Fejér Megyei Hírlap – 1969. november 16.
Egy Fejér megyei világutazó – száz évvel ezelőtt
Rosti Pál emlékezete
Simonyi Antal: Rosti Pál portréja, 1861 k.
Legutóbb Tihanyban jártamkor a Magyar Állami Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet obszervatóriumának egyik szobájában, ahol számos emléktárgyat gyűjtöttek egybe a magyar tudományos élet egyik legfontosabb egyéniségének hagyatékából a létesítendő Eötvös Lóránd Emlékmúzeum céljára, a sok tárgyi emlék között felfigyeltem egy értékes metszet-gyűjteményre. Rosti Pál, a fizikus édesanyjának testvére hozta magával ezt a képgyűjteményt a múlt század második felében tett kubai útjáról. A fiatal Eötvös Lóránd nagy becsben tartotta a gyűjteményt, amely az 1874-ben Dunapentelén – a mai Dunaújvárosban – elhunyt Rosti Pál hagyatékából került hozzá.
Ki volt Rosti Pál? Eötvös Lóránd anyai nagybátyját tisztelhette benne, s a vele való kapcsolata egyúttal édesapja, Eötvös József, a nagy magyar művelődéspolitikus számára az utolsó kapcsolatot jelentette Fejér megyéhez. Rosti Pál emléke mindenképpen megérdemli, hogy legalábbis szűkebb hazájában, Fejér megyében ne merüljön teljesen a feledés homályába.
A haladó szellemű Rosti-család tulajdonképpen Vas megyéből került Fejér megyébe. A Dunapentelén élt Rosty Pál nagyatyja – ugyancsak Rosty Pálnak nevezték, de ő y-nal írta nevét – eleinte katonai pályán szolgált, utóbb pedig Vas megye táblabírója volt. 1794 decemberében letartóztatták a Martinovics-féle összeesküvésben való részvétel miatt – ugyanakkor, amikor Kazinczy Ferencet, Verseghy Ferencet és a többi hazafit. Rosty Pált a királyi tábla felmentette ugyan, de a hétszemélyes tábla a fellebbezési tárgyalás során egy évi fogságra ítélte, mert beigazolódott, hogy hallott a kátéról és “tudta, hogy forradalom előkészítéséről volt szó”. Fia, Rosty Albert, aki később Békés megye alispánja és országgyűlési követe volt, majd Békés, illetve Fejér megyében lett földbirtokos, egyike volt azoknak a felvilágosult földbirtokosoknak, akik először mondtak le Fejér megyében a nemesi földbirtok adómentességének kiváltságáról és önadóztatást kértek maguk ellen, még mielőtt az országgyűlés megszűntette volna a nemesi birtok adómentességét. Erre vonatkozó javaslatát Madarász József nyújtotta be Fejér megye közgyűlésének 1845 február 17-i ülésén, mint erről a megye közgyűlési jegyzőkönyve beszámol. Rosty Albert folyamodásához egyidejűleg még néhány földbirtokos csatlakozott, akik – mint a megyei közgyűlési jegyzőkönyvben olvasható – “szinte érezvén azon igazságtalanságot, hogy a hazában a kiváltságos nemesi osztály jelennen semmi közterhet nem visel” – nyomatékosan is hangsúlyozzák, hogy – “ők a nem adózási igazságtalanságnak ‘tovább részesei nem akarnak lenni, hanem a közterheket birtok arányában a jövő közgyűlésre általuk benyújtandó igazságos feltételek mellett viselni kívánják.”
Amikor Rosty Albert javaslata elhangzott Madarász József ajkáról Fejér megye közgyűlésén, Eötvös József már megírta legjelentősebb művét, A falu jegyzőjé-t. Benne a valósághoz híven adott társadalomrajzot arról a megyei rendszerről, amelyben minden kötelesség a jogfosztottaké és minden jog a kiváltságosaké volt. De a fiatal Eötvös József élete ekkor már más vonatkozásban is fűződött a Rosty Albert családjához. 1842. őszén feleségül vette Rosty Albert fiatalabbik leányát, Rosty Ágnest. (Rosty Ilona, az idősebbik Rosty-lány csaknem egy időben lett felesége Trefort Ágostonnak, a későbbi kultuszminiszternek.!)
Rosty Albert közismert zenebarát volt, a pesti zenei életben nagy szerepet játszott. Fiatal korában baráti kapcsolatot tartott fenn Brunszvik Ferenccel, Martonvásár földesurával, akinek révén bécsi tartózkodása idejében maga is személyesen ismerte Beethovent.
Ebben a családi környezetben nőtt fel Rosti Pál – a Rosty-lányok fivére – aki, miután Rosty Albert 1847-ben meghalt, a dunapentelei Rosty-birtokon gazdálkodott. Kora ifiúságától kezdve szenvedélyesen művelte magát. Nem tartozott azok közé a fiatal földbirtokosok közé, akiknek érdeklődése kimerült a kártyaasztaloknál és lóistállóknál. Az 1848-49-es szabadságharcban mint Károlyi-huszár vett részt, majd a világosi fegyverletétel után kimenekült az országól. Münchenben előbb a természettudományokkal foglalkozott, különösen érdekelte a földrajz és a néprajz. Később Párizsba költözködött. ahol megtanulta a fényképezést. Rosti Pál 1856 nyarán egy francia gőzhajón Le Havre kikötőből Amerikába utazott, de az Egyesült Államok helyett Mexikót, Texast, Kubát és Közép-Amerika más szigeteit kereste fel, ahol a természetet és az ott élő népeket tanulmányozta. Számos fényképfelvételt készített útjairól, ezeket később könyvalakban is megjelentette. Két és fél évig volt Amerikában, 1859 február végén hazatért. Amerika különböző részeiben tett utazásairól 1861-ben Uti emlékezetek Amerikából címen könyvet jelentetett meg, a munkájáért a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.
Rosti Pál rajongott a művészetekért, különösen a zenéért és a festészetért. A festészetben maga is meglehetősen járatos volt, sokat buzgólkodott a képzőművészeti társulat érdekében. Beethoven és Wagner zenéjének csodálatában élt. Nagy érdeme volt abban, hogy Richard Wagner 1863 nyarán először látogatott Magyarországra és két hangversenyt adott.
Egyik legnagyobb kedvtelése a vízisport volt. Csónak- és hajósegyesületet alapított. Nevezetes vállalkozása volt az a viziút, amelyet 1862-ben Birly István barátja társaságában tett meg az Angliában készíttetett “Ellida” nevű vitorlás csónakon Rotterdamtól kiindulva felfelé a Rajnán és a Majnán, majd a Majnát és a Dunát összekötő Lajos-csatornán át tették meg az akkor még meglehetősen veszélyes utat egészen Budapestig, ahol a margitszigeti parton kötöttek ki.
E bizonytalan, sok akadállyal teli víziútat néhány évvel előttük már az angolok is megpróbálták, de először Rosti Pálnak és Birly Istvánnak sikerült megtennie. Később útjukról Birly István 1863-ban díszes kiállítású albumot jelentetett meg Csónak-út Rotterdamtól Pestig címen. A könyvet barátjának és útitársának, Rosti Pálnak ajánlotta.
Eötvös József nagyon kedvelte sógorát, a nagy műveltségű Rosti Pált. Utoljára 1870. nyarán vele utazott Karlsbadba. Innen szeptember 3-án együtt mentek Regensburgba, a német Nemzeti Pantheon, a Walhalla megtekintésére. Néhány hónap múlva 1871 február 2-án Eötvös József meghalt. Rosti Pál mindössze három évvel élte túl sógora halálát. Alig negyvennégy éves korában halt meg Dunapentelén, 1874 december 7-én. Magányosan élt, a világ zaja elől a természet és a művészet szépségeihez. rnenekülve.
Környei Elek
Rosti Pál Kubában és Mexikóban
