Magyar Építőművészet – 1967. március
Dunaújvárosi kórház
Építész: Farkasdy Zoltán (KÖZTI)
 |
Munkatársak: Balla Gyula és Halmágyi Károly (KÖZTI) Belsőépítész: Fesszel Alajos Képzőművész: Mester Sándor Statikus: Mentényi Tibor Gépészek: Béry György, Pálfy Pál, Végh Péter, Heltai Attila, Simon Ferenc, Turczer Tibor Ablakszerkezet: Halaman János és Korompai László Kivitelező: 26. sz. ÁÉV Építésvezető: Lambert Lajos Művezető: Lukács Sándor Tervezés: 1956, 1959-1961 Kivitelezés: 1960-1965 Beruházás összköltsége: 103,2 m Ft Fotók: Tóth Károly, Herter (KÖZTI), Fényes (MTI) |
|
A |
Hotelrész Hotelrész Diagnosztikai rész Fertőző Konyha Proszektúra Mosoda Kazánház Hulladékégető Állatistálló Garázs Virágház Gáznyomásfokozó Csőfolyosó Csőfolyosó |
Északi oldal a műtőszárnnyal
|
III. emeleti alaprajz, 1:1000 |
V. emeleti alaprajz, 1:1000 |
|
1. 6 ágyas kórterem |
57. Laboratórium |
Előcsarnok vázlata, 1956
A kórház műszaki átadása 1965 április havában történt, így már két éve üzemel. Ez módot nyújt arra is, hogy az épületet nemcsak formailag, tartalmilag és funkcióban, hanem mint élő üzemet vizsgáljuk. Az eredeti építési program szerint a kórház 400 ágyasra készült volna, jelenlegi ágylétszáma 463 ágy, amely a következőképpen oszlik meg:
A kórház igen népszerű, s mint ahogy Szathmáry György a kórház főmérnöke elmondta, az épület barátságos külseje, szép belső terei, jó felszereltsége és orvosi gárdája a messze környéket ide vonzza. Dunaföldvár betegei a szekszárdi kórházba tartoznának, de többségük ide törekszik.
Mester Sándor mozaikja és az előcsarnoki eligazító
Tervbe vették, hogy a 104 millió Ft építési költségű kórházat egy 20 millió Ft építési keretösszegű szárnnyal bővíteni szándékoznak. Kiváltképp örülnek a kialakított lépcsőház és betegfelvonó csomópontnak, mert az az eddigi természetes bevilágítások megtartásával lehetőséget nyújt DK-i irányba egy negyedik, ún. B. szárny építésére.
Ez a terv építészetileg és üzemileg meggondolandó, nem lesz-e túl sűrű a beépítés és nem terheli-e túl a közös üzemrészeket a további mintegy 90-100 ágyhely létesítése? Tudjuk, hogy a szükség normát bont, de feltétlen szükséges, hogy amennyiben bővítésre sor kerül, azt Farkasdy Zoltán és munkatársai tervezzék.
A kórház területe – mint ismeretes – az ágyszámhoz viszonyítva csak a legminimálisabb igényeket elégíti ki, sőt tekintettel a fertőző osztályra, a norma alatt marad.
A kórház helye a már meglevő és Ivánka András által régebben tervezett rendelőintézettel való szükséges kapcsolat miatt nem volt vitatható. A viszonylag kis beépítési terület hátrányát a kórház főmérnöke szerint is az elmúlt két év alatt sohasem érezték. Ennek nyilván az az oka, hogy a kórházba járóbetegek nincsenek, és légtere a Duna közeli partja és a parton elterülő zöldterület folytán korlátlan. Talán hozzájárul ehhez Dunaújváros ismert, majdnem állandó széles volta is.
Az épület alaprajzi rendszere: a főlépcső, a személy-és tolókocsi felvonókat magába foglaló központi térből egymáshoz képest merőlegesen kinyúló három szárny, melyek ötemeletesek, mégpedig DNY-i irányban, az “A” szárny, vele ellentétesen a “B” szárny, majd ÉNY-i irányban a “C” szárny.
Az “A” szárny folytatásában van a rendelőintézettel összeköttetést biztosító földalatti folyosó, amely igen jól funkcionál, hiszen a vezetés és a gyógyszertár is közös. A főmérnök kijelentette, hogy nem tudna üzemeltetni az itt elhelyezkedő raktárak nélkül.
A “B” szárny végén sorra merőlegesen a Duna felé hosszú folyosó nyúlik el, amelynek DK-i végén épült a kétemeletes fertőzőrészleg, majd e folyosóra felfűzve sorba, ÉNY felé a földszintes transzformátorház, konyha, mosoda, proszektúra, gázüzemű kazánház, nyomásszabályozók, gépkocsiszínek.
A döntően ÉNY-s széljárás az utóbbi épületek levegőjét megfelelően eltávolítja és felfrissíti.
A három főépületszárnyat, tehát az “A”-“B”-“C”-szárnyat a központi csomópont felett összefogja egy hatodik emeleti tömeg, amely jól elhelyezett személyzeti öltözőt, orvosi könyvtárat, klímahelyiséget és gépészeti teret tartalmaz.
A főépület burkolatában a hálósan elhelyezett, álló téglalap alakú elemekből rakott, kellemes sárga színű hódmezővásárhelyi kerámia dominál, e felületeket vízszintesen a födémeknek megfelelő helyeken szürke kefélt műkősávok osztják.
A csapadékvíz lefolyócsatornák grafitfeketére mázolva, falhoronyba vannak elhelyezve, és így könnyen javíthatók. A homlokzat tehát végig van hasítva horonnyal, de olyan helyen, hogy része lett a kompozíciónak, ami nagy építészi gondosságra mutat.
Az acélablakok, üvegfalak grafit feketék. Az alagsor burkolata ugyancsak kefélt, úgynevezett kontax eljárásos műkő felület. Az előcsillanó s évezredek által nemesre csiszolt, kissé rozsdabarnás, azonos méretű Duna-kavics szemek igen szép felületet nyújtanak.
A fertőző épület és a földszintes melléképületek sötét klinker-téglával vannak burkolva. A félnyeregtetők hajlása, a lapos ablaknyílások és a vízköpők igen arányosak és esztétikusak.
Funkcióséma
A kórház megjelenésének hangneme nagyon jó, kórházhoz illően komoly, de nem komor.
A “C” épület földszintjén hídon érhető el az előcsarnok, ahol építészeti és képzőművészeti élményekben van részünk. Az előcsarnokban szabadon úsztatva van elhelyezve az auditórium, üvegfalakkal elfüggönyözhetően, ami a nővér- és orvostovábbképzésnél, gyűléseknél igen jó szolgálatot tesz. Az elrendezést a kórháziak hálásan nyugtázzák, mert mint mondják, ez tette lehetővé a tágas előcsarnok létesítését. Az előcsarnok padozata igen szép és változatos osztású piszkei vörösmárvány, a körkeresztmetszetű oszlopok hasonlóak a már említett kontax műkőburkolathoz. A felülvilágítók igen derűs hatást nyújtanak. A kislejtésű ragacsolt profilüveg bevilágítófedések gondosan vannak elkészítve. A padozatot alacsony, siklósi zöldesmárványlábazat keretezi, amely felett váltakozó szélességű natúr vörösfenyő lécburkolat került.
Mester Sándor grafikusművész 40 m2 nagyságú, mintegy 10×4 m-es fekvő nonfiguratív faliképe szervesen illeszkedik az együttesbe. A fekete-fehér kompozíció hálósan, álló, téglalap alakú, kis acéllemezekből műgyantával van felragasztva. A kép a rendnek és kötetlenségnek szép együttese, mondhatni “küzdelme”. A kép gondolatébresztő és emlékeztet építészeti törekvéseinkre, amikor is elméleti rendet akarunk kötetlenséggel létrehozni. A falikép a betegeknek is nagyon tetszik, igazolva, hogy az elvont képzőművészet nem idegen az emberektől.
Főbejárat
Továbbmenve, természetesen és jól megvilágított térbe jutunk, amelyben középen, szabadon van elhelyezve a két betegfelvonó. A folyosók közepén színes gumisávval, kétoldalt széles mettlachi szegéllyel, hajlattal és lábazattal vannak ellátva.
A kórtermek három- és hatágyasak, a csecsemőosztályon 6 ágyasak, a padozatok igen változatos színű, ízlésesen kombinált mettlachi burkolatúak, egyes helyeken nóva burkolattal, nyilván a törtanyag gazdaságos felhasználása érdekében.
Minthogy a tapasztalatokon tanulni is akarunk, beszélnünk kell arról is, amivel kapcsolatban észrevételeink vannak. Legsajnálatosabb az ablak-ügy. Eredetileg alu-importüveg volt előirányozva, de ehelyett faablakok készültek, az épület megjelenése vitán felül osztás nélküli ablakot kíván.
Főlépcső
A moszkvai Le Corbusier épületen ugyancsak acélra tervezett ablakfelületeket fából készítették, mérsékelt hatással. Tudott dolog, hogy a korszerű építészet nem nélkülözheti a nemes anyagokat és az épületet a szovjet építészek, közel négy évtized után az eredeti Le Corbusier-tervek szerint átépítették. Itt is a 270 ablakot mindenképpen alumíniumból kellett volna készíteni.
A főlépcső korlátja még egy kisebb középületnél sem lenne kielégítő. A piros műanyag kézfogó túl vékony, a négyzetvas oszlopokba két csavarral befúrt és az oszlopoknál toldott lágy alulemezek furatai oválisra torzultak és lötyögnek. Hasonló szerkezetnél a kettős oszlopok közéfogott és vastagabb alumíniumsáv látszik helyes megoldásnak.
A kórház gépészeti berendezése általában jó, de hiba, hogy a szennyesruha berakása és a mosott ruha kiszedése a gépekből ugyanazon helyiségben történik.
Kisegítő épületcsoport
Ismét és minduntalan felvetődik, miért kell társadalmunknak a kivitel során 70-80%-os hatásfokkal megelégednie. Miért társtalan az építész az építészeti célok elérésében? Végső fokon a dolgok kétféleképpen valósulnak meg, egyfelől meggyőzés útján elért egyetértéssel, másfelől a döntés jogával. Igaz, hogy az építészek a szépség és a rend “fáklyahordozói” és ez türelemmel, meggyőzéssel jár, de ha ez sikertelen, vagy nincs rá idő, a döntés jogát biztosítani kellene a tervezők részére.
Fertőző épület
Mindent összevetve – és ez lényegében egyezik a kórház üzemeltetőinek véleményével is – a kórház funkcionális elrendezésében jó, megjelenése esztétikus, mértéktartó. A helyiségek tájolása, az épületek tagolása, kapcsolata logikus és kifogástalan, minden részletet láttat az építészi gondolat. A tervezőknek sikerült anyagában, céljában és korunk szellemében igen magas színvonalú komplex létesítményt létrehoznia ,amelyért csak őszinte elismerésünket fejezhetjük ki.
Malomsoky József
Szétszórt osztályoktól – az ország legkorszerűbb kórházáig
Búcsú az épülettől – az építész mérlege
Dunaújváros kórháza két okból jelentős – az első épített városunk új kórháza, és az első kórház hazánkban teljesen új telepítéssel a felszabadulás óta. A város vonatkozásairól sok vita folyt kezdete óta, folyik ma is, nem akarok itt ehhez semmit hozzáfűzni – amit erről a témáról mondani lehet, mindent elmondtunk már. A végső értékelés pedig a jövendőé.
A másik tényező az amiről itt pár szót szeretnék lerögzíteni: ennek a Dunaújvárosban létesült 400 ágyasnak indult általános kórháznak jutott az a szerep -, hogy hazánk 1945 utáni új társadalmi rendjében, ennek beruházása kapcsán alakuljanak ki és fogalmazódjanak meg szocialista egészségügyi ellátásunk, újjáalakult kórház szervezetünk új normái. Az egészségügyi szakirányítás új rendje, a kórház-üzem szervezete, a beruházás bonyolítási módjai az alkalmazandó orvosmedikai eszközök és gépek fajtái, a jobb vagy csak a szokásostól eltérő, más minőségű építési anyagok – mind-mind ennek az épületnek előkészítése, tervezése során merültek fel először.
Ápolási egység nővérállomása, a 16. jelű helyiség az alaprajzon
Az építési program kialakulásakor kezdődtek a nehézségek; ekkor merültek föl az addig szokatlan beruházások új lebonyolítási módozatai, a tervezés és építés addig ismeretlen műszaki problémái, s ez az épület létrejöttével úttörő volt mind az előkészítés, mind a tervezés, mind a kivitelezési munka területén. Ami probléma csak jelentkezhetett a kialakuló kórház telepítése során, okozzon akár gondot, bajt vagy hozzon eredményt és megoldást, mindezen az épületen jelentkezett először. Az itt folyó munka, a nyomában következő többi új kórházak és a második ötéves terv tízezer ágyas kórház programja számára egyengette a megvalósítás útját – és az egész program megvalósulásában az itt folyó sokszor akadozó munka szolgálta az előbbrejutást. S ha ez nem is külön érdem az ebben a munkában résztvevőknek – ennek az objektumnak jutott sok mindenben az úttörő szerep. A költségnormatívák kialakulása, a lebonyolítás jogrendje, sőt a KDB alakuló-formálódó, kórházak megvalósítását segítő – támogató joggyakorlata is a dunaújvárosi kórház építése során csiszolódott ki.
1. jelű 6 ágyas betegszoba
Az előkészítés munkája, a város alapításától 1951-től számítható. Ez a munka 1956-ig sok válságos korszakot, egymásnak ellentmondó kiinduló álláspontot ért meg, ennek a korszaknak tapasztalatai vittek azonban az 1956 tavaszán kialakuló és az 1965-ben megvalósultan átadott kórházépület véglegesen megfogalmazott építési programjáig. (Az előkészítés és küzdelem, a tapogatódzás és tanulás éveinek rövid kronológiáját a “Magyar Építőművészet” már annak idején ismertette, a vázlattervek bemutatásakor.)
1956 őszére készültek el az épület később elfogadást is nyert vázlattervei. Pár év újabb meditációs szünet következett, hogy az érdemi munka, a kiviteli tervek készítésével 1959 júliusában megindulhasson. Maga az építkezés 1960 februárjában indult a főépület kivitelezésével. 1960 és 1965 között sok gonddal-bajjal, program átalakulással és építőanyag változással megbirkózva, sokszor improvizálva – részben párhuzamos részlettervezéssel – folyt le az építkezés és készült el az az épület, amit ma láthatunk. Most ez a produktum kell mérlegre álljon. Legelsőbb is a sajátoméra: ilyennek akartam-e, ilyennek szerettem volna-e? Nem lehet sajnos maradéktalan az örömöm. Ha ma fognék hozzá, sok mindent már másképp csinálnék. De a küzdelem így is megérte: sikerült létrehoznunk, kollektív munkával – s hibáival-jó oldalaival együtt az első megvalósult önállóan telepített általános kórházunk lett.
Ápolási egységek folyosója
Ami nekem a leginkább fájó – az idő problémája. Amíg csináltuk, hosszú évek futottak el, sok minden változott ez alatt az idő alatt. Új cementfajták és más előírások, új autótípusok és más világtérkép adódott azóta. Mások az elvek és más a gyakorlat, akkor 1951 volt és mikor befejeztük 1965-öt írtunk.
Ezen a házon és közvetlen létrehozóin minden régi és közben alakult szerv kipróbálta erejét és türelmét egyaránt. De próbára tette a mi erőnket és türelmünket is. Olyan versenyt futottunk végig, ahol a verseny tartama alatt a pálya is, a szabályok is, a bírók is folytonosan változtak csak a versenyzők maradtak azonosak: a ház és mi, akik közvetlenül bábáskodtunk létrejöttén. S ha ebben lehetett, volt is szerencsénk, hogy a futóversenyen elindulva sikerült talán úgy beütnünk a célba az uszoda falán, hogy új pontozóink alig-alig vették észre, hogy nem úszással kezdtük…
Amíg csináltuk több mint egy évtized futott el, más lett a szemléletünk és furcsa, nehezen feloldható az az ellentmondás, hogy ami ma létrejön – valójában tíz év előtti önmagunk, az épület mindig megvalósultában, túlhaladott szemléletünk rögzítése; mire gondolataink valósággá válnak, nekünk szükségszerűen már mások a nézeteink, így aztán nehéz becsülettel belenyugodni, elégedettnek lenni az eredménynyel.
Az alaprajzon 31. jelű sterilizáló
Gyermekkorom nagy élményére emlékezem – mennyire plasztikusan megdöbbentett, hogy egy – a Damjanich utcában órákon át figyelt fa törzsének járdára vetett és ott a tanítóbácsi krétájával óránként megjelölt, folyton mozgó-változó árnyékvonala, hogy rajzolta be kisiskolás agyamba a Föld Nap körüli forgásának tudatát. Ilyen valahogy, az átélve alig érzékelhető változása annak a kornak – amit egy ilyen, évtizedre elhúzódó építés a magunk életébe ágyazva rögzít.
S a magam számára számokkal is regisztráltam a folyamatot: 28 évesen kezdtem 1951-ben és 42 évesen fejeztem be 1965-ben. Tizennégy esztendő, addigi életem harmada, s ha a gyerekkort a tudatos lét nem teljes értékű részeként fogom fel – a fele. S ha tovább gondolkodom: 42+14+56 év, vagyis előrenézve nyugdíjamig, ha így tervezünk-építünk, ha még egy ekkora objektum jöhet ki belőlem. Vagyis talán csak két nagyobb épületre mérettem egy élettel. Többnyire másoknál is ugyanezt látom. Valahogy nem túl jó dolog ez, hogy csak ilyen hatásfokkal élhessünk! S ha legalább ez az épület tökéletes lenne! De nem így alakult. A világ éppúgy változott ezalatt mint a gyerekkori fa árnyéka ellépett első, rögzített árnyékvonalától, így nem lehet, más módszerek kellenek, hogy hasznosabbakká válhassunk, hogy többet nyújthassunk!
Hogy végre elkészült – öröm volt. De szomorúság is – kiesett egy már megszokottá vált darabja az életemnek. Most búcsúzom a kész háztól, ahol a portás már megkérdi: “kit tetszik keresni?” Többé már nem szorul rám a ház, sem ránk, akik létrehozták. Önálló életét éli már. Hibáival, jó oldalaival együtt magaménak érzem. Jót is tett velem, neki köszönhettem, hogy a beruházást vezető Ribár Lászlóban, a kivitelt szívvel lélekkel irányító Lukács Sándorban, Lambert Lajosban jó barátokra lelhettem.
Az alaprajz 32. jelű traumatológiai műtője
A kivitelezést, megvalósítást végző dunaújvárosi 26-os ÁÉV irányítóiról, munkásairól szeretettel kell megemlékezzek, baráti légkörben működtünk együtt. De meg kell emlékeznem dr. Grossmann Sándor volt igazgató-főorvosról és Weiner Tibor volt városi főépítészről is, akik sokat tettek Dunaújváros új kórházáért, de befejezését már nem érhették meg – mint ahogy az a két fiatal szakmunkás sem, akiket az építés során baleset ért és életüket áldozták az épületért.
Farkasdy Zoltán
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
