Bácskiskunmegyei Népújság – 1951. november 1.

SÉTA KÉTMÉTERES ÉS NÉGYEZERÉVES MÉLYSÉGBEN DUNAPENTELÉN

Fejér megye őskori földvárai

A múzeumi munka ötéves terve – amelynek egyik részletmunkája a magyarországi bronzkor tisztázása – a Múzeumok Országos Központja és a Tudományos Akadémia régészeti bizottsága által irányított dunapentelei ásatások keretében olyan bámulatos eredményhez vezetett, amely nemcsak európai, hanem világviszonylatban is páratlan a maga nemében. Az 1951. április 19-én elkezdődött dunapentelei ásatások négyezer éves bronzkori lakótelepet és több mint hatezer sírt tartalmazó bronzkori temetőt hoztak felszínre felmérhetetlen értékű tudományos kincsek kíséretében.

Bronzkori kincsek már a városi múzeumban

A pentelei Dunaparton, a mintegy 15-20 méter magas Koszider padlásnak nevezett halmon indultak meg tavasszal a pentelei cementgyár csőlerakási és csatornázási munkálatai. Ásás közben mintegy két-két és fél méter mélységűen méhkas alakú bronzkori lakókunynót és négyzetes lakóputrikat szeltek keresztül. Ettől a perctől kezdve a leletmentési munkával párhuzamosan folyt az ősi múlt feltárási munkája és a mai Dunapentele építése: együtt épült az időszámításunk előtti XX. század és az időszámításunk utáni XX. század Dunapenteléje. Naponta átlagosan 25-30 sírt tártak fel a lakótelep mellett talált bronzkori temetőben és itt, ebben a néhány méternyi mélységben abba az ősi korszakba ér az ásó, amikor társadalmi viszonylatban az anyajogi társadalom elmúlóban van, az addigi szűk család kerete kitágul: megjelennek a nagy családok, a törzsi szervezet, a lakosság falvakba csoportosul.
A mondák, a mítoszok valóságos történetei zajlanak le ebben a korban s később – egy ezredév pereg le – elérik Homérosszal a költészetet. Kréta szigetén színdús kultúra virágzik s ismernek itt már többféle írásjelet. A Pó-folyó mellékén, az ősi Olaszföldön a bronzkor, terramara kultúra szárazföldi, oszlopokra épült cölöpfalvai jelennek meg…

A szárazföldi cölöpfalu

És ezeknek az olaszországi cölöpfalvaknak pontos magyarországi mását találták meg Dunapentelén a Koszider-padlás halma alatt. Ez a síkság fölé emelkedő domb valamilyen őskori földmozgás során a földtörténeti negyed-korban, tehát egymillió esztendővel ezelőtt keletkezett. Mélyen belátni a tetejéről a Duna-Tisza közére. Épp ezért válaszották az őstelepiek lakótelepül: a szomszédos törzsek ellen kitűnő erődöt építhettek a dombon. Harcokra, törzsi háborúkra utal az, hogy az egyik réteg putrijaiban vastag hamuréteget találtak: az ősi támadók tehát felégették valamikor az ősi Penlelét.

A rejtélyes agyagkacsa

A lakótelep és a Koszider-padlás mögötti 130 holdnyi temető leletei azt mutatják, hogy hatalmas bronzkori központ volt Őspentele. A mindennapi élet használati tárgyai: balták, őrlőkövek, kézimozsarak, halsütő tálak, a rengeteg madár- és apró jószágcsont és a szelídített állatok tenyésztésének nyomai: disznó, ló-, marhacsontok éppúgy megtalálhatók a pentelei gazdag leletek között, mint művészet tárgyai: díszes tetejű tégelyek, bordacsontból készült edénydíszkarcolók – és egy páratlanul érdekes, világviszonylatban is egyedülálló lelet: egy leemelhető hátú, belül üres agyag kacsa. Ez az ősi kacsa rejtvény még e pillanatban, sehol nem fordult elő a bronzkori leletek között s megoldása talán választ ad majd arra az állatkultusz-problémára, amely a jelek szerint a temetkezési szertartásokkal függ össze.

A kétféle temetkezés

Eddig 1140 sírt tártak fel teljesen; legnagyobb részük az északnyugatról jövő ősi bevándorlók hamvasztásos temetkezési módjának urnasírja. Van azonban mintegy ötven csontvázas sír is. A kétféle temetkezés elérő kultuszra utal: a holttest, elégetés nélküli, csontvázas eltemetése időben megelőző bronzkori halottégetést és urnatemetést. A kétféle kultusz rítusainak megfejtése egyik nagyszerű feladata lesz a további kutatásnak.

A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.