II. módosított kiadás – 1953

SZTÁLINVÁROS

Budapesttől 70 kilométerre, a Duna adonyi kanyarja mellett új város épül: Sztálinváros.
A nyugodtan hömpölygő Dunán, szorosan a parthoz simulva, öblös uszály áll. Az uszály gyomrában sötétvőrös tég­lák. Hosszúnyakú transzportőr nyúlik ki az uszályból, orrát egy másik transz­portőr szalagjára fekteti. Ennek a nyaka már a vágányokig, a csillesor fölé nyúlik. Sebesen járnak a szalagok, szüntelen áradatban úsznak rajtuk a téglák, s végül a csillékbe kerülnek. A csillék széles siklópályán kúsznak fel a meredek parton és csakhamar a város főútjára érnek. Több égbenyúló, karcsú, fekete toronydaru áll ott. Csak hatalmas emelőszerkezetük forog, lassan, óvatosan szállítja a téglával telt csilléket vagy a betont tartalmazó billenő vastalicskákat.


Az erőmű épületei Sztálinvárosban

Az óriási öntőcsamokban izzik, olvad a vas a kemencékben, homokkal tel­nek az öntőformák és egyre-másra születnek az épülő Vasműhöz szükséges alkatrészek. A mechanikai műhely tágas épületében is úgy folyik a munka, mintha évtizedek óta olvasztanák itt a vasat, mintha nem is csak egy esztendeje tűnt volna fel ez a gyár a laposra legyalult hajdani dombok fennsíkján. Vidáman kergeti a fáradhatatlan dunai szél az örökké pöfékelő tűzállótéglagyár füstjét. Örökké? A valóságban néhány hónapja csupán. A gyárra nagy feladatok várnak. Sztálinváros a tűz városa lesz. A Vasműben izzik a koksz, lángot lövel a gáz, tüzes­forrón folyik majd a vas és az acél. A nagyolvasztók, kokszolóblokkok, martin­kemencék, üstök, tartályok, formák mind tűzálló anyagot követelnek.
Már épül az első nagykohó. Nemsokára vasat ad, legalább négyszer annyit, mint amennyit bármelyik, a kapitalis­táktól örökölt régi kohónk termel. Az égbenyúló állványzaton lázasan dolgoz­nak a kohóépítők, óriási daruk emelik be az olvasztó-óriás soktonnás acél­gyűrűit, kétemberderéknyi vastag fúvó­csöveit, súlyos vastartóit.
Nem messze másik épület betonteste emelkedik ki a földből: a kokszolómű. Itt nemesedik majd a komlói szén vegyi­leg tiszta szénné: kohókoksszá. Innen kapják a vegyi üzemek a százféle ér­tékes anyagot tartalmazó kőszénkát­rányt.


A Sztálin-Vasmű dolgozói megbeszélik a felszabadulási hét feladatait

Az erőmű befejezésének napja sincs messze már. Az erőműé, amely a vasmű ezernyi gépének ad hajtóerőt és a fiatal város tíz- és tízezernyi lakóházának meleget.
A Sztálin Vasmű és egyben az erőmű méreteire jellemző, hogy évi termelése 300 millió kwó lesz, vagyis több villamosenergiát fog termelni, mint amennyire hazánk legnagyobb ipari városának, Budapestnek csúcsidőben szüksége van. Hároméves tervünk büszkesége a Mátravidéki Centrálé volt, amely az ország villamosenergiaszükségletének túlnyomó részét fedezte, A Sztálinvárosi erőmű tulajdonképen csak kisegítő üzem, méretei és teljesítőképessége mégis azonosak a mátravidékiével.
A völgyhajlaton túlról idelátszik zsúpfedeles házaival a falu, a régi Pentele. Ez még a múlt. Szemben vele, a szigeten, hatalmas ekszkavátorok építik a Duna legnagyobb folyami kikötőjét. A partot buja erdők szegélyezik – a szabadtéri színpad fehér zászlórúdjáig.


A régi Dunapentele. Zsupfedeles parasztház az “Öregfalu”-ban

Terítsük magunk elé a pentelei fennsík térképét. Felülről lefelé kék csík kanyarog a térképen – ez a Duna. Alul, tehát délre, sorakozik a Sztálin Vasmű rengeteg műhelye, a nagyolvasztó, a mechanikai javítóműhely, az erőmű, a vasútvonalak látszólag kusza szövedéke. Fent, északon terül el a város. A két rész között zöld sáv virít a térképen. 800 méter, helyenként egy kilométer széles erdősáv ez, zöld őrség: felfogja a gázt, a füstöt, amelyet a gyáróriás kilehel és a város felé csak tiszta levegőt enged.
A vasmű tervezési munkáit a magyar mérnökök egyedül nem tudták volna megoldani, hiszen nálunk azelőtt még megközelítő méretű építkezések sem foly­tak. Mint mindenben – ebben is a Szovjetunió segített. 45 kötetnyi kis “könyvtár” tartalmazza a szovjet mérnökök nyolc havi munkáját: a Sztálin Vasmű és Sztálinváros terveit. Ezeknek a terveknek alapján indult meg a munka 1950- ben és folyik azóta is, míg a nagy mű testet nem ölt téglában, betonban, vasban.

Utcarészlet Sztálinvárosban

A VÁROS
Sztálinváros kertváros lesz.
Aki járt már Sztálinvárosban, láthatta, hogy hazánk első szocialista váro­sának építői minden területen szem előtt tartották a sztálini megállapítást: a legfőbb érték az ember. Sztálinváros az évek folyamán 40.000 lakosú várossá fejlődik, ami kereken 10.000 lakás építését teszi szükségessé. A múlt év végéig ebből több mint 3000 felépült. Az idén további 1200 lakás felépítésére kerül sor és megindul a város központjának kiépítése is. Ide helyezik a nagy Sztálin monumentális szobrát. Ez évben indul meg a szocialista város hatalmas kultúrpalotájának építkezése. 1000 személyes színházterem, újabb moziberendezés, táncterem, könyvtár, olvasóterem és tár­salgószoba áll majd itt a dolgozók rendel­kezésére. A ma már felépült postaépület, vendéglő, szálloda, két iskola, számos bölcsőde és óvoda, kenyérgyár, mosoda, jéggyár után megindult a kohóipari technikum és a technikumi lakónegyed építkezése is.
Van olyan ház, amelyben tizen­három lakás van, a másikban 28, a nagyobbakban 76 és 100. A lakások egy-, két- és háromszobásak, valamennyi mellékhelyiséggel. Minden lakásban, az egyszobásban is, van fürdőszoba.


A sztálinvárosi Olajos-brigád tagjai szépirodalmi műveket és szaklapokat olvasnak a hatezer kötetet tartalmazó sztálinvárosi könyvtár olvasótermében

A terv körültekintően gondoskodik a város lakóinak áruellátásáról. Fel­épült a város nagy áruháza és a főúton végig, a két sor ötemeletes ház föld­szintjén, csupa állami üzletek vannak.
Az új város lakóinak nem lesz tüzelőgondjuk. A központi fűtést minden házba bevezetik. Az egész várost egyetlen központ fűti, a gyári erőmű. Ilyen korszerű központi fűtés még nem volt Magyarországon.


Tevan Zsófi, a sztálinvárosi építkezés egyik mérnöke

A gyártelep
Most pedig haladjunk végig a főúton, hatoljunk át az “erdősávon”. Meg­érkeztünk oda, ahol a gyáróriás épül.
Itt, a beláthatatlan gyártelep kellős közepén, az égbenyúló betonoszlopok tövében kilométerszámra készül majd a hengerelt lemez és az acélszalag.
A kikötőből hatalmas, háromkilométeres drótkötélpályán jut el a vasérc a vasműbe. Ide, Sztálinvárosba csak vasércet, szenet és mészkövet kell hozni, minden egyéb műveletet – egészen addig, amíg vonatra rakják a kész hengerelt lemezt – a Sztálin Vasmű végez el. Vasat olvaszt az ércből. Acéllá nemesíti a vasat. Lemezzé és szalaggá hengerli az acélt. Sztálinváros, a Sztálin Vasmű fogja ellátni az ország gyárait hengerelt lemezanyaggal.
Vastag, csillogó, 120.000 voltos távvezetékek haladnak északra, délre, át a Duna felett és keresztül az erdők során – Budapestre, Sióagárdra, Inotára és Kecskemétre. A Sztálin Vasmű lesz az országos távvezetékhálózat egyik csomópontja.
A nagyolvasztóhoz szükséges kokszot komlói és pécsi szénből fogják elő­állítani.
Kövessük a szén útját. A Komló-Sztálinváros vasútvonalon, vagy a dunai uszályokon érkezett feketeszén először a szénmosóba kerül. Itt megszabadítják a nem égethető anyagoktól. A féltermékek egy részét a villanyerőmű kazánjaiban tüzelik el. A többi a kokszolóműbe kerül.

Az új szerszámgépek már üzemben vannak a sztálinvárosi műhelyben

Az első ötéves terv végén a kokszolómű kétszer akkora lesz, mint az Óbudai Gázgyár. A második ötéves tervben még nagyobb lesz, mert akkor két új kokszolóblokk épül. Emellett több vegyészeti üzemet, kátránylepárolót, ammóniák- és kénfeldolgozó gyárat építenek a kokszolásnál visszamaradt kőszén­kátrány hasznosítására.
Nézzük a másik alapanyagot, az ércet.
A vasérc zömét a Szovjetuniótól kapjuk. A többit Rudabánya szállítja.
A felszabadulás előtt kevés nyersanyagot hoztunk be az országba saját céljainkra. Éppen ellenkezőleg: földünk kincsei mindig nyugatra kerültek és arra kényszerültünk, hogy másoktól, drágán vásároljunk sok, a mi nyersanyagunkból külföldön gyártott, fontos iparcikket.


Gépesített útépítés korszerű betonöntő géppel Sztálinvárosban

A Szovjetunió ezen a téren is nagy segítséget nyújt iparunk fejlesztéséhez, amikor a lehető legolcsóbban és a legpontosabban szállítja részünkre a legkiválóbb minőségű nyersanyagot. A Szovjetunió nem egyszerűen “üzletfél”, akitől vasércet “vásárolunk”, hanem testvér, akit a közös gazdasági fellen­dülés elérésének őszinte vágya vezet.
A Sztálinvárosba kerülő vasércet a csillék az ércelőkészítőbe viszik, ahol hatalmas gépek osztályozzák és tömörítik.
Az előkészített érc a kohóműbe kerül. Az első ötéves terv végén két nagyolvasztó fog működni, az egyik nagyolvasztó ez év második felében kezdi meg működését.
A második ötéves tervben még két ilyen nagyolvasztót építünk az első kettő mellé.
A kohómű mellett épülnek az acélmű martin-kemencéi. Ebben az évben két 120 tonnás kemencét építünk, a többit a következő ötéves terv során. A martin-csarnok is hatalmas méretű lesz: nem kevesebb, mint 25 hatemeletes ház férne el benne.
Az előállított vas és acél a hengerművekbe kerül, ahol a hatalmas henger­sorok a durva- és középlemez mellett a finomlemezt és a szalagot is folyamatosan hengerlik.
Valóságos külön gyár épült a Sztálin Vasmű szerelési és javítási mun­káinak elvégzésére; öntöde, mechanikai javítóműhely, vasszerkezeti és kovács­műhely, villamos javítóműhely, épület javító- és mintaasztalos-műhely, kemence- javítóműhely (ezek épültek fel a legkorábban, hogy termelésükkel elősegítsék a Sztálin Vasmű legfontosabb termelő részlegeinek felépítését), ezenkívül min­den nagyüzemhez egy-egy külön javítóműhely létesül.
Mindehhez felépül még a segédüzemek egész sora; salakgranuláló üzem, mészégetőüzem, központi laboratórium és egy sereg gyorslaboratórium.


Maximenko szovjet sztahanovista kővűves átadja munkamódszerét a Sztálinváros építésénél dolgozó magyar kőműveseknek

Az üzemek rengeteg vizet fognak felhasználni. Az olvasztókat, kemencéket és hengersorokat ugyanis állandóan hűteni kell. A gyár percenként 250 köbméter vizet használ, tehát olyan óriáshoz lehet hasonlítani, amely egy-egy Sajót vagy Hernádot hörpint ki.
Ezt a hatalmas vízmennyiséget a Dunából szivattyúzzák. A felszívott víz nem vész kárba akkor sem, amikor már elvégezte feladatát a vasműben : öntözni fogja Sztálinváros környékét.
Több mint 22 hálózat van, illetve lesz a vasműben: gáz, gőz, elektro­mosság, víz, levegő, csatorna, telefon, távjelzés stb. A gyáron belül három rendezőpályaudvar is épül.
Az építkezésekhez az évek folyamán ötmillió köbméter földet mozgatnak meg. Ha ezt a földmennyiséget vasúti kocsikba raknák, ötszázezer vagont töl­tene meg. A kocsisor 5000 kilométer hosszú lenne, csaknem annyi, mint a Föld sugara.
A vasmű 550 hold területen fekszik, ami akkora földdarab, mint a budapesti Nagykörút és a Duna által határolt terület, a hozzáépülő város pedig olyan nagy, mint Szolnok. Az építkezések során eddig 75 millió darab téglát használtunk fel Sztálinvárosban. Ha ezt a mennyiséget 10 ma alapon raknánk egymás fölé, 15.000 m magas tornyot építhetnénk, közel kétszer akkorát, mint a világ legmagasabb hegye.


Rajzolni tanulnak a sztálinvárosi dolgozók

Az emberek
Sztálinvárosban harc folyik, Sztálinvárosban harcosok élnek.
Az egyik ellenség a természet. Nem könnyű talicskát tolni a feneketlen sárban. Amikor hideg szél fúj, esik az eső vagy éppen hó lepi be a tégla­rakásokat és a hideg csontig hatol az ujjakba, meg kell feszíteni az embernek minden akaraterejét.
De nemcsak a természet ellen kell itt harcolni.
Harcolni kell az ellenség, a kapitalizmus szel­lemének maradványai; a munkafegyelem laza­sága, a munka rossz megszervezése, a hanyagság, a felelőtlenség, kényelmeskedés ellen.


A “Partizán” kubikos-brigád egyik tagja

A párt felhívására érkeztek meg az első fiata­lok. Eljött a kis délzalai határmenti faluból, Tótszerdahelyről Matola József és 16 társa, a később országos hírűvé vált “Partizán”-brigád. Otthagyta a gyárat, a havi ezer forintot a budapesti VIII. kerületi ifjúmunkás, Olajos Dezső, huszadmagával, hogy megalakítsa a legendás Lőwy Sándor-brigádot, s a Partizán-brigáddal együtt örökre beírják nevüket a Sztálin Vasmű történetébe.

A sztálinvárosi általános iskola

Fiatal harcosok hosszú sora építette szívét-lelkét a falakba, utakba, betonfödémekbe, alapokba.
A Sztálin Vasmű építői sohasem fogják elfelejteni Csabán Anna önfeláldozó hőstettét. Tél volt, csúszós-fagyos sár. Az ifjúmunkás leányok alappillért betonoztak egy gödörben. Egy fiú betonnal telt hatalmas vaskocsival haladt a gödör széle felé, de megcsúszott, nem bírt megállni. A kocsit toló fiú rémülten kiáltott, mert tudta, hogy a gödörben egy brigádtársa dolgozik, akinek menthetetlenül vége, ha a nehéz vaskocsi rázuhan… Csabán Anna felismerte a helyzetet, pil­lanat alatt a gödörnél termett, féllábbal bele is lépett és veszélyben forgó társát kirántotta a dűlő vaskocsi alól. A saját lábát már nem tudta visszahúzni, el­törött.
Így mentette meg Csabán Anna egy társának életét. Gyógyulása után még több tapasztalattal, még komolyabban dolgozik tovább a Sztálin Vasmű épí­tésén.
A kemény harcosok meg is kapják a jutalmukat.

Elkészült az új sporttelep Sztálinvárosban

Sztálinváros az ország édesgyermeke. Az egész ország törődik vele, gyara­pítja. A MÁVAG kovácsai, lakatosai és esztergályosai szabják, hegesztik, szere­lik fel a szállító, rakodó darukat. A MÁVAG szerelői nemcsak Budapesten, hanem a helyszínen is építik a vasművet. Saját gyártmányaikat maguk szere­lik fel.
A Láng-gépgyár készíti a nagyolvasztó légzőszerveit: a tüzet 2000 fokig felszító turbó-fúvót és a nagyolvasztókban keletkezett gáz tisztítására szol­gáló berendezést. A kész szerkezeteket a Láng-gyár munkásai maguk szerelik fel.
Az Április 4. Gépgyár csővezetékeket készít és szerel fel, a győri Wilhelm Pieck-gyár az érctömörítő vasszerkezetét, a Vegyipari Gáz- és Radiátorgyár, a Tartály- és Tárolóberendezések gyára a kokszolómű tartályait, a Szállítóberendezések gyára és a Darugyár a szállítószalagokat és a darukat készíti. És ezek csak a legnagyobb szállítók. Ki győzné felsorolni az építőanyagot, a felszere­lést és berendezést szállító, a villamosítást és a mélyépítést biztosító gyárak és vállalatok végtelen sorát.


Sztálinvárosi gyermekek bábszínházzal szórakoznak

Sztálinvárost az egész ország szereti és az egész ország építi. És ha a dolgozók tudják, hogy az a munkadarab, ami éppen munkapadjukon fekszik, Sztálinváros, a Sztálin Vasmű számára készül – még több gonddal, még gyorsabb ütemben készítik el. Sztálinváros: jelkép. Az újjászülető szocialista haza jelképe, a halhatatlan Sztálin iránti hűség, hála és szeretet jelképe, a nagy barát, a Szovjetunió tettekre serkentő segítségének jelképe. Ezért derülnek fel az arcok, villannak meg büszkén a szemek, feszülnek meg az izmok, ha elhangzik e szó: Sztálinváros. Vasárnaponként százszámra érkeznek a dolgozók csoportjai az üzemekből, hivatalokból, egyetemekről, hogy egynapos békeműszakkal járul­janak hozzá a szocialista város felépítéséhez. A nyár folyamán az ország különböző egyetemeinek és főiskoláinak DISZ-szervezeteiből érkező csopor­tok dolgoznak hatalmas lelkesedéssel az építkezésen.


Vendéglő Sztálinvárosban

A Sztálin Vasműnek, békénk erős bástyájának építésébe öt év alatt mint­egy négymilliárd forintot ruházunk be,
Négymilliárd forint hatalmas összeg, egyetlen más létesítményre sem for­dítunk ennyit.
De az egész ötéves tervnek a Sztálin Vasmű is csak egy része. Az ötéves tervre szánt 85 milliárd forintból húsz Sztálin Vasművet építhetnénk fel.


Megnyílt a sztálinvárosi múzeum


Ötéves tervünk: Béketerv – első kiadás /1951

Dunaujvaros