A Hazáért – 1964. március 25.
FÖLDINDULÁS UTÁN
A Dunai Vasműtől kissé északra, a homokos, lankás partoldalon, az I. számú szivattyútelepnél szolgálatot teljesítő Molnár János iparőr február 29-én a kora hajnali órákban furcsa dologra lett figyelmes. A villamosvezetékek megfeszültek, s furcsa pattogó hang hallatszott. Később ropogni kezdett a szivattyúállomás csőhálózata. Néhány perc múlva az egyik cső elpattant és vastag sugárban ömlött a víz…
Erős morajlás hallatszott a föld gyomrából. Valaki fent, a dombtetőn elkiáltotta magát: – Vigyázzatok, emberek! Omlik a part…
Mintha titokzatos óriás fitogtatta volna rettenetes erejét. Hatalmas földtömeg mozdult meg, összegyűrődött a partmenti út, épületek dőltek romba, az omladékos talaj megindult a mélybe, a Duna felé!
Az emberek gyorsan felismerték a veszélyt. Sokan segítettek a partmenti szélső barakkok lakóinak, hogy elmeneküljenek az épületekből, megmentsék ingóságaikat. A közeli AKOV gépkocsijai érkeztek a helyszínre. A kalauzok, gépkocsivezetők, rakodómunkások, hivatali alkalmazottak mind ott voltak. Jöttek a munkásőrök, vitték a bútorokat, az ingóságokat.
Dunaújvárosban a radari partszakaszon megmozdult a föld.
A laza, homokos talaj megcsúszott, több épület romba dőlt.
Segíteni! – ez volt a jelszó, s az emberi összefogás, áldozatkészség nem ismert korlátokat. A gyors segítségnek köszönhető, hogy a partomlás nem követelt emberáldozatot, s az anyagi károkat a minimálisra sikerült csökkenteni.
Baranyi Sándor főhadnagy karhatalmi alegysége kapott parancsot. hogy segítséget nyújtson a dunaújvárosi partomlásnál. Az eligazítás után a feladat világos volt: távol kell tartani a veszélyes, omladékos partszegélytől a kíváncsiskodókat, biztosítani kell a veszélyeztetett terület kiürítését, segítséget kell nyújtani a helyi szerveknek a rendkívüli intézkedések foganatosításában.
A karhatalmi biztosítás vezérkara megbeszéli a legfontosabb teendőket
Az alegység személyi állománya éppen KlSZ-vezetőségválasztó taggyűlésre készülődött, amikor tudomást szerzett a feladatról.
– Tartsuk meg a taggyűlést most, még az Indulás előtt – mondta valaki, s a többiek helyeseltek. Kicsit rövidebb lett ugyan a beszámoló, de lelkesedésben, aktivitásban nem volt hiány. Sokan hozzászóltak a beszámolóhoz, megvitatták az alapszervezet előtt álló feladatokat, s amikor valaki javasolta, hogy hozzanak határozatot az elkövetkezendő karhatalmi intézkedés pontos, rendkívüli eseménymentes végrehajtására, mindenki helyeselt.
A partszakadás körzetében nem várt könnyű feladat a karhatalmistákra. Lezárták a veszélyeztetett körzetet, vigyáztak a mentésnél otthagyott ingóságokra.
Vasárnap délelőtt újabb repedés keletkezett a .part laza talajában. Somogyi Pál százados észlelte elsőnek az egyre táguló nyílást. Újabb épületek kerültek veszélybe, újabb lakókat kellett biztonságba helyezni. A karhatalmisták egy másodpercet sem késlekedtek. Felzúgtak a Csepel gépkocsik motorjai, s az életért, a családi tűzhelyek biztonságáért folytatott harcban ismét az emberek győztek. A karhatalmisták, s köztük talán a legjobban Gajdics Ferenc hadnagy, Budai András tizedes, Bíró Zoltán őrvezető, Osváth József honvéd, Homonnai Pál honvéd, Vitkovszki István honvéd, Juhai Sándor honvéd derekasan megállták a helyüket: Valamennyien emlékeztek a KISZ-gyűlésen tett fogadalomra: legjobb tudásom szerint! Sokan éjszakai szolgálat után, pihenés helyett vállalták a munkát, mentették a veszély elől a bútorokat, az ingóságokat, egyszerű embereknek egy életen át teremtett családi otthonát. Már sötétedett, amikor a karhatalmisták végeztek a kiürítéssel. Huszonhárom család biztonságban hajthatta nyugalomra fejét azon az éjszakán.
Baranyi Sándor főhadnagy, az alegység parancsnoka ellenőrzi a felállított biztonsági őröket
A Vasmű kéményeiből sötét füstfelhőket kerget a hűvös tavaszi szél a Duna felé. Az egyre gyarapodó város életének pezsgő ritmusa esténként elhallatszik ide a radari partszakaszra, ahol a beomló talaj ledöntött néhány házat. Az emberek, ingóságaik, a gépek már biztonságban vannak. Az újabb károk elhárításán mérnökök, geológusok dolgoznak. De amíg nem szűnt meg a veszély, amíg szükség van a bajba jutott emberek életének és vagyonának megvédésére, addig ott állnak a veszélyeztetett zóna határán karhatalmistáink is, akiket Dunaújváros lakói bátor, igaz férfiaknak, fáradságot, nehézséget leküzdő katonáknak ismertek meg.
Az ellenőrző átengedő ponton Farkas László őrvezető ellenőrzi a gépkocsivezetők okmányait.
Kép és szöveg: HALÁSZ KÁLMÁN
Korábbi cikkek a témában:
