Dunaújvárosi Hírlap – 1964. szeptember 15.
Ezrek köszöntötték Dunaújvárosban
Tito és Kádár elvtársat
Joszip Broz Tito elnök és kíséretének tagjai hétfőn városunkba látogattak. Részt vett a látogatáson Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Erdélyi Károly külügyminiszter-helyettes.
A város határában diadalkapu fogadta a vendégek kocsisorát, majd a magyar és jugoszláv zászlókkal fellobogózott utcákon a város lakóinak ezrei köszöntötték az érkezőket. A Városi Tanács épülete előtt Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Juhász János, a Fejér megyei Pártbizottság első titkára, Bujdosó Imre, a Fejér megyei Tanács VB elnöke, Takács Imre, a Városi Pártbizottság első titkára, Tapolczai Jenő, a Városi Tanács VB elnöke, és Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója fogadta a vendégeket.
Az Úttörőzenekar indulókat játszott, majd a kocsiból kilépő Tito elnököt és kíséretét piros nyakkendős úttörők virágcsokrokkal halmozták el.
Ezután a vendégek a Városi Tanács tanácstermébe mentek, ahol Juhász János üdvözlő szavai után Tapolczai Jenő tájékoztatta őket a város fejlődéséről, lakóinak életéről. Ezt követően Borovszky Ambrus a Vasmű építéséről, munkájáról adott tájékoztatást.
Jugoszláv vendégeink a tájékoztatók után rövid városnéző sétára indultak. A Bartók Béla úton, a Kossuth Lajos utcán és a Vasmű úton a város lakóinak ezrei köszöntötték Joszip Broz Tito elnököt, kíséretének tagjait, Kádár János elvtársat és a többi kedves vendéget. A hullámzó tömegben gyakran tapsra verődtek össze a tenyerek és sokan virágcsokrokkal léptek ki a tömegből, hogy közvetlen baráti érzéseik ajándékát átnyújtsák a vendégeknek. A Vasmű úti munkásszálló előtt a vendégek gépkocsiba szálltak, és a gépkocsisor elindult a kohászati kombinát felé.
Vendégeink látogatása a hengerműben
A Vasmű feldíszített főbejárati kapuján át a gépkocsioszlop a Martin-acélművet megkerülve a hideghengerműhöz hajtott, hogy a vendégek megtekintsék a spirálcsőhegesztő és profilidomító gépeket. A hideghengermű bejáratánál Répási Gellért, a Vasmű főmérnöke és Libor István, a Vasmű Pártbizottságának munkatársa köszöntötte Joszip Broz Tito és Kádár János elvtársakat, valamint a kíséretükben levő jugoszláv és magyar közéleti személyiségeket. Az üdvözlések után Lakatos Erzsébet és Kovács Ágnes ifjúgárdisták virágcsokrokkal kedveskedtek a két kormányfőnek.
A hideghengerműben Borovszky Ambrus vezérigazgató vette át a kalauzolást. Hasznos eszmecserét folytattak a spirálcsőhegesztő gép mellett, melynek során Tito elnök elmondotta, hogy Jugoszláviában, Sisak nevű városban készítenek csöveket, más eljárással.
– A mi módszerünk egyelőre drágább – mondotta Tito elnök.
Azután érdeklődött, hogy a Vasmű spirálcsövei milyen atmoszféra-nyomásra készülnek. Tito elnök és a vezérigazgató beszélgetésébe gyakran belekapcsolódott Kádár elvtárs is, aki a profilhajlító gép mellett megjegyezte:
– Ezeket az idomokat már ismeri az egész ország.
Kádár elvtárs itt a csillagkeretből készült mezőgazdasági raktárakra célzott. Majd hozzátette:
– Derék munkát végeztek a Vasmű dolgozói.
A hideghengerműben a munkások mindvégig tapssal ünnepelték a vendégeket. Kádár János elvtárs többször odalépett egy-egy csoporthoz, és szívélyesen szót váltott egy-egy munkással.
A meleghengerműben a mélykemence során, az előnyújtók mellett a P-5-ös kormánypadig nézték végig a munkafolyamatokat a vendégek. Kádár és Tito elvtárs a P-5-ös kormánypadról megnézték, miként vezérlik a hatalmas gépegységeket. A gépterem meglátogatása után az általános lakatosüzembe tartó rövid séta alatt Tito elnök elismerően szólt a látottakról.
– Ügyes, hogy ilyen levegősen, tágasan épült a gyár – mondotta. – Így szép és jó, nem úgy, mint régen. – Majd hozzátette: – Minden bizonnyal a munkások itt szívesebben dolgoznak, és kevesebb lehet a baleset is.
A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke e rövid séta alatt is mindvégig fáradhatatlanul üdvözölte az őt és Kádár elvtársat köszöntő százakat a gyár útjain.
Lelkes hangulatú munkásgyűlés a lakatosüzemben
Tizenkét óra múlt néhány perccel, amikor a város vendégei megérkeztek az általános lakatosüzem nagy csarnokához, mely erre az időre zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A nagy érdeklődéssel várt röpgyűlésen Takács Imre elvtárs, az MSZMP Városi Bizottságának első titkára mondott bevezetőt:
– A Magyar Szocialista Munkáspárt dunaújvárosi és Vasmű Pártbizottsága nevében meleg szeretettel köszöntöm Tito és Kádár elvtársakat, kedves vendégeinket, gyűlésünk minden részvevőjét – mondotta. – Valamennyiünk nevében szeretettel köszöntöm a hős jugoszláv nép küldöttségét, élén Joszip Broz Tito elvtársat, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökét, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkárát. Szeretettel köszöntöm Kádár János elvtársat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét.
– Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy városunkban és üzemünkben köszönthetjük országunk kedves vendégeit, a felszabadulásáért oly sokat küzdő, szocializmust építő hős jugoszláv nép képviselőit, Tito elvtársat, aki népe felszabadulásáért, a népek békés egymás mellett éléséért sokat fáradozott és fáradozik, vezeti a jugoszláv nép harcát. Nagy örömül szolgál mindannyiunknak, hogy Joszip Broz Tito elvtársat Kádár János elvtárs is elkísérte városunkba és ide a Vasműbe.
A Dunai Vasmű főbejárata /1964
Fotó: MTI/Járai Rudolf
Ezután Kádár elvtárs lépett a mikrofonhoz.
Kádár János elvtárs beszéde
Kádár János elvtárs bevezetőjében megköszönte a Vasmű dolgozóinak a szíves fogadtatást.
– Örömmel jöttem ide látogatóba – mondotta -, hiszen maga a Dunai Vasmű és ez a város is a mi szocialista rendünk szülötte. Kedves vendégeink, Tito elvtárs és a többi jugoszláv barátunk előtt meg kell említenünk, hogy ez a vasmű és a város közössége is őrzi, erősíti és fejleszti a szocializmus szellemét. Tudjuk, és nagyon örülünk annak, hogy e közösség dolgozói között igen sok elvtársunk van, aki példamutatóan, minden tudását odaadva vesz részt a munkában, a szocializmus építésében.
Az ország számontartja a Vasmű termelését
A közelmúltban itt a gyárban 53 brigád nyerte el a szocialista brigád címet és a Vasmű két nagy üzemegysége a szocialista üzem címet. De tudunk arról is – mert országos kihatása miatt állandóan számon kell tartanunk az üzem termelését -, hogy az utolsó esztendőben itt komolyan javult a munka, a féléves tervet sikeresen túlteljesítették és jelentős mértékben járultak hozzá az ország gazdasági életének fejlesztéséhez. Engedjék meg, hogy ne csak a magam nevében, hanem a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya képviseletében is gratuláljak önöknek az elért eredményekhez és jókívánságaimat fejezzem ki ezután soron következő munkájukhoz.
Végtelenül örülök, hogy közeli szomszédaink, a szocializmust építő jugoszláv nép olyan képviselőivel együtt jelenhettem meg itt ma önöknél, mint Tito elvtárs és munkatársai.
A tanácsépületben az Önök vezetői nekem némi szemrehányást tettek, hogy régen jártam itt. Ez igaz, a bírálat bizonyos értelemben jogosult. De kérem, vegyék figyelembe, hogy az én műhelyem Budapesten van, nem pedig Dunaújvárosban (derültség) és néha ott is kell dolgoznom, (derültség), mert különben – tartok tőle – itt sem fogadnának szívesen, ha ott nem végezném el munkámat.
Mi önökkel együtt tudjuk, hogy ez a nagy Vasmű, szocialista rendünk és a szocializmusért dolgozó magyar nép alkotása, tulajdonképpen még nincs befejezve, állandóan fejlődik. Nagy izgalommal és örömmel várjuk a Dunai Vasmű fejlődésének következő állomását, a hideghengermű felavatását. Úgy tudom, hogy a jövő év nyarán – pontosabb dátumot még nem mondottak – sor kerül erre az avatásra. Ha így lesz, akkor – a kritikát komolyan véve megmondhatom – szívesen eljövök erre az avatásra. (Nagy taps).Természetesen más alkalommal is szívesen látogatok el ide, de ez olyan alkalom lesz, ami az egész ország szempontjából “megéri”.
A szocializmus építésében az egész nép munkájára van szükség
Elvtársaim! Mi itt rövid találkozóra készültünk önökkel. Nagy kül- és belpolitikai helyzetelemzésre tehát ma nem kerül sor, erre nincs alkalom. De mégis a mi belső munkánkról azt meg akarom említeni, hogy népünk az ipari termelés terén is, a mezőgazdasági termelés terén is és az alkotómunka más területein is eredménnyel és sikerrel dolgozik második ötéves tervünk végrehajtásáért. Ennek a nagy és gyakran nem könnyű munkának nagyszerű eredményei vannak, ami biztatást, megnyugvást adhat mindenkinek, és jó reményeket a jövőre nézve.
Ez a munka természetesen döntő a nép élete és döntő szocialista társadalmi rendünk továbbfejlesztése szempontjából, de döntő nagy nemzetközi céljaink szempontjából is, hogy őrizhessük a békét, támogathassuk a szocializmus és a haladás erőit.
A mindennapi munka természetesen erőfeszítéssel jár, és néha bosszúságot is hoz magával. De hitvallásunkból is adódik, hogy mi a munka társadalmát építjük. Ha volna kommunista tízparancsolat, az első parancsolatunk a munka volna.
Ez könnyen érthető és természetes is. Hiszen a múltban, a kapitalista kizsákmányoló rendszerben lehetséges volt az, hogy néhány ezer nagytőkés, nagybirtokos, arisztokrata ne dolgozzék és kizsákmányolja a népet. Mi a hatalmi helyzetet megváltoztattuk. Most a munkásosztály, a parasztság, a dolgozó nép van hatalmon, az egykori kiváltságosokat félretettük. Akármit csinálnánk tehát, tízmillió ember nem élne meg csak abból, ha a volt kizsákmányolókat próbálnánk dolgoztatni. Először is ők azt nem nagyon tanulták meg, és végül is kevesen vannak hozzá. A nép egész munkájára van szükség.
Ha nagy harci céljainkra gondolunk, mindenekelőtt legfőbb külpolitikai célunkra, a béke megőrzésére és tartóssá tételére, ha arra gondolunk, hogy mi az imperialistaellenes erők, a haladás és a szocializmus erői világméretű előrehaladásáért küzdünk, akkor elmondhatjuk, hogy ha bonyolult is a nemzetközi helyzet, a feltételek jók ahhoz, hogy a haladás erői előbbre jussanak és a béke még szilárdabb legyen. Ehhez az kell, hogy mi itt az országban az alkotó munkával mind erősebbé tegyük rendszerünket, mind nagyobb mértékben emeljük népünk életszínvonalát, hogy fejlődjék és virágozzék az ország, gazdaságilag legyünk erősek, mert szavunk annyit ér a nemzetközi életben, amennyit munkával meg tudunk teremteni, amilyenek belső eredményeink.
Népünk eltökélt szándéka, hogy továbbfejleszti szocialista vívmányait
Az utóbbi években megváltozott a Magyar Népköztársaság helyzete. Korábban a kapitalista világ képviselői nagyon “leszóltak” bennünket, és – az igazat megmondva – erre volt is alkalmuk, hiszen nem sok évvel ezelőtt a mi országunkban még némi zűrzavar, anarchia és összevisszaság volt. Most már a tőke képviselői is másképpen beszélnek a Magyar Népköztársaságról. Mert megtanulták, népünk elszánta magát arra, hogy megvédi és továbbfejleszti saját szocialista rendszerét és vívmányait. Ez imponál még ellenségeinknek is. Azonkívül, amióta mi magyarok értelmesen szót értettünk egymással, amióta világosan tudjuk, hogy mit akarunk és hogyan akarjuk, eredményesebben is tudunk dolgozni. Bárhová az országba szívesen elhívjuk barátainkat, hogy nézzék meg, hogyan élünk és dolgozunk. De nem félünk az ellenség képviselőitől sem: jöjjenek el és nézzék meg, hogyan élnek és hogyan dolgoznak nálunk az emberek. Nemzetközileg elvtársak az a döntő, hogy a világ haladó erői, tehát a békéért, a szocializmusért, a gyarmati rendszer ellen küzdő erők egységesen lépjenek fel a közös ellenség, az imperializmus ellen.
Jók a feltételek együttműködésünk továbbfejlesztésére a szomszédos Jugoszláviával
Megtisztelő számunkra Tito elvtárs hivatalos magyarországi látogatása. Úgy érezzük, a mi politikánkból következik az, hogy sor került erre a látogatásra, és ez nagyon jól kifejezi, hogyan kell barátságban, jó egyetértésben élnie két olyan szomszéd népnek, mint a magyar és a jugoszláv nép, amelyek mindegyike a haladás oldalán küzd és a szocializmust építi.
Öröm számunkra, hogy jó, elvtársi szellemben tárgyalunk, s az összes döntő kérdésekben vagy azonos a véleményünk, vagy nagyon közelálló egymáshoz.
Ami a szocializmus építésének módszereit illeti, úgy gondoljuk, tapasztalatainkat kölcsönösen megmutatjuk egymásnak és ki-ki a maga országában hasznosítja, a maga országában hasznosítja ki-ki másik tapasztalatai közül azt, ami a saját viszonyainak megfelel. Véget vetettünk annak az időszaknak, amikor amolyan babonás módon a hajszálakat próbáltuk összeegyeztetni. A döntő az, hogy a szocialista társadalom épüljön és egyesítsük a haladás minden erejét.
Azt hiszem, személyesen Tito elvtárs és a vele érkezett jugoszláv elvtársaink is látják ezekben a napokban a mi közvéleményünk, a nép magatartásából és fellépéséből, hogy amikor azt mondjuk: őszintén, elvtársi módon, jól akarunk együtt dolgozni és harcolni jugoszláv elvtársainkkal és barátainkkal is, ezt népünk érti, helyesli és támogatja. (Nagy taps).
Szemléltetésként elmondok egy epizódot. Nem legutóbb, hanem annak előtte jártam egy alkalommal elvtársainkkal Karagyorgyevóban. Vasúton mentünk, s a vagonunk megállt valahol a pályatesten, talán 20 kilométernyire attól a helytől, ahol találkoztunk és tárgyaltunk. Ott ugyanis már nem volt vasúti pálya. Az a vagon ott állt két napig. Amikor visszaérkeztünk, hogy beüljünk a vagonba, ott sok ember álldogált és várt. Voltak köztük szerbek, szlovénok, magyarok, öregek, fiatalok, gyermekek, vasutasok, civilek, stb. Mikor odaérkeztünk, köszöntöttük egymást, azután elutaztunk. Gondolkodtam, milyen türelemmel álldogáltak ezek az emberek annál a vagonnál, hogy egy pillanatra találkozzanak velünk. És miért? Hiszen ők nem is tudták, mit tárgyalunk. De én arra a következtetésre jutottam, hogy ebben a dolgozó embernek, a népnek az a forró óhaja fejeződik ki, hogy a haladás minden ereje között legyen barátság, testvériség, egyetértés és együttműködés. (Nagy taps.)
Mostani megbeszéléseinken, tárgyalásainkon – nem diplomáciai titok – arról beszélgettünk, hogyan tudunk jó egyetértésben, együttműködésben dolgozni közös céljainkért, a szocializmusért, és nemzetközi síkon a békéért, a társadalmi haladás győzelméért. (Taps.) Internacionalisták vagyunk. De mint hazafiak, mint a magyar dolgozók képviselői is mondhatjuk, vagy egyedül is lehet küzdeni különlegesen nehéz helyzetben, de ha többen vagyunk, akkor könnyebb az élet, könnyebben tudunk dolgozni, és előrehaladni. A jelen világhelyzetben mindenek előtt és elsősorban a 14 szocialista ország népének erejét kell tömöríteni, hogy ezt szembeszegezhessük a háborús provokációval és az imperialisták törekvéseivel. Erre is megvan a feltétel. Mert a nép maga ezt akarja. Mi pedig – a magyarok nevében beszélek – kötelességünknek tartjuk, hogy híven szolgáljuk szocializmust építő népünk egységtörekvéseit.Viszonyunk a jugoszláv elvtársakkal és barátainkkal jó, kapcsolatainkban nincs felhő, jó feltételekkel rendelkezünk ahhoz, hogy együttműködésünket, közös fellépésünket a nemzetközi élet síkján továbbfejlesszük. Ezt örömmel jelenthetem önöknek, a Dunai Vasmű és Dunaújváros dolgozóinak.
Még egyszer megköszönöm Önöknek a szíves és barátságos fogadtatást és az Önök jelenlétében is újból köszönetet mondok Tito elvtársnak, valamint a vele jött jugoszláv barátainknak, hogy ellátogattak hozzánk. Mély meggyőződésünk ugyanis, hogy ez a látogatás, általában az ilyen találkozások a magyar dolgozók képviselőivel, a magyar munkásosztály képviselőivel, elősegítik barátságunkat és közös ügyünk, a szocializmus és a béke győzelmét.
Éljen a szocializmust építő magyar és jugoszláv nép!
Éljen a béke és a szocializmus az egész világon! (Viharos taps.)
Kádár János után Tito elnök mondott beszédet.
Joszip Broz Tito elnök beszéde
– Kedves Elvtársak! Kedves Elvtársnők!
Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megköszönjem ezt a nagyon szívélyes fogadtatást, amelyben részesítettek bennünket. Egyúttal engedjék meg, hogy átadjam a jugoszláv dolgozók szívélyes üdvözleteit és jókívánságait, hogy termelő munkájukban minél jobb eredményeket érjenek el.
Nagyon fontos országaink között a kölcsönös együttműködés továbbfejlesztése
Elvtársak! Budapesten már láttunk egy nagy gyárat, a Ganz-MÁVAG-ot. Utána eljöttünk Önökhöz, s megtekintettük az Önök üzemeit is. A budapesti gyárnak óriási tradíciói vannak, mi ezt tudjuk, és rendelkezik egy sor kiváló szakemberrel. De ha összehasonlítjuk azt, amit ott, és amit itt láttunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy bizony a tőkések, a kapitalisták egészen másképpen építkeztek, mint most az új társadalmi rend, a szocializmus.
Megtekintettük az Önök városát, és a szép utcákat, s meg kell mondanom: nagyon gyönyörűnek találtuk. Utána ellátogattunk az üzemekbe is és megállapíthattuk, hogy tágasak, kényelmesek, jó körülmények között végzik munkájukat, s az új szocialista társadalom igazán kedvező feltételeket teremtett önöknek. De ez természetes is, mert hiszen a szocializmus az emberért van, az ember érdekeit képviseli. Mi Jugoszláviában hasonlóképpen cselekszünk, mi is hasonló módon építkezünk, s hasonló feltételeket igyekszünk biztosítani dolgozóink számára.
De nemcsak azt állapítottuk meg, hogy szép várost építettek fel, és kellemes feltételek között dolgoznak, hanem azt is, hogy kitűnő termékeket állítanak elő üzemeikben. Ez nagyon fontos és hasznos. Hasznos olyan szempontból is, hogy mi is kapunk ezekből a termékekből, hiszen ismeretes, hogy az önök gyára Jugoszláviába is exportál. Természetesen hasonló a helyzet nálunk is. Nálunk is vannak olyan termékek, amelyek alkalmasak arra, hogy az önök országába, Magyarországra exportáljuk.
Egyébként már sokat beszéltünk a két ország gazdasági együttműködéséről. Ezúttal is, most Kádár elvtárssal. Ezeknél a beszélgetéseknél nem utolsó momentum, hogy Kádár elvtárs ilyen munkáskörnyezetből származik, mint tudják, én magam is, és éppen ezért sokkal jobban megértjük ezeket a feltételeket, ezeket a szükségleteket, amelyek a két ország együttműködéséből adódnak. Nagyon fontos elvtársak, hogy ez a kooperáció minél inkább kifejlődjék, kibontakozzék közöttünk, hiszen egyes termékeket önök állítanak elő kedvező feltételekkel, más termékeket mi állítunk elő kedvező feltételekkel, tehát szükséges, hogy egymás között megosszuk a munkát.
A dolgozók erőfeszítései meghozzák gyümölcseiket
Kedves Elvtársak! Nem vagyunk mindenféle tekintetben megelégedve azzal, amit elértünk. Természelesen nagyon örülünk annak, meg vagyunk elégedve azzal, hogy rengeteg gyárat, üzemet építettünk, hogy javítottunk a közlekedésen, hogy jobb feltételeket teremtettünk a dolgozók életében, például lakásokat építettünk. Mindez azonban még mindig nem elegendő ahhoz, hogy dolgozóink olyan életszínvonalon éljenek, ahogy mi azt szeretnénk. Tudjuk, hogy az életszínvonal, a jobb feltételek érdekében még sokat kell dolgozni, de biztosak vagyunk benne, hogy elérkezik az az idő is, amikor a dolgozók szükségleteiknek megfelelően részesülnek a javakból. Mi vezetők törődünk ezzel, gondoskodunk erről. Egyébként tudjuk azt is, hogy a dolgozók, a munkásosztály, tökéletesen tudatában van annak is, hogy miért nem érhettük el ezeket a feltételeket, s éppen ezért áldozatkészen dolgozik és vállal magára olyan feladatokat, amelyek ma még nehézségekkel járnak, de a jövőben mindenképpen meghozzák gyümölcseiket.
A jugoszláv kommunisták igen szép példát mutatnak ilyen vonatkozásban. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének tagjai átérzik felelősségüket és az élet minden területén igyekeznek felelősségteljes munkát végezni. Különösen áll ez az életszínvonal kérdésében. Mi, kommunisták, érezzük, hogy ilyen vonatkozásban is nagy felelősség van rajtunk és arra törekszünk, hogy a dolgozók számára minél jobb életkörülményeket teremtsünk. Ez természetes is, hiszen annak idején, a tőkés világban a tőkések ellen harcoltunk, többek között sztrájkokkal, hogy jobb feltételeket csikarjunk ki tőlük a munkások számára. Mennyire inkább feladatunk ma, a felszabadulás után, hogy dolgozóink számára biztosítsuk mindazt, ami a jobb élet feltételeihez szükséges. Mély benyomást tett rám elvtársak, az, hogy a magyar kommunisták a magyar párt vezetésével igen szép, igen jelentős eredményeket értek el ezen a téren.
A béke és a munkásmozgalom egységes megőrzése közös feladatunk
Amint már Kádár elvtárs is beszélt erről, ahhoz, hogy dolgozhassunk, elsősorban békére van szükségünk, a békét meg kell őriznünk. Mert ez közös célunk. Nemzetközi síkon is együttműködik a két ország, és igyekszik odahatni, hogy békés feltételek között dolgozhassunk, hogy érvényesüljenek a békés egymás mellett élés feltételei, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok is békésen együttműködhessenek.
Ismeretes, elvtársak, hogy az új háború rendkívüli pusztításokat okozhatna, hiszen az új haditechnika, az atomkorszak, olyan pusztítást idézne elő, amilyen sohasem volt a világon. Éppen ezért mindenképpen meg kell akadályozni annak kitörését. Harcolnunk kell tehát a leszerelésért. Ez lehetővé tenné, hogy az életszínvonalat emeljük, hogy jobb életfeltételeket teremtsünk a dolgozók számára.
Azzal vádolnak bennünket a munkásmozgalmon belül, hogy a kapitalizmus uszályába kerültünk Olyasmikkel is vádolnak bennünket, hogy a forradalmat igyekszünk befagyasztani. Ezeket a vádaskodásokat természetesen könnyű visszautasítani, mert hiszen, ha jobban meggondoljuk, milyen következményekkel járna, kit semmisítene meg az atomháború? Mindenekelőtt a dolgozókat, a munkásokat, a parasztokat, az embereket, s elpusztítaná azt, amit az emberiség hosszú évszázadokon, évezredeken keresztül teremtett, megsemmisítené azt a kultúrát, amely itt a Földön meghonosodott. Milliók és milliók lennének áldozatai egy ilyen háborúnak. Sokszor azt mondják azok, akik minket vádolnak, hogy ha a háború kitörne, megsemmisülne a kapitalizmus, megsemmisülnének a kapitalisták. De gondoljuk meg, hányan vannak a kapitalisták? Egy szűk rétegről, pár tízezer emberről van szó, akik valóban csupán azzal foglalatoskodnak, hogy levágják a maguk részvényéről a megfelelő szelvényt és aztán abból éldegélnek, de a számuk kicsi. Ha a háború kitörne, akkor a párezer kapitalista mellett millió és millió egyszerű dolgozó, munkás és paraszt semmisülne meg. Fel lehet tenni a kérdést, hogy ki győzne hát akkor? Nyilvánvalóan senki, azok sem, akik ezt az elméletet hirdetik. Nagy feladatunk, elvtársak, hogy ezek ellen a tendenciák ellen harcoljunk, s harcoljunk az ellen, hogy a munkásmozgalmon belül szakadás következzék be. Úgy vélem, hogy ebben a kérdésben közös véleményen vagyunk önökkel, s feladatunk, hogy ebben messzemenően egységesek legyünk, és azok is leszünk.
Végül sok sikert kívánok elvtársak, alkotó munkájukhoz, a kommunizmus eléréséhez. A magyar dolgozók valóban nagy sikereket értek el ezen a területen, s azt kívánom, hogy a továbbiakban még nagyobb sikereket érjenek el. Felhívom önöket, elvtársak, hogy segítsék mindazokban a feladatokban – amelyekről itt Kádár elvtárs beszélt – Kádár elvtársat és a magyar vezetőket, mert a magyar vezetők, ugyanúgy mint mi, a jugoszláv vezetők Jugoszláviában, csak az önök javát, a nép érdekeit kívánják szolgálni.
Éljen a magyar és a jugoszláv dolgozók barátsága! (Hosszantartó taps.)
Ebéd az Arany Csillag Szállóban
A beszédek elhangzása után Takács Imre elvtárs zárszavával ért véget a gyűlés. Az MSZMP Városi Bizottságának első titkára elmondotta, hogy nem kis büszkeséggel újságolhatjuk el kedves vendégeinknek, hogy az 1964 1. féléves tervét minden iparágban teljesítette a Vasmű és a város.
– Jelenthetem Kádár elvtársnak – mondotta -, hogy városunk dolgozói helyeselve pártunk politikáját, készek küzdeni, harcolni, készek a kemény munkára a szocializmus építéséért. Kedves Tito elvtárs – mondotta végül -, arra kérjük, adja át a jugoszláv munkásoknak városunk lakóinak forró üdvözletét, és kívánjuk nekik, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének irányításával és az ön vezetésével minél több sikert érjenek el a szocialista tábor egységének erősítésében, a szocializmus építésében, a béke megvédésében.
A gyűlés végeztével vendégeink az Arany Csillag Hotel különtermében ebédeltek, ahol Juhász János elvtárs, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára mondott pohárköszöntőt. Majd Juhász János elvtárs átadta a kedves vendégnek Dunaújváros dolgozóinak ajándékát, egy miniatűr kokillát.
Az ebéd végeztével Tito és Kádár elvtársak, valamint a küldöttség és a kíséret tagjai búcsút vettek a várostól és Besnyőre indultak, hogy megtekintsék a Sallai Termelőszövetkezet gazdaságát.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
