Dunaújvárosi Hírlap – 1997. április 26.
Üzemmérnök képzés városunkban
Fejezetek a dunaújvárosi főiskola (és a magyar műszaki felsőoktatás) történetéből VI.
A start!
1969. július 19-én az 1028/1969. számú Kormányhatározattal a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohó- és Fémipari Főiskolai Kara (NME KFFK) lettünk. Mindazokat (így magamat is), akik alapítóként fiatalos lendülettel, optimistán és fáradhatatlanul küzdöttek azért, hogy itt főiskola legyen, szerencsés embernek tartom. Szabad volt álmodoznunk is, az álmok megvalósításáért vívott kemény küzdelemben kudarcok is értek, de ez tett bennünket edzetté és megóvott az elbizakodottságtól, így töltötte be sokunknak élete egészét ez a főiskola.
1028/1969. (VII. 19.) számú Kormányhatározat
Akadémiai Közlöny – 1968. augusztus 6.
Az NME KFFK 1969. szeptember 23-i ünnepélyes felavatása életre szóló, felejthetetlen élményt jelentett mindazoknak, akik az intézményen belül oktatóként, hallgatóként, dolgozóként legtöbbet tettek e nemes cél elérése érdekében. Jogos volt, hogy ezen a napon – elsősorban az elmúlt hét év sikereire gondolva – nagyon boldogak lehettünk.
Jóleső érzés volt, hogy velünk együtt ünnepeltek, örvendeztek mindazok, akik a város, a megye, a DV, az ipar, a KGM, az MM, az NME részéről sokat tettek értünk. Ezen a jeles napon őszinte szívvel köszöntöttek, méltattak bennünket és hasznos tanácsokat adtak jövendő tevékenységünkhöz. Méltón tudósított minderről a Dunaújvárosi és a Fejér Megyei Hírlap is. A jó tanácsokat megfogadva azzal a szándékkal tekintettünk előre, hogy még csak az alapok vannak készen, melyek szüntelen továbbfejlesztésre várnak.
Dunaújvárosi Hírlap – 1969. szeptember 26.
Megbecsülés a Kerpely Technikumnak
Sokszor valami új – egy régebbi leépülésével jöhet létre. Így volt ez Dunaújvárosban is. Az FKT kiépülésével párhuzamosan 1968-ban a nappali tagozatos, 1972-ben pedig az esti és levelező képzés szűnt meg a középfokú technikumban. Ugyanakkor az FKT átvette az erre vállalkozó legjobb tanárokat és zavartalanul biztosította a középfokú képzést. A felsőfokú technikum jó lehetőséget nyújtott és sok tanulót fogadott be a középfokon végzettekből. Ebben az időszakban került kiadásra évkönyv formájában a Kerpely Antal Kohóipari Technikum története, melyet Gábor Iván írt meg, megörökítve az intézmény 20 esztendejét.
A tehnikumban végzett osztályok nagytablója
fotó: Dunaújvárosi Főiskola Almanach 2010
Végezetül felavatásra került az itt végzett 35 nappali tagozatos osztály kistablóiból alkotott nagytabló, hogy hirdesse: főiskolánk mindenkor helyet biztosít az egykori Kerpely Alma Materben végzettek találkozóinak megrendezésére, akik közül sokaknak főiskolai Alma Matere lett mind az FKT, mind az NME KFFK.
A képzési cél
A képzés célkitűzése az volt, hogy az új technológiákat önállóan, magas szinten végrehajtani, fejleszteni tudó, specializált, gyakorlatias, a közvetlen gazdaságos gyártás, üzemfenntartás, termelésirányítás, ellenőrzés, szervezés számára – nappali tagozaton 3 év, esti levelező tagozaton 4 év alatt – ugyanazon terület egyetemi okleveles mérnököket képző karaival szoros kooperációiban – üzemmérnököket képezünk ki a kohászat (gépészetét is magában foglaló) teljes, a gépipar egyes, valamint a fémszerkezet gyártás (acél, alumínium-szerkezetek, könnyű szerkezetek) kb. 450.000 dolgozót foglalkoztató ipari terület számára.
Sokszor valami új – egy régebbi leépülésével jöhet létre… De ez még az “elmúló” technikum kezdete, amikor épült -a névadóval
Az oktatás és kutatás tárgyi feltételei
A költségvetés az első 15 évben megnégyszereződik (11,2-ről 41,9 millió Ft-ra nő), majd tovább fejlődik, de az inflációt is figyelembe véve nem eléggé. (1993/94. tanév 160,1 M Ft) A szerződéses munkák 15 év alatt több mint tízszeresére nőnek (1,1-ről 13,9 M Ft-ra), de ezután stagnálnak (1993/94. tanév 15 M Ft). Épületeink álló eszközértéke 15 év alatt megduplázódik (36,7-ről 75,1 M Ft-ra), de utána szintén stagnál. Illetve az átértékelése után 203,6 M Ft-ra nő. Gépi berendezéseink értéke 15 év alatt csaknem tizenötszörösére nő (5,9-ről 16,9 M Ft-ra), de utána sajnos nem is beszélve az erkölcsi kopásról, visszafejlődik.
Műszerállományunk sajnos csak kétszereződik (6,8-ről 12,9 M Ft-ra nő), majd csökkenő tendenciát mutat, illetve az átértékelés után a gép és műszerállomány együttes értéke 101,9 M Ft lett. Mindez összefüggésben van a 80-as évek második felének mind nehezebbé váló gazdasági körülményeivel.
1969-re már két kollégiummal rendelkezünk, mely hallgatóink bentlakási, tanulási, kulturális igényeit jól kielégítette.
A tanulmányi épület mellett két műhely-labor épület állt rendelkezésre. Jól felszerelt fizikai-kémiai, elektrotechnikai, fémtani, anyagvizsgálati, mérési, gépüzemtani, villamosgép laborokkal, acél- és fémolvasztásra alkalmas öntödével, mintakészítővel, hengerlő és kovácsolósajtoló-hőkezelő műhellyel, mintegy 50 gépegységet tartalmazó gépműhellyel, hegesztőműhellyel. Mindez színvonalas gyakorlati képzést biztosított.
A létrehozásban, hasznos működtetésben, az állandó fejlesztésben alapvető szerepe volt annak a DV-ből átjött kiváló műhelyvezetői gárdának és munkatársaiknak, akik szakmájuk igazi “mesterei” voltak, és az oktatókkal kooperációban nívós gyakorlati képzést biztosítottak a diákjainknak, de lehetővé tették az SZM munkák, sőt a kutatáshoz szükséges gyártó kapacitást is. A gépműhelyben Montvai Tibor, a géptanon Horváth Zoltán, az öntödében Balogh Béla, a hegesztőműhelyben Szappanos Ádám, a mérési laboratóriumban Monda Sándor, a munkaszervezési laboratóriumban Krizsán István, és Vörös János, a villamos gépek “nagymesterének” tevékenysége feltétlenül említésre méltó. Mindehhez járult kiemelten fontos tényezőként a DV, mely színtere ha kell gyakorlatoknak, termelési gyakorlatoknak, üzemlátogatásoknak, TDK és záródolgozat készítésének. Számukra igazi “ipari háttérként” állt oktatóink, hallgatóink rendelkezésére, mindenben segített bennünket. Különösen nagy jelentőségű volt az ipari hátterű (IH) képzésünkhöz adott segítsége. A műszaki tanár és szakoktató képzéshez Pedagógiai Tanszékkel, oktatástechnikai laboratóriummal, nyelvoktatói laboratóriummal bővültünk. A rendszerszervező, majd a szervező képzéshez Szervezési- és Számítástechnikai Osztályt (SZSZO) hozhattunk létre. Ugyancsak a DV építette meg számunkra az SZSZO épületét, melyet mi csak megtoldottunk, illetve azóta már felújítottunk.
Az épülő Számítástechnikai Osztály épülete
fotók: Dunaújvárosi Főiskola Almanach 2010
Az épület 1975-re készült el. Benne az MM révén egy akkor korszerűnek számító R-20-as számítógépet kaptunk, melyhez 1984-től további R-15-ös, valamint számos személyi számítógép, korszerű munkaszervezési laboratórium járult. Ebben is sokat köszönhettünk a DV-nek.
Megjegyzendő, hogy a számítógépes szolgáltatás révén visszafizettük a nekünk juttatott beruházást, sőt mi készítettük az egyetem bérszámfejtését, anyaggazdálkodását, az MM külföldi ösztöndíjas hallgatóinak nyilvántartását, stb. Komoly fejlődést sikerült elérni a számítógépes kabinet és a tanszékekkel működő számítógépes rendszerek révén.
Tárgyi feltételeink további javulását hozta, a saját tervezésű, részben felújítási alapból, részben MM támogatásból 1981-re megépült menza, és az alatta lévő raktárhelyiségek, amelyekben ma már egy korszerű kondicionáló terem is helyet foglal. Ugyancsak megépült a 900 m2-es géptan szárny, rajztermekkel, tanszéki helyiségekkel, gépműhelyekkel és laboratóriumokkal. Szívós munkával a Gépipari Technológiai Intézet és a hegesztő minősítő bizottság segítségével a Mechanika Fémszerkezeti Tanszéken, modern hegesztő bázis épült ki műhelyekkel, laboratóriumokkal, ahol bekapcsolódva az országos hegesztő minősítésbe, tekintélyt, nevet szereztünk magunknak. Az alapító műhelyvezető Szappanos Ádám után Fülöp Zsoltné kolléga biztosította az országos hírű működést. Ma már Leobenben szerzett euróképesítéssel rendelkeznek Takács György és Zemankó István szakoktatók.
Mindezek mellett a szerződéses munkák (SZM), Tudományos Kutatási Fejlesztési Alap (TKFA), az Állami Megbízási Szerződések (ÁMSZ) lehetőségeit igyekeztünk kihasználni valamennyi szaktanszék, műhely és laboratórium fejlesztésének korszerűsítésére. Erre nagy szükség is volt, mert sajnos az állami támogatás mind jobban csökkenő tendenciájúvá lett.
Gazdaságilag ún. “külön sorban hozott” költségvetésünk volt, melyet az MM határozott meg, mindezt és az SZM, a TKFA, az ÁMSZ nekünk juttatott támogatását önállóan használhattuk fel. Gazdasági tevékenységünket mind az egyetem, mind a minisztérium rendszeresen, évenként ellenőrizte. Mi pedig mindenkor arra törekedtünk, hogy feladatainkat – minden nehézség vagy akár a saját hibáink ellenére is – tisztességesen lássuk el mind az NME karaként, mind a műszaki felsőoktatás részeként.
Az oktatás kutatás személyi feltételei
Az oktatás kutatás személyi feltételeinek első 25 évi minőségi változását jól mutatja a mellékelt táblázat.
Az oktatók száma 15 esztendő alatt mintegy megháromszorozódott, hasonlóan a vezető oktatókéhoz, majd mennyiségileg konstans maradt. A minőség tekintetében azonban komoly fejlődésnek lehetünk tanúi. Megfogadtuk főiskola avató rektorunk dr. Zambó János akadémikus jótanácsát. “Csak tanulva lehet tanítani.” Ehhez az intézmény vezetősége mindenkor szinte korlátlan lehetőséget adott, de ez szükségszerű volt, és meg is érte, dicséret mindenkinek, aki élt is ezzel a lehetőséggel.
Tudományos fokozattal rendelkező oktatónk az első három évben nem volt. A mellékelt táblázat jól mutatja, hogy milyen dicséretre méltóan emelkedett az egyetemi doktorátussal, a másoddiplomával, a nyelvvizsgákkal rendelkezők száma. Oktatóink érdeme, hogy a tárgyi fejlesztés terveit az új szakok, ágazatok dokumentumait, többszáz jegyzetet, számos tankönyvet, a nevelési dokumentumokat, az IH rendszerének kidolgozását, működtetését, az oktatás korszerűsítését megalkották.
1974-től az oktatók publikációs lehetőségeit javította az évente kiadott Főiskolai Közlemény. Mindezeken kívül publikáltak oktatóink bel- és külföldi folyóiratokban, részt vettek hazai és külföldi konferenciákon, előadásokkal, előkészítették és bonyolították a szaküzemképzést, aktívan vettek részt a Veszprémi Egyetemi Akadémiai bizottság (VEAB), a METESZ tevékenységében. A TDK és OTDK szereplésünk és sikerünk is jórészt nekik köszönhető. Aktívan vettek részt a külföldi cseretermelési gyakorlatok (Riesai és Rossweini Mérnökiskola) és oktatócserék szervezésében és bonyolításában. Lelkesen és jól kihasználták a csak a legutóbbi években lehetővé vált németországi, angliai nyelvi továbbképzéseket a kiterjedt külföldi kapcsolatok fenntartását. Összességében törekedtek becsületes oktató nevelő kutató munkára, amelyért jónéhányukat kiemelt dicséret illeti meg. Dr. Kiss Endre éveket töltött Japánban kutatóként, az USA-ban professzorként, örvendetes, hogy ma is közöttünk, érettünk dolgozik. Többen voltak, akik külföldi szereplésükkel szintén becsületet szereztek főiskolánknak.
A következő cikkekben, melyekben a műszaki tanár, szervező-informatikus, gazdász szakok kialakulásával, az IH képzéssel foglalkozom, természetesen megemlékezem az ebben kiemelkedő szerepet betöltő oktatókról is.
Még mindig egy kis nosztalgia: ilyenek voltak a felsőfokú technikum végzősei – anno…
folytatjuk…
Fejezetek a dunaújvárosi főiskola történetéből
Dr. Molnár László
ny. főiskolai tanár,
alias Laci bácsi
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
