Virág Zsolt. – Mintegy ötezer ilyen jellegű épület ékeskedhetett a jelenlegi határok között a második világháború előtt. Mára ezer elveszett belőlük, de a többiek megmaradtak.
Virág Zsolt valószínűleg ma a legtöbbet tudja általánosságban a magyar nemesi építészet emlékeiről, mivel nyolcévesen kezdett el velük foglalkozni, s ebből a gyerekkori szenvedélyből nemhogy kigyógyult volna, de profizmusra váltotta szórakozását. Mély sóhajjal veszi tudomásul, ha huszonöt éves korát hangsúlyozzák, mert szerinte ez lényegtelen, s attól is tart, hogy kora felemlegetésével súlyát veszti a munkája, amely immáron háromkötetnyi kastélylexikonában fekszik. Pedig nem veszti. Az eredmény magáért beszél, az első két kötet – Pest és Bács-Kiskun megyék – kiadványa elfogyott, s a harmadik, a napokban megjelent Fejér megyei részt is lelkesen böngészik az érdeklődők.


Virág Zsolt a Magyar kastélylexikon harmadik, Fejér megyéről szóló kötetével
Fotó: Tóth Tibor

Az ifjú szerző gyerekként a Győr-Moson-Sopron megyei hédervári kastélyba szeretett bele egy újságban lelt kép alapján, s rövid idő alatt paksamétányira duzzadt a magyar kastélyokból álló képeslap- és fotógyűjteménye. Kedvence a Veszprém megyében található lovászpatonai kastély manzárdos, klasszicizáló késő barokk épülete, a mai szemmel is belakhatónak látszó copf palotácska. Soha nem cédulázott aprólékosan, viszont tekintélyes mennyiségű jegyzetei mellett fejében háromdimenziós képeken sorakoznak a magyar kastélyok, amelyeket emlékezete fotózott le pontosan.
Mire leérettségizett a kecskeméti piaristáknál, a maga örömére számítógépes kartotékrendszert állított össze a Bács-Kiskun megyei kastélyokról, majd az ország többi épületéről is. Tizenkét esztendősen rádöbbent, hogy csak a műemlék épületekről készült nyilvántartás, őt azonban nemcsak a védett műemlékek érdekelték, hanem minden olyan nemesi lak, amely kultúrtörténeti emléket hordoz akár romjaiban, akár barbár módon átalakított formájában is.
– Ekkor elhatároztam, hogy valamiféle leltárt, nyilvántartást, listát hozok létre – meséli, s tizenkét kézenfekvő szempont alapján (mikor épült, ki által, milyen stílusban, melyik család birtokolta stb.) csoportosította “leleteit”. Barátok társultak hozzá, s a paptanárok is biztatták nagyszabású és rokonszenves vállalkozásában. Elvégezte közben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karát, most művészettörténetet hallgat, s jogi doktorként, művészettörténészként konokul ragaszkodik gyermekkori álmához, a teljes lajstrom elkészítésének és kiadásának tervéhez. Virág Zsolt a társtulajdonosa és alapítója a Castellum Novum Kiadónak, amely a későbbiekben az összes megye kastélylexikonát tervezi kiadni, a megjelent három kötet mellett előkészületben Komárom-Esztergom s Vas megye gyönyörű képes katalógusa. Napokon belül kész a vásárlóknak szánt ingatlanközvetítői adatbázisa is.
– Fejér megyében épültek talán a legnívósabb nemesi lakok, a valamikor 281-ből ma is áll 198 épület! Afféle végvárnak számítunk ebben is, hiszen tőlünk keletre ez az épülettípus nem dívott. A Trianon előtti Magyarország területéről vannak adataink, így a Vajdaság kivételével a mai állapotokról is sokat tudok. A Felvidéken (akkori hivatalos nevén Csehszlovákiában) a gyorsan fölállított vörös őrségek mentették meg a második világháború végén a kastélyokat a rombolástól, a fosztogatástól. Többnek a berendezése is megmaradt, szemben a hazai kincsekkel.
A rendszerváltás óta gőzerővel álltak neki Magyarországon a romos épületek felújításának, elsősorban Vas megyében. A magántőke is bekapcsolódott a rekonstrukciós munkákba, ezzel kapcsolatban érdekes észrevételt tesz Virág Zsolt.
– A mai nagy vagyonok nem öröklöttek, tulajdonosaik maguk gyűjtötték össze azokat, s még óvatosak. Nem fektetnek be kastélyba, kúriába, mert azok a jól menedzselt kastélyszállókat kivéve jövedelem termelésére nem alkalmasak, ők pedig a produktív dolgokat díjazzák. A lelkes értelmiségi vagy tehetősebb középosztálybeli pedig csak tégláról téglára tud kisebb udvarházat, kúriát lakhatóvá tenni – sorolja a lexikonszerkesztő. Húsz évre taksálja, hogy megszilárdul az új rend, s bíznak a tulajdonviszonyok állandóságában a ma még hezitálók. Az adatbázisát is legfőképpen arra szánja, hogy az eldugott, kevéssé ismert helyeken rejtőzködő, csodálatos épületeket fölébresszék Csipkerózsika-álmukból tehetős, igényes új tulajdonosaik. Külterületeken, tanyákon, majorságokban, pusztákon a téeszek, állami gazdaságok által használt egykori főúri kastélyok, közép- és kisnemesi kúriák omladoznak nyomokban megmaradt parkok fái közt. A szegényebb sorsú lakók, akiket évtizedekkel ezelőtt költöztetett oda az állami, tanácsi kegy és kényszer, a legjobb szándékkal sem tudnak gátat vetni az enyészetnek. A nyomdai előkészítés alatt álló Komárom-Esztergom megyei lexikonban is számos olyan pusztai kastély, kúria, udvarház képe és leírása található meg, amelyek éppen ebbe a világvége még sincs messze kategóriába tartoznak.


A lovasberényi Cziráky-kastély romlásában is gyönyörű

– A tisztázatlan tulajdonú épületeket senki nem szereti. A külterületeken álló ódon udvarházakra illő ablakra, ajtóra, födémre, márványburkolatra, tehát a korhű felújításra nincs pénze a kisjövedelmű lakónak, a műemlékvédelmi többletköltségek miatt amúgy is olcsóbb új rezidenciát építeni, mint egy régit kiváltani, felújítani és hasznosítani – mondja Virág Zsolt. De nem pesszimista, mert hisz abban, hogy a régi paloták, udvarházak, portikuszok, csipketornyok, boltívek megvakult ablakaikkal és kopott rongyaikban sem az elmúlásról, hanem a megmaradásról szólnak.

Megjelent: Magyar Nemzet 2002. december 18.

Sigray-kúria 2020 – képek

Janitsáry-Szávits-kúria 2020

Dunaujvaros