Dunaújvárosi Hírlap – 2016. január 25.

A partfalomlás emberéletet szerencsére nem követelt

A legnagyobb csuszamlás volt

Szente Tünde – Dunaújváros
1964. február 29-én 1300 méter hosszú partszakaszon, 20-25 méter szélességben mozdult meg a föld és csúszott a Duna felé. Az anyagi kár is jelentős volt.

A löszparton lévő ingatlanok, épületek veszélyben voltak	Partfal mozgása gyakran okozott jelentős károkat	A löszös magasparton veszélyes, szinte függőleges falakkal szegélyezett szirtet alakított ki a természet

Már a város és a vasmű építésének kezdeti szakaszában is jelentkeztek a mozgások. A Szalki-szigettel szembeni partszakaszon 1950-51-ben következtek be nagyobb csuszamlások, és a megcsúszott partszakaszon a Duna medrében kitüremlés keletkezett. A mozgásokat a kikötő kotrásával hozták kapcsolatba, mert azt megelőzően is folytak medermélyítő és mederszélesítő munkálatok.
Ezt követően nem volt nagyobb jelentőségű csuszamlás, de ahol a partszélen vagy annak közelében dolgoztak, még a legkörültekintőbb óvórendszabályok betartása mellett is lassú mozgások nyomait lehetett megfigyelni. Többek között útleszakadások, útlesüllyedések és épületkárosodások fordultak elő. Az ismételt helyi mozgások miatt 1951-52-ben átfogó védőintézkedések megtételére előírások készültek, de ezek időközben feledésbe merültek.
A Dunaújvárosi Tanács az 1963-ban bekövetkezett újabb mozgások miatt szakértő bizottságot hívott életre. E bizottság 1963 végén közölte jelentésében, hogy a radari barakktábor épületeinek környékén már 1960 óta partmozgások észlelhetők. A barakkok alatt 1963-ban nagyobb méretű leszakadások történtek, a vasmű I. számú vízműve tolózárházánál is elmozdulások jelentkeztek.
Ilyen előzmények és előjelek után következett be 1964. február 29-én Dunaújváros történetének legnagyobb méretű csuszamlása. A mérések szerint 1300 méter hosszú partszakaszon, 20-25 méter szélességben, körülbelül 10 millió köbméter anyag mozdult meg és csúszott a Duna felé.

Nyugat felé tolódunk Dunaújváros környékére vonatkozó történelmi és régészeti adatok is jelentékeny partmozgásokról tanúskodnak. Kimutatták, hogy a magaspart peremén feltárt római kori Castrumnak csak körülbelül a fele maradt meg, a másik része a partmozgások áldozatául esett. Ugyanez vonatkozik az avar kori település maradványaira is. Régi dunai térképek segítségével valószínűsítették, hogy a magaspart perem évszázadonként 3-5 métert tolódik nyugat felé.

A mozgás viszonylag gyorsan ment végbe. A leszakadt partfal előtti mederfenék 3-4 méterrel emelkedett a középvízi szint fölé. Szigetek illetve szigetsorok keletkeztek. A magaspart szeletekben lépcsősen leszakadt, s a területen lévő kisebb épületek a mélybe zuhantak. A véletlen szerencse folytán emberéletben nem esett kár, de mivel a Vasmű vízellátása átmenetileg megszűnt, a termelésben zavarok keletkeztek. A csuszamlással kapcsolatban keletkezett anyagi kár is jelentős volt.

Kemény Dezső – Ahol a part szakad

A szemtanúk elbeszélése szerint a csuszamlást megelőző este már voltak előmozgások. A legerősebb mozgás reggel 5-7 óra között zajlott, viszonylag gyorsan, de nem katasztrofális hirtelenséggel történt, ami megakadályozta volna a házakból való kimenekülést. Elbeszélés szerint, a csuszamlás a partélnél különböző időkben, több szakaszban, szeletesen történt. Egy-egy ilyen szelet 4-5 méter szélességű volt.

Nem stabil partszakasz A dunapenteleiek számos régi partmozgásra emlékeznek a második világháború alatt és után. Különösen nagyméretű csuszamlások voltak 1943-44-ben, amikor a part mentén a Duna medrében kis szigetek keletkeztek. A visszaemlékezések szerint az 1947-48-as partmozgásokkor szakadt le a Castrum területének egy része. Az adatokból kitűnt, hogy a Vasmű és a város megépítése előtt sem volt stabil a dunaújvárosi partszakasz.

A radari csuszamlás után a mozgások még tovább folytatódtak. A horgásztanyai csuszamlás 1965 áprilisában történt, 300 méter hosszú partszakasz csúszott meg. Júniusban, közvetlenül a dunai nagy árvíz után csúszott meg a városi partszakasztól délre lévő szeméttelepi magaspart. A városi partszakaszon bekövetkezett egymás utáni gyors mozgások miatt elhatározták a partszakasz teljes rendezését, amelynek irányítására kormánybizottságot hoztak létre.
A Mélyépterv a partbiztosítási munkálatok terveit három fő csoportban dolgozta ki:
1. A mederrendezés és folyamszabályozás 2. A magaspart és a Duna-part rendezése 3. A felszíni és a felszín alatti vízrendezés
(Forrás: Dunaújváros földrajza, Akadémiai Kiadó, Bp.1979)

A terasz partfal építése a Duna-parton, a város alatt	Duna-parti panoráma. Felvételen jól látható a város alatti partfal lépcsőzetes kialakítása

Február 29-én, szombaton hajnalban történt Húsz év után “Különös látvány tárul az ember szeme elé a Duna-parton. A természet erőinek érdekes munkája. Amíg a domboldal egy része lesüllyedt, a folyó partján friss földhányások emelkednek, mintha gátat emelnének víz elé. Közben a gyűrődő, a dülöngélő talajon, a jobbra-balra döntött fák között mély hasadások, szinte nem látni a mélyüket. A radari hajó, állomás vashídja középen összehajolva, mintha egy hatalmas kéz űzött volna vele tréfás játékot. Óriási erők mozdultak meg, szinte átformálták a tájat…” E sorokat húsz évvel ezelőtt írta lapunk az 1964. február 29-én hajnalban bekövetkezett földcsuszamlás utáni állapotról. Akkori cikkünkből többek között még a következőkről értesültek olvasóink: “Földcsuszamlás a Radarnál. Személyi sérülés nem történt. A vasmű termelése zavartalan. Riadóztatták a munkásőrséget és a tűzoltóságot. A Radar területén néhány barakkot azonnal ki kellett üríteni. 17 családot a Délivárosban, egyet a városban, 9 családot pedig a radari ideiglenes lakótelepen belül helyeztek el. A földomlás területét – az esetleges balesetek elkerülése végett – lezárták. A vasmű ellátását a II-es szivattyútelep vette át.” A mai városlakók között már kisebbségben vannak, akik eleven emléket őriznek az akkori eseményekről, akik fel tudják még idézni magukban, hogy milyen is volt a régi Duna-part, merre volt a régi szabad strandhoz vezető kanyargós erdei ösvény. – cs – megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1984. március 2.

Lépcsőzetes, teraszos megoldás
“Sok vizsgálódás, tanulmány és vita után megszületett a terv, melynek költségvetése közel 600 millió forintot tett ki. A kormány elfogadta a tervet, melyet a DUNABER valósított meg.

A teraszos kialakítást mostanra rézsű váltotta fel, a régi lépcsők viszont ugyanazok maradtak

1968-ban befejeződik a Duna-part rendezése

Így még 1964-ben elkezdődött a partfal megerősítésének munkája, és 1968-ban fejeződött be. A Duna-part kazettás kiképzést kapott, a partfalat a város alatt lépcsőzetes, teraszos megoldással képezték ki és füvesítették, valamint növényekkel ültették be” – emlékezett Tapolczai Jenő tanácselnök.

 

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.