Tito Magyarországon

Dunaújvárosi Hírlap – 1964. szeptember 11.

Ma érkezik hazánkba Joszip Broz Tito

Tito elvtárs hétfőn Dunaújvárosba látogat

Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság kormánya elnökének meghívására pénteken hivatalos látogatásra Budapestre érkezik Joszip Broz Tito elvtárs, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és felesége.
(MTI)

Joszip Broz Tito elvtárs, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és felesége magyarországi tartózkodása során hétfőn, szeptember 14-én látogatást tesz Dunaújvárosban, és a Dunai Vasműben nagygyűlésen találkozik a város dolgozóival.

Barátok találkozása

Népünk kedves vendégeket fogad. Barátok látogatnak hozzánk a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságból. Mint a sajtó már hírül adta, Dobi István elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a kormány elnökének látogatásra meghívására hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Joszip Broz Tito elvtárs, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára, felesége, Jovanka Broz asszony, valamint több jugoszláv államférfi.
A magyarokat és a jugoszlávokat történelmünk során sok közös harc fűzte össze. Ezek a kapcsolatok két nép nemzeti létének legsúlyosabb napjaiban kovácsolódtak, amikor vállvetve küzdöttek a szabadságért és a társadalmi haladásért. Magyarok, szerbek és horvátok sokszor fogtak fegyvert a gyűlölt hódítók ellen és közös erővel védték függetlenségüket. A törökök elleni honvédő harcok idején Hunyadi Szendrő vára alatt, és Nándorfehérvár falainál csatázott, a parasztlázadásokban magyar és horvát jobbágyok közösen szálltak szembe a hűbérurakkal, a Vajdaságban pedig magyar, szerb és horvát proletárok együtt vívták harcukat a tőke ellen. A szolidaritás és a barátság érzései elmélyültek a második világháború éveiben, amikor népeinket a hitlerista hódító sanyargatta, amikor legjobbjaink hősi harcot vívtak a nemzeti felszabadulásért, egy új, igazságos társadalmi rendszerért.
Történelmi sorsközösségünk az elmúlt 20 esztendőben új tartalommal gazdagodott, mert népeink hozzáláttak annak az évszázados elmaradottságnak a legyőzéséhez, amelyet a népi hatalom a tőkés múlttól örökölt. Most tehát már nemcsak a közös történelmi küzdelem fűz össze bennünket, hanem a jelen és a jövő is: mindkét ország elindult a szocialista társadalom építésének útján, sajátos viszonyainak megfelelően munkálkodik a jobb, gazdagabb és kulturáltabb élet megteremtésén.
Feladataink és céljaink azonossága a legtartósabb alap arra, hogy gyümölcsözően együttműködjünk politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális téren egyaránt. Az utóbbi években Magyarország és Jugoszlávia között elmélyült a gazdasági együttműködés, amelynek fejlesztésére együttműködési bizottság alakult. Árucsereforgalmunk évről évre növekszik. Lehetőségek kínálkoztak a termelési kooperáció bővítésére is, elsősorban a gépiparban, az energetikai iparban és a népgazdaság más ágaiban. A kapcsolatok bővítésén jelenleg 18 vegyesbizottság dolgozik, amelyek eredményesen kutatják a gyártásmegosztás, a profilcsere és az összefogás sok más hasznos formájának lehetőségeit.
Gazdagodtak politikai és társadalmi kapcsolataink is. Ennek egyik jele: felelős államférfiaink többször találkoztak az utóbbi években. Ezek a véleménycserék erősítették a kölcsönös bizalmat, hozzájárultak ahhoz, hogy még jobban megismerjük egymást. Jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy országaink között erősödnek a szocializmust építő népek kapcsolataira jellemző baráti szálak, egyre eredményesebben segítjük egymást nemes céljaink elérésében, a szocializmus építésében.
Népünk örömmel látja, hogy a jugoszláv nép a felszabadulás után gyökeresen átalakította az ország képét. Megingathatatlan akarattal újjáépítette hazáját, majd hozzálátott a szocialista jövő megalapozásához. Megvalósult Jugoszlávia népeinek egysége: az ország nemzetiségei egyenjogúak és közös erővel munkálkodnak hazájuk javára.
Magyarország és Jugoszlávia barátsága a béke nagy ügyét szolgálja. Külpolitikánk közös vonása az a törekvés, hogy a háború és a háború veszélyével járó erőpolitika szűnjék meg a nemzetközi kapcsolatokban. Mindkét kormány gyakorlati tevékenységével hozzájárul ahhoz, hogy világszerte diadalmaskodjék a békés egymás mellett élés eszméje. Közös célunk a leszerelés előmozdítása, az imperializmus s különösen a nyugatnémet miltarizmus fékentartása, a gyarmatosítás és annak modern a neokolonializmus felszámolása, a népek önrendelkezési jogának biztosítása. Nagyra becsüljük Jugoszlávia erőfeszítéseit a béke és a népek közötti barátság megszilárdítására, a társadalmi taszítás meggyorsítására, és szilárd meggyőződésünk, hogy összefogásunk jól szolgálja a béke, a haladás és a nemzeti függetlenség ügyét.
Őszintén örülünk, hogy Tito elvtárs és munkatársai magyarországi látogatásuk során megismerhetik népünk vívmányait, találkozhatnak a magyar dolgozókkal, és személyesen is tapasztalhatják a szomszédos szocialista ország iránti baráti érzelmeinket. Meggyőződésünk, hogy a két ország vezetőinek találkozói gazdagítják és még szorosabbra fűzik Magyarország és Jugoszlávia együttműködését, népeink, a szocializmus és a világbéke javára.
Szeretettel köszöntjük jugoszláv vendégeinket és szívből kívánjuk, érezzék jól magukat hazánkban.

A képen: (b-j) Tapolczai Jenõ, a Városi Tanács VB elnöke, Joszip Broz Tito, Juhász János, a Fejér-megyei Pártbizottság elsõ titkára és Kádár János a város utcáján. /1964
fotó: MTI/Pálfai Gábor