Magyar Ujság – 1873. augusztus 14.
Téves nyomat, a képen – természetesen – Dunapentele főutcája látható
– Egy viharos, és tanulságos életről írnak Dunapenteléről: E hó 4-kén egy környékszerte hírhedt nő fejezte be itt kalandos életét. Ritter Istvánné, született Hőrthe Mária asszony e nap foszforoldattal vetett véget életének. Élettörténete nem érdektelen. Egész fiatal korában (mert hisz most 32 éves borában sem volt öregnek mondható) rendkívül szép szőke hölgy volt, mellette művelt, gazdag és kalandos, mi sokak előtt még érdekesebbé tette. Tizenöt éves korában a viruló szép leány megszökve hazulról kedvesével, sokáig barangolt, míg az ekkori ráczalmási plébános, össze nem eskette a szerelmes párt. Ez esketés később semmisnek nyilváníttatott. És a túlbuzgó pap még ráadásul egyházi fenyítést is nyert. A rekopuláció azonban mihamarabb érvényesen megtörtént. Az uj boldogság mindaddig tartott, míg pénz volt, ez elfogyván, a fiatal nő megunván a szorongatott életét, egy ügyvéd karjaiba veté magát és ezzel élé világát. Később egymásra megunván gyorsan váltakozó kedveseit, végre szépségéből az alig látszó nyomok, gazdaságából néhány rongydarab, miveltségéből a sujtoló elégédetlenség és életéből a legszomorubb tanulság maradt fön. A fiatal hölgy fiatalsága daczára megöregedett. Így érkezett julius 30-án Dunapentelére, hol gazdag testvérétől elüzetve, végelkeseredettségében, midőn alig maradt számára visszatérés az örvény szélétől, bement Scheibel polgárhoz és foszforoldatot vett be. Innen megmérgezett állapotában is tovább utasítják, a gyógyszerész orvosszert sem ad a méreg ellensúlyozására, mert nincs ki a szegény helyett az orvosságot kifizesse, míg végre e hó 4-én rettentő kínok közt elhunyt. Az egykor ünnepelt szép hölgyet, kit annyian rajongtak körül évek előtt, most mindenki elhagyta a papon kívül. Az idegenek nem közelítettek hozzá, mert nem ismerték, az ismerősök, rokonok távoztak tőle, mert jól ismerték és így a poros utczán végig, az egyszerű fa koporsót alig kísérte egy-két paraszt asszony, kik könyörületből elrebegték hamvai fölött “az Uram! adj neki örök nyugadalmat!”
Felhasznált kép:
Dunaújváros története képeslapokon
