Ahol a part szakad… I.

155 2


Dunaújvárosi Hírlap – 1996. január 13.

Ahol a part szakad… I.

Szeretem a Dunát. Számomra sokkal többet jelenten mint egy folyó a falu szélén. Meghatározója volt a mellette lakó, belőle élő emberek életének, szigetvi­lága, meredek partjai titkokat sejtettek. Télvégi olvadások jégzajlások, árvizek után nem­csak a tavaszi zsesdülés hozott újat. Amint lehetett, csónakba ültünk, s végigeveztük a partmentét észak felé Kulcsig, déli irányban Dunaföldvárig.
1940 kora tavaszán, az árvíz után a Héthercegség csúszott meg. Ez az elnevezés hét házból álló házsort jelentett a mai felső öböl partján, a meredek part alatt, amelynek vége a zsidó te­metőnél volt. A megroskadt há­zak helyett lakóik a felső part szélén juttatott telkekre építhet­ték új otthonukat. Ezeket akkoriban a közönséges “árvízkárosult házak” elnevezés illette, ma szalonképesen Hajós utcá­nak hívják. Nagyon irigyeltem ottlakó pajtásaimat. Megmarad­tak nekik az alsó telkek is. Cso­dás látvány volt, amint fel s alá közlekedtek a meredek partba vágott lépcsőkön, az itt-ott átfektetett fatörzsekről lelógó kö­telekbe kapaszkodva.
A Lajos forrás környéke sok­kal régebben csúszhatott meg. Itt már vad, bozótos erdő sar­jadt, melyek között löszfalak, szirtek meredeztek, a vadak hazája volt ez a rész. Ember nem járta ösvények, a partoldal bokrai közül kisötétedő rókalyukakkal, sebesen rohanó nyulakkal.
1944 telén az Egyháza menti partszakasz csúszott meg. Ez nagyjából azonos a mai épület­elemgyár mögötti Duna-parttal. Barátaimmal a nyár elején fe­deztük fel a meredek partot, ahonnan öt-hatméteres magas­ságból lehetett ugrálni az alul keletkezett porhanyós földbe.
Mikor a föld már tömörödni kezdett, fentről ásóval túrtunk utána újabb mennyiséget. Négy kelet-nyugati irányba, körül­belül egy méter mélységben fekvő emberi csontvázra buk­kantunk.

A pentelei embert nem na­gyon zavarta a partcsúszás. El­fogadta, mert mást nem tehetett, és igyekezett a helyzetet kihasz­nálni. Gyökeresen megváltozott a helyzet, mikor a fennsíkon vasmű és város épült. Telepítése már kompromisszummal járt. Más előnyök javára tudomásul kellett venni, hogy az a talaj, amelyre építeni kell, csak szigo­rú kötöttségekkel, meglehetős anyagi áldozatokkal hasznosít­ható. Ezek az előírások szinte ta­buk voltak, így pl: meg kell aka­dályozni, hogy a felszínről koncentráltan, a csatornákból, veze­tékekből szivárgás útján vizek kerülhessenek a talajba, azokat lehetőleg a felszínen össze­gyűjtve el kell vezetni. A talaj­víz nem emelkedhet. A partéltől a beépítések vonaláig elegendő védőtávolságot kell hagyni, megakadályozva ezzel a partél esetleges túlterhelését. Meg kell akadályozni a vízpartok alákotrását, mivel ez a mozgásveszé­lyes tömegek megtámasztását szüntetheti meg. Szigorúan őrködtek ezek betartására. A vas­mű területén jobban érvényre tudták juttatni az előírásokat, mint a városban, ahol a szovjet vezértervek és tervezők hatás­köre már nem érvényesült.
A Szalmacell lakótelep – ma Duna sor – hely hiányában már veszélyes közelségbe került a szakadó pari szélé­hez. Az építés hősko­rából örökölt, de még használatban lévő barakktáborok, vál­lalati műhelyek, kez­detleges telephelyek ellenőrizhetetlen közműveiből a talaj­ba szivárgó vizek ve­szélyt sejtettek. A vasmű környezeté­ben a talajvíz 3-5 mé­tert, a Radarban 4-7 métert, a városi víz­mű telep mellett több mim 9 métert emel­kedett. Veszélyforrás lett a vasmű halnája, a salakhányó, a felső zagyülepítő tó. To­vábbra is befolyásolhatatlan tényező ma­radt maga a természet (árvizek, hosszan elhúzódó olvadás, sok eső), amely az embe­ri tevékenységgel pá­rosulva előidézhette a katasztrófát.


A vasmű halnája veszélyforrássá vált

Baljós jeleket le­hetett tapasztalni már a 60-as évek elején. A radari törmeléklejtőre telepített fenyőerdőben helyenként vízfolyással párhuza­mos repedések kelet­keztek. A magaspart szélén lévő épületek közül néhány megrepedt, lecsúszott a Vorosilov kilátó egy része is. (Azok kedvéért, akik erre nem emlékezhetnek: az 1950-es évek végén a városba látogatott Vorosilov marsall. Erre az alka­lomra a mélyépítő vállalat köz­ponti irodája mellett egy kilátót építettek azon a helyen, ahon­nan az 1945-ös harcok alkalmá­val – állítólag – szemügyre vette a terepet Ez a létesítmény rövid életűnek bizonyult tönk­retette a partmozgás.)
A tervezők felhívták a vasmű vezetőinek figyelmét erre, vala­mint főleg a halna területén ész­lelhető repedésekre és megol­dást javasoltak, ami akkor kb. 40 millió forintos ráfordítást kí­vánt volna. Akkoriban ez még feleslegesnek tűnt, ezért semmi sem lett belőle.
1963-ban tanácsi kezdemé­nyezésre létrejött egy városi bizottság, amely rövid tanulmány­ban tárta fel a veszélyt sejtető té­nyeket, és felhívta a figyelmet, hogy valamilyen megoldásra szükség van. A tanulmánnyal az illetékesek nem foglalkoztak. Ilyen baljóslatú előjelek után 1964. február 29-én bekövetke­zett a város történetének legna­gyobb méretű partcsúszása.
Aznap reggel Budapesten voltunk, így csak este értesül­tem a történtekről. Késő este há­rom bőrkabátos ember kopogta­tott lakásunk ajtaján, és miután azonosították, hogy a tanács műszaki osztályának főmérnö­ke vagyok, magukkal vittek a rendőrségre, ahol már várakoz­tak, illetve folyamatosan érkez­tek a város és a vasmű vezetői. Jó két órai kihallgatás után – bizonyítani tudtuk, hogy előzetesen már felhívtuk az illetéke­sek figyelmét a veszélyre – mindenki hazamehetett.
Körülbelül 1300 méter hosszúságban a radari partszaka­szon 20-25 méter szélességben nagyjából 10 millió köbméter föld mozdult meg és csúszott a Duna felé. A Dunában kisebb szigetek keletkeztek, a magaspart szélén lévő épületek a mélybe zuhantak és tönkremen­tek. A folyamat meglehetősen las­san zajlott, így az emberek ki tudtak menekülni: emberélet­ben nem esett kár.

Folytatás hamarosan!

Ahol a part szakad… II.

Őri Zoltán

Korábbi cikkek a témában:


7 millió köbméter föld


A dunaújvárosi földcsuszamlás


Földindulás után


Dunaújvárosi partomlásra vonatkozó összefoglaló jelentés

Dunaujvaros
Az oldal HTTP-sütiket használ a jobb működésért. View more
Cookies settings
Rendben
Privacy & Cookie policy
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

http://dunaujvarosmesel.hu

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások

Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. A weboldal külső, DISQUS hozzászólás rendszert használja.

Más honlapokról származó beágyazott tartalmak

A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Felhasználói adatok

Felhasználói személyes adatokat az oldal nem gyűjt. A külső hozzászólás rendszerben pedig a felhasználó saját maga rendelkezik a megadott információkkal. Erről a szolgáltatásról bővebben:

https://disqus.com/

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti. Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára.

Kapcsolati adatok

Az oldallal kapcsolatosan az Impresszum oldalon tehetnek fel kérdéseket egy tetszőleges névvel, és egy email címmel, amennyiben választ is kérnek. Ezeket az adatokat a rendszer nem tárolja, csak továbbítja.

Save settings
Cookies settings