Dunaújvárosi partomlásra vonatkozó összefoglaló jelentés

Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány
3312/1964. sz.
határozata

a dunaújvárosi partomlásra vonatkozó összefoglaló
jelentésről.

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tudomásul veszi a kiküldött Kormánybizottság jelentését és a benyújtott jelentéssel a Kormánybizottság megbízatását teljesítettnek veszi, egyidejűleg a Kormánybizottság elnökét és tagjait megbízatásuk alól felmenti,

Budapest, 1964. augusztus 13.

Fock Jenő s.k. a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese

Előterjesztés
a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz.

Tárgy: A dunaújvárosi partomlásra vonatkozó összefoglaló jelentés és javaslat.

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3082/1964. sz. határozatában Kormánybizottságot jelölt ki a Dunaújvárosban bekövetkezett földcsuszamlás okainak vizsgálatára és a helyreállítás, valamint a további partomlások megakadályozása érdekében végrehajtandó javaslatok kidolgozására.

I.

“A” A földcsuszamlás okai.

Az 1964. február hó 29-én, a hajnali órákban bekövetkezett földcsuszamlás lefolyásáról és a keletkezett károkról a Kormányt a Kormánybizottság 0041/1964.sz. alatt tájékoztatta. Az előzetes jelentésben foglaltakon felül az alábbi geológiai és talajmechanikai körülményre kell rámutatni.
A Duna jobb partján lévő magas part suvadásra, rogyásra, leszakadásra hajlamos. A löszplató belseje a tektonikai helyzet következtében zavart és különböző szintekben vízrekesztő rétegekkel átszőtt, amelyek mentén a vízvezető rétegekben lévő talajvizek a Duna felé áramlanak és a part mentén forrásként jelennek meg.
A terület egyébként is kisebb fokú állékonyságát kedvezőtlenül befolyásolta a Vasmű és a város telepítése, amely a nagyfokú vízfelhasználás, illetőleg elszivárgás következtében jelentős talajvízduzzasztást okozott.
Megállapítható, hogy az eredeti állapothoz képest a talajvíz a Vasmű területén mintegy 8 m-rel, a város területén pedig 2-4 m-re emelkedett. Az elmúlt télen a város és üzem fennállása óta nem tapasztalt 10-14-hetes fagyhullám a kitörő rétegvizek és partmenti források befagyasztásával a szakadópart mentén a talajvíz kiszivárgását hosszú időre megakadályozta. Ez a már meglévő visszaduzzasztást fokozta és 30-40 m magas víznyomást is előidézhetett a Duna szintjéhez képest, amely ebben az időben közel állott a legkisebb vízszinthez /91,00 m.A.f./. Ez a nagy, vízszintes irányú talajvíznyomás akkor okozta a csúszást, amikor a talajt bizonyos.mértékig stabilizáló fagy – a tél vége felé – már részben kiengedett.
A vízszivárgások, amelyek a talajviz felduzzadását és végeredményben a csúszást okozták, a következő három okra vezethetők vissza;

a várostól Ny-ra lévő vizenyős területekről elszivárgó vizek a szakadópart felé áramlanak,
a Vasmű és város közműveiből és egyes üzemrészeiből elszökő vizek szintén a szakadópart felé szivárognak és a talajvizet táplálják,
a Vasműben és a városban lévő rendezetlen területeken a beszivárgó csapadékvizek a talajvíz magasságát ugyancsak megnövelik.

Az alapvetően hibás telepítés, a kedvezőtlen geológiai és talajmechanikai adottságok folytán, ha egyik vagy másik ok elmarad, a nagy csúszás nem február 29-én, hanem a mikrometeorológiai és hidrogeológiai tényezők kedvezőtlen egybeesésének megfelelően más időpontban következik be.
A partcsuszási jelenségben a Duna kétféle módon játszik szerepet.
Az egyik az, hogy egy-egy csúszás után a. medrében feltorlódott földtömeget elmossa, és elszállítja, eszel a szakadópart lábának megtámasztását csökkenti. Ilymódon elősegíti azt, hogy a megmaradt part újra labilis helyzetbe kerüljön. A másik szerepe abban áll, hogy a vízszint emelkedésekor a talajvíz visszaduzzad, apadások idején pedig a nagyobb talajvízoszlop-nyomás veszélyezteti a szakadópart állékonyságát.
Ezek a hatások azonban, másodrendű jelentőségűek ahhoz a talajvízoszlop nyomáshoz képest, amely az időnkénti csúszásokat, hasonlóan a legutóbb bekövetkezett csúszáshoz, ténylegesen és közvetlenül előidézik.
Az előzőekben leírt geológiai és talajmechanikai körülmények, valamint a csúszási veszély, – ha nem is olyan részletességgel mint most – már ismertek voltak a telepítésnél is. Magyarországon hasonló, ilyen magas löszfennsíkra telepített város nincs. A város hidrogeológiai biztonságának eléréséhez nem álltak rendelkezésre megfelelő gyakorlati tapasztalatok.
Mint ismeretes, a lösztalaj átázott állapotban szilárdságának több mint 70 százalékát elveszti..Ebből következően a talajvízszint állandó emelkedésével egyidőben csökken a város és a part alatt a löszrétegek teherbíróképessége. Egyébként is a löszplató belseje tektonikailag zavart. Ennek következtében a nedvesebb korszakokban képződött humuszos, agyagos, tehát vízrekesztő rétegek is diszlokáltak, különböző szintekben vezetik a vizet, általában DK-i irányban a Duna felé, ahol forrásokként jelennek meg.
A fenti okok vizsgálatából kitűnik, hogy a városnak és a Vasműnek a löszfennsík peremére való telepítése geológiai, hidrogeológiai és talajmechanikai szempontból helytelen volt. A kellő biztonság elérése csak jelentős népgazdasági ráfordítások útján érhető el, amelyek a csúszási jelenségek elhárítása érdekében folyamatos továbbfejlesztést igényelnek.
A csúszási veszélyek megszüntetése, illetve azok csökkentése érdekében már a telepítés során, valamint később, amikor csúszásra mutató jelenségek voltak észlelhetők, határozott javaslatok és tervek készültek. A fenti célból javasolt – a város és a Vasmű telepítéséhez elengedhetetlenül hozzátartozó – beruházások kivitelezése azonban nem valósult meg. Így pl. többek között elmaradt a felszíni vizek rendezése, amelyre a MÉLYÉPTERV 4536/32 tsz. alatt még 1953-ban készített tanulmánytervet. Ugyancsak elmaradt a talajvizek rendezésére szolgáló szivárgórendszer építése, amelyet a MÉLTÉPTERV még 1951. évben készített tanulmányában javasolt, majd pedig 1958-ban 23-486-2 tervszám alatt ennek kiviteli terveit is kiadta. Ezzel együtt kiadott ugyan felszíni rendezési tervet is, amely elkészült, ez azonban nem vezethetett eredményre.
A telepítést követő időszakban intézkedések történtek egyrészt a csúszási veszélyt előidéző talajvíz-szintek megfigyelésére és a partéltől számított védősávon /100 m/ kívül építkezésre, másrészt, tervezői előírások voltak a közművek /vízvezetékek, csatornák, stb./ építésére vonatkozóan. /GIPROMEZ és MNOSz 15135 T/1953•/
A talajvízszint észlelő kutakat ugyan elkészítették és megfigyelés alatt tartották, azonban a Dunaújvárosi Tanács VB. a megfigyelést, valamint a kutak karbantartását 1957-ben költséghiány miatt beszüntette annak ellenére, hogy a.beépített területen nagymértékű talajvízszint emelkedést észleltek. A magas talajvízszint észlelése azonban csak a védekezés szükségességére hívta volna fel a figyelmet, de nem nyújtott volna lehetőséget a partomlás megelőzésére, mivel a javasolt szivárgó tárók építése és egyéb víztelenítési művek nem készültek el.
Beruházó a makroporózus lösztalajon való építkezésre vonatkozó biztonsági előírásokat a városi közművek létesítésénél csak az épületek közelében érvényesítette, nyílt területen a vezetékek szabványos módon épültek.
A csúszási veszélyt növelte, hogy az u.n. Radar település környékén az építkezési felvonulási telepet ideiglenes jelleggel építették, és noha közben a lösztalajon való építkezés előírásai érvénybe léptek, a szabálytalanul megépített közműveket közel 15 évig üzemeltették.
E telepen a hibás közműhálózatból sok víz került az altalajba. Az ideiglenes telep felszámolása a csúszás beálltáig nem történt meg. Hasonlóan nem kívánatos a helyzet a partéltől ugyan távolabb épült többi felvonulási épületnél is.

A fent leírt körülményekből kitűnik, hogy a város és Vasmű beruházása a mai napig sem tekinthető befejezettnek, mivel a biztonság fenntartásához elengedhetetlenül szükséges létesítményekhez a főberuházó hitelt nem biztosított, azokra építési megbízást nem adott annak ellenére, hogy az azokra vonatkozó tervek nagyrészben kiviteli szinten elkészültek.

A kérdés megítélésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a Vasmű beruházásait 1953-54 évben, majd 1957-ben leállították, ami akadályozta a létesítmény tervszerű befejezését. A város területén épült kutak figyelését a Dunai Vasmű beszüntette és a feladatot a Városi Tanácsnak adta át, de a Tanács sem folytatta a megfigyelést.
A Városi Tanács azonban az időközben bekövetkezett helyenkénti kisebb partomlások figyelmeztetése alapján 1963. elején megbízást adott a partomlások okainak összefoglaló feltárására és a szükséges teendők meghatározására. Ez a tanulmány 1963 november hó folyamán elkészült és erre alapozva szándékozott a Tanács az elmaradt beruházásokat a biztonság növelése érdekében pótolni.
A Kohó és Gépipari Minisztériumnak és az Országos Tervhivatalnak fokozottabb figyelmet kellett volna fordítania a biztonságot szolgáló beruházások megvalósítására. Hasonló módon fel kellett volna figyelnie az Országos Vízügyi Főigazgatóságnak és a Központi Földtani Hivatalnál, mint szakfelügyeleti szerveknek arra, hogy a Tanács beszüntette a kutak megfigyelését, illetőleg a hidrogeológiai körülmények miként alakultak. Hasonlóképpen ellenőriznie kellett volna az Építésügyi Minisztériumnak a nem előírásos, ideiglenes közművekkel épült felvonulási épületek lebontásénak kérdését.

“B” A helyreállítás és biztonság fokozásával kapcsolatban tett és a továbbiakban teendő intézkedések.

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 3082/1964. sz. határozatának meghozatala óta az 1964. február 29-én Dunaújvárosban bekövetkezett földcsuszamlással kapcsolatban a Kormánybizottság – a kinevezett Szakbizottság javaslata alapján – az alábbi intézkedéseket foganatosította:

1. /Élet- és üzembiztonsági szempontból elsődleges sürgősségű feladatok.

A földcsuszamlás elsősorban a Vasmű ipari vízellátási rendszerében okozott károkat. A csuszamlás következtében az I.sz. szivattyútelep kb. 35 m-rel a Duna medre felé eltolódott és a szivattyútelepet a Vasmű tolózár kamrájával összekötő csővezetékek elszakadtak. Az I.sz. szivattyútelep és a csővezetékek végleges helyreállítási költsége az I.sz. melléklet szerint 8,8+5=13,5 millió Ft.
Mivel a partcsuszamlás következtében az I.sz. szivattyútelep és a hozzá tartozó csőrendszer hosszabb időre üzemképtelenné vált és a partomlás a II. sz. szivattyútelepet /tartalék/ is veszélyeztette, gondoskodni kellett arról, hogy a II. sz. szivattyútelep bármely okból történő leállása esetére a Vasmű minimális üzemi vízigénye biztosítható legyen.
Az ipari vízellátásnak minden körülmények között való biztosítása céljából el kellett rendelni egy kb. napi 100.000 m3 kapacitású, úszóműre szerelt szivattyútelep, valamint a csúszásra hajlamos terület elkerülésével az u.n. Hosszúvölgyben 2 db. 700 mm, átmérőjű csővezeték építését. E tartaléktelep kb. 100.000 m3 vizet tud.szolgáltatni, amely vízmennyiség elegendő a_Vasmű I. és II. sz. szivattyútelepének esetleges tönkremenetele esetén is a kohók üzemének károsodása nélküli leállításához, illetve azok csökkentett mértékű üzemeltetéséhez.
E tartalék telep 1964. április 30.-án üzemképes volt. A biztonsági tartalék telep és a hozzátartozó csővezetékek, valamint a Vasműben a vízmennyiség csökkentése céljából foganatosított intézkedések költsége kb. 16,4 millió forint.
Helyreállították /provizórikusan/ a földcsuszamlás által mintegy 35 m-rel a Duna felé elcsúszott, de épen maradt I. sz. szivattyútelep és a Vasmű közti 1 db. 1000 mm átmérőjű csővezetéket a régi nyomvonalon, a feltöltött szakadékra helyezett fahídon, valamint az I.sz. szivattyútelep és a Vasmű tolózárháza között keletkezett szakadékot a honvédségi munkaerők bevetésével feltöltötték.
Az I. sz. szivattyútelep és az újonnan lefektetett u.n. Hosszúvölgyi csővezeték összekötésére egy 700 mm átmérőjű csővezeték épült.
A partvonal stabilizálása érdekében az OVF a jelenlegi partvonaltól mintegy 100 m távolságban a Dunában párhuzam-mű építését kezdte meg, ezt a parttal keresztgátak kötik össze. Ennek költsége kb. 15 millió forint.
Az I. sz. szivattyútelepnek a nyílt Dunával való összekötése céljából régi csövek felhasználásával 2 db., kereken 100 m hosszú, 1500 mm átmérőjű szívóvezeték készült a Duna meder fenékbe való besüllyesztéssel.
Jelenleg az I.sz. szivattyútelep ismét üzemképes és a közvetlen fahídra helyezett provizórikus csővezetéken, valamint az egyik Hosszúvölgyi vezetéken keresztül a Vasmű vízigényét ki tudja elégíteni.
A tönkrement többi nyomócső helyreállításának tervezése folyamatban van.
Külön fel_kell hívni a figyelmet arra, hogy az I.sz. szivattyútelep, a tolózárház, valamint az összekötő provizórikus csővezeték helyzete a biztonság határán van, a csúszás veszélye mindaddig fennáll, amíg a jelentés 2/a és 2/b pontja alatt részletezett víztelenítési és tereprendezési munkálatok el nem készülnek.
A fentiek szerint tehát az I.sz. szivattyútelep helyreállításával és egy újabb szivattyútelep beállításával, valamint az új nyomvonalon épült Hosszúvölgyi csővezeték létesítésével a vízszolgáltatás biztonságát fokoztuk, mivel a rendelkezésre álló három, egymástól független szivattyútelep és az egymástól független nyomvonalon vezetett vezetékek egymással szükség szerint kapcsolhatók, azonban az I. és II. sz. szivattyútelepeket és a csővezetékeket veszélyeztető, kedvezőtlen hidrogeológiai körülményeket mind ez ideig nem lehetett megszüntetni.
A nagyarányú csúszás következtében keletkezett és a meglévő létesítményeket fenyegető földormokat a.honvédségi alakulatok lerobbantották. Ezzel kapcsolatban az u.n. Radar-telepen a partélhez közel épült és veszélyeztetett felvonulási épületeket kiürítették ás lebontották. Szükséges még a Radar-telep további részének az év folyamán történő felszámolása és szabálytalan módon épült közműveinek üzemtelenítése.
A Radar-telep felvonulási épületeiben lakók elhelyezése céljára a kertvárosban 168 lakásból álló, kétemeletes épületekből álló lakótelep építése megkezdődött. A lakások “CS” típusúak és 42 m2 alapterületűek.
A csúszás okainak felderítése, valamint a védekezési módok meghatározása céljából szükséges geológiai és talajmechanikai feltárások egy része elkészült, a továbbiak folyamatban vannak.
Az I.sz. szivattyútelep mögötti forrásfoglalása, valamint a talajrétegek föltárása céljából 200 fm hosszú táró készítését rendeltük el. A.munka megkezdődött. Ez a táró szerves részét fogja képezni az I. és II. sz. szivattyútelepek, valamint az ezekből az üzemekhez vezető csővezetékek hidrogeológiai biztonságát szolgáló szivárgó-táró rendszernek, amelyet.régen megterveztek, azonban kivitelezése mind ez ideig elmaradt. A táró folyamatos kiépítése feltétlenül szükséges.
A Vasmű vízigényének recirkulációval való csökkentése érdekében a kohó és a hengermű szekunder rendszerébe épült recirkulációs berendezés 80 százalékban elkészült. A teljes befejezés után ez lehetővé teszi, hogy a primer vizet igénylő erőmű átmeneti leállításával 50.000 m3-rel kevesebb vizet kell a szivattyútelepnek felszállítania.
Az így nyert víznyerési segítség csak átmeneti, mert a hűtés nélkül forgatott víz bizonyos idő alatt átmelegszik, de ezzel és az úszószivattyúból nyerendő 100.000 m3-rel át lehet vészelni a I. és II. szivattyú esetleges egyidőben történő üzemkiesését.
A csúszás által keletkezett mélyedésekből a víz elvezetése érdekében vízelvezető vágatokat, mesterséges horhosokat létesítettünk.

2. /Másodlagos sürgősségű élet- és üzembiztonsági munkák.

Az 1/e. pontban közölt talajkiszárítást szolgáló tárók és kutak építésének folytatása oly módon, hogy az egész parthosszban kiszáradt és így magasabb talajkohéziójú, várost megtámasztó /támfal/ földsáv keletkezzen.
Szükséges a Vasmű és a város előtti partszakaszon a terep végleges rendezése és az I.sz. szivattyútelep előtt épült párhuzammű és part közti sáv feltöltése, a csúszás által keletkezett rendezetlen terep további rendezése.
Szükséges a város alatti partszakaszon a kitörő rétegvizek /források/ foglalása ás az elfolyó vizek rendezése.
E munkálatokhoz szervesen kapcsolódik a rendezett terep megfelelő növényzettel való beültetése.
A város területén a talajmechanikai feltárások folytatása szükséges, az állékonysági vizsgálatok elvégezhetősége céljából.

A fenti pontokban, felsorolt munkálatokat a város és a Vasmű biztonsága szempontjából legsürgősebben végre kell hajtani, és ennek érdekében szükséges 39 millió forint költségfedezetet – a csatolt táblázat szerint – a Dunai Vasmű és Dunaújváros Tanácsa VB. részére biztosítani kell. Lehetővé kell tenni, hogy a munkálatok a Szakbizottság jelentésében foglalt javaslat alapján, beruházási program nélkül, fokozatos tervszolgáltatás alapján megkezdhetők legyenek. Idei felhasználás a táblázat szerint 22 millió Ft, melyre soron kívüli hitelt és kapacitást kell biztosítani.
A Dunaújvárosi Tanács műszaki és fizikai létszámkerettel megerősítendő, hogy a speciális beruházások lebonyolításának és a lösz-telepítéssel kapcsolatos különleges hatósági intézkedéseknek, valamint . a csatornák és vízhálózat fenntartási munkáinak eleget tudjon tenni.

3. /Perspektivikus tervek keretében megvalósítandó a biztonságot fokozó, de nem partomlássál összefüggő költségeket terhelő munkák

Dunai partvédőmű és a keresztgátak építésének folytatása a Duna medrének rendezése céljából. Az OVF. és a megyei Tanács beruházása.
Dunaújvárostól nyugatra levő területek felszíni vízrendezése. Az OVF, és Fejér megyei Tanács VB. beruházása,
Város alatti partszakaszon szivárgó-tárók építése, források foglalása, terep- és vízrendezés, Dunaújvárosi Tanács VB. beruházása.
A lebontott és lebontandó felvonulási épületek helyett megfelelő lakások építése. Dunaújvárosi Tanács VB. beruházása.
Dunaújváros és a Vasmű területén biztonságfokozó növényzet telepítése. FM. beruházása.
A Vasmű vízháztartásának megjavítása recirkuláció útján /készülő tanulmány alapján/. Dunai Vasmű beruházása.

Az elvégzendő munkák rendkívül sokoldalú és egymással összefüggő volta szükségessé teszi azoknak összességükben – tanulmányszinten – történő feldolgozását, amelyet a megvalósításban érdekelt felelős szervek a reájuk háruló feladatok részletes végrehajtásánál iránytervül használhatnak fel.
A Gazdasági Bizottság augusztus 5-i ülésén a Kormánybizottság jelentését megtárgyalta és megfelelő határozatot hozott.