Van múltunk, lesz jövőnk

Jakóné Fekete Teréz

A napokban felhívott az egyik barátnőm. Boldogan új­ságolta: – Megjelent a várva várt Pentele-könyv. Gyönyö­rű és izgalmas. Magunkat is megtaláltam benne.
Nemsokára én is kezembe vehettem a tekintélyes mére­tekkel bíró, súlyos, 512 olda­las “Pentele ezer éve” című művet, amelyet Szabó Tamás, Szabó Szilvia és Szabó Zsolt Róbert, pentelei lokálpatrió­ták szerkesztettek. A repre­zentatív köntösbe öltöztetett könyv tele van fotókkal, melyeknek nézése lebilincsel. Nem tudom abbahagyni. Ke­resem az ismerősöket. Egykor volt vagy ma is élő penteleiek néznek rám többnyire fiatal arcukkal a szabadidő örömteli pillanataiban vagy munka­végzés közben: iparosok, egykori földbirtokosok, parasztemberek, a szellem mű­velői, közülünk kiemelkedett világhíres nagyságok. Lapoz­gatás közben felejthetetlen események elevenednek meg előttem, ismerős épületeket, temetők fejfáit látom, ame­lyek közelségében leéltük az életünket. Gyermekkori em­lékek fényesednek ki lelkem­ben, amikor megpillantom családja körében Kovács taní­tó nénit, vagy Preiner István apát bácsit. Múlt és jelen, élők és holtak, emlékek és valósá­gos észlelések, háborús és bé­kés pillanatok, épületek és események, az élet szépsége és kegyetlensége kavarog bennem: a világmindenségbe integrálódott pentelei élet tel­jessége. Büszkeség kerít ha­talmába, amikor néhány fotó arra figyelmeztet, hogy világhírnévnek örvendő tehetségek is kerültek ki közülünk. Rosti Pál, Pentelei Molnár Já­nos, Berán Lajos, Dóra Sándor, Nagy Lajos, Vasvári István, dr. Bóna István, dr. Hanák János, Gurics György, Fabó Éva, Móder Rezső. És voltak. közöttünk olyanok is, akik itt helyben tettek nagyot: erjesztői voltak a közösségi életnek, kultúrát teremtettek, figyelmeztettek kötelességeinkre.
A képek nézegetése után olvasgatni kezdek: Szent Pantaleonról, a névadóról, Pentelemonostorról, az Andornak nemzetség váráról, török palánkvárról, Rácpenteléről, földbirtokosokról, Szórád Mártonról, világháborúkról, a helyi egyházak történetéről, civil szerveződésekről, kasté­lyokról, nagycsaládokról, felejthetetlen iskolánkról, Pro Pentele-díjjal kitüntetettekről – tíz évszázad szívszorongató és felemelő történetéről. Bön­gészem a névsorokat: az első és második világháborús ha­lottakét, a holokauszt áldoza­taiét, az 1950-ben kitelepített családokét, a helybeli kisipa­rosokét és vállalkozókét (akik között szűcsöket, kötélgyár­tókat, fazekasokat, tímárokat és olajütőket is találtam). Ezután belefelejtkezem az “Ér­dekes történetek” olvasásába. S már csak arra marad időm, hogy gyönyörködjem a könyv végén lévő színes fotók kavalkádjában.
E rólunk szóló és általunk írt szép könyvet – mely infor­mációkban, érzelmekben, ér­tékes illusztrációkban gazdag – szeretettel ajánlom minden penteleinek, és a mi Pentelénk iránt érdeklődőknek.

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap 2008. április 19.

Dunaujvaros