Dunaújvárosi Hírlap – 1973. március 27.
MILYEN LESZ INTERCISA?
Tizenkettedik évébe lépett városunk római kori települése, Intercisa régészeti feltárása. Bár ezen a területen a múlt században is folytak ásatások, a leletek tömeges felszínre bukkanása – természetszerűleg – a városépítéssel kezdődött. A feltárás, az újabb leletek híreit lapunk folyamatosan közölte, a mostani cikk Intercisa kutatásának összegezésére és a Dunaújvárosi Múzeum terveinek ismertetésére vállalkozik.
Térkép a castrumról
Örömmel adhatjuk hírül, hogy Intercisa és főként a katonai tábor, a castrum geodéziai felmérése befejeződött. A római kori településről készült térkép összegezi a kutatások eddigi eredményeit és a fehér foltok egyben kijelölik a feltárás további irányát. Mit tudunk jelenleg Intercisáról?
– Az első katonai palánktábort az I. század végén, Domitianus császár idejében emelték – ismerteti Visy Zsolt régész, a Dunaújvárosi Múzeum igazgatója. -A kőtábort Hadrianus császár építtette 124 körül és az V. századig állt. Utána germán betelepülők foglalták el a castrumot, ezt a feltárt sírok leletanyaga bizonyítja. Maga a castrum deltoid alaprajzú, mérete 176×210 méter. Intercisa virágkorában, a II. század végén 8-10 méter magas kőfal keretezte a katonai tábort, amelyet saroktornyokkal, majd legyezőszerűen kinyúló sarokbástyákkal erősítettek meg. A kőfalon három megerősített kapu nyílt, a negyedik, a Dunára nyíló kapu létezéséről még nincs bizonyítékunk, hiszen a parti falrész a partfal omlása miatt nagyrészt megsemmisült.
Intercisa Castrumának makettvárai az Intercisa Múzeumban
fotók: Horváth Tamás
Érdekes viszont, hogy a tavalyi kutatómunka eredményeként Visy Zsolt feltárta a castrum víz felöli falának sarokbástya-maradványait, s ezzel meghatározhatták a katonai tábor tényleges méreteit. A Duna felöli fal többi része egy partomlással lecsúszott a mélybe. Ez a lelet nemcsak a régész számára jelentős, hanem a városrendezők, sőt a mai lakók számára bizonyítja, hogy csaknem kétezer év alatt csak keveset, maximum húsz-harminc méternyit omlott le a partfal.
Bástya maradványa /2019
fotó: Horváth Tamás
Intercisa “modern” város volt
Az eddigi feltárások azt is bizonyítják, hogy az első hevenyészett katonai tábort nemcsak megerősítették Intercisában, hanem mai szemmel is átgondoltan megtervezett, modern várost építettek. Maga a castrum az eddigi leletek szerint egy “mini Róma” volt. A várfalakon belül kövezett út futott körbe, az úgynevezett Via Sagularis. A három főkaputól a tábor középpontjában futott össze a két főút, ahol feltehetően a főteret, a fórumot alakították ki a katonai parancsnokság épületével. A tábor középpontjában még nem folyt ásatás, a fenti feltételezés megerősítése a közeli évek feltáró munkájára vár. Megtalálták viszont az úgynevezett Bazilika épületét, a központtól kissé délre. Ez a katonai parancsnok és főtisztek lakását, s a tanácsadó termet foglalta magába. A későrómai korbanvalószínűleg ide helyezték el a katonai parancsnokságot is. A castrum keleti részében a korábbi és az elmúlt évtized ásatásai a katonai szállások épületfalaira bukkant. Hiányzik viszont a központi fürdő épülete, melyet ekkora nagyságú táborhoz szinte kötelező volt építeni. Feltételezik ezen kívül katonai templomok, a fegyerraktár és valahol a központban, a későbbi években kialakított fórumon álló diadalív létezését. Kisebb jelentőségű épületek, például katonai őrszobák létezését is jelzik az eddigi leletek, falmaradványok.
Intercisa település szerkezete
fotó: Intercisa Múzeum
A castrumon kívüli és főleg délre elterülő polgárváros azonos tájolásban, városias háztömb-rendszerben épült. A keleti castrum-kapu előtt megtalálták a manzió – az istálókkal ellátott vendégfogadó épület-maradványait. A manzió a mostani Pince-sor lejtős, hegybevágott útjának helyén állott, így a középkorban készített út a fogadó nagy részét “eltüntette”. A polgárváros fejlettségét mutatja, hogy több helyen megtalálták a vízvezeték ólomcső-darabjait, s számos templommaradványt. Így zsidó zsinagóga, Mitrasz, Jupiter és a szír istenség.Dolichenus templomának oltárköveit, felirat-maradványait. Intercisa “kommunális” ellátottságára jellemző, hogy részben megmarad tegy padlófűtéses polgárház és egy fürdőmedencés villa is.
A polgárváros az ezer szír légiós és családtagjaik ellátására szerveződött és fejlett kézművesiparral rendelkezett. Ezt bizonyítja, hogy a 21 kemencés bronzöntő műhely (ebből egy kemencét épen emeltek ki öntőformákkal, bronz-maradványokkal), a lapunkban már részletesen ismertetet fazekas műhely és a már elsüllyedt Pap-szigeten talált, nagyméretű mustgyűjtő kerámiamedence. De bizonyítja az elmúlt 12 év alatt feltárt 1959 római-kori sír gazdag leletanyaga is. Különösen az utóbbi két évben megtalált úgynevezett nyugati temető 230 plebejus sírja.
A szegényebb népréteg temetkező helye elkerülte a népvándorlás és a későbbi századok sírfosztogatásait, így szinte érintetlenül került napvilágra a leletanyag. A vályogtéglával kibélelt sírgödrök, fakoporsók nem tartalmaztak drága ékszereket, de a megtalált többszáz ép kerámia-edény, sokféle használati tárgy és egyszerűbb gyűrűk, karperecek bizonyítják az intercisai kézművesek hozzáértését. Azért állíthatjuk, hogy ezek a leletek helyben készültek zömmel, mivel szegény népréteg sírjairól van szó, akiknek bizonyára nem telt arra, hogy birodalom központjából hozassák használati tárgyaikat.
A római mérföldkövek
Intercisa tehát körvonalaiban kirajzolódott a mai ember, a dunaújvárosiak előtt. A régészek becslése szerint a város fénykorában, a III. században összesen háromezer lakost számlált. Ugyancsak bebizonyosodott, hogy a dunai katonai védővonalban (limes) Intercisa, a tartomány fővárosa, Aquincum után, a második legnagyobb település volt. S hogy nincs új a Nap alatt, mi sem bizonyítja jobban, hogy Intercisát északról a mai 6-os út nyomvonalán, vagy, annak közelében közelíthették meg, délre szintén a mai 6-os műút vonalán hagyhatták el, keletre pedig a Székesfehérvár, Tác irányába vezetett út Pannónia belsejébe.
A Lajos kövek átadása 1926-ban
Ezt igazolják a római mérföldkövek, melyeknek külön érdekes történetük van. Az első két mérföldkövet a mai Béke téren találták a városépítők, állítólag II. Lajos királyunk szomorú emlékű (Zápolyát várva – hiába) pentelei táborozása emlékeként. A két római mérföldkövet Dunapentele lakossága állította fel 1926-ban, a mohácsi csata 400. évfordulóján. A mérföldköveken a szájhagyomány szerint tábla hirdette az évforduló kegyeletes megünneplését, ezt a feliratot azonban napjainkban senki sem látta. Az viszont tény, hogy a két római mérföldkövet a vasmű és a mostani papírgyári építkezés között, a régi 6-os útnál állt útkaparóháznál ásták ki. Ezen a területen további három római mérföldkő került elő, tehát biztos, hogy a 6-os út nyomvonala fonto sút volt a rómaiak idején is. A Fehérvár felé vezető út létezését pedig a manzió, a római kori fogadó tájolása jelzi, hiszen ennek tengelye kelet-nyugati irányú és a mai Baracsi út-Nagyvenyim-Mezőfalva felőli megközelítést feltételez Intercisához.
Szép gesztus lenne a várostól, ha az ezernyolcszáz évvel ezelőtt élt elődök megbecsüléseként a Béke téri két római mérföldkövet a tér átrendezése után végleges helyére állítanák. A régészek és a dunaújvárosi művészek elképzelése szerint a 26-os Építőipari Vállalat és az autószerviz között tervezett új téren kellene felállítani a mérföldköveket, s a mohácsi csata 450. évfordulója 1976-ban ennek aktualitást is adna. A két mérföldkövet domborműves, feliratos “magyarázó fal” előtt felállítva az újjászülető Béke tér szép térkompozícióját alakíthatnák ki, amely mintegy lezárná a térbe torkolló Szórád Márton utat is.
Romkert – vasmű-segítséggel
A múzeum elkészítette terveit az intercisai és főként a castrumbeli feltételezett objektumok feltárására, s gazdag római kori leletanyaga minden eddiginél teljesebb bemutatására. Ami a feltárásokat illeti, lapunkban is közöltük már, hogy a castrumban kialakítandó romkerthez a Dunai Vasmű az idén százezer forint értékű támogatást nyújt, a város többi vállalatai, s a lakosság szintén jelentős társadalmi munkával járul hozzá. Mint említettük, hátra van a castrum középpontjának ásatása, s az eredeti talajszint visszaállítása.
A már rendezett kőtár felülnézetből a 70-es évek második felében
fotó: Intercisa Múzeum
Megnyílt Intercisa szabadtéri kőtára
Ugyancsak nem látott ásót a castrumtól délre, a mai Római körútig terjedő, mintegy 200 méter széles terület sem. A múzeum elsősorban enek a mai “prérinek” a feltárásával kezdi, mert a tervek szerint a castrum területéről elszállítandó többszáz köbméter földet itt terítik majd el. Várható, hogy falon belül és attól délre fekvő feltáratlan részeken újabb meglepetések, objektumok várnak a régészekre.
Maga a romkert a castrum teljes területén lesz. A védmű falait csak jelzik, egyébként körben örökzöld sövénnyel helyettesítik, s nyírott sövényfalon a hajdani kapukat és sarokbástyákat is érzékletesen kialakíthatják. A feltárt épületeket is megtalált állapotukban, minimális kiegészítéssel hagyják meg, s ide, a majdani romkertbe telepítik át, díszítő elemként, a jelenlegi kőtár oszlopait, sírköveit és oltárköveit. A romkertbe sétányokat és pihenőket terveznek – vagyis idegenforgalmi nevezetesség, egyben a dunaújvárosiak szép parkja, különleges sétahelye lesz.
Kőtár képeslapon
fotó: Sok szeretettel Dunapenteléről/Sztálinvárosból/Dunaújvárosból
Intercisa déli szélét is jelezni kívánják. A múzeumban látható két kőszarkofágot és a római-kori Génius domborművet a Petőfi iskola mögötti, épülő panelház tövében helyezik el magyarázó tábla kíséretében. Ez egyben jelképezi a római-kori temető és Intercisa határvonalát is. A Lenin téren, a múzeum előtt pedig egy 170 centi magas, levélmintával díszített kőoszlopot, valamint a Diana domborművet állítják fel még az idén, az április 14-i kommunista szombaton.
Akhantusz levelekkel díszített oszlopfő
fotó: Horváth Tamás
A 25 éves Dunaújvárosban feltámad az 1900 éves Intercisa
S mikor valósul meg mindez, mikor láthatjuk régi helyén Intercisát, a katonaitábort, a védőházzal körülvett kézműves műhelyek és a feltárt polgárházak konzervált maradványait? A régészek úgy készülnek, hogy 1975-ben, Dunaújváros fennállásának 25. évfordulóján. Ehhez, a szép tervhez kérnek további segítséget a város vállalataitól és sok társadalmi munkát Dunaújváros lakóitól.
Zsiday Csaba
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
