Világosság – 1951. november 8.
Sztálin elvtárs segítségével évek alatt évtizedek feladatait oldjuk meg
Farkas Mihály elvtárs mondott beszédet Sztálinváros nagy ünnepén
November 7. A szocializmust építő Magyarország hálával és szeretettel emlékezik meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepéről, a Szovjetunióról, a szovjet emberekről, akiktől a legdrágábbat, a szabadságot, új életünk lehetőségét kaptuk. Sztálin elvtárs, hazánk nagy barátja, a béke legfőbb őre felé száll a hála és szeretet első szocialista városunk ünnepén; az Ő nevével említjük ezentúl első ötéves tervünk legnagyobb békealkotását, a Sztálinvárost és a Sztálin Vasművet.
Fél kilenc. Sztálinváros nagy napján elsőnek a hősökről emlékezik, akik vérükkel tették termékennyé a földet, amelyből ott új téglafalak, betonoszlopok nőttek ki a munka nyomán. A pártbizottság, az építésvezetőség, a legkiválóbb sztahanovisták küldöttsége járult a szovjet hősök emlékműve elé és helyezi el a megemlékezés koszorúit.
A városi tanács székháza előtt Házi Árpád elvtárs, belügyminiszter avatja fel a táblát, amelyen aranyló betűkkel áll: “Sztálinváros tanácsa”.
Hosszú, végeláthatatlan sorokban, zászlókkal, feliratokkal vonulnak a szocialista város építői a Vasmű bejárata felé. A hűs novemberi szélben kipirulnak az arcok és a tekintetekben a nap mint nap új győzelmeket kivívó hősök boldog öröme ragyog. Lelkesen száll innen is, onnan is a dal, mely Sztálinról és a békéről szól. Jönnek, egyre jönnek a dolgozók, hogy mindnyájan itt legyenek az ünnepen, hogy kifejezzék azt a mérhetetlen hálát és szeretetet, melyet Sztálin elvtárs iránt érez a magyar dolgozó nép. Eljönnek, hogy szívükbe véssék ennek a nagy napnak minden pillanatát, melyet arany betűkkel írnak a történelem, az utókor számára.
A Vasmű bejáratánál zenekar játszik. A térségen zászlóerdők alatt a dolgozók ezreinek serege. Aztán – mint a hirtelen fellobbanó láng – terjed, szélesedik a taps: a pártot, Rákosi elvtársat éltetik.
A bejárat betonhomlokzatáról lassan, ünnepélyesen leomlik a vörös drapéria, mely eddig eltakartaa hatalmas ezüstbetűkből álló feliratot: “Sztálin Vasmű”. Szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel, dörgő tapssal ünnepli a dolgozók hatalmas tömege a szeretett Sztálin elvtársat.
Bent az óriási fémforgácsoló csarnokban ott sorakoznak már a ragyogó új gépek, köztük azok, amelyeket a baráti szovjet nép küldött hozzánk, hogy meggyorsítsák, még eredményesebbé tegyék munkánkat: a Lenin Renddel kitüntetett moszkvai Vörös Proletár Gyár remekbekészült esztergapadjai.
Az ünnepi díszgyűlés elnökségében foglalnak helyet: Farkas Mihály elvtárs, vezérezredes, honvédelmi miniszter, Kovács István elvtárs, az Elnöki Tanács elnökhelyettese, Horváth Márton elvtárs, Apró Antal elvtárs a SZOT főtitkára, Vas Zoltán elvtárs, a Tervhivatal elnöke, Zsofinyecz Mihály elvtárs, kohó- és gépipari miniszter, Kiss Károly elvtárs külügyminiszter, pártunk Politikai Bizottságának tagjai, Piros László elvtárs, vezérőrnagy, Dénes István elvtárs, a DISZ főtitkára, pártunk Politikai Bizottságának póttagjai, Házi Árpád elvtárs belügyminiszter, Szijjártó Lajos elvtárs építésügyi miniszter, Péter Gábor elvtárs és Bata István elvtárs, altábornagy, Kelen Béla elvtárs, az MSZT főtitkára, Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építkezésének élenjáró dolgozói. Az elnökségben foglal helyet J. D. Kiszeljov elvtárs, a Szovjetunió magyarországi nagykövete, a többi baráti ország külképviseletének vezetői, valamint I. P. Kargalcev elvtárs a VOKSZ magyarországi megbízottja.
Farkas Mihály elvtárs beszél. Ezer és ezer szempár figyeli minden szavát, melyek a békéről, az egyre jobban felvirágzó szocialista hazánkról szólnak. És amikor Farkas elvtárs ezekkel a szavakkal fejezi bebeszédét: “Dicsőség a nagy Sztálinnak, népünk nagy barátjának és felszabadítójának!” – hatalmas erővel dördül fel újra a taps és szűnni nem akaróan zeng az óriási méretű forgácsolócsarnokban.
Ezután Szijjártó Lajos elvtárs, építésügyi miniszter átadta a három teljesen befejezett üzemet – a vasöntödét, a fémforgácsolót és a vasszerkezeti szerelőüzemet – Zsofinyecz Mihály elvtárs, kohó- és gépipari miniszternek. Megújult erővel zúdult fel a taps, az őszinte hálát kifejező éljenzés a Vasmű építői, a párt, Rákosi elvtárs, Sztálin elvtárs iránt, hogy ez a nagyszerű eredmény valóra válhatott.
Zsofinyecz elvtárs egymás után nyújtja át a Vasmű és a szocialista város legjobb építőinek a “Vasmű emlékérmet'” és oklevelet. A kitüntetettek keresetlen szavakkal köszönik meg ezt a nagy megtiszteltetést a pártnak, az ország dolgozóinak. Megfogadják, hogy továbbra is méltóak lesznek a bizalomra és a jövőben még nagyobb lendülettel dolgoznak, hogy határidő előtt épüljön fel a Sztálin Vasmű.
A békemű dolgozói tettekkel tanúsítják: városuk méltó Sztálin nevére
Felszólalnak a gyárak, az üzemek küldöttei is, hogy harcos üdvözletüket tolmácsolják a Vasmű építőinek. Tíz- és tízezer dolgozó megbecsülését, szeretetét hozták el a küldöttek és beszámolnak arról, hogy éberen figyelik azt a hősi harcot, mellyel nagy békeművünk épül.
Az ünnepség végén a Vasmű dolgozói Sztálin elvtárshoz és Rákosi elvtárshoz táviratot intéznek. Felhangzik az Internacionálé, azután elindul az ünneplő közönség az öntöde felé, ahol az öntőüstből szikraesőt szórva parázs színű sugárban ömlik a formákba a Sztálin Vasmű első acélja.
Farkas Mihály elvtárs beszéde
Farkas Mihály elvtárs vezérezredes, honvédelmi miniszter, pártunk Politikai Bizottságának tagja, ünnepi beszédében ezeket mondotta:
– A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulójának napja nagy, történelmi jelentőségű esemény az Önök hősies harcában és életében. Nagy, történelmi jelentőségű esemény azért, mert teljesült az önök forró óhaja.
– Népköztársaságunk minisztertanácsa az Önök kérésére és Rákosi elvtárs előterjesztésére november 2-án megtartott ülésén határozatában kimondta, hogy Dunapentele és a Dunai Vasmű Sztálin elvtárs dicső nevét viselje.
Így a mai naptól kezdve hivatalosan Dunapentele, Sztálinváros és a Dunai Vasmű, Sztálin Vasmű elnevezéssel írja be magát épülő szocialista hazánk történetébe.
– Gyönyörű nap ez nemcsak az önök, hanem egész népünk és szeretett szabad magyar hazánk életében és harcában is. Amikor önök Rákosi elvtárshoz azzal a kéréssel fordultak, hogy tegyen előterjesztést a minisztertanácsnak, hogy Dunapentele és a Dunai Vasmű Sztálin elvtárs nevét viselje, az egész ország, hazánk minden városának és falujának, minden üzemének dolgozói, fiatalok és öregek, nők és férfiak, munkások és parasztok, mérnökök és orvosok, művészek és tanárok, fegyveres erőnk minden harcosa, tiszthelyettese, tisztje és tábornoka lelkesen tapsolt önöknek.
November 7-től nevezzék Dunapentelét SZTÁLINVÁROSNAK
Önök kérésükkel kifejezésre juttatták az egész magyar dolgozó nép határtalan, forró szeretetét és ragaszkodását Sztálin elvtárs iránt.
Sztálin elvtárs iránti szeretet és hűséges ragaszkodás mélyen él a magyar dolgozók szívében. Amikor Rákosi elvtárs Sztálin elvtárs 70. születésnapján a nagy Moszkvai Operaházban megtartott ünnepi ülésen Sztálin elvtársat népünk nevében üdvözölte, joggal jelentette ki, hogy “Sztálin elvtársat, ma már nemcsak a Szovjetunióban, hanem a magyar munkások és parasztok is édesatyjuknak nevezik” Valóban népünk úgy tekint Sztálin elvtársra, mint szerető és gondoskodó édesatyjára.
Sztálin elvtárs a magyar haza nagy felszabadítója
– Sztálint azért övezi népünk olyan határtalan szeretettel, mert Sztálin elvtárs a magyar nemzet és az évszázadokon át elnyomott magyar haza nagy felszabadítója.
Évszázadokon át harcolt népünk, legjobbjainak vezetése alatt, hogy a magyar dolgozók szabad hazában, szabad emberként éljenek, hogy a magyar haza gazdag földjének termése és kincsei, a magyar munka minden alkotása a nép szebb életének biztosítását szolgálja. De népünk hősies és véres szabadságküzdelmei rövid idejű sikerek után mindannyiszor elbuktak. S mert saját erőnkkel nem tudtuk meghódítani a szabadságot, ezért évszázadokon át az úri Magyarországon rabként élt a magyar nép.
– 1945 április 4-ével hazánk egész területének a dicső Szovjet Hadsereg által való felszabadításával új korszak, a szabadság korszaka, a nagy sztálini korszak köszöntött a magyar népre is.
– Ezért szereti, ezért tekinti és nevezi joggal a magyar nép Sztálint édesatyjának, népünk nagy felszabadítójának.
– Népünk a felszabadulás után saját kezébe kívánta venni sorsának intézését. De a reakció szétvert, de meg nem semmisített erői, az imperialista hatalmak és a Tito-banditák vezetésével, minden eszközzel meg akarták akadályozni, hogy végérvényesen győzzön hazánkban a szabadság ügye. Összeesküvéssel, a Tito-banditák fegyveres erőinek a bevetésével akarták az imperialista hatalmak Magyarországot újra az urak s egyben a koldusok országává tenni. Azzal számoltak, hogy a történelem megismétlődik és mindannyiszor, ahogy ez a múltban történt, újra sikerül nekik rabbá tenni a magyar népet. De elszámították magukat! Galád tervük nem utolsósorban nem sikerült azért, mert Lenin és Sztálin tanításának szellemében több mint három évtizedes kemény harcokban kiforrott és megedződött az a párt, amely megóvta népünket attól a veszélytől, hogy újra elveszítse szabadságát.
Dicső pártunk, a magyar kommunisták pártjának harca, Rákosi elvtársunk vezetése alatt, visszaverte a reakció minden támadását, erőinek nagy részét megsemmisítve, megteremtette a szocializmus építésének politikai és gazdasági feltételeit.
– Sztálin harca és tanítása nélkül népünk nem rendelkezne ilyen harcedzett, forradalmi párttal. S mert népünk ezt mindjobban felismeri és tudja, ezért veszi körül Sztálin elvtársat oly forró szeretettel és hűséges ragaszkodással.
Életünk minden területén érezzük a sztálini gondoskodást
– De egy marxista-leninista párt is csak akkor képes a munkásosztály harcát sikerre vezetni, a szocializmus építését biztosítani, ha annak az élén az osztályharcokban kipróbált vezetés és vezető áll. A történelem tapasztalata azt tanítja, hogy a legerősebb hadsereg sem tud semmiféle harci feladatokat sikeresen megoldani, ha nem rendelkezik jól működő törzzsel és kipróbált parancsnokkal.
A mi pártunk, elvtársak, erős és feladatát többek között azért tudja megoldani, mert pártunk Központi Vezetőségében jó törzse van és mert olyan kiváló marxista, Leninnek és Sztálinnak olyan kiváló tanítványa áll pártunk élén, mint a mi szeretett Rákosi elvtársunk!
– Sztálin harca és tanítása nélkül pártunk nem rendelkezne olyan kipróbált vezetéssel, mint amilyennel Rákosi elvtárssal az élén rendelkezik. És mert népünk tudja, hogy ezt is Sztálin harcának és tanításának köszönheti, ezért veszi körül népünk Sztálin elvtársat olyan forró szeretettel és hűséges ragaszkodással.
Szovjet segítség Sztálinváros tervezésénél
– A sztálini gondoskodást és támogatást iparunk, mezőgazdaságunk korszerűsítése és fejlesztése, de életünk minden terén népünk nap-nap után érzi és látja. Itt is, a Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építésénél segítségünkre siettek a legjobb szovjet sztahanovisták, akik megtanították építőmunkásainkat arra, hogy hogyan kell korszerűen és gyorsan építeni, itt dolgoznak az építkezésnél a kiváló szovjet gépek, amelyek megkönnyítik munkásaink munkáját, szovjet mérnökök, technikusok segítenek bennünket, hogy a Sztálin Vasmű szerkezete és berendezése, megfeleljen a legkorszerűbb követelményeknek. És így, Elvtársak, a hatalmas szovjet nép, Sztálin elvtárs segítségével mi évek alatt évtizedek feladatait oldjuk meg. Ez a sztálini gondoskodás és segítség meggyorsítja hazánk iparosodását és mezőgazdaságunk korszerű átépítését.
Épül Dunapentele /Bauer Sándor képei
S mert népünk érzi és látja, hogy a sztálini gondoskodás és támogatás nyomán erősödik hazánk és szebbé, kulturáltabbá alakul a magyar dolgozók élete, ezért veszi körül Sztálin elvtársat oly forró szeretettel és hűséges ragaszkodással.
Szovjet sztahánovisták a Dunai Vasműnél
Sztálin elvtárs harca összeforrott a békeharccal
– Népünk szereti és követi Sztálint, mert Sztálin harca és tanítása összeforrott a tartós békéért folyó harccal. Azzal a nagy küzdelemmel, amelynek célja a tartós béke biztosítása az emberiség számára. Ezért tekinti népünk is Sztálint joggal a világot átfogó nagy békeharc zseniális vezérének.
S mert Sztálin a béke, ezér tzárta szívébe népünk is a haladó emberiség nagy vezérét, Sztálint.
– Rákosi elvtárs vezetésével, Lenin, Sztálin zászlaja alatt közel hét éve építi népünk szabad hazáját. Hét év röpke pillanat egy nemzet életében és nézzenek csak körül szerte a magyar földön, Elvtársak és láthatják, hogy milyen hatalmas alkotásokra képes egy olyan kis nép is, mint a mi magyar népünk, ha Lenin-Sztálin útján halad. Alig hét év alatt munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk és értelmiségünk magatartásában alapvető változások történtek. A magyar nép már nem a régi. Népünk, pártunk vezetése alatt újjászületik s öntudatos, szocialista nemzetté formálódik, olyan nemzetté, amely bízik erejében é sjövőjében, amely nem riad vissza a nehézségektől és ezért derűlátó szellemben, lelkesen építi az új, szocialista Magyarországot.
Népünket áthatja az a tudat, hogy jó úton halad, hogy igaz ügyért, a béke, a szocializmus győzelméért harcol s mindenekelőtt erőssé teszi népünket az, hogy saját országának elvitathatatlan gazdájává vált.
– Mindez együttvéve hatalmas méretekben megnöveli népünk alkotóerejét és kezdeményező képességét.
– Hogy milyen mélyreható változások történtek hazánkban, hogy a magyar nép mire képes szabadságának birtokában, azt fényesen igazolja az új szocialista város, Sztálinváros és hazánk szocialista ipara legnagyobb erődjének, a Sztálin Vasműnek építése. Azelőtt Magyarországon még álmodni sem mertek ilyen hatalmas alkotásról s amikor a kapitalisták és bankárok üzemeket, vagy gyárakat építettek, azt nyomor tanyákkal vették körül. Fa- és vályog kunyhókban, vagy sötét, szűk, egészségtelen lakásokban voltak kénytelenek az új gyárak munkásai életüket tengetni. Az új szocialista városépülő modern lakásai, az egész városterve mindennél szebben és szemléltetően mutatja, hogy pártunk és kormányunk hűen követi Sztálin elvtárs tanítását arról, hogy az összes érték közül a legfőbb érték az ember.
Weiner Tibor – A városépítés módszere
Sztálinváros falai között új emberek formálódnak
– Így új várost és hatalmas, új vasművet, új gyárakat építeni csak olyan ország tud, ahol győzött Lenin, Sztálin tanítása. Ahol gyárak nem azért épülnek, hogy a kapitalisták és bankárok jövedelmét gyarapítsák, hanem azért, hogy a dolgozó nép életét magasabb színvonalra emeljék.
– Ilyen alkotásra, mint a Sztálin Vasmű és a Sztálinváros népünk azért képes, mert nem kapitalisták és bankárok, vagy földesurak és grófok, hanem a munkásosztály, a dolgozó parasztság és haladó értelmiség legjobbjai vezetik az országot. Azelőtt azt szokták mondani, hogy urak nélkül nem lehet élni, mert hiszen, ha urak nem lennének, ki is adna akkor munkát és kenyeret a dolgozó szegény embernek? Kiderült azonban, Elvtársak, nálunk is, Magyarországon, hogy ez a mese a nép ámítását szolgálta, mert mint a tények igazolják, kapitalisták, bankárok és földesurak és grófok nélkül nemcsak hogy lehet, de jobban és szebben lehet élni.
– Itt, az épülő Sztálinváros friss falai között a Sztálin Vasmű építésénél nemcsak új város, nemcsak új vasmű születik, de egyben új emberek is formálódnak.
Pártunk és a DISZ felhívására az ország minden részéből sereglenek ide lelkes fiúk és leányok, építő- és vasmunkások, mérnökök és technikusok, hogy részt vegyenek ötéves tervünk legszebb alkotásának építésében. Minden túlzás nélkül el lehet mondani, hogy az új szocialista várost és szocialista iparunk leghatalmasabb erődjét, a Sztálin Vasművet egész népünk építi. Országunk minden részéből közel 16.000 dolgozó kovácsolódik itt össze lelkes, harcos sereggé, fellelkesedve attól a tudattól, hogy mielőbb megépüljön új szocialista városunk és a Sztálin Vasmű.
– A város és a vasmű építésének megvannak már a maga hősei, akiknek neveit ma már az egész ország ismeri.
– Itt van Marenák Péter kőművesbrigádja az 5-ös építkezésen, amely 170-180 százalékra teljesíti a tervet, vagy Tomanovszky elvtárs kőművesbrigádja, szintén az 5-ös építkezésen, amely 210 százalékra teljesíti a tervet. Itt van Maróti Róza elvtársnő kőművesbrigádja a női építkezésen, amely 160-170 százalékra teljesíti a tervet. Szabó László elvtárs kőművesbrigádja 250 százalékra és Horváth László elvtárs betonozóbrigádja 300 százalékra teljesíti a tervet. Benász Jenő segédmunkásbrigádja állandóan 200 százalékon felül termel és a sztálini műszakon ez a brigád 350 százalékot ért el.
– Az út, vasút és csatornaépítők közül L. László Antal elvtárs brigádja már az 1952. év novemberi tervét is teljesítette.
– Együtt a fizikai dolgozókkal, a mérnökök és technikusok is nagy szeretettel és lelkesedéssel veszik ki részüket a város és vasmű építéséből. Jó munkájával kitűnt Trievara Ferenc elvtárs, főépítésvezető technikus, aki a ma avatásra kerülő épületek építkezésének vezetője volt.
– Dicséretet érdemel Wolf Johanna főmérnök munkálkodása az előregyártott elemek készítésénél végzett jó munkájáért, valamint Sajgó Alfréd, a gyárépítési vállalat főmérnöke és Siri Gábor elvtárs jó munkája is.
– A dolgozók nagy részét átfogó szocialista munkaverseny eredményeként büszke érzéssel jelenthetik, hogy teljesítették Rákosi elvtársnak adott szavukat és a mai napon üzembehelyezik a Sztálin Vasmű három üzemét: a fémforgácsoló, a vasszerkezeti szerelőüzemet, valamint az öntödét.
Farkas elvtárs beszél Sztálinváros díszünnepségén.
Egész népünk megvédi szocialista hazánkat
– Nyugaton azzal kürtölik tele a világot, hogy háborúra készülődünk. Mi ezen itthon csak mosolygunk. Az az ország, amely új városokat, új, hatalmas vasművet, gyárakat, egyetemeket, bölcsődéket, színházakat és kultúrházakat épít, az az ország a békét építi! Mi itt Sztálinvárosban is, a békét építjük! Ilyen szép és hatalmas alkotás megépítéséhez béke és nem háború szükséges! Háborúra ott Nyugaton készülődnek, ahol csak úgy szórják a milliárdokat fegyverek gyártására, haditámaszpontok kiépítésére. Természetesen mi honvédelmünket sem hanyagolhatjuk el, miután látjuk, hogy az imperialisták eszeveszett háborús készülődéseket foganatosítanak. A mi egész népünk az ötéves terv megvalósításával a békét erősíti és a békét építi. Persze, ha békeakaratunk ellenére mégis megtámadnák viruló, szeretett hazánkat, úgy semmi kétség, hogy egész népünk mint egy ember, keményen helyt fog állni hazánk megvédésének a frontján is és megvédi új szocialista hazánkat, új építkezéseinket az ellenséggel szemben.
– Ilyen hatalmas alkotást, Elvtársak és Elvtársnők, nehézségek nélkül megépíteni nem lehet. Nehézségeik a jövőben is lesznek. Ezt nem látni és erre nem felkészülni helytelen lenne. Saját tapasztalatuk tanítja önöket azonban arra is, hogy a felmerülő nehézségek leküzdhetők. Leküzdhetők a munka jobb megszervezésével, a szükséges anyagok időbeni biztosításával, jó, körültekintő tervezéssel,, határozott vezetéssel, folyamatos ellenőrzés biztosításával. Leküzdhetők ezek a nehézségek nem utolsósorban lelkes politikai felvilágosító munkával. Nagyon fontos, hogy a jövőben a Sztálin Vasmű és Sztálinváros építői között harcos politikai nevelőmunka folyjék, hogy minden dolgozó, a város és vasmű minden építője tudatában legyen annak, hogy ötéves tervünk megvalósításának milyen fontos frontszakaszán dolgozik.
Minél magasabb politikai öntudattal rendelkeznek majd Sztálinváros és Sztálin Vasmű dolgozói, annál sikeresebben halad majd előre az építkezés és annál könnyebben birkóznak majd meg a felmerülő nehézségekkel.
Az építkezéssel járó nehézségek elleni harcban edződnek és nevelődnek a szocializmus kemény harcosaivá Sztálinváros és Sztálin Vasmű építői. Az építkezéssel járó új, nagy feladatokat sikeresen meg tudják majd oldani azért is, mert minden nappal erőteljesebben bontakozik ki az új szocialista városért és az új vasműért folyó harcban a szocialista hazafiság motorikus ereje. Ez a szocialista hazafiság az az erőtöbblet, amely lehetővé teszi az önök számára, hogy gyorsabban, jobban és szebben építsenek. Az újítások százai, az erősödő és a dolgozók mind nagyobb részét átfogó szocialista munkaverseny bizonyítja, hogy Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építői tudatában vannak annak, hogy pártunk és kormányunk milyen szép és fontos feladat elvégzésével bízta meg őket.
Lépten-nyomon tapasztalható az építkezés minden részlegén, hogy milyen büszke érzés hatja át a város és a vasmű dolgozóit munkahelyeiken. Büszkék – és hadd mondjam meg, joggal is lehetnek büszkék – arra, hogy legnagyobb szocialista építkezésünk építői lettek.
Rákosi elvtárs üzenete legyen az Önök harci programmja
– Eredményeik kétségtelenül vannak. Elvtársak, de vigyázzanak, nehogy elbízzák magukat! A javuló munkafegyelem mellett, a terv mind sikeresebb teljesítése mellett még bizony itt-ott fegyelmetlenséget, a munka nem kielégítő szervezettségét is lehet tapasztalni. Nem egy munkahelyen a dolgozók egy része igazolatlanul távolmarad a munkától. Mindezt, Elvtársak, fel kell számolni, meg kell szüntetni, mert a fegyelmetlenség, a munka szervezetlensége és a munkától való igazolatlan távolmaradás nem méltó Sztálinváros és a Sztálin Vasmű építőihez.
– Amikor az önök küldöttsége Rákosi elvtársnál járt, Rákosi elvtárs többek között a következőket üzente Önöknek: “Valóban megtisztelő, hogy első szocialista városunk a magyar nép nagybarátjának, mindnyájunk szeretett vezérének, Sztálin elvtársnak a nevét viselje. Az elvtársaknak azonban érezniük kell, hogy ez a név kötelez.
Kötelez még nagyobb, még fegyelmezettebb munkára. A vasmű minden dolgozója legyen büszke erre a kitüntetésre s tartsa kötelességének, hogy a nagy névhez méltóan, fegyelmezettebben, felelősebben, szocialista hazaszeretettel végezze munkáját. Szeretném, ha elmondanák otthon, hogy ezzel a kérésükkel fokozott kötelezettséget vállaltak az egész dolgozó nép és maga Sztálin elvtárs előtt. Ez a tudat adjon erőt újabb eredményekhez és újabbgyőzelmekhez.”
– Rákosi elvtárs üzenete legyen az önök harci és munkaprogrammja. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy maradéktalanul teljesítsék mindazt, amit Rákosi elvtárs üzenetében, mint feladatot állított önök elé.
Ahhoz, hogy önök Sztálinváros és a Sztálin Vasmű méltó építőivé váljanak, tanulniuk, sokat kell tanulniok Sztálingrád hős munkásaitól, mérnökeitől, technikusaitól, azoktól, akik újjáépítik, szebbé, hatalmasabbá teszik a Szovjetunió Sztálinvárosát, a hősés dicső Sztálingrádot.
A nagy Volga partján újjáépülő Sztálingrád lelkesítse önöket további munkájukban.
Dolgozzanak úgy, Elvtársak, hogy a mi magyar Sztálinvárosunk, a Duna partján épülő magyar Sztálingrád méltó ifjú testvére legyen a Volga partján újjáépülő nagy Sztálingrádnak.
Farkas elvtárs végül a szocialista város építőinek, a párt, Rákosi elvtárs és Sztálin elvtárs éltetésével fejezte be beszédét.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
