Békés Megyei Hírlap – 2004. július 31.
Sztálinvárosok színe és visszája
Elsőként a húszas években a Szovjetunió büszkélkedhetett a generalisszimusz előtt tisztelgő várossal, Sztálingráddal. Kelet-Európábán további öt országnak Bulgáriának, az NDK-nak, Magyarországnak, Lengyelországnak és Romániának volt Sztálinról elnevezett városa.
Mítoszok övezik Sztálin nevét. Ő a “népek nagy tanítója”, a “világ proletárjainak nagy vezére” a “haza atyja”, avagy a “gonosz diktátor”, a “ravasz tömeggyilkos”. A hajdani pártfőtitkár nevét hat város viselte, közülük öt 1949-től a hatvanas évekig. Volt köztük patinás történelmi város és újonnan született település. A hat szocialista város – minden különbözősége ellenére – nemcsak nevében, de szellemében is hasonlított egymásra. A politika, a propaganda egybemosta szerepüket. S a név egyben meg is határozta sorsukat. Amolyan mintavárossá lettek: külsőségeikben, a városvezetők kiválasztásában, a kiemelt juttatásokban és a hatalom fokozott figyelmében.
A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége 1949 végén hozott döntést egy új, gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá kapcsolódó – negyvenezresre tervezett – lakótelep felépítéséről, megteremtendő a hazai szocialista nehézipart.
S vajon hol találhattak volna méltóbb nevet a városnak és az ipari komplexumnak, amely az ötvenes évek iparosításának, szocreál építészetének, valamint az akkori politikai rendszer utópisztikus elképzeléseinek eredményeit tükrözi? A szocialista városban a szocialista embertípus kialakításán dolgoztak.
Götz Eszter – 6 Sztálinváros
Megjelent: Utóirat – 2004/01
Idén Budapesten, a Centrális Galériában a 6 Sztálinváros címmel fényképekkel, dokumentumokkal, tervrajzokkal, grafikákkal kiállítást is rendeztek, a termekben videón korabeli és utóbb készült híradó- és játékfilm-részletek peregtek.
6 Sztálinváros – Kiállítás a Centrális Galériában /epiteszforum.hu
A kitüntetett települések közül a tárlaton legbővebben a mi Sztálinvárosunk, az egykori Dunapentele, a mai Dunaújváros anyaga kapott helyet. Ami ott készült és épült, monumentális vállalkozás volt – emlékezett vissza később Örkény István író a Weiner Tibor építész koncepciója alapján emelt város születésére. A lakótelepet közösségi “paloták” bontották meg, amelyeket gazdagon díszítettek képzőművészeti alkotásokkal, a szemléltető agitáció fegyvereivel. Domanovszky Endre panno-sorozata a korszak emblematikus alkotása. Ék Sándor és Bernáth Aurél festményei, valamint Járai Rudolf fényképei is sokat mondanak a sztálinvárosi hétköznapokról és ünnepekről.
Bernáth Aurél: Az ipari munkásság és a sport (vázlat)
Magyar Nemzeti Galéria
Hasonló körülmények között, egy új acélmű és új város koncepciójában épült az NDK-beli Stalinstadt, amelynek munkálatait 1950-ben kezdték el, de csak Sztálin halála után nevezték el (mint a névadományozás aktái írják) a “szocializmus építőmesteréről”.
A lengyel munkásosztály a korunk legnagyobb hősének kijáró tiszteletét úgy fejezi ki, hogy Sztálin nevét adja az ország újjáépítésének alapját képező, volt Katowicének – olvasható a korabeli híradásban. Itt is gigászi tervek születtek a gyárváros fejlesztésére, újabb kohók, hatszázezres lakóváros építésére, bányák nyitására. A Stalinogród nevet 1953-ban kapta a lengyel szocialista város.
Brassó – romániai Sztálinváros
A romániai Orasul Stalin nem más, mint az “átnevezett” Brassó. A történelmi város a vasutasok “népi” kezdeményezésére váltott nevet, amelyet a munkások és a helybéli lakosok a kor kötelező szokása szerint lelkesen támogattak.
A kétezeréves múlttal rendelkező Várnát hajógyára, gépipara és számottevő munkás lakossága predesztinálta 1949-ben e megtiszteltetésre. Tengerpartját Sztálin- és Lenin-szobrokkal ékesítették, a tengerpartot, hajógyártást komoly befektetésekkel fejlesztették, építettek egy nagyszabású (kirakat) úttörőtábort, s az idegenforgalomra is gondolva, megkezdték a Stalintól északra fekvő Aranyhomok üdülőtelep létesítését.
Sztálingrádot a második világháború után félmilliós várossá kívánták fejleszteni. “Ez a város, melynek falainál kétszer semmisítették meg az ellenséges hadakat, ez a kommunizmus nagy építkezéseinek városa, ezért Sztálingrádnak méltóságteljesnek és monumentálissá kell lennie…” – írta 1952-ben az Arhityektura SZ.SZ.SZ.R.
A Sztálinvárosok aztán a történelem folyamát követve visszaváltoztak Dunaújvárossá, Eisenhüttenstadttá, Katowicévé, Brassóvá, Várnává és Volgográddá.
K.M.
Az eredeti cikkben nem szereplő képek forrása::
Dunaferr
Hargita Népe
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár és a Hungaricana Közgyűjteményi portál segítségével készült.
