A Lajos-kövek története


Dunaújvárosi Hírlap 1987. augusztus 11.

A Lajos-kövek története

A Szent Pantaleon tiszteletére szentelt monostorról elnevezett kis halászfalu, noha fontos útvonal mentén feküdt, alig jutott szerephez a magyar történelem során. A kevés számú megemlékezések egyike – talán a legfontosabbé, hisz nem tudunk arról, hogy valaha is megszállt volna máskor falai között egy magyar király – Brodarics István szeréml püspök tollából származik, aki Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről cím alatt 1527-ben irta meg és adta ki a sorsdöntő napok naplószerű leírását. Ez a magyarázata annak, hogy 1926-ban, a gyászos esemény 400. évfordulóján a hadimúzeum kezdeményezésére Pentele közössége is emléktáblával adózott az itt elvonult ifjú II. Lajos király és hada emlékének.


A Lajos kövek átadása 1926-ban

A kövek történetével röviden az Archaeologial Értesítő 105., 1976-ban megjelent számában foglalkoztam a 256. oldalon. Eszerint a két kő – korábbi véleményekkel szemben – nem eredeti helyén állt a Béke-téren, hanem minden bizonnyal a Nyuli-családnak a mai benzinkút közelében fekvő birtokáról származik (a Vöröshadsereg út keleti oldalán), ahonnan más római emlékek, köztük mérföldkövek is származnak. A kövek 1967-ben végzett kérdezősködésem szerint előbb a Petőfi utcába kerültek és csak később, 1926-ban szállították őket a falu határába (a mai Béke térre), hogy ott az országút két oldalán fölállítva őket márványba vésett feliratukkal emlékeztessenek a fenti eseményre. Adatszolgáltatóim az azóta elhunyt Hekszi Ferenc (szül. 1888.) és Nyuli Imre (szül. 1914.) voltak. Ma már egyik kövön sem lehet olvasni az eredeti római feliratot, az egyik kő aljába bevésett TM/FP az M alakja miatt nem lehet római korú. A provincia székhelyétől, Aquincumtól mért távolságra utaló felirat tehát, amely valószínűleg 47 római mérföldet adott meg, teljesen megsemmisült az új felhasználás során. Sajnos nemcsak ez a felirat hiányzik az emlékoszlopokról, hanem az 1926-ban készített két tábla is. Ez utóbbiak az ötvenes évek elején tűntek el. Nagy kár, hogy mindmáig nem sikerült megállapítani e táblák eredeti, pontos szövegét.

ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 1978 / 2. füzet
VISY ZSOLT: Pannóniai limes-szakaszok légifényképeken

/részlet/


A Dunaújváros – Dunaföldvár közötti limes térképe

Intercisa-1. jelzőtorony

Néhány kőemlék lelőhelyét a közelmúltban sikerült azonosítani. Ezek egy része a Nyuli családtól került a Nemzeti Múzeumba 1910 táján.

A Nyuli Jánostól vásárolt kövek közül kettő olvasható, a harmadik olyan töredék, melyen az Aquincumtól mért távolság számadata hiányzik. Az olvasható mérföldkövek számadata 48.
A jelzett időben Nyuli Mártonnak és Jánosnak (testvérek) egymás mellett volt parcellája az egykori szőlőkapunál. Ez a hely jelenleg a Vöröshadsereg úti (Rendszerváltást követően már Aranyvölgyi úti – szerk.) benzinkút közvetlen közelébe esik. A szőlőkaputól bevezető út bal oldalán fekvő két első telek helyrajzi száma 1654 (megosztás előtti állapot) volt.
Nyuli Márton fia, Márton (szül. 1901., budapesti lakos) 1975. 7. 1-én a következőket mondta: emlékszik, hogy a szőlőkapu melletti telekből 1909-10 táján a következő dolgok kerültek napvilágra: egy kőoroszlán, egy kőszobor, egy vagy több betűs kőoszlop; az egyik oszlop fele a szomszéd, a dűlőút melletti parcellába ért át; a mérföldkő (vagy kövek) egy kútszerű üreg fölött voltak; ebbe az üregbe mintegy 10 méterre hatoltak le, de nem érték el az alját; az üreg átmérője mintegy 2 m volt, fala mintha ki lett volna égetve.
Ide kapcsolódik egy 1967 őszén az azóta elhunyt Nyuli Jánostól felvett adat (ő a fentebbi János fia volt). Ő az ő telkükön, de annak az északi szélénél egy általa földkútnak nevezett gödörre emlékezett. A kút részben átnyúlt a szomszédos telekre (Nyuli Mártoné). A telkükön, melybe szőlő sohasem volt ültetve, még a következő dolgok kerültek elő: a kúttól délnyugati irányban egy cca. 2×2 méteres, fenekén kőszerű anyaggal (terrazzo?) burkolt medence, egy oszlop, amelyet nem bírtak kiemeli. Valószínűleg ez az oszlop, vagyis mérföldkő került elő 1972 májusában az M3 épület nyugati oldalán, csatornaásás során. Sajnos a távolságadat nem olvasható a kövön.
A fenti adatok alapján felvetődik a kérdés, hogy ezek a mérföldkövek eredeti helyükön kerültek-e elő.
Módosítani kell a Béke téren álló két mérföldkőről korábban Fitz Jenő által mondottakat is. A két követ 1926-ban állították föl ezen a helyen, mégpedig a mohácsi vész 400 éves évfordulója alkalmából, II. Lajos király és serege pentelei állomásozásának emlékére. Ekkor véstek mindkét kőre egy-egy sík felületet, ahová márványtáblákat helyeztek el. Ezek a táblák idővel elpusztultak, de a kövek csaknem ugyanazon a helyen maradtak a modern város terének kialakításakor.
A kövek fölállítására már csak az idősebb emberek emlékeznek. Hekszi Ferenc (szül. 1888) és Nyuli Imre (szül. 1914) állítása szerint a két kő a Nyuli család egyik földjéből került előbb a Petőfi utcába, onnan pedig 1926-ban a mai Béke térre. A kérdéses telek valószínűleg a Nyuli család fent említett telke, ahonnan már négy mérföldkövet ismerünk, így tehát el kell tekintenünk attól a feltevéstől, hogy a két mérföldkő (“Lajos kövek”) eredeti helyükön állnának.


Az egyik Béke téri mérföldkő hátsó oldalának betűi

Itt említjük meg, hogy a Béke téri mérföldkövek felirata már teljesen lekopott. Az egyik kő hátoldalán azonban, nem sokkal a hengeres rész kezdete fölött négy betű olvasható, amely eddig elkerülte a kutatás figyelmét: TM/FP. A mérföldkő-lelőhelyek, amennyiben nem másodlagosak, az esetek nagy részében az erődök, jelzőtornyok közvetlen közelébe esnek. Ennek ismeretében feltűnő, hogy a benzinkút közelében 4 (6) mérföldkő került eddig elő. Azt is tudjuk, hogy ezen a ponton, amely a temető déli határától is mintegy 450 méterre van, római építményeket rejt még a föld. Az sem lehet véletlen, hogy ez, a római építmény pontosan a limes-út, és a mai faluból lankásan fölvezető egyetlen út kereszteződésénél van. Ezek ismeretében jogosan kockáztathatjuk meg azt a feltevést, hogy ezen a helyen állt az első jelzőtorony Intercisától délre. Feltevésünknek a távolságadatok sem mondanak ellent, mivel így ezek a következőképpen alakulnak:

Látható, hogy a 2-3. tornyok között 1100, a 7. torony és Annamatia között 1300 m van, de hozzátehetjük még, hogy Intercisától északi irányban is mintegy 1200 méterre van az első jelzőtorony, Annamáliától sem nagyobb a kérdéses távolság déli irányban. Feltűnő volna tehát, ha Intercisától délre az 1200 méterre levő Béke téri torony lenne az első, utána pedig mindössze 1100 méterre állna a következő. Látható, hogy az egyelőre még csak feltételezett, benzinkút melletti torony létét a távolságadatok összevetése nemcsak hogy nem vonja kétségbe, hanem éppen igazolja.

Mérföldadatok

Fitz Jenő idézett műveiben a 46. és 47. mérföldek közé helyezte Intercisát az eddig előkerült mérföldkövek alapján. Az újabb mérföldkövek adatai is ezt támasztják alá. A m. p. 45 falusi házban volt, a m. p. 46 Szalkon került elő, az egyik m. p. 47 a castellumból, a másik a temetőből. Ezek közül egyiknek sincs eredeti, elsődleges lelőhelye. Fentebb kimutattuk, hogy a Nyuli Jánostól vásárolt mérföldkövek lelőhelye eredetinek tekinthető. Ezek közül kettőn maradt meg a mérföldek száma: 48. A Dunai Vasmű és a Papírgyár között 3 újabb mérföldkő került elő 1972-ben. Mindegyiken 50-es szám olvasható.
A két mérföldkő-lelőhely távolsága kereken 4000 m, vagyis több, mint 2 római mérföld. A feltételezett I. torony és Annamatia porta principalis dextraja között (m. p. 55) 11 000 m van, ami 7 római mérföldnél mintegy 600 méterrel több. A m. p. 50 feliratú kövek lelőhelyétől ugyanez a pont 7000 m, ami mintegy 430 méterrel kevesebb 5 mérföldnél. Az adatok összevetéséből kitűnik, hogy az utóbbi áll közelebb a valósághoz, így ezt fogadhatjuk el.
Itt is fölvetődik tehát az a más esetben is elgondolkoztató kérdés, hogy vajon kerek mérföld értéknél állították-e eredetileg a mérföldköveket. Az eddigi adatok alapján úgy tűnik, hogy a mérföldköveket szinte kivétel nélkül valamilyen objektum közvetlen közelében állították föl. Ez azt jelenti, hogy a mérföldkövek eredeti lelőhelye csak bizonyos közelítésben adja meg az Aquincumtól mért távolságot. Nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy a jelzőtornyok közelében fölállított mérföldkövekbe azt a számot vésték, amelyik mérföldegység tartományába esett az illető torony.
Összegezve: akár ez az oka a 48 – 50. mérföldeket jelző kövek távolságában való ellentmondásnak, akár az, hogy egyik, vagy akár mindkét lelőhely másodlagos, úgy gondoljuk, hogy a Fitz Jenő által meghatározott mérföld-egységek lényegükben helyesek.

II. Lajos király mohácsi útja nyomán

Az emlékmű felállításáról több adattal rendelkezünk. A visszaemlékezések mellett fontos támpontot nyújtanak a más helységekben ugyanekkor létesített hasonló emléktáblák szövegei és a rájuk vonatkozó adatok. Mint látni fogjuk, e táblák szövege nagy segítséget nyújt a pen telei táblák szövegének rekonstruálásához is. Előbb azonban hadd idézzem a pentelei táblákra vonatkozó eddig egyetlen ismert adatot, amely a Pesti Hírlap 1926, augusztus 24-i, keddi számában jelent meg II. Lajos emléktábla Dunapentelén cím alatt: “Vasárnap leplezték le Dunapentelén II. Lajos király emléktábláját a község határában való kétnapos tartózkodásának négyszázadik évfordulója alkalmából. Az ünnepség, amelyen részt vett a kormány, a lengyel követség, a Hadtörténeti Múzeum, a vármegye és a szomszéd községek küldöttsége, az összes templomokban megtartott istentisztelettel kezdődött, amelyek után a közönség kivonult a község határában lévő két római erdetű mérföldjelzőkőbe vésett márványtáblához. A megnyitó beszédet Báthory-Sigray Béla mondotta. A tábla jelentőségéről és a mohácsi vészt megelőző időkről Aggházy Kamill, a Hadtörténeti Múzeum igazgatója, és Bevilaqua Béla adjunktus tartott előadást. Az emlékmű megkoszorúzásakor a lengyel követség koszorújának letétele alkalmával a zenekar a lengyel himnuszt játszotta, ami után Leon Mach, a konzulátus vezetője, lengyel nyelven mondott beszédet. A község nevében Gáspár Károly főjegyző vette át az emlékművet”.


Budapesti Hírlap – 1926. augusztus 24.

Azon túl, hogy a hírlapi jelentés leírja az ünnepi eseményt, még egy fontos adatot is tartalmaz, ami a táblák szövegének rekonstruálása szempontjából nem lehet közömbös. Azt olvassuk ugyanis, hogy azokat a király kétnapos ittartózkodása emlékére állították. Brodarics szövegéből ugyanis a látogatás hosszára vonatkozóan csak bizonytalan adatokkal rendelkezünk. Előbb azt írja ugyanis, hogy a király “a Duna mentén Pentelére ment, amely hely csakúgy, mint Eszékről mondtuk, valami régi római gyarmat maradványait őrzi, itt várt minket az erdélyi vajda üzenetével Basy György”, majd pedig ez olvasható: “A király, miután Basy Györgytől mindezt megtudta, onnan ugyanazon a reggelen, amelyen Basy előadta ura üzenetét, Földvárra vonult”. Mivel Ercsiből érkezett a király kíséretével együtt Pentelére, alig hihető, hogy a mintegy 30 km-es utat olyan gyorsan megtette, hogy még az indulás napjának reggelén fogadhatta Basy Györgyöt és azonnal tovább is indult. Sokkal valószínűbb, hogy egy nap alatt tette meg ezt a szakaszt – sereg, hadinép számára 25-30 km az átlagos napi teljesítmény – és csak este érkezett Pentelére, ahol fáradtság vagy egyéb ok miatt nem fogadta nyomban a már itt várakozó követet. A király és kísérete tehát minden bizonnyal egyetlen éjszakát töltött Pentelén, amit jótékony szemhúnyással lehet csak kétnapos itt-tartózkodásként értékelni. Amennyiben azonban sor kerül egyszer a tábla szövegének rekonstruálására, csak a két napos ittlétre való utalás lehet helyes.

Már voltak tervek

Az 1926-ban fölállított emléktáblák szövege bizonyos hasonlóságot mutat egymással, amely részben a szerkesztésben, részben azonos szövegrészletekben mutatkozik meg. Miután az érdi, a szekszárdi és a bátai tábla, amelyeket ismerek, bizonyítják e hasonlóságot, a pente lei táblák szövegének visszaállításánál alapul lehet őket venni. Hadd idézzem a bátai tábla szövegét: “1526. augusztus 18-án szombaton érkezett ide Bátaszék felől seregével II. LAJOS KIRÁLYUNK. Itt választották meg fővezérekül TOMORY PÁL kalocsai érseket és SZAPOLYAI GYÖRGY szepesi grófot, kik a sereget megelőzve, 21-én kedden indultak Dunaszekcsőn át Mohácsra. A király pedig, miután ITT BUZGÓN GYÓNT ÉS ÁLDOZOTT, Macedoniai György és László szekcsőszigeti birtokára, majd serege után MOHÁCSRA vonult, ifjú életét Istenért, hazáért, s nyugatért áldozandó. Gyászolt nyomán szeptember 3-án, hétfőn Mohács felől e tájon vonult át BUDA felé II. SZULEJMAN török császár serege. Állította a 400. évfordulón a Hadimúzeum kezdésére BÁTA község közönsége”.
A táblákon tehát először az érkezés ideje, majd az ott történt hiteles események fölsorolása, végül pedig a Mohács felé való távozás azonos megfogalmazású szövege áll. Ezt a török sereg Buda felé való vonulásának ideje követi. A táblát azonos módon a Hadimúzeum kezdeményezésére való utalás és a helyi közösség(ek) megnevezése zárja. Mivel II. Lajos Pentelére mentében Adonyban keltezett egy levelet július 31-én, nagy valószínűséggel ezen a napon érkezett meg új szálláshelyére. A két nap tehát, amelyen Pentelén tartózkodott, július 31. és augusztus 1. II. Szulejmán naplójából a török sereg mozgására is egészen pontos adatokkal rendelkezünk. Eszerint az a valószínű, hogy a török sereg a 932. év Zil-kade havának 29. napján, pénteken (=1526. szeptember 7.) haladt el Pentele térségében. Így a pentelei tábla szövege nagyjából a következő lehetett: 1526. július 31-én, kedden érkezett ide Ercsi (Adony?) felől seregével II. Lajos királyunk. Itt fogadta Szapolyai János erdélyi vajda követét, Basy Györgyöt másnap reggel, majd seregével Mohácsra vonult, ifjú életét Istenért, hazáért s nyugatért áldozandó. Gyászolt nyomán szeptember 7-én, pénteken vonult át Tolna (?) felől e tájon II. Szulejmán török csázsár serege. Állította a 400. évfordulón a Hadimúzeum kezdésére Dunapentele község közönsége, vagy Gáspár Károly főjegyző és Dunapentele község közönsége.

Miután a márványtáblák az 50-es évek elején eltűntek, majd pedig kialakult a Béke tér, a két elárvult és sérült mészkőoszlopot az útkereszteződésben kialakult járdaszigetre helyezték át. Itt álltak 1974 nyaráig, amikor a tér újjárendezése kapcsán ismét veszély fenyegette őket. Akkoriban a múzeum igazgatójaként elhatároztam, hogy nemcsak megmentem a köveket, hanem – tekintettel a közeledő 450. évfordulóra – megkísérlem visszaállítani valamilyen módon és formában ezt az emlékművet. Ennek műemléki jellegű akadálya nem volt, mert a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságával közösen kialakított vélemény szerint a felirat nélküli és sérült mérföldkövekre a múzeumi szervezet – tekintettel azok más jellegű becsére – mint római műtárgyra nem tartott igényt. Ezt jelképezendő a két oszlopot ideiglenes, és csak az építkezés idejére történő, biztonsági szempontból való áthelyezésükkor, nem a frissen kialakított kőtár területén, hanem azon kívül, annak bejáratánál állítottuk föl.

A Ré-úttól a Sztálin útig

Az emlékmű tervezésére és kivitelezésére sokan összefogtak: a városi és a megyei tanács művelődésügyi vezetése, több vállalat és magánszemélyek. Az erre vonatkozó iratok, elkészült tervek az Intercisa Múzeum irattárában vannak. Az emlékmű művészeti terveit Birkás István, a kertészeti terveket a DTI munkatársai, Remetey Tibor és Borzaváry László készítették el. Mégis a 26-os AÉV-et jelképező alkotás kerül a helyére.
Az új emlékmű nemcsak a Mohács felé vonuló magyar seregre, hanem római emlékekre is utalt volna. A véletlen szeszélye úgy hozta ugyanis, hogy 1926-ban pontosan egy római őrtorony mellé állították a két oszlopot, az pedig köztudott, hogy a középkori buda-eszéki országút nem más, mint az egykori római limes-út. Egy 1940-ben készített légifelvétel pontosan mutatja mind a kérdéses Őrtornyot, mind pedig a limes-utat. Az őrtorony bizonyos részleteit sikerült 1974-ben, a tér átépítése során Lőrinci Barnabás és Szabó Klára segítségével föltárni. Az új emlékmű ennek megfelelően a kérdéses kis téren a római (és középkori) országút jelképes bemutatását jelentette volna, két oldalán a két oszloppal, lehetőleg az eredeti felirattal, míg az utat az 1526-os eseményekre utaló nagy dombormű zárta volna le, amelyet Birkás István készített volna el. Tervei elkészültek.
Örömmel és némi keserűséggel olvastam a Hírlap július 31-i számában a Lajos-kövek kálváriájának újabb fejleményeit.


Dunaújvárosi Hírlap – 1987. július 31.

dr. Visy Zsolt – egyetemi adjunktus

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap 1987. augusztus 11-i és 14-i számában.


Lajos kövek a Béke téren 2019-ben

Az egykori eredeti oszlopokat az Intercisa Múzeumban találjuk, a Béke téren jelenleg is látható süttői márványból készült Lajos-kövek “másolatait” pedig 1995. január 22-én avatták fel. Sajnos az oszlopok felirata már szinte olvashatatlanná vált.


Szinte már teljesen olvashatatlan feliratok

Felhasznált képek:
Szabó Tamás – Pentele ezer éve
ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ
Fejér Megyei Hírlap
Dunaújvárosi Hírlap
Horváth Tamás

Dunaujvaros
Previous
CityRocks
Az oldal HTTP-sütiket használ a jobb működésért. View more
Cookies settings
Rendben
Privacy & Cookie policy
Privacy & Cookies policy
Cookie name Active

http://dunaujvarosmesel.hu

Melyek azok a személyes adatok, amiket gyűjtünk és milyen céllal gyűjtjük ezeket

Hozzászólások

Hozzászólás beküldésekor a hozzászólási űrlapban megadottakon kívül begyűjtésre kerül a hozzászóló IP címe és a böngészőazonosító karakterlánc a kéretlen tartalmak kiszűrése céljából. A weboldal külső, DISQUS hozzászólás rendszert használja.

Más honlapokról származó beágyazott tartalmak

A honlapon elérhető bejegyzések külső forrásból származó beágyazott tartalmakat (pl. videók, képek, cikkek stb.) használhatnak. A külső forrásból származó beágyazott tartalmak pontosan úgy viselkednek, mintha meglátogattunk volna egy másik honlapot. Ezek a webhelyek lehetséges, hogy adatot gyűjtenek a látogatókról, sütiket vagy harmadik féltől származó követőkódot használnak, figyelik a beágyazott tartalommal kapcsolatos felhasználói viselkedést, ha rendelkezünk felhasználói fiókkal és be vagyunk jelentkezve az oldalra.

Felhasználói adatok

Felhasználói személyes adatokat az oldal nem gyűjt. A külső hozzászólás rendszerben pedig a felhasználó saját maga rendelkezik a megadott információkkal. Erről a szolgáltatásról bővebben:

https://disqus.com/

A látogatók által beküldött hozzászólásokat automatikus spamszűrő szolgáltatás ellenőrizheti. Ha hozzászólunk, a hozzászólás és annak metaadatai nem meghatározható ideig a rendszerben maradnak. Ennek célja, hogy az összes ezt követő bármely hozzászólás általunk megismertté és jóváhagyottá váljon, azaz ne kerüljön fel a moderálandó hozzászólások listájára.

Kapcsolati adatok

Az oldallal kapcsolatosan az Impresszum oldalon tehetnek fel kérdéseket egy tetszőleges névvel, és egy email címmel, amennyiben választ is kérnek. Ezeket az adatokat a rendszer nem tárolja, csak továbbítja.

Save settings
Cookies settings