Dunaújvárosi Hírlap – 1966. december 16.

HIDEG SZOBOR VAGY…

Hideg szobor vagy, Bencsik István Fiú, szarvassal nevet viselő alkotása. Hideg szobor vagy, így bizonyára meg sem érted, mi történik körülötted. Hiszen azt sem értetted, miért születtél meg a kitűnő fiatal művészben, azt sem érted, miért tartanak az utóbbi évek egyik legsikeresebb szobrának. És azt sem – miért kerültél Dunaújvárosba.
Ez utóbbit a dunaújvárosiak sem értik.
Persze a többiből sem mindent. Azaz, ők sem értik, mi történik körülötted! Annyit tudnak rólad – írta a Dunaújvárosi Hírlap, sőt, fényképet is hozott rólad -, hogy Dunaújváros megvásárolt díszíteni valamelyik parkját.

Szarvas gyerekkel, Bencsik István szobrászművész alkotása.A kedves szobornak még nincs végleges helye.
Kerestetik számára egy meghitt, tisztás széléhez hasonló kis sarok a város valamelyik parkjában.
(DH 1966.05.17.)

Azt is tudják rólad, hogy ideszállítottak. Egyszer aztán, néhány hónapja, nyomod veszett. Nem újdonság ez nálunk, hisz városunkban nem először játszik búvópatakot egy szobor. (Emlékezzünk csak a Ságvári szoborra!)
Egyszer, tehát, nyomod veszett. Csupán néhány beavatott tudott rólad, s azok a díszletcipelő munkások, akik milliószor elátkoztak a Bartók egyik sufnijában, pontosan ott, ahol a színházi díszleteket cipelik ki és be. Hiszen te most is ott vagy, fejreállítva, két cementeszsákon. Mindenféle lim-lommal körülvéve.
Miért jutottál ilyensorsra?
Hja, igen!
Az arra illetékesek már többször hívták alkotódat, jöjjön el, téged végső helyedre állítani. Maguktól nem akarták. Igazuk van. Egy művész kísérje addig figyelemmel szobrát, amíg csak tudja. Annyi tiszteletet igazán megérdemel, hogy erre tekintettel legyenek. De mi van akkor, ha szülőapádat nem érdekli sorsod? Akkor maradsz az idők végezetéig fejreállítva két cementeszsákon? És ha már “önhatalmúlag” elhelyezni nem akartak valamelyik parkba, miért nem vittek biztonságosabb, nyugalmasabb helyre? Ehhez már igazán nem kellett volna túl nagy önhatalom!
Vagy várjuk meg, míg összetörsz?
Nem mondom, ez lenne a legjobb megoldás. Több fejtörést nem okoznál sem alkotódnak, sem a dunaújvárosiaknak, sem az újságírónak, ki elmondta néked hasztalan beszédét: Rózsa András-nak

A SZOBOR

Bencsik István kedves szobrát, a Fiú, szarvassal-t messzi földön ismerik. Egyike az utóbbi évek legszebb szobrainak, s őszinte örömmel vettük tudomásul két esztendeje, hogy a szobor majdan Dunaújvárost díszíti. Várakozásunkban nem csalódtunk: Fiú, szarvassal közel egy esztendeig ékesítette fejre állítva a Bartók Béla Művelődési Ház egyik sufniját. Ott időnként a díszletcipelók formáltak még valamit rajta.

Szobor a Bartók és a Vasvári között
fotó: jakd.hu/DH archívum

Bencsik István – Fiú szarvason

Később átkerült a Vasvári Pál iskola belső udvarába, s jelenleg a Vidám Parkban található, a lovashinta épületében. Közben emberek százai vitatkoznak, hogy hol lenne legjobb helye a szobornak? Hol díszítené legjobban szobrokban (különösen szép szobrokban!) szegény városunkat? A Városi Tanács illetékesei közben, mintha Godotra vártak volna, várták a szobor alkotóját, jelölné ki a pompás térplasztika helyét valahol a városban. Legalább is ezt hozták felmentségükre, ahányszor csak szóba került a szobor.
A sok várakozásnak, határozatlanságnak felelőtlenség lett az eredménye. Az út pedig a szép szobor többszörös töréséhez vezetett. A szarvas bal füle letörött, letörött a bal lába is olyan nyomorodással, melyet eredeti szépségében visszahegeszteni nagyon nehéz lesz. Kisebb horzsolások érték a szarvas ág-bogait is, a fiú feje pedig két helyen is behorpadt. Nem használhatatlan a szobor, nem ment teljesem tönkre, de súlyos sérülései mindenképpen csökkentik szépségét. Hogy ki törte össze a szobrot? Felelőtlen srácok játékból vagy a szállítómunkások véletlenül? Szinte kinyomozhatatlan. A szobortörésért az az igazán felelős, aki nem intézkedett idejében, aki határozatlanságával lehetőséget teremtett a szobortörőknek.
Van még egy másik vonatkozása is a szoborügynek, A Fiú, szarvassal végleges helyének kijelölése. Legutóbb a Városi Tanácsnál olyan döntés született, hogy a szobor a Vidám Parkban áll majd, a lovashinta szomszédságában, a bejárattól a szabadtéri színpadhoz vezető út tengelyében. Nem tudjuk ki ötlötte ki a város megfosztását a szobortól? Csak sajnálni tudjuk, hogy az utóbbi évek egyik legkedvesebb szobrát eldugják, tehát még rosszabb helyre kerül, mint Somogyi Martinásza.
Ezért valóban kár volt két esztendeig várni!

Megjelent: Dunaújvárosi Hírlap – 1967. április 18.

  Az én Dunaújvárosom – A bagoly, a pingvin és a szarvas

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.