7közlap – 2001. március 30.
Tanulmányterv a Duna-part értékeinek megmentésére IV.
Látkép a felső sétányról 2019 decemberében
fotó: Horváth Tamás
Ilyen hosszú előzmények után szeretném javaslataimat röviden ismertetni.
1. A partomlások megszüntetésére a tereplépcsők oldalfalait úgy átalakítani, hogy az ott fészkelő gyurgyalagokat ne zavarjuk. Ezalatt aztértem, hogy a partfalat kb. 15-20 fokos szögben lemunkálva, még fészkelésre alkalmas helyethagynánk a madaraknak, de az omlás veszélyét jelentősen lecsökkentenénk. Ezt elősegítenénk még azzal is, hogy megfelelő bokrok telepítésével ezeknek a tereplépcsőknek a széleit “megfoghatnánk”. Elég drasztikus megoldásnak tűnik, de a verebek eltávolítására az üregeket ősszel be kellene zárni és csak közvetlenül a gyurgyalagok megérkezése előtt “kinyitni”, így meg lehetne akadályozni, hogy minden évben új üregeket fúrjanak.
2. A parazita növények irtása már szinte nem tűr halasztást. Vannak olyan helyek, ahol több, kisebb fát egybefüggő lombsátorral takarnak be a különféle kúszónövények. Ezeket csak drasztikus úton lehet és kell eltávolítani. Azt nem merem leírni, hogy kiirtani, mert azt nem lehet, de csökkenteni, vagy visszaszorítani jelenlétét igen. Hasonló az előzőekhez a bálványfa – ecetfa elterjedése is. Foltokban, megszámlálhatatlan csemete bújik ki a földből. Hihetetlen gyorsan nő, és ami borzasztó, hogy más fajok rovására. Ezeket is csak radikális úton lehet visszaszorítani.
3. A kiszáradt, valamint vágásra érett fák fokozatos kiváltása folyamatos munkának ígérkezik. Sok olyan fa él környezetünkben, ami korát tekintve még fiatalnak mondható, de kinézete olyan, hogy nem szabad meghagyni. Természetesen nem kimondottan kivágásról, hanem kiváltásról beszélek. Elképzelésem az, hogy minden egyes kivágott fa helyett legalább két szép csemetét ültetnénk. Ez a munka nagyon hosszú lenne, hiszen nemcsak a kivágás és telepítés, hanem az aljnövényzet gyérítése – irtása is idetartozna. Nem kívánom itt részletezni, de komoly felmérést igényel, hogy hova, milyen fákat és milyen formációban telepítsünk, mivel az is fontos, hogy évekkel később hogyan néz ki a környezetünk. Ez egy sokéves munka lenne, és nagy anyagi áldozatot is követelne. Az előzetes felmérések alapján legalább tízezer facsemetére lenne szükség, hogy ekkora területet elfogadhatóan beültessünk. Ilyen nagy mennyiségű csemete “előállítása” véleményem szerint csak saját kertészetben valósítható meg. Ennek megvalósítása, megszervezése külön téma, ami egy újabb értékelést igényel, de kivitelezhető. Ebbe a munkába, de az előzőekbe is, munkanélküliek bevonására is gondolok.
4. A füvesítésről írottakban már említettem, hogy a közel 30 éves füvesítés már felújításra szorul. Az a sorrend, amit az elvégzendő feladatokat illetően írtam, részben azt is célozza, hogy ez a munka mintegy befejező része az egésznek. Mivel folyamatosan történnek egyes fázisok, a befejezés is hasonlóan lépcsőzetes. Így az elvégzett munkák eredmény viszonylag rövid időn belül már látható, sőt a menetközben tapasztalt hibák folyamatosan korrigálhatók. Ezen munkák elvégzésénél feltétlenül számítani kell a város iskoláinak tanulóira is. Fontosnak tartom a gyerekek bevonását elsősorban nevelési célzattal, hiszen ha saját munkájukat nem becsülik meg, akkor kiét? Visszatérve a füvesítésre: a nagyobb, összefüggő területeket – mint pl. a Barátság városrészt alsó tereplépcső – lucernával bevetni. Említettem az előzőekben, hogy nagyon szép számú vadállománnyal rendelkezünk. Főleg a Duna-part déli részén, ahol inkább csak búvóhelyet találnak, élelmet nem. Ezért van az, hogy az esti órákban egyre több vad látogatja a város-közeli Duna-partot. Ha több-jobb legelőt találnak, még több vadra is számíthatunk.
A szerző Vígh Emil vadász, természetvédő
(folytatjuk)
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
