Új Művészet – 1994. február
GURULÓ NAPSZEKÉR
Móder Rezső alkotásai • Wehner Tibor
Móder Rezső: Mobilképek /1991
Műcsarnok
“Ám mozgó szobornak kell értenünk a Sárkányölő Szent György lovas szobrát is (Kolozsvári Márton és Györgya XIV. sz. második felében). Lándzsazászlaját a legkisebb szél ereje is csikorgatva szüntelenül forgatja. Mintha valami nagy figyelmeztetés jajszava volna. Megdöbbentő élményünk volt, mikor feleségemmel a prágai várban ezt az elég nagy, mégis hajlékonyan kecses szobrot megpillantottuk, melynek szerves része, a kis zászló, a fejünk felett keringve valami furcsa madarat idézett.” – írta le különös élményét Lossonczy Tamás festőművész A képzőművészet helyzete és állapota című akadémiai székfoglalójában. E korai, minden bizonnyal az alkotói szándékoktól függetlenül, véletlenszerűen keletkezett “mobilt” csak hatalmas áttételekkel minősíthetjük a forradalmi változásokat hozó XX. századi szobrászat, a tárgyalakító (tárgykiválasztó), térszervező-indukáló, téraktivizáló művészet előfutáraként. A markánsan a Marcel Duchamp, Alexander Calder, Jean Tinguely és Jim Whiting munkássága által jellemezhető törekvések a klasszikus szobrászati eszményekkel való teljes szakítást, új státusú és típusú, kibővült eszköztárral dolgozó, új hatásrendszereket létrehozó, inspiratív műalkotáseszményt reprezentálnak: a konvencionális formateremtés, a tömeglétrehozás és az anyagmegmunkálás révén felkínált látvány mellett lényeges plasztikai (?) elemmé lép elő, kifejezőelemként lép fel a változás, a mozgás által körvonalazódó, lezajló történés, a környezet elemeivel teremtett aktív és ideiglenes, átmenetekből szerveződő kapcsolat, valamint az akusztikus, bizonyos esetekben a fényjelenségekre alapozott hatás. Ebben a viszonylag ismeretlen, még konvencióktól mentes – ám Gilbert és George óta némiképp már avítt -, felfedezésekre váró világban a magyar művészek is megkezdték kalandozásaikat: a kevéssé ismert Megyeri Barna – és Csutoros Sándor -munkásságához kötődő függesztett térelemek és térkísérletek mellett többek között Haraszty István abszurd gépeiből, műszereiből és szerkezeteiből, Galántai György konceptuális, megmozgatható és megszólaltatható konstrukcióiból, Lois Viktor járműveiből, bútoraiból, hangszereiből és pofozógépeiből, Bukta Imre folyadékáramoltatásra programozott mezőgazdasági objektjeiből, Július Gyula elektromosmágneses szerkentyűiből szerveződik az a műegyüttes, amely a XX. század utolsó harmadának térművészeti összegzéseit a műalkotás autonómiáját megteremtve és megőrizve, szuverén kifejezésekkel kísérlik létrehozni.
Móder Rezső: Guruló kozmosz/1989,
köztéri zenélő mobil acélszerkezet, saválló acél, légkorracél, spirálcső,
1000x450x250 cm
A nyolcvanas évtized derekától kapcsolódik ehhez a különálló művészegyéniségek tevékenységéből épülő, mégis közös vonásokkal jellemezhető áramlathoz Moder Rezső művészete, aki tízesztendős aktív tevékenységével a kortárs magyar szobrászat (?) különleges alkotásokból álló, furcsa produkciókkal kiegészülő együttesét, jelenségvilágát teremtette meg.
Móder Rezső: Objekt (Bartók-asztal)/1989,
saválló acélszerkezet, 130x100x125 cm
Móder Rezső az 1987-ben, a budapesti Stúdió Galériában rendezett kiállításának katalógusában, az életrajzi adatok között az alábbi definíciót adta közre: “Foglalkozik grafikával, festészettel, kollázzsal és akciókkal.” Az e tárlaton felsorakoztatott műveket – táblaképeket, rajzokat, vegyes technikájú alkotásokat – Pataki Gábor a lírai expresszionizmussal rokonítható megjelenítések gyanánt értékelte, s megemlékezett a Móder-művek egyik fontos alkotóeleméről, “…a minden szenvedést provizórikussá emelő idő”-ről. A Stúdió Galéria Móder-tárlata még nem árulkodott arról, hogy a Dunaújvárosban felnőtt, az anyagalakítás titkait szakoktatóktól és mesterektől elleső, Vasmű-méreteken és gyári atmoszférában gondolkozó és ezen keretek és feltételek között rendkívül otthonosan mozgó, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Gerzson Pál festőművész tanítványaként stúdiumait elvégző művészt a sík felület már alig-alig vonzotta, a festészet izgalma-varázsa csillapodott, és mindennél fontosabbá, érdekfeszítőbbé vált a tér. S jóllehet elsősorban táblaképfestészeti, rajz- és akvarellkiállítások és -biennálék szereplője volt a nyolcvanas években, műveit számba véve felfedezhető, hogy már pályája kezdetén foglalkozott objektek, installációk készítésével, csomagolt-burkolt tárgyakat épített kompozícióiba (Mitikus ajtók I-II, 1985-87, Konstrukciós lehetőségek és eshetőségek, 1985-86), s az 1985-ös keltezésű Égig érő tragacs című environmentben táblakép és plasztikai funkciót hordozó tárgyrendszerét, sajátos mű-szövetét hozta létre. Az együttes, a felület és a tér kombinatív művészi birtokba vételét tanúsító művek később is sorozatban készülnek műhelyében: nagyméretű, szürke felületekre műanyagból vagy műgyantából domborművű – gépelemekre, szerkezetekre emlékeztető – motívumokat épít, alakít, s ezen ábrázolásokhoz, a falra függesztett táblák előterébe fémtárgy-kollázsokat helyez, sajátos formai-tartalmi kapcsolatokat, kiegészítéseket és/vagy ütköztetéseket teremtvén (Mobilképek, Lírikus mobilok, Szintetikus mobilok, 1990-91).
Móder Rezső: Ember körüli lenyomat II. és III /1989,
mobil, savállóacél-szerkezet, 236x135x70,5 cm
A nyolcvanas évtized második felétől egyre intenzívebb Móder Rezső alkotói tevékenysége; önálló kollekciókat mutat be — így például Kaposvárott, a fővárosban, Tatabányán, Győrben és Dunaújvárosban —, s később, 1991-ben nagyszabású gyűjteményes kollekcióval lép közönség elé a Műcsarnokban. 1993-ban a Szombathelyi Képtárban, monumentális alkotásokat készít hazai és külföldi alkotótelepeken – pl. 1988-ban és 1990-ben Győrben, 1989-ben Dunaújvárosban -, kiállításait performanszokkal és zenei rendezvényekkel kíséri, működését dokumentatív szemléletű (Csillések a csillében, 1988), vagy önálló rendezői koncepciót tükröző (Becsomagolt (áru)lt kódok. Várostörténeti performance, 1987) videomunkákkal is gazdagítja. E sokrétű, sokirányú, számos kifejezési formából, jelenségből rétegződő művészi munkálkodás részletes ismertetésére és elemzésére ezúttal nincs terünk; most Móder Rezső a szobrászathoz köthető, a szobrászattól elszakadó – de azzal még kapcsolatot tartó – munkásságát próbáljuk megközelíteni.
A Móder-plasztikák talán legfontosabb mozzanata a statikusság elleni lázadás: helyváltoztatásra képes (kerekekre szerelt), illetve mozgatható elemekkel szerkesztett, mobilizálható alkatrészekből összeállított konstrukciók sora tanúskodik erről. (A mozdíthatatlan kompozíciókon is ott vannak általában a – mozgásra utaló, mozgásillúziót keltő – posztamens funkciót is szolgáló kerekek.) A Guruló napszekér (1988-89) vagy a kerekekre emelt állványszobrok bármikor el-, illetve továbbgördíthetők, vagyis nem kapcsolhatók egyetlen, akár ideiglenesen is állandónak ítélhető környezethez sem (Guruló kozmosz I, II, III, 1989). Mindezen túl a felfüggesztett, az ingamozgás elve szerint – különféle behatásokra – megmozduló szoborelemek egymás melletti, egymás mögötti, illetve egymással szembeszegülő (ütköző) mozgása révén változó összkép szemlélőivé, térjáték részeseivé válnak a befogadók, amelynek dimenziói között a pozitív-negatív megformálású, kivágott ábrákat hordozó fémlap-ingák formarendjében áthatások, összemosódások, kitisztulások, torzulások, kiemelések állandóan módosuló folyamatai játszódnak le. Az egyik, megvalósulásra, kivitelezésre váró szökőkútterven – Kozmosz lépcső szökőkúttal, 1992 – a művész pontosan regisztrálta az elemek megmozdulásának-megmozdításának lehetőségeit: a mű a szél által, az emberi erő, a beépített villanymotor, a víz súlya és mozgása segítségével válhat mobillá, s a fém szökőkút-alkatrészek összeütközése-csendülése a vízizenében összpontosulhat. Móder műveinek esetében egyébiránt ritkán alkalmazott metódus a klasszikus kinetikus művek szabályozott, egy pályára állított mozgása, illetve a mozgás által kódolt változás szabályos ismétlődése; esetleges, véletlenszerű a mozgást indukáló behatás, számos esetben szubjektív tényezőtől, az alkotó, illetve a befogadó aktivitásától függ. (A kiállítóterem padlózatán, a mű mellett gyakran ott fekszik a kalapács.) Lényeges momentum a Moder-mű akusztikus jellege is. Az összeütköző fémlapok, korongok, illetve a kalapáccsal megütött szobortestrészek – a kalapácsütéssel egyúttal ingamozgásra, összeütközésre és újabb megszólalásra késztetett elemek – sajátos hangzásvilágú, ütemezésű zenei anyag befogadási lehetőségeit teremtik meg (Bartók a vasgyárban, A Kozmosz zenéje, XXII. századi zene).
Móder Rezső: Szintetikus mobilok és dimenziók rajz III, /1988-89,
70×100 cm
A durva, ipari jellegű megmunkálásmód, a nehézkes, kovácsoltvas tömbök, az egyértelmű illesztések, a világos szerkezetek, a rozsdás felületek, a lomha, súlyos mozgások révén rusztikussá, komor alaphangúvá alakított műegyüttes egyik kiemelkedő darabja az 1989-ben született, monumentális Kozmosz című kompozíció, amely a dunaújvárosi, fenséges szépségű Duna-parti tájban kapott végleges helyet. Kozmikus jelképeket hordozó, függesztett inga fémlapjait meg-megmozdítják a légáramlatok, s halk, csengő-bongó hangok hullámzanak a folyó fölött. A 10x4x2 méteres zenélő mobil acélszobor működése, jelentésvilága természetesen nem ilyen egyszerű. A művész meghatározása szerint a kompozíció lényege az alábbiakban rejlik:
- “A Kozmosz a légkörben mozgó, uralkodó különböző hangfrekvenciákat és a szeleket felfogja ill. rezonancia-frekvenciát hoz létre.
- Az Éteri (hangok) jelek, rezgések felfogására alkalmas a szerkezet, s benne a 3+10 darab lógó jelvény is. Szélcsendes időben az Éteri hangok, rezgések felfoghatóak és megfelelő műszerekkel hallhatóvá, rögzíthetővé lehet (ezeket) tenni.
- Szél, viharos idő esetén a felfüggesztett elemek mozgásba hozhatóak és egymáshoz ütődve különböző hangokat, zenét adnak.
- A sétáló, a néző maga is mozgásba hozhatja, az alsó elem meglökése következtében. Minden alkalommal más-más zenét, koncertet adhat szabadon.
- A felső három függesztett elem a Naprendszerre utal (Kozmoszlépcső, Nap) egyszerűsített formában.
- Az alsó lógó idomok a 10-es számrendszerre utalnak.
- A lógó elemek közül egy-egy utal a kozmosz kialakulására, a geometria lényegére, az evolúció létrejöttére és alakulására.”
Móder Rezső: Kozmosz-sorozat XI., Földi dolgok, Sámántanulmányok/1990,
performansz
A Kozmosz, s a kiállítótermi létre kényszerített mobilsorozat egyedei mellett ugyancsak jelentős plasztikai teljesítményekként értékelhetők a vertikális hangsúlyú, nyurga ipari szobrok, amelyek – például az Időtengelyek művei, 1987-93 – egy-egy kereket, pálcatagozatsort, fogantyúmotívumot (fejet, fejformát?) emelnek magasba, törékenyen és szilárdan, önhitt méltósággal és groteszk kisszerűséggel.
A mozgás idő- és térösszefüggései vezethették el az alkotót a megfoghatatlanságok és határtalanságok, a végtelen idő és kozmosz, a kozmikus távlatok világába, ahol misztikus elemek és valóságos motívumok keverednek egymással, ahol minden elem jelentése módosul, átalakul; az 1990-es dunaújvárosi Országos Virrasztás Móder-produkciójaként előadott performansz tételei az alábbiak voltak:
- A Kozmosz hangolódása,
- Szintetikus fémhangok,
- Fejünk felett lebegő nagy ellenállás,
- Európai gondolatok.
Móder Rezső: Kozmoszlépcső/1988-89,
mobil acélszerkezet, 250x200x 80 cm
Móder Rezső az elődei és kortársai által megteremtett – mint a Tinguely- és Whiting-művek önmaguk általi elpusztítását is magabiztosan a műtörténetbe komponáló – zsákutca-lehetőséget nagy ívben elkerülve, a végtelenbe és a felfoghatatlan távlatokba-síkokba helyezi masszív, a kor kozmikus szemléletét hordozó, azt a jelenre és az utókorra hagyományozó, de azért mégiscsak lassan-lassan – mintegy lírai ütemben – oxidálódó-pusztuló mobiljait, szerkezeteit, konstrukcióit. Egyszerre bízván, reménykedvén a fennmaradásban, és bölcsen megnyugodván az elmúlásban. Ám elérzékenyülésre nincs lehetőség; konganak, csörrennek, toppannak, kattognak, surlódnak, csöngenek, csikordulnak, kondulnak, bimbamoznak a Móder-szoborelemek, s a szoborzúgásban-hangzavarban-kavalkádban csak tűnődhetünk, meditálhatunk, álmodozhatunk a szárnyalásról, a sekélyes, unalmas köznapi valóság talajától földbe gyökerezett lábbal – elrugaszkodásra képtelenül.
A bejegyzés az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével készült.
